A költő vallomása:
"Csaknem harminc esztendő alatt írt verseimből ad válogatást ez a kötet.Úgy kezdtem én verset írni, ahogy minden ember, nemcsak a költő, szavakat keres a szépségre, az elragadtatásra, a döbbenetre, megpróbálja kimondani a kimondhatatlant. Ezért tartom eredendően közös emberi dolognak a költészetet: köztársaságában a költők csak abban különböznek a velük egyenjogú és egyigényű többiektől, hogy nekik néha sikerül – mások számára is érvényesen – megzendíteni a hangtalant, formát adni a testtelennek, megállítani az elviharzó pillanatot.
Eddig még sohasem volt esztétikai értelemben vett költői programom, konok elszánásom, hogy így és nem másképp akarok írni. Emberi programom volt és van. Keresni a szót, mely közösséget teremt, áthidalja a lélek magányát; keresni a szót, az igazat, mely összeköt saját népemmel és a világ minden népével; köszönteni a tavaszt, az élet születését, a napkeltét, a szerelmet, tiltakozni a nyomorúság, a megaláztatás, a… (tovább)
