A ​kígyómenyasszony 9 csillagozás

Szlovén népmesék
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

A Mura-vidék és az Adria között élő szlovének múltja, sorsa sokszor fonódik össze a miénkkel.
Több népmeséjük tükrözi ezt a közös múltat: Mátyás király ugyanúgy az arany időket jelentette a szlovén szegények, mint a magyarnak, a Hatodik-huszárok bánnak el az egyik mesében a törökkel, aki a Murán túli népet ugyanúgy sanyargatta, mint a Murán innenit.
A szlovének népmesekincsének a legjavát válogatta össze Gállos Orsolya ebbe kötetbe. A mesék mindegyike igazságszerető népről tanúskodik: a hűség, jószívűség, vitézség, szerénség a legfőbb erényként nyer jutalmat bennünk, míg az árulást, rablást, kapzsiságot, irigységet könyörtelenül büntetik. Ha a jó mégis veszélybe kerül, akkor a természet maga akadályozza meg az igazságtalanságot: álltok, jó szellemek, a hold, a nap, a szelek sietnek a jók megsegítésére.
A kötetben olyan népmesék is találhatók, amelyek a Szentgotthárd környékén élő magyarországi szlovén nemzetiség ajkán keletkeztek.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 1987
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631153517 · Fordította: Gállos Orsolya · Illusztrálta: P. Horváth Mária

Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Bori_L P
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

Mielőtt elutaztam Szlovéniába egy hétre, gyorsan kikölcsönöztem ezt a kötetet, hogy ne menjek "felkészületlenül' a szlovén erdők és hegyek közé. Most meg nem akarom visszavinni. Remek döntés volt, és a könyv is remek választás (bár ezt nem tudhattam előre, pusztán azért erre a kötetre esett a választás, mert ez volt bent a könyvtárban). Nem tudom, hogy maguk a mesék tehetnek-e róla, a hangulatom, vagy pedig az, hogy Szlovéniában olyan meseszerű erdőkben jártam, de a mesék hangulata teljesen elvarázsolt és magával ragadott.

Eleinte valami furcsa volt. Nem illett a képbe. Sokáig nem értettem pontosan, hogy miért furcsán idegen néhány mese. Aztán, amikor az egyik mesében Szent Iván éjén egy pásztorlegény csizmaszárába véletlenül páfránymag szorul, rájöttem, hogy mi volt a „baj”: a mesék sokszor olyan elemekben gazdagok, mint amiket főleg a skandináv-balti mesékben láttam eddig, nem pedig közép-európaiakban. Ezen kívül egészen érdekes volt Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét után olvasni ezeket a meséket, ugyanis a kígyók sok mesének elég központi alakjai, sok a kígyókirályfi és kígyókirálylány (ahogy a címadó meséből is látszik), de még a téli álom alatt nyalogatott laktató kő is előkerül az egyik mesében.

Előkerül továbbá Mátyás király is, akit a szlovénok ugyanúgy a magukénak éreznek, és jólelkűnek, igazságosnak tartanak, előkerülnek a törökök is,de többségben vannak a természethez kapcsolódó, erdőkben játszódó mesék. Vagy lehet, hogy csak ezek maradtak meg jobban, mert az elvarázsolt erdők, amikben jártam, elhitették velem, hogy a kanyar után elátkozott kunyhóra találok vagy kígyókirályfi jön szembe velem, hogy a Nap tényleg az embere közül választ magának szeretőt, hogy a föld alatti forrás valószínűleg a víziember lakhelye, aki majd előugrik a híd alól vagy a vízesésből, hogy magával vigyen víz alatti birodalmába, és hogy a fekete harkály tényleg ismeri a minden zárat kinyitó csodafű lelőhelyét.

7 hozzászólás
>!
Uzsonna
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

Szerettem ezt a kötetet, jó meséket találtam benne. Voltak a mi meséinkhez hasonló mesék is, itt a kicsi különbségek tetszettek, de voltak számomra új mesék is. Sok kígyó hemzseg a kötetben, a legtöbb esetben az ember barátjaként ismerjük meg őket. Tetszett az is, ahogy legények a tündérekkel bánnak: ágakkal árnyékolják be az alvó tündérlányokat, hogy ne égesse őket a nap. Természetesen ezek nem maradnak ajándék nélkül. A sorstündérek külön kategória: jó nekik szót fogadni, illetve jóban lenni velük, mert csúnyán megjárhatja az ember különben.
Itt is vannak talpraesett legények és leányok, és történetük sok tanulsággal is jár. Tetszettek a különböző területekről szóló mesék is, és plusz élményt adott az is, hogy szeptemberben jártam is pár helyszínen.

>!
Amrita I
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

Érdekesek a hasonlatosságok a horvát és a szerb mesékkel amiket párhuzamosan olvastam: Márkó királyfi valahogy a szlovén mesékbe is becsempészte magát, aki horvát népmesék gyakori szereplője, Kurentre, a kevéssé ismert pogány istenre pedig szerb történetben találtam rá. Sok mesetípus és fordulat ismerős magyar népmesékből is, csak ezek valahogy nemvártabbak, varázslatosabbak, egy kicsit misztikusabbak és természetközelibbek. Szerettem, hogy nagyon sajátos tündéralakjaik vannak, és szerettem, hogy a kígyók sok mesében pozitív hősök, csodálatos segítők, esetleg elvarázsolt lányok. Kétéltű- és hüllővédelemre, természetszeretetre nevelésre kiválóan alkalmas történetek egy jó tanító- vagy óvónéni, mesemondó kezében. :)

>!
Mesemondó I
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

A könyv ötvennégy szlovén népmesét, tündérmesét tartalmaz. Gyerekeknek szóló kiadvány, így jegyzetek vagy bevezető nem voltak benne, csak a mesék maguk, és fekete-fehér rajzos illusztrációk. A fülszövegből annyi derül ki, hogy szlovéniai meséken kívül Magyarországi szlovén kisebbség meséi is kerültek bele, de azt nem árulja el, melyik melyik. Ennek ellenére nagyon élvezetes olvasmány, a szerkesztő remekül válogatta a meséket, a sok szép tündérmesén és a klasszikus típusokon kívül különleges hiedelmek és legendák is kerültek bele.
A mesékről bővebben a blogon:
http://tarkabarka.blogspot.com/2018/06/varazslatos-biro…

>!
Habók P
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

Sokban hasonlítanak a magyar népmesékben de – nem véletlen a címadó mese – sokkal gyakrabban szerepel a kígyó, mint a mi meséinkben. Érdekes, hogy a mi meséinkben a tündérlányokat – pláne, ha tollruhájukat kell megszerezni – fürdés közben lesi meg a legény, ezekben a mesékben viszont -ezt más népek meséiben még nem olvastam – a pásztorfiú az alvó tündér(ek) fölé ágakat, lapuleveleket szúr, hogy megvédje őt/őket a melegtől. Szerepelnek a válogatásban történelmi emlékek (Mátyás királyról, a szentgotthárdi csatáról), és eredetmondák (hajdina, szőlő) is

>!
anesz P
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

Nem azért olvastam a kötetet ilyen sokáig, mert olyan rossz volt, csak egyszerűen időhiány miatt. De jó volt egy-egy mesét is elolvasni belőle alkalmilag. Hasonlítanak a mi mesekincsünkre. A cím azért nem véletlen: sok benne a kígyó, akik többnyire elvarázsolt tündérek.
Több kedvencet is avattam, például A gyűlölt vőnek nem szokványos kimenetele lett, A király és az ő három fia igazán szívmelengető történet, A csodálatos fa pedig igazi kalandtúra. Néhány monda és legenda is helyet kapott a kötetben, amit egyáltalán nem bántam.
Összességében megállapítható, hogy szomszédaink is értékes mesekinccsel rendelkeznek.

>!
Kooczka
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony

Mozgalmas, változatos történetek, de valahogy mégsem igazán kedvemre való.
Részben zavart, amikor már a többedik mesében azt olvastam, hogyan pusztult el az ártatlan állat spoiler – ezt nem róhatom fel hibául, csak az én szemszögemből csökkenti a mesék szerethetőségét. A hősök tulajdonképpen tipikus mesehősök voltak, de mégis úgy volt tálalva a történetük, hogy nem kerültek közel hozzám Hüvelyk Matyitól egyenesen a falra másztam. Ezen kívül több hiedelem- és eredetmonda is szerepelt a válogatásban, amiket alapvetően még a meséknél is jobban szeretek, de itt valahogy kilógtak a mesék közül – gyakran inkább tűntek ismeretközlő szövegnek, mint „mesének”.
Inkább egyes elemek, jelenetek voltak, amik megragadtak, nem maga az egész. spoiler


Népszerű idézetek

>!
Uzsonna

Beretvál a szél, dér hullik, megvesz az isten hidege, ha nem engedsz be magadhoz.

38. oldal, Krajcár Marcsa

Kapcsolódó szócikkek: hideg · szél
2 hozzászólás
>!
Uzsonna

ezüst-arany nem értékes,
csak ami a szívnek kedves.

98. oldal, A harkály

>!
Uzsonna

Megint át kell kelnie kilenc völgyön és kilenc hegyen a harmadik remetéhez, aki a szelek ura. Ez aztán előhívja a szeleket. Jött az Északi, a hideg Lenti, a száraz Hegyi szél, és végül előfújtat a Déli szél is.

42-43. oldal, A Déli szél és a mostohafiú

Kapcsolódó szócikkek: szél
>!
Habók P

    Régi szlovén szokás, hogy amikor gyerek születik, bort, pogácsát vagy egy cipó kenyeret tesznek az asztalra. Teszik ezt pedig azért, mert a születéskor a sorstündérek ott ülnek az asztal körül, és minél gazdagabban terített asztalt találnak, annál boldogabb életet sorsolnak a megszületendő gyereknek.

67. oldal, A sorstündérek

Kapcsolódó szócikkek: sors · szokás
>!
Amrita I

Azokban az időkben gyakrabban estek csodák, mint manapság.

153. oldal, A sündisznóvá változott fiú

Kapcsolódó szócikkek: csoda
>!
Uzsonna

Mátyás király* jó király volt. Csak aranypénzt veretett, másfajta pénzt az idő tájt nem is ismertek az emberek. Ezért aztán azok valóban arany idők voltak. Ősapáink akkoriban mindennap ropták a táncot a dús lombú hársak alatt, és aranyló bor csillogott poharaikban.
    Szlovén király volt Mátyás, vér a vérünkből. A Boldogasszony mezején választotta meg a nép, és az ódon Krnski várban volt a trónusa. Éjjel-nappal nyitva állta a várkapu, és minden szegény elmehetett hozzá kegyelmet kérni, igazságát megkeresni.

*A szlovén népmondák, balladák Mátyás királya azonos a mi királyunkkal. Mátyást a szlovén nép is tisztelte, s legendákkal övezte alakját, akárcsak a magyarok.

98. oldal, Mátyás király

>!
Habók P

Olyan hosszú a siklókígyó, mint a gereblye nyele. A ház falában lakik, a tűzhely alatt, vagy legalábbis a ház közelében. Semmi rosszat nem tesz a ház lakóinak, a legjobb barátjuk, mert óvja a házat a bajtól, és eljátszadozik a gyerekekkel.

90. oldal, A siklókígyó

>!
Habók P

    A fehér király nagy örömmel fogadta a fiát és annak menyasszonyát, Zelumát. A rákövetkező héten nagy vendégséget hívott össze, amely eltartott kilencvenkilenc napig. Patakokban folyt a bor, még a verebek is lerészegedtek, és mivel máig sem józanodtak ki, még most is mindegyre két lábon ugrándoznak.

160. oldal, A fehér és a fekete király

>!
Uzsonna

Mesélik, hogy a fekete harkály nagyon okos madár. Megtalálja azt a csodafüvet, amellyel kinyitható minden zár. Amikor kicsinyei vannak, akkor kaphatni meg tőle a csodatévő füvet. A harkály a maga vájta odúban tartja a kicsinyeit. Amikor elrepül eleségért, egy vasszöggel el kell zárni a fészkét, hogy ne tudjon a fiókáihoz férkőzni. Akkor a harkály elrepül a rétre, megkeresi a füvet, majd vissza az odvához. Aki meg akarja tőle szerezni a csodatévő füvet, egy fekete-piros színű kendőt kell odaterítenie a fa törzséhez, s el kell bújnia, nehogy a harkály meglássa. Amikor a harkály visszaér az odvához, a csőrében hozott fűvel megérinti a vasszöget, és az tüstént kipattan az odúból. Akkor lehullatja a fűszálat az odaterített kendőre, mert azt hiszi, tűz ég, tűznek nézi a kendőt. Nem akarja, hogy bárki máshoz kerüljön a fű. Akkor aztán el lehet venni a fűszálat meg a kendőt is. Így válnak egyesek tolvajjá, hiszen a fű segítségével ki tudnak nyitni minden zárat. Ha pedig börtönbe kerülnek, minden bilincs lepattan róluk. És hogy a fű el ne vesszen, a tulajdonosának meg kell vágnia a kezét vagy az egyik ujját, és a sebbe kell tenni a füvet, s hagyni, hogy belenőjön. Így sohasem vész el. Aztán a heggel érint meg mindent, amit ki akar nyitni. Ezért mondják a harkályról, hogy okos madár.

96. oldal, A harkály

Kapcsolódó szócikkek: harkály
>!
Habók P

Pedig a pokolban volt elég liszt, noha sohasem vittek őrletni búzát a malomba. A tészta a fenti világból származott, ahol az asszonyok ezt szokták mondani, ha a tészta dagasztás közben kiesik a kezükből: „Vigyen el az ördög!”
    A gazdasszonyok kívánsága teljesül, s így a pokolban mindig van elég tészta.

201. oldal, Mese a békáról


Hasonló könyvek címkék alapján

Angel Karalijcsev – Nyikolaj Todorov: A gólya Szilján
Kormos István (szerk.): A háromágú tölgyfa tündére
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Rossana Guarnieri – Nyikolaj Usztyinov: Európa legszebb meséi
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti tündérmesék
Burus János Botond (szerk.): Csihán királyúrfi
Stephanie zu Guttenberg (szerk.): Mesepatika
Ortutay Gyula – Rab Zsuzsa (szerk.): A repülő hajó
Schäferné Földvári Ilona (szerk.): Mese a Lótuszvirágról
Eva Maria von Nerling – Olaf Hille: Legszebb karácsonyi mesekönyvem