A ​könyv története I-II. 1 csillagozás

5.3.1.1. Legfontosabb középkori kódexeink

A kódexek elnevezése nálunk többnyire a 19. században történt. A kódexek nevüket az őrzési helyükről, tulajdonosaikról, feltárójuk és első közlőik nevéről, a tartalmukról, vagy valamilyen velük kapcsolatos eseményről kapták. Így pl. Jókai Kódex elnevezése onnan ered, hogy Jókai születésének 100 éves évfordulóján vásárolták vissza Londonban. Korábban ennek a kódexnek neve, a tulajdonosa után, Ehrenfeld-kódex volt.

Az elveszett ősgesta (Gesta Hungarorum)
Az első évszázadokban még meglehetett, de azóta elveszett az az ősgesta, amiből a domonkos barátok tudták, hogy a magyarság egy része keleten maradt. Julianus is ebből a leírásból tájékozódhatott útja előtt, bár a Gesta Hungarorum valószínűleg nem szólt arról, hagy pontosan hol volt ez a régi Magyarország. A Gesta szövegrészei más, későbbi krónikáinkban maradtak fenn. Ezekből a szövegrészekből Györffy György állította össze és fordította !e latinból magyarra az ősgesta feltételezett tartalmát.

A Tihanyi apátság alapítólevele 1055
Bár nem kódex, de itt kell megemlíteni az első magyar nyelvemlékünket, a Tihanyi apátság alapítólevelét 1055-ből, amely csak egy levél, de az első magyar nyelvű írott mondatot tartalmazza.

Csatári vagy Admonti Biblia 1137 körül
Salzburgban másolták a két kötetes, szépen díszített, románkori, latin nyelvű, pergamenre írt Csatári Bibliát. A gregoriánus reformmozgalom szellemében készült nagyméretű kódex ószövetségi része 40, nagyon szép, művészi színvonalú képet tartalmaz. Valószínűleg a Gutkeled család adományozta a csatári bencés monostornak, de 125 év múlva a család visszavette és elzálogosította. Később a Biblia az admonti kolostorba került. Ma mindkét kötete a bécsi Nemzeti Könyvtárban található, bár 2 levele valahogy Párizsba került. Keletkezési helye vitatott, a német kutatók salzburgi eredetűnek tartják, de Gerevich Tibor művészettörténész szerint Magyarországon készítették. A kódex jelentőségét különlegesen szép és bő díszítése adja. A kódex bejegyzéseiről a Madas Edit – Monok István: Könyvkultúra Magyarországon című munkában olvashatunk részleteket.

A Pray Kódex 12-13. század
A Pray Kódex szövegrészleteit a 12. század közepétől a 13. század elejéig készítették Magyarországon. Több kéz munkája. Az egyes szövegrészletek nem egy időben keletkeztek és nem egyszerre lettek a kódexhez kapcsolva. Az írófelület pergamen, betűtípusa a késő román könyvírás-forma. Fő műfaja a latin nyelvű Sacramentarium, de sok vendégszöveg található még benne: pozsonyi évkönyvek a 897-1187-as esztendőkre, magyar királyok névsora 1210-ig, időszámítási naptár és orvosi tanácsok, húsvéti misztérium játék, törvényszövegek, szertartásokhoz kapcsolódó énekek kottás lejegyzése (neumák), csízió, azaz verses naptár. A kódex díszítéseként egyszerű vonalas rajzzal ábrázolt részleteket találunk Jézus életéből. Az összes szövegrészlet közül legértékesebb számunkra a 135. verzó oldalon található Halotti Beszéd és Könyörgés magyar szövege. A szöveg nyelvezete régebbi, mint a kódex készítési ideje. Valószínűleg egy régebbi mintapéldányból másolták át. A kódex szövegrészletei több helyen keletkeztek (Pozsonyban, Jánosiban). Az értékes mű több helyen is vándorolt, míg végül Pozsonyba került. 1425-ben már szerepel a pozsonyi káptalan könyvjegyzékében. Itt hozzákötöttek Könyves Kálmán idejéből számazó zsinati határozatokat, majd a több évre szóló pozsonyi évkönyveket. Pozsonyba fedezte fel a kódexet Pray György jezsuita tudós szerzetes és szövegét 1770-ben közre adta. A kódexet azóta Pray Kódexnek hívják. A pozsonyi káptalan 1813-ban a kódexet a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. A kódex kolligátum, azaz több művet tartalmazó, gyűjtő kötet, amelyet ma az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek.

Anonymus: Gesta Hungarorum 1200-as évek
Magyarországon hivatalosan a királyi udvarban már az 1100-as években voltak történetírók, de az első megmaradt mű, III. Béla ismeretlen nevű, a párizsi egye­temen teológiát tanult történetírójának alkotása, a latin nyelvű Gesta Hungarorum. A kódex szövegét pergamenre írták, gótikus minuscula betűtípussal. Keletkezési idejének meghatározását és szerzőjének kilétét sok vita előzte meg. Miután máso­lójának sosem tudtuk a nevét, a szakirodalom Anonymusnak (névtelennek) nevezte el. Műve egy 13. századi másolatban maradt fenn.
A mai tudományos kutatás megállapította, hogy a kódex szövegét III. Béla királyunk alatt írta egy bizonyos P. magiszter, aki magát a műben nem nevezi meg, csak ennyit ír: „a P.-nek nevezett mester” azaz „P dictus magister… ”. A szerző kilétéről több elképzelés született. Két évszázados vita után a mai történetírás megállapodott abban, hogy III Béla jegyzőjéről van szó, aki valószínűleg Péter mester esztergomi prépost volt, bár Pais Dezső óbudai prépostnak tartja.
A Gesta a magyarok eredetét írja le a kezdetektől a honfoglalásig, természetesen keresztény szempontok alapján. Györffy György szerint Anonymus hitelességét legjobban a saját korára lehet elfogadni, mivel Anonymus a saját korának viszonyait vetíti vissza 200 évvel korábbra. Szerinte a történeti hagyományt az író képzeletvilága elevenítette meg, így ez nem hiteles történelem. A mai történészek között többen pont azt vetik Györffy szemére, hogy jobban hitt a külföldi krónikásoknak. mint Anonymusnak. Györffy elméletét legkeményebben Pusztaszeri László támadja. László Gyula és Vékony Gábor régészek véleménye szerint a régészeti kutatások és a külföldi krónikások leírásai sokban egyeznek Anonymus előadásával. amelyben sokkal több a helyes információ. mint azt korábban gondolták, főleg a honfoglalás korára vonatkozóan, a földrajzi neveket illetően pedig nagyon pontos és hasznos ismereteket közöl.
A Gesta a megírása után hamarosan külföldre került és az 1700-as évekig lappangott. Felfedezése után szövegét 1746-ban tették közzé, de csak a 20. század elején került haza Bécsből. Vékony Gábor szerint oly korán kerülhetett külföldre, hogy nem is volt semmilyen hatással középkori történetírásunkra. P. mester a hunokról nem ír, de Árpádot ő is Attila leszármazottjának tartja. A kódex egyetlen díszítése egy vörös-zöld rajzolatú nagy P iniciálé.

Kézai Simon krónikája 1282–1285
IV. Kun László udvari papjának műve a legnagyobb hatású történeti munka a magyar középkorban. A későbbi krónikások gyakran átvették szövegrészleteit. Keletkezési ideje 1282–1285. Kézai mester írta meg a hunok történetét, akiket azonosít a magyarokkal. A hunok bejövetelét a Kárpát medencébe a magyarok első bejövetelének tartja, a honfoglalást pedig „visszatérésnek”. Szerinte Attila halála után fia, Csaba hazament Szkythiába és később utódja, Árpád vezetésével létre jött a honfoglalás. Kézai krónikájában semmi jel nem utal arra, hogy tudott volna Julianus útjáról. Krónikáját saját koráig írta meg, így legértékesebb részei a Kun Lászlóról és koráról írt történetek és a két függelék (appendix), az egyikben az uralkodó családok genealógiája szerepel, a másikban társadalomtörténeti kérdéseket boncolgat. Később nagyrészt a Kézai-féle szöveget vették át a Képes Krónika és a Thuróczy Krónika történetírói is.

Leuveni Kódex (Brüsszeli Kódex) 1200-as évek vége
Pergamenre írt, kisalakú, díszítetlen kódex. Több kéz írása, prédikációkat tartalmaz. Betűtípusa gótikus textúra. Ez a nemrég hazakerült kicsi, igényjelen külsejű kódex tartalmazza az első magyar irodalmi nyelvemlékünket, az Ómagyar Mária-siralmat. Az Európa-szerte ismert latin nyelvű Mária-siralom magyar nyelvű fordítása ez a vers, amely a keresztfa alatt szenvedő Máriát szólaltatja meg. A kódex olasz földön készült, Orvietoban élő domonkos szerzetesek írták, közöttük három magyar szerzetes is volt. Így történhetett, hogy valamelyikük beleírta a kódexbe ennek az ismert latin nyelvű Mária himnusznak a magyar fordítását. A fordító és a scriptor valószínűleg nem ugyanaz a személy. A kódex sorsáról nem sokat tudunk, de Madas Edit szerint a 13. század végén még Magyarországon lehetett, majd Németországba került. 1922-ben kapta meg a leuveni egyetem, ahol felfedezték, hogy a latin nyelvű egyházi beszédek mellett magyar nyelvű szöveget is tartalmaz. Ezután derült ki, hogy ez a magyarnyelvű szöveg első anyanyelvi irodalmi emlékünk.
Hazakerülését is sok bonyodalom előzte meg. A belgák nem akartak megválni a kis könyvecskétől. Végül a véletlen jött segítségünkre. Az 1980-as években Couburg Stefánia belga hercegnő (Rudolf trónörökös felesége) magyarországi hagyatékának felbontása után meg lehetett egyezni a belga egyetemmel, így legrégebbi irodalmi nyelvemlékünk 1982-ben hazakerülhetett.

Gyulafehérvári Sorok 14. század
Ferences barátok hozták haza külföldről, és állították össze a 14. században, azt a prédikációgyűjteményt, amelyben a párizsi teológiai professzorok latin nyelvű beszédeit gyűjtötték egybe. A beszédek mellett egyéb ferences szellemű írásokat is tartalmaz a mű. Egyházi tartalma mellett külön értéket képviselnek a lapszélre jegyzetelt magyar nyelvű sorok.

Nekcsei Biblia 1336 körül
Két kötetes, pergamenre írt, latin nyelvű kódex. Nekcsei Demeter tárnokmester megrendelésére készült. (Az 5. rektó oldaton az ő címere látható.) Egyes kutatók szerint Bolognában írták és festették. Csapodi szerint Magyarországon készült, mert stílusa rokonságot mutat a többi, Anjou-korban hazánkban készült kódex díszítésével. Mindenesetre ez az egyik legdíszesebb, magyar megrendelésre készült kódex. Számtalan dúsan aranyozott iniciálé és lapszéldísz ékesíti. Az illumináció három-négy kéznek a munkája. A Biblia az 1500-as évek közepéig itthon volt. Ma Washingtonban, a Library of Congressben található. Feltárta, elemezte és szövegét közölte az 1940-es években Dercsényi Dezső, neves művészettörténész. Fakszimile kiadása 1988-ban jelent meg a Helikon Kiadónál.

Magyar Anjou Legendárium 1333–1345 között
Károly Róbert uralkodása alatt készült, pergamenre írt, latin nyelvű legendárium. A szentek életét tárja elénk temperával és arannyal festett képeken. Alapja a Legenda Aurea, kiegészítve a magyar szentek legendáival. Az összes lapja egyformán gazdagon díszített, minden oldalon 4-4 kép látható, melyeket csak rövid lemmákkal, más néven titulusokkal (feliratokkal) magyaráznak. Nem tudni, hogy hol készült, mindenesetre olasz hatás érződik a képecskék megfogalmazásában. Wehli Tünde szerint Bolognában készült, Niceolo da Bologna műhelyében, az 1340-es években. Szerinte ebből a műhelyből több, magyar megrendelésre készült kódex is kikerült. Csapodi Csaba szerint viszont Magyarországon festették, és a király; könyvfestő műhely munkája.
Eredetileg több mint 200 fóliót tartalmazott, de a történelem során lapjai szanaszét szóródtak. különböző országok könyvtáraiba kerültek. Ma 137 lapja ismert. A Vatikáni Könyvtárban őrzik a törzsanyagot, de New Yorkban a Morgan Libraryban és a szentpétervári Ermitageban is megtalálhatóak egyes lapjai. Elképzelhető, hogy eredetileg tanítási céllal készült valamelyik .Anjou herceg, vagy más főrangú gyermek számára. A kódex sorsa csak részben ismert. Kezdetben Magyarországon lehetett, hamarosan (a 14. században) Lengyelországba került. Mindenesetre egy 1630-as bejegyzés alapján már a lengyel királyi család tulajdona volt. Később János Kázmér lengyel király elajándékozta egy itáliai testvérpárnak, akik elfelezték egymás között. Az egyik része idővel a Vatikáni Könyvtárba került, a másik része pedig lapokra szedve bolyongott a világ műkereskedői között.
A fellelhető lapokból az Európa és a Corvina közös kiadásában egy igen igényes fakszimile látott napvilágot 1975-ben, Levárdy Ferenc szerkesztésében.

Kálti Márk: Képes Krónika (más néven Bécsi Képes Krónika) 1358 után
Nagy Lajos megrendelésére készült, pergamen- és papírlapokra (!) írt és festett, díszes, gótikus, latin nyelvű kódex, a legdíszesebb a középkori kódexeink közül. 1330-ig tartalmazza a magyar nép történetét, a hunok históriájával együtt. Szövegét több, korábbi krónikaszövegből, főleg Kézai krónikájából, állította össze a kézirat feltételezett szerzője Kálti Márk. A mű 147 miniatúra és iniciálé mellett számtalan lapszéldíszítést is tartalmaz. Az illumináció a szöveg illusztrálása mellett önálló ikonográfiai feladatokat is betölt. A kódex miniátorának Medgyesi Miklóst tartották, de ezt a feltevést a mai kutatások egyértelműen megdöntötték. A kódex hazánkban készült, a királyi udvari festőműhelyben. Európai mércével mérve is, kiemelkedő minőségű művészi alkotás. A gazdag képanyag nagy segítséget nyújt a címertan, viselettörténet, hadtörténet, sőt még az építészet kutatói számára is. A kódex a Széchényi Könyvtár tulajdona.

Jókai Kódex 1440 körül
A Jókai Kódex az első teljesen magyar nyelvű könyv. A ferences beginák (apácák) számára fordították magyarra az Assisi Szent Ferenc és rendtársainak életét feldolgozó népszerű, latin nyelvű művet. Valamelyik magyarországi ferences kolostorban készülhetett a kódex. A papírra írt szöveg kurzív jellegű gótikus betűformákat használt. A szöveg archaikusabb, mint a kódex kora. Fitz József, és később Madas Edit szerint is 1370 és 1400 között készülhetett az eredeti fordítás, amelyet 1440 körül másoltak ebbe a kódexbe. A nehézkes szöveg csonkán maradt ránk. Egyszerű küllemű, fatáblás, negyedrét alakú eredeti bőrkötésben fennmaradt könyv. A kódex feltehetően 1851-ig Magyarországon volt, utoljára az Ehrenfeld család birtokában (korábban Ehrenfeld-kódexnek hívták), akik később eladták egy londoni árverésen. Drága pénzért tudta a magyar állam visszavásárolni, és hazahozni. Nevét Jókai iránti tiszteletből kapta, mivel Jókai születésének 100 éves évfordulóján, 1925-ben került haza Londonból.

Az Apor, a Bécsi (Révai) és a Müncheni Kódexek 15. század
Mindhárom kódex az 1400-as években keletkezett. Az elveszett vagy elégett Huszita Biblia szövegrészletei kötik össze ezt a három művet. Ezek a szövegek az első magyar nyelvű bibliafordítás töredékei. Az eredeti, elveszett Huszita Bibliát valószínűleg a Prágában tanult Pécsi Tamás és Újlaki Bálint plébánosok fordították le magyar nyelvre.

Királytükrök
Királytükröknek nevezzük azokat a didaktikus alkotásokat, amelyek az uralkodás tudományába próbálják bevezetni az olvasót, sok esetben valamelyik trónörököst. Királytükörnek foghatjuk fel első királyunk által írt Intelmeket, amelyek a király uralkodói elveit foglalja össze fia, Imre herceg számára. .A munka későbbi másolatban maradt fenn.
Nagy Lajos számára készült az a királytükör, amelynek címe Secretum secretorum, valószínűleg a királyi műhelyben másolták. Ebben a műben pszeudo Arisztotelesz oktatja Nagy Sándort az uralkodás tudományára. Készítője a kutatók feltevései szerint ugyanaz, mint aki a Képes Krónikát másolta, díszítése azonban annál jóval egyszerűbb. Ma a mű Oxfordban van.

7. 1. 2. Egyéb magyar reneszánsz kori kódexek

Kálmáncsehi Breviárium
Kálmáncsehi Domokos, székesfehérvári prépost, később kalocsai érsek, szintén könyvszerető és könyvgyűjtő ember volt. Több díszes kódexe maradt az utókorra. Legszebb közülük egy pergamenre írt, nagyméretű, vastag Breviárium, amely valószínűleg a budai másolóműhelyben készült, Mátyás halála után. Szövegét gótikus antikvával írták. Gazdag díszítése sok keretdíszt, szépen festett iniciálét, és a tartalomhoz kapcsolódó képecskét tartalmaz. Miniátora, a díszítésbe rejtett szignó szerint, az olasz származású Franciscus de Castello Ithallico de Mediolano volt, aki a 1480-as években Budán dolgozott. A kódex eredeti vörös bársonykötésben maradt az utókorra.

Festetich Kódex
A kisméretű imakönyv Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült a nagyvázsonyi pálos kolostorban, 1494 előtt. Díszes reneszánsz virágmotívumokkal íllusztrált, pergamenre írt, magyar nyelvű könyvecske. Betűtípusa az ún. bustarda. Kötése is eredeti, vaknyomásos barna bőrkötés. Magyar Benigna apja, Magyar Balázs és férje, Kinizsi Pál is Mátyás hadvezérei voltak. A két család egyesített címere díszíti a kódexet. A híres Kinizsi vár lakótornya ma is látható Nagyvázsonyban. .A kódex készítése összefüggésben lehetett Kinizsi Pál betegségével, mert az egyik ima pont az ő gyógyulásáért szól. Kinizsi Pál 1494-ben halt meg, így a datálatlan kódex ez előtt a dátum előtt születhetett. Sokáig a Festetichek keszthelyi könyvtárának a birtokában volt, ma a Széchényi Könyvtár tulajdona.

Nagylucsei Orbán egri püspök Psalteriuma
A nagyméretű, pergamen zsoltároskönyvet humanista antikva és kurzív betűtípussal másolták a budai könyvkészítő műhelyben, 1487 és 1492 között. Eredeti, vörös bársony kötésében maradt az utókorra. Megrendelője Nagylucsei Orbán győri, majd egri püspök, Mátyásnak hű embere volt, maga is neves humanista. Szép könyvtárat gyűjtött, amelynek több darabja is megmaradt, de mind között ez a legszebb kódex. Az első oldalon vastag keretdíszben számtalan figurális ábrázolás látható, köztük Dávid király, amint citerán játszik és énekel. Az egész miniatúrát gyöngyökből kialakított keret övezi. A lap felső részén a püspökök címere látható. emellett gyümölcskosarak, ötvöstárgyak és virágdíszek élénkítik a keretet. A nagy B iniciálé is kék alapon arany- és ezüstdíszítéssel ékített. A kutatók szerint a magas színvonalú díszítés Budán készült, de a művészek kilétét nem sikerült meghatározni.

Szép, díszes kódexek készültek még Garázda Péter nyitrai főesperes, Báthori Miklós váci püspök, Váradi Péter kalocsai érsek, Filipecz János váradi püspök és az olmützi püspöki adminisztrátor számára is.
Van néhány kéziratos kódex, amely Magyarországon készült abban az időben, amikor nyugaton már elterjedt a könyvnyomtatás, de nálunk még nem működött nyomda, ekkor a kolostorokban még kézzel másolták a fontosabb szövegeket. Sajnos Mohács után ezekből a kötetekből sem sok maradt az utókorra.

Jordánszky Kódex 16. század
A magyar nyelvű kódex egy 15. századi bibliafordításának a részleteit tartal­mazza. A fordító, egyes kutatók szerint, Bátori László, pálos rendi szerzetes volt. Az eredeti szöveg elveszett, a kódex egy 16. századi másolat, amelyet 1516–1519 között készítettek, de az is lehet, hogy több munkának az egybedolgozása. A kódex írófelülete papír, amelyre gótikus félkurziv írással másolták a szöveget. Szépek és jellegzetesek a szöveget körbefogó növényi ornamentikával készült díszítések. A kódex. egy ideig Jordánszky Elek püspök, teológiai író tulajdonában volt, így róla kapta nevét. Jelenleg az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzik.

Érdy Kódex 1526–1527
Első közlőjéről, Érdy Jánosról kapta a nevét ez a nagyméretű, magyar nyelvű, papírra írt kódex. Készítési idejét 1526–1527-ra teszik a kutatók. 19. századi, jellegtelen kötésben maradt ránk. Betűtípusa gótikus könyv- és kurzívírás. Szerzője, és másolója a lövöldi kolostorban dolgozó Karthauzi Névtelen, akiről Madas Edit azt írja, hagy az „első önálló hangú íróegyéniség”. A munka egy latin nyelvű kompilációnak magyar nyelvű fordítása. Prédikációkat, legendákat, postillákat fordított le a szerzetes, elég szabad tolmácsolásban. A munka legalább két kéz írása, több befejezett és befejezetlen illusztrációt is tartalmaz. A kódex ma az OSZK-ban van.

Cornides Kódex 1514–1522
A 18. századi történettudósról, Cornides Dánielről elnevezett kódex 1514–1522 között keletkezett, öt különféle műből készült kolligátum. Újgót betűtípussal, olasz eredetű papírra írt szöveg. A kódexet az Egyetemi Könyvtárban őrizték.
A 19. században átkötötték, 5 különböző kódexet készítettek belőle. Az átkötéskor erősen körülvágták és az előzéklapokat eldobták, így a kódex provenienciájára (tulajdonosaira) vonatkozó kézírásos bejegyzések is megsemmisültek. A kódex prédikációkat és legendákat tartalmaz. A Nyulak szigetén (Margit sziget) lévő dominikánus kolostorban Ráskai Lea kezeírásával készültek. Ráskai Lea írni tudó apáca, akinek ez az öt másolt kódexe maradt fenn.
Madas Edit szerint Ráskai Lea a kolostor könyvtárosa is lehetett. Az apácarend főnökasszonya Bocskai István húga, Bocskai Ilona volt. Valószínűleg az ő levelezését is Ráskai Lea intézte. Az általa lemásolt iratokból nem sok maradt az utókorra, mert a török hódítás után menekülni kényszerültek a nyulak szigeti apácák is és csak néhány kódexet tudtak magukkal vinni. Ráskai Lea mellett Sövényházi Márta neve maradt fenn, mint magyarul író apácáé, de valószínűleg többen is lehettek.

9. MAGYARORSZÁGI NYOMDÁSZAT A 15. SZÁZADBAN

9.1 . AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NYOMDA. HESS ANDRÁS

Még az ősnyomdászat korszakában, 1473-ban jelent meg Budán az első nyomtatott könyv, Hess András Chronica Hungaroruma, más néven Budai Krónikája, amely a magyarok történetét tartalmazza latin nyelven. Ezzel a nyomdaalapítással Buda sok fejlettebb várost megelőzött Európában. Londonban, Bécsben, Prágában ekkor még nem volt nyomda. Sajnos, ez a magyarországi nyomda sem volt hosszú életű. Pár éves működése után csaknem 50 évig nem alapult újabb nyomda az ország területén.
Hess András Kómában dolgozó, német származású nyomdász volt, akit Karai (Kárai) László prépost hívott Budára. Az újabb kutatások szerint Karai László, Vitéz János prímás támogatásával hívta Budára Hesst, talán a pozsonyi egyetem miatt, de mire a mester ideért, legtöbb támogatója kegyvesztett lett Mátyásnál (1472). A nyomdaalapításhoz a kezdő tőkét és a velencei papírvásárláshoz szükséges pénzt még valószínűleg Vitéz János biztosította Hess számára. Egyes kutatók szerint Vitéz kegyvesztettsége, majd halála lehetett az oka Hess rövid magyarországi működésének is. Más verzió szerint üzletileg sem érte meg Hessnek nyomdászkodni Budán, mert az országban nem volt akkora az írni-olvasni tudók száma, hogy jelentős példányszámot érdemes legyen kiadni.
Bár Mátyás kevéssé gyűjtötte a nyomtatott könyveket, a humanista szellemű Buda mégis csábító lehetett Hess András számára. Jó lehetőségek reményében otthagyta a római Lauer nyomdát és elfogadta a magyarországi ajánlatot. Valószínűleg a főnöktől, Lauertől kapott egyetlen reneszánsz antikva betűkészlettel indult el, hogy műhelyt állítson fel Budán. A korábbi feltételezések szerint nem kész öntött betűkkel jött Budára, hanem matricákkal, amelyekből itt készített ólombetűket. A legutóbbi kutatások cáfolják ezt a feltevést.
A Várban lévő prépostság valamelyik épületében kapott helyet a nyomda, 1472 tavaszán. A sajtót magyar ácsok készítették, a nyomdai személyzet is magyar lehetett, ha egyáltalán volt személyzete. V. Ecsedy Judit nyomdatörténeti könyve alapján az már egyértelműnek látszik, hogy Hessnek csak egy sajtója volt. A papírt, a vízjelek alapján Velence környékén szerezték be, mivel Magyarországon ekkor még nem működött papírmalom.
Előszavában azt írja Hess András, hogy a Chronica Hungarorum kiadásával örömet akar szerezni a magyar embereknek. A Krónika szövegét régebbi kódexekből állították össze. A Chronica Hungarorum 133 lapot tartalmazó mű, amelyben nincsenek képek, de tipográfiája az egyetlen antikva típus használata mellett is tetszetős. A példányszám a mai számítások szerint kb. 200-240 darab lehetett. Valószínűleg az összes példány papírra lett nyomtatva, legalábbis pergamenre készült példány eddig még nem került elő. A széles margókkal övezett szedéstükör 33 sort tartalmaz egy oldalon. Hess kézzel, utólag festett, színes rabrum jelekkel tarkította a szöveget, és kiemeléssekkel, széles margóval tette levegőssé a szedéstükröt. A díszítés miatt a kötetek eltérőek voltak, hiszen a megmaradt példányok között is van olyan, amely piros, és olyan, amely kék tintával lett kidíszítve. A margókkal nem takarékoskodott, bőven állhatott rendelkezésére papír. Címlapot nem használt, mint az ősnyomtatványok általában, de kolofonja pontosan tájékoztat az adatokról, Finita Bude Anno dñi M.CCCC.LXXIIl. in uigilia penthecostes: per Andreas Hess, tehát a művet Hess András Budán, 1473 pünkösdjén (június 5.-én) fejezte be. V. Ecsedy Judit arra következtet, hogy már pár nappal pünkösd előtt elkészülhetett a könyvekkel, és a pünkösdi budai vásáron akarta azokat árusítani. A Chronica példányai gyorsan elfogyhattak, mert az 1480-as évekből kézzel másolt példányai maradtak fenn.
Hess András budai műhelyének van egy másik kiadványa is, amely évszám nélkül jelent meg, de a furcsán elhelyezett kolofon szövegéből biztosan lehet következtetni arra, hogy ezt is Hess András adta ki. A vékony művecske valójában két művet tartalmaz. Az egyik Basilius Magnusnak a költőkről írt latin nyelvű értekezése (De legendis poetis), a másik Xenophon latin nyelvű munkája Szokratesz védőbeszédéről (Apologia Socratis). A kis kötet furcsasága, hogy a kolofon nem a második, hanem az első mű végén található, és szűkszavúan csak a betűjelét teszi ki Hess András (Budae A.H.). A szöveg betűtípusa ugyanaz, mint a Chronica Hungarorumé, de a könyv kisebb, gondatlanabbul van nyomtatva. Ebből a vékonyka műből két példány ismeretes.
Hess András további sorsáról nem maradtak fenn levéltári adatok. Azt sem tudni, hogy egyáltalán Magyarországon maradt-e, vagy külföldre távozott, vagy esetleg meghalt. Az biztos, hogy 1477-ben már nem foglalkozott nyomdászattal. A Chronica Hungarorumból tíz példány maradt az utókorra, ebből kettő van Magyarországon (az egyik az OSZK-ban, a másik az Egyetemi Könyvtárban). Mint érdekesség megjegyzendő, hogy az utolsó előkerült példány nemrég, egy 1990-es német árverésen bukkant fel, pedig már száz éve, hogy a magyar és európai ősnyomtatvány szakirodalom nem találkozott újabb Hess-féle példánnyal.

9.2. EGYÉB MAGYARORSZÁGON KÉSZÜLT ŐSNYOMTATVÁNYOK

1477 és 1480 között még három ősnyomtatvány készült hazánkban. Ezekről sokáig csak azt lehetett tudni, hogy magyarországi lelőhelyekről kerültek elő a megmaradt nyomtatványok, az egyik több példányban is. Külföldön ismeretlenek ezek a kiadványok, tehát nagy valószínűséggel a nyomdahely hazánk területén volt. A művekben nincs kolofon, így sem a nyomdász nevét, sem a kiadás helyét nem ismerjük.
A legkorábban előkerült nyomtatványt Antonius Florentinus: Confessionale című művét a könyvtörténet Rejtélyes Confessionalénak nevezte. Öt példány maradt meg belőle, csak magyarországi lelőhelyeken.
Később fedezték fel Laudiviusnak a Vita beati Hieronymi című munkáját, amely szintén csak Magyarországon fordult elő, egyetlen példányban, amely most az Egyetemi Könyvtárban van.
Még később került elő Pozsony környékéről egy – egyetlen levélből álló – bűnbocsájtó cédula, amelyet Johannes Han kanonok állított ki Agnes de Posonio nevére. A bűnbocsájtó cédula, amelyre a hölgy nevét kézzel írták be, 1480. május 11-én készült. Nyomdásznév vagy nyomdahely itt sincs feltüntetve. A nyomtatvány Franz Pichler pozsonyi polgár hagyatékából került a pozsonyi városi könyvtárba.
Azt hamar be lehetett bizonyítani, hogy a három különböző dokumentum egy nyomda terméke, de hogy melyik külföldi nyomda telepedett meg vajon Magyarországon 1476 és 1480 között, arra csak hosszas kutatások alapján tudtak a kutatók választ adni.
A könyvtörténet mai álláspontja szerint a betűkészlet Matthias Moravus nápolyi nyomdász műhelyéből származhat, akinek talán egy alkalmazottja állított fel nyomdát elsősorban Budán vagy esetleg Pozsonyban, és adta ki az említett három művecskét. A feltételezést alátámasztja, hogy Beatrix nápolyi hercegnő 1476-ban jött Magyarországra, és e ténynek talán valami köze lehetett a nyomda felállításához. A nyomda 1481-ben már biztos nem működött, mert Han kanonok ekkor újra kézzel írt bűnbocsájtó cédulákat bocsátott ki. Így hazánkban – eddigi ismereteink szerint – 1455 és 1500. december 31. között, az ősnyomtatvány időszakban ötféle mű készült. Megjegyzendő, hogy közvetett adatokból tudomásunk van arról, hogy Mátyás plakátokat és röpcédulákat készíttetett III. Frigyes ellen. Egyes feltevések szerint ezek a példányok is készülhettek ebben az ismeretlen nyomdában, ha ezek egyáltalán nyomtatott anyagok voltak. Sajnos ezekből a mai napig sem került elő egyetlen példány sem.

5.3.1.1. Legfontosabb középkori kódexeink 104-109. p. - 7.1.2. Egyéb magyar reneszánsz kori kódexek 132-134. p. - 9. Magyarországi nyomdászat a 15. században 155-157. p.