Poison ​of Love 44 csillagozás

Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

„Az ​ember hajlamos mindent megtenni azért, hogy megvédje, akit szeret.
Hadd meséljek el egy történetet arról, hogyan tettem tönkre imádott énekesem és egy komplett rockbanda karrierjét.
Az univerzum rendjének felborításáról már nem is beszélve.”

Natalie Bat, az ízig-vérig rocker kamaszlány bármit megtenne azért, hogy találkozhasson kedvenc rockbandája, a Poison of Love imádott énekesével, Adrian Arronnal. A bármit pedig igen tág fogalom, kiváltképp, ha az ember édesapja egy időgépen dolgozik egy kétes hátterű cégnél.
Így történhet, hogy Nat egy osztályba kerül rajongása tárgyával, a leendő rocksztárral. Adrian azonban tinédzserként közel sem olyan, amilyennek egy szerelmes rajongó a hírhedt frontembert képzeli. 1999-ben még nyoma sincs letölthető mobilalkalmazásoknak, a slágerlistákat popbandák uralják, a képregényhősökért rajongók egytől egyig csodabogárnak számítanak. Valaki pedig mindvégig a fiatalokon tartja a szemét, mert… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Főnix Nova, Hajdúböszörmény, 2019
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999031

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Adrian Arron · Natalie Bat


Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ap358 P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Ezt a könyvet nagyon vártam: mind a borító, mind a fülszöveg elvarázsolt. Ifjúsági lévén számoltam vele, hogy nem a sci-fi vonal lesz az erőssége, de… időutazás!!! Naná, hogy kellett!
Az, hogy a történet alapja fanfic vagy sem, nem igazán érdekelt. Ha az is, én nem tudtam azonosítani a tagokat, vagyis teljesen adta egy könyves, kitalált banda érzetét. Minden karakter ki volt dolgozva, volt időm megismerni őket.
Külön megfogott a választott év, mondhatni nosztalgiázhattam egy kicsit, így adott volt minden: időutazás, zene, nosztalgia
Számomra valahol mégis elcsúsztak a dolgok. Azt hiszem, nekem ez túlontúl ifjúsági és fangörcsölős volt.
Miután Nat az édesapjával visszautazik az időbe, kezdetét veszi egy őrült fan-futam, ami mindent, de mindent elnyom, amitől pikáns lehetett volna a sztori. Adriant idézve: ” – Ha már választhatok a rocksztár és az időutazás között, én az utóbbira szavaznék.” Úgy éreztem, az egész időutazás egy kihasználatlan lehetőség maradt. Számos konfliktust és poént rejt magában a téma, ezzel szemben csak itt-ott voltak utalások a technológiára, öltözködésre. Nat egyből alkalmazkodott a korhoz, vagyis úgy tűnt, mert szinte minden csak a bandáról szólt, így egyéb dolgokról nem sokat tudtam meg. Képtelen voltam azonosulni a lánnyal, mert egy ilyen „utazás” fenekestül felforgatta volna az életem, és ha már az apám egy ilyen zseni és én is örököltem egy csepp tudást, akkor lenne fogalmam a Pillangó-hatásról. Natnek tudnia kellett volna, mit csinál, ezzel szemben önző és ostoba módon csak piszkálta és piszkálta tovább a sorsokat. Kiborító volt számomra az, hogy minden egyes gondolata Adrian körül forgott.
Szerettem volna többet kapni Nat fizikatudásából, amit az apjától örökölt, megismerni Adrian múltját, mitől olyan rémes a gyerekkora, Nat meg Adrian mikor is tanult meg énekelni, és kaland. A kalandot nagyon hiányoltam. Az egész történet egy gimis YA-ba váltott, pedig Natnek csak el kellett volna döntenie, mit szeretne jobban: Adriant, vagy a PoL-t. (Habár Adriannel részben egy saját bejáratú, házi PoL is jár.)
Ami még szúrta a szemem:
– az iskolarendszer kísértetiesen a magyarra hasonlított (3 osztály volt, közös órarend, stb.)
– Nat 2018-ból utazik vissza, és van egy rakat PoL-os újságcikke, kivágása, stb. 1999-ben még én is gyűjtöttem ezeket, fogalmam sincs, a mai fiatalok is ilyenek-e, de ha most lennék 16, tutira minden infót a neten szednék össze. Követném a bandát az instától kezdve a fenetudjamivanmégig, a telefonon/gépen lennének a képek, és nem újságcikkeket gyűjtögetnék.
– nem sok évről beszélünk, de egy akkori tini és egy mostani nyelvhasználata eléggé eltér, és ez annak, aki nem követte végig a változást, nem olyan feltűnő, talán ezért is maradt ki a könyvből ez a lehetőség is.
A könyv eleje és a vége viszont nagyon jól volt összerakva, mind cselekményileg, mind a karakterek terén, így csak középtájt morgolódhattam. A történetmesélés módja viszont igen kreatív, a többi „szemszög” elképesztően tetszett, azokból többet is olvastam volna.

2 hozzászólás
>!
GytAnett P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Szerintem nem volt ez a könyv annyira rossz, mint ahogy sokan írják. Bár most beleolvasgattam az értékelésekbe, aláírom, hogy a legtöbb embernek igaza. Valóban nem volt ez a történet kellően kidolgozva, gyakorlatilag semmilyen szempontból.
Még a könyv megjelenése tájékán kaptam fel a fejem erre a könyvre, tetszett a címe és a borítója. Fülszöveget nem olvastam, arra jutottam, hogy ha majd egyszer meglátom a könyvtárban, kikölcsönzöm. Végül az lett, hogy beszereztem. Nem mondom, hogy a polcom legbecsesebb tagja lesz, meg sűrűn sem fogom újraolvasni, de egynek tényleg elment. Amennyiben az ember felkészül arra és elfogadja, hogy időutazást az elején nyomokban tartalmaz, akkor már nincs nagy gond. Aki egy jó kis időben, térben utazgatós fantasyra készül, az inkább ne ezt a könyvet vegye a kezébe, mert nagyon keményen csalódni fog. spoiler
Amikor az ember át bír állni arra, hogy ez egy hiányosságokkal rendelkező, romantikus YA, onnantól már bőven olvasható, úgy gondolom. Egyszerűen a címkék és a fülszöveg alapján az olvasó valahogy nem erre számít…
Egy ideig zavartak a tördelések, aztán rájöttem, hogy ennek is szerepe van, a végén meg is lepődtem, hogy egy ilyen egyszerű szerkesztési húzás mennyire tudja fokozni a feszültséget.
A szereplőkről túl sokat igazából nem tudtunk meg, csak azt, hogy mindenki hű meg ha meg wao. :D Na jó, ennél azért többet, de számomra nem eleget. Nat alapvetően nagyon önző karakter, de az ő helyében ki bírta volna ki, hogy ne így viselkedjen? Nekem nem biztos, hogy lett volna ekkora önuralmam. Adrian karakterét többnyire kedveltem, de voltak olyan húzásai, amivel abszolút nem bírtam mit kezdeni. spoiler A többiek meg csak kiegészítésként voltak számomra, hogy mégse csak két ember szerepeljen. Na jó, hazudok, az egyik srácot nagyon kedveltem. Akinek akkor sem fog eszembe jutni a neve, ha valaki agyon verne. Danny? Nat szembe szomszédja. Az ő lelkesedését imádtam. :D
Mostanában nagyon kevés könyvet olvastam, szerintem emiatt is sikerült a 4 csillagot elérnie nálam, mert valóban inkább hasonlít egy fanfictionhőz. Ennek ellenére nem bánom, hogy olvastam.

3 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Be kell látnunk a keletiek fangirlködésben sokkal jobbak a nyugatiaknál. Amit itt ez a csaj leművelt e néven, inkább „hülyepicsáskodásnak” hívnám. A csaj jódolgában azt sem tudja, hogy mit csináljon, így aztán leginkább rinyált, mondvacsinált és felfújt indokokkal játszotta a jajszegénykislányt. Én erre csak azt tudom mondani, hogy két büdös nagy pofon, édeslányom…
Az ötlet tök szuper, de a kibontás nem sikeredett túl jól. Az spoiler szinte semmi nincs, azonkívül, hogy emlegetik, így pont a legizgalmasabb részek, kérdések nem lettek megírva ebben a könyvben, és amit esetleg bele is írtak, arról menet közben „hülyepicsáskodás” domborításaképpen el is felejtkeztünk. Ezt kihagyni belőle szerintem nagy botorság…
Ha a csaj ezzel a jellemmel van megáldva, mint amiről 350 oldalon keresztül olvasunk, az apja spoiler… és még sorolhatnám. A fangirlködésről is más fogalmaink vannak, meg még a többi írónak is, akik erről a témáról írtak. Valahogy a pszichológiája ebben a könyvben sántít.
Mindazonáltal, én bírom a zenekaros témát, David Bowie-t és a Queent, szóval jó volt ilyesmiről olvasni egy tini könyvben, bár nem hinném, hogy a mai 16 évesek ismerik pl. Bowie munkásságát, a korait meg pláne nem.
Szóval nem rossz ez, csak nem az igazi. Nem akarok összehasonlítgatni, de Rainbow Rowell-t e témában pl. tudom ajánlani.

>!
Belle_Maundrell 
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Nagy lelkesen vetettem rá magamat erre a könyvre, amikor legutóbb könyvtárban jártam; tetszett az időutazós téma meg a rockos vonal, és mostanában amúgy is egész szívesen próbálkozom magyar írókkal. Sajnos az ilyenek mindig meggyőznek róla, hogy nem kéne.
Pedig igazán pozitív voltam. De kb. már húsz oldal után gyanús lett, hogy ez nem az én könyvem, és csak és kizárólag azért végeztem vele kicsit több, mint egy nap alatt, hogy minél előbb túlessünk rajta.
Rövid úton nyilvánvaló lett, hogy Natalie milyen ellenszenves karakter, ami nem sok reménnyel kecsegtetett. Idegesített ez a hatalmas nagy rajongás, szerintem én ennyire soha nem voltam fanatikus. Gyakorlatilag semmi másról nem szólt az élete, csak hogy csodálta a Poison of Love-ot. Közben meg néha úgy volt beállítva, mintha milyen érett és intelligens lenne, holott a tettei egyáltalán nem ezt mutatták. Szinte már kínos volt a folyamatos ömlengését hallgatni. Ráadásul iszonyú felelőtlenül viselkedett ahhoz képest, hogy egy időutazó lánya, és elvileg képben van mindennel kapcsolatban. Erre úgy szórakozott mindennel, mint aki még életében nem hallott a pillangó-hatásról, holott még az azonos című filmet is említi. Istenem, mennyire lehangolt az a film tizenöt évesen. Az Adrianes rajongása is olyan szánalmas volt, úgy legalább a történet felénél eldönthette volna, hogy maga a pasi fontosabb számára, vagy az imádott bandája, de végig össze-vissza lavírozott a kettő között. Nem mintha nem lett volna neki tökmindegy, hogy van-e PoL, amikor neki már megvoltak a CD-ik meg minden, és már az első fejezetben nyilvánvaló, hogy soha nem megy vissza az ő idejébe. A többi ember meg kit érdekel? spoiler
Az anyjához való hozzáállása engem totál felháborított. Azért „az anyám meg akart ölni” és az anyám nem akart gyereket között elég nagy a különbség. És hatalmas hülyeségnek tartom így behozni ezt a témát egy olyan világban, ahol amúgy is ekkora az abortuszhiszti. Inkább azon kellett volna kiakadni, hogy az idióta apja meg a nagyszülei kényszerítették az anyját, hogy végigcsinálja a terhességet, és szülje meg a gyereket, akit meg se akart tartani. Könyörgöm, hol vagyunk, a középkorban? Vagy Gileádból jöttek? Szép kis kilenc hónap lehetett. Iszonyú gusztustalan ez a hozzáállás. Nem tudom, a kis álszent lányka mit szólt volna, ha a kedves apuka vele is megcsinálja, amit az anyjával. De persze ha felelőtlenül szüljük jobbra-balra a gyerekeket, az jobb. Ja. Nekem is volt olyan osztálytársam, aki majdnem nem lett, mert csak tizennyolc éves volt az anyja, amikor terhes lett, de nem lovagolt ezen egész életében, pedig hatalmas rinyagép volt.
(És könyörgöm, senki ne akarjon meggyőzni, hogy az abortusz ördögtől való gonoszság, mert úgyse sikerül.)
Na szóval, nagyon sajnáltam volna Adriant, ha nem lett volna akkora pötsch. De az volt, méghozzá egyre nagyobb. Az elején csak egy szánalmas dagigyereknek tűnt, de a végére konkrétan azért szurkoltam, hogy ne jöjjenek össze, annyira gusztustalanul és idegesítően viselkedett mindenkivel. Az állandó tapizása már nekem ment az agyamra, pedig én csak olvastam. Nem bírom az engedély nélküli tapit, én biztos lecsaptam volna, amikor állandóan seggrepacsizott az ölébe húzkodta Natalie-t, meg ilyenek. spoiler
Az is olyan béna volt, hogy Natalie mindig a későbbi szexi rockistent látta benne, spoiler
Sajnos az időutazós része is nagyon elnagyolt lett, sőt, teljesen háttérbe is szorult szorult a fangirling mellett. Nem tudunk meg róla szinte semmit, engem pl. érdekelt volna, hogy működnek a különböző idősíkok, mert az jött le, hogy egymás mellett léteznek, és így sok kis Natalie meg Adrian szerencsétlenkedik a világegyetemben. De akkor melyik számít az igazinak? És mi van, ha több idősíkból találkoznának össze egyszerre, nem csak kettőből? És mi volt az öltönyösökkel, meg mi történt pontosan az idősebb Natalie-val? Tudom, hogy Adriant akarta megmenteni, de engem inkább az akciódúsabb részek érdekeltek volna ahelyett, hogy ki kivel csókolózott. És a tudós apucival is annyi izgalmas dolgot meg lehetett volna beszélni, meg eleve az ő lányaként hősnőnk is több IQ-sejtet érdemelt volna. Jaj, mennyi kiaknázatlan lehetőség.
spoiler
Érdekesen lehetett volna játszadozni a különböző idősíkokkal, de tulajdonképpen semmi következménye nincs annak, hogy Nat és az apja visszautaznak 1999-be. Pedig azt vártam, hogy élesek lesznek a különbségek, elvégre azóta nagyon sokat változott a világ, de szinte kimerült abban, hogy egyszer meg lett említve, hogy máshogy öltöznek a gimiben, meg hogy nincs YouTube. Én azért több különbséget vártam, már csak abból kiindulva is, hogy a szleng is teljesen más volt akkor, mint most. Mármint a filmekből feltételezem, én négyéves voltam kilencvenkilencben, szóval nem használtam szlenget. A technikai kütyük hiánya is lehetett volna hangsúlyosabb, elvégre nem rossz dolog, ha van mobiltelefon. És Natalie lazán beszélgetett a fiúkkal mindenféle popkulturális témában, semmi fennakadást nem okozott a tizenkilenc év különbség.
Az amerikai helyszínnek nem sok értelme volt, az iskola miatt nehéz is volt elhelyezni, mert teljesen olyan volt, mint a magyar. Nem tudom, minek kellett megemlíteni, hogy negyvenöt percesek az órák és három osztály van, ez szerintem annyira nagyon magyar, hogy akár Mucsaröcsögögén bármilyen magyar városban lehettek volna.
A szereplők egyáltalán nem úgy viselkednek, mint a normális tizenhat évesek, szerintem merőben sok volt a pia, a drog meg a szexualitás. A vége lassan nem szólt másról, mint hogy ki kit akar megdugni. Oké, hogy hormonok, de tudjanak már másról is beszélgetni, könyörgöm! spoiler Ha a szellemi színvonalat nem nézzük, akkor inkább tizennyolcnak vagy idősebbnek néztem volna őket. Ha nézzük, akkor tizenkettőnek.
Határozott csalódás. Egy szellemes időutazós történet helyett egy fangörccsel teli tinidráma, abból is a legrosszabb fajta. Most kezdhetem elölről a Helyezzük Bizodalmunkat Kortárs Magyar Szerzőkbe-projektet.

>!
Caledonia_Valley P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

A részletes értékelést csak 2020-ban fogom hozni. Addig is elmondom, nem igazán értem, miért van ez a könyv ennyire alul értékelve, de mindegy, már megszoktam, hogy nem egyezik az ízlésem a többséggel. Szerintem ez egy szuper kis kötet lett, minden bájával és apró hibájával együtt. Az alapötlet nagyon jó, és szerintem a szereplők is teljesen rendben vannak az életkorukhoz megfelelően. Jó volt visszamenni picit az időben. :)

>!
Oláh_Zita P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Ez nem az én könyvem volt, sokáig olvastam, és nehezen ment. Bár voltak benne vicces és aranyos részek, TÚL sok volt számomra a dráma. Egy jól megírt fanfiction ez, ami kedves és aranyos, de nem ezért megyek a könyvesboltba. Sajnálom, mert volt benne potenciál és az időutazós részek jók voltak.

>!
bagie P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Valamiért én nagyon utálni akartam ezt a könyvet. Az elején többször jutottam odáig, hogy zsűrizés ide, zsűrizés oda spoiler én ezt nem szeretném elolvasni, félbehagyom…olvassa más.
Aztán jött egy pillanat, amikor a tininyáladzás, a rajongás, az első szerelem… meg úgy minden valahogyan beszippantott: nem-gondolkodós állapotba kerültem, csak olvastam és próbáltam magam 14 évesnek elképzelni… egyszer olvasós, de utazást-kellemessé tevős olvasás volt.

>!
Boglinc P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy miként is értékeljem ezt a regényt.
3 és 4 csillag között ingadoztam, végül úgy döntöttem, legyen inkább a közepe, akkor lényegében egyik felemnek sem lesz igaza. :D

A beleolvasó alapján arra gondoltam, ez olyan Rubinvörös szintű, utazgatós, helyes, romantikus kis valami lesz, és ugyan helyenként tényleg helyes és romantikus, mégis hiányérzettel tettem le.
Maga az időutazás igazából csak egy ürügy a sztoriban, hogy bele tudjunk ugrani az elképzelt helyzetbe, aztán szépen hagyjuk is a fenébe egészen a legvégéig. Marad Nat, meg a rajongása tárgya, a (majdnem) Poison of Love nevű bandakezdemény.

Helyenként imádtam ezt a sztorit, ahogy mondjuk Adrian jelmezeit, sminkjeit is, mert emlékeztetett arra, amiért én élek halok a rock műfajban, az pedig a glam.
Viszont voltak olyan momentumok is, amik borzalmasan felidegesítettek (pl. Nat és az anyukája viszonya. Ott azt hittem, hogy elpattan az utolsó idegszálam is, mert borzalmasan utálom azt a hozzáállást, amikor elítélünk egy nőt azért, mert szeretné eldönteni, hogy vállalni akar-e egy gyereket, vagy sem).

Leginkább a folyton közbekotyogó, külső szemlélő keltette fel az érdeklődésem, és amikor rádöbbentem, hogy ő ki is lesz, na akkor lettem igazán lelkes. Azt hittem eldobom tőle az agyam, mert hát mekkora húzás ezt belevonni, és folyamatosan vártam, hogy majd mit is hozunk ki ebből, jön a nagy konfliktus, vagy megjelennek a rossz fiúk a jövőből, de igazából az egész lelkesedésem a sci-fi vonal terén leeresztett, mint egy lufi, mert nem történt vele semmi. Hiába minden lelkesedésem, egyszerűen nem kaptam meg, amit vártam. :(

Még az utolsó 50 oldalnál is reménykedtem, hogy ez nem csak egy romantikus történet lesz, ahol a szerelmi szál a FŐ szál, de csalódnom kellett.

Persze, tudom, hogy 14 éveseknek van ajánlva, és azért tiniket nem biztos, hogy időutazós sci-fivel kéne tömni (dehogynem!!), de azt hittem ez más lesz. Reménykedtem, hogy nagyot domborít majd e téren, de sajnos kihagyott ziccernek bizonyult a felvetésem.

Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy korrekt első regény volt, bár helyenként hozza a szokásos Főnixféle szerkesztési gondokat az elírásokkal, elgépelésekkel.

Aki mindössze egy lelki problémákkal teletömött tinirománcot vár, az szerintem nem fog csalódni, ellenben én egy kicsit többet vártam ettől az egésztől, mint amit kaptam.

Nem távoztam összességében rossz élményekkel, biztosan adok esélyt az írónő későbbi köteteinek is, viszont bízom benne, hogy jobban teret enged majd a fantáziájának, és nem csak egy kényelmes, limonádé storyt hoz nekünk. :)

A gondolataimat talán összeszedettebben sikerült megírni itt (adj még egy esélyt nekem is egy kattintással :D):
https://booktasticboglinc.blogspot.com/2019/09/gallay-n…

>!
Főnix Nova, Hajdúböszörmény, 2019
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999031
>!
sztinus P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Hármast kapott volna, de a közepétől annyira elromlott,hogy nem érdemli meg. Egész jól indult, időutazás, rock, mèg a főszereplő, meg apuka is szimpi volt.
Több sebből vèrzett el, túl sokat akart belerakni, untam, laposodott.
Szétesett számomra a spoiler vonal után. Egy nyàlas uncsi lett, és már az sem èrdekelt mi lesz a vège.

>!
deaxx MP
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Hű. Jaj. Ajjaj.

Kezdjük ott, hogy nagyon jó az alapötlet, az, hogy visszamegyünk időben megismerkedni a kedvenc bandánkkal. Ezzel együtt rájönni, hogy ők is emberek, nem „csak” sztárok. spoiler

Nagy baj, hogy az egész könyv fanfiction-szagú – na, most fanfictionnél szükséges az ember lelkének a dráma és a nyáladzás, illetve, pont ezen igények kielégítése végett választ magának ficet. Azonban egy könyvbe az kevés. Kevés, mert nem ezért olvas az ember könyvet. Kevés, mert a célközönség nem egy rajongói csoport. Akkor sem, ha feltételezzük, hogy mindenkinek van kedvenc bandája. (Az meg a másik, hogy ficek között is lehet válogatni jó-kevésbé jó között.)
Persze ficek között is van igényesebb, kidolgozottabb. Ez a könyv… elég messze van egy ilyen fictől is.

Tehát: ritka kidolgozatlan a háttér, a ’99-es évek atmoszféráját nem érzem. Hadd emeljem ki azt, hogy főhősnőnk nulla problémával azzzzzonnal beilleszkedett a majdhogynem-húsz évvel ezelőtti időkbe. Nincs időbeli kultúrsokk (idősokk?). Minimálisan sem. (Akkor most gondoljunk bele, hogy értenénk-e a ’99-es évek szlengjét. Ugye, ki volt ott és akkor.)

És beszéljünk Natalie-ról, aki egy szuper rockercsaj, csakhogy gondolkodásra olyan nagyon sokszor nem vetemedik. Borzalmas ez a fölösleges drámázás, ez a hiszti – már elnézést! Én értem, hogy „fiatal”, és majd 20 évesen nem lesz hülye, de ez már sok. Nem feltétlenül úgy kell fiatalabb karaktert írni, hogy az tuti butuska szegény, de majd felnő…

Ugorjunk is a cselekményre, mert vannak dolgok, amiket ki kell sírnom magamból:
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler

Olyan gördülékeny a könyv, olyan jó ötlettel dolgozik, fontos témákat érint, (bár azokat rosszul fogja meg), olyan remek YA lehetne!

>!
Főnix Nova, Hajdúböszörmény, 2019
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999031
5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ap358 P

A miénk a világ, szóval azt kell csinálnunk, amit szeretünk, nem pedig azon nyűglődni, hogy miért nem azt csináljuk, amit szeretünk. Úgyhogy hajrá!

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Natalie Bat
>!
ap358 P

Örömet szerezni az embereknek azzal, amit én is szeretek csinálni. Nincs ennél jobb dolog a világon.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Arron
>!
ap358 P

Csak az a gond, ha egyszer már megbolygattál valamit, azt nem tudod visszacsinálni. Nincs teljes újrakezdés.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Natalie Bat
>!
Belle_Maundrell 

Adrian minden szenvedését a dalszerzésbe öntötte, amiből lelket simogatóan sötét dalok születtek.

195. oldal

>!
Könyveslány P

Szóval hogy csináltad ezt a túllépés dolgot? – Halványan elmosolyodott.
– Csak nem foglalkozom vele, mert felesleges. Nem lehet rajta változtatni.

>!
Belle_Maundrell 

A lélek pedig lassabban gyógyul, mint néhány törött csont.

328. oldal

>!
ap358 P

A rohadt életbe, kapjak már valahonnan valami átkozott jelet, hogy mit csináljak, mert én ezt nem bírom tovább!

311. oldal

>!
genia

– Bocsi, nem akartam itt rád zúdítani az életem. – Igazából mindig is egy turnébuszon terveztem így tenni.

93. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Az ember hajlamos mindent megtenni azért, hogy megvédje, akit szeret.

(első mondat)

>!
Boglinc P

A klasszikus értelemben vett időutazással az a probléma, hogy lehetetlen.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Green: Alaska nyomában
Sarah Dessen: Figyelj rám!
Papp Dóra: Bolyongó
F. Kosztyu Viola: Lorena
Sárközi Erika: Három akkord az élet
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Baráth Viktória: Első tánc
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 3.
Szilvási Lajos: Egymás szemében
Alexandra Bracken: Világok utazói