Poison ​of Love 20 csillagozás

Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

„Az ​ember hajlamos mindent megtenni azért, hogy megvédje, akit szeret.
Hadd meséljek el egy történetet arról, hogyan tettem tönkre imádott énekesem és egy komplett rockbanda karrierjét.
Az univerzum rendjének felborításáról már nem is beszélve.”

Natalie Bat, az ízig-vérig rocker kamaszlány bármit megtenne azért, hogy találkozhasson kedvenc rockbandája, a Poison of Love imádott énekesével, Adrian Arronnal.
A bármit pedig igen tág fogalom, kiváltképp, ha az ember édesapja egy időgépen dolgozik egy kétes hátterű cégnél.
Így történhet, hogy Nat egy osztályba kerül rajongása tárgyával, a leendő rocksztárral. Adrian azonban tinédzserként közel sem olyan, amilyennek egy szerelmes rajongó a hírhedt frontembert képzeli.
1999-ben még nyoma sincs letölthető mobilalkalmazásoknak, a slágerlistákat popbandák uralják, a képregényhősökért rajongók egytől egyig csodabogárnak számítanak. Valaki pedig mindvégig a fiatalokon tartja a szemét, mert pontosan… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Főnix Nova, Hajdúböszörmény, 2019
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155999031

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Adrian Arron · Natalie Bat


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ap358 P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Ezt a könyvet nagyon vártam: mind a borító, mind a fülszöveg elvarázsolt. Ifjúsági lévén számoltam vele, hogy nem a sci-fi vonal lesz az erőssége, de… időutazás!!! Naná, hogy kellett!
Az, hogy a történet alapja fanfic vagy sem, nem igazán érdekelt. Ha az is, én nem tudtam azonosítani a tagokat, vagyis teljesen adta egy könyves, kitalált banda érzetét. Minden karakter ki volt dolgozva, volt időm megismerni őket.
Külön megfogott a választott év, mondhatni nosztalgiázhattam egy kicsit, így adott volt minden: időutazás, zene, nosztalgia
Számomra valahol mégis elcsúsztak a dolgok. Azt hiszem, nekem ez túlontúl ifjúsági és fangörcsölős volt.
Miután Nat az édesapjával visszautazik az időbe, kezdetét veszi egy őrült fan-futam, ami mindent, de mindent elnyom, amitől pikáns lehetett volna a sztori. Adriant idézve: ” – Ha már választhatok a rocksztár és az időutazás között, én az utóbbira szavaznék.” Úgy éreztem, az egész időutazás egy kihasználatlan lehetőség maradt. Számos konfliktust és poént rejt magában a téma, ezzel szemben csak itt-ott voltak utalások a technológiára, öltözködésre. Nat egyből alkalmazkodott a korhoz, vagyis úgy tűnt, mert szinte minden csak a bandáról szólt, így egyéb dolgokról nem sokat tudtam meg. Képtelen voltam azonosulni a lánnyal, mert egy ilyen „utazás” fenekestül felforgatta volna az életem, és ha már az apám egy ilyen zseni és én is örököltem egy csepp tudást, akkor lenne fogalmam a Pillangó-hatásról. Natnek tudnia kellett volna, mit csinál, ezzel szemben önző és ostoba módon csak piszkálta és piszkálta tovább a sorsokat. Kiborító volt számomra az, hogy minden egyes gondolata Adrian körül forgott.
Szerettem volna többet kapni Nat fizikatudásából, amit az apjától örökölt, megismerni Adrian múltját, mitől olyan rémes a gyerekkora, Nat meg Adrian mikor is tanult meg énekelni, és kaland. A kalandot nagyon hiányoltam. Az egész történet egy gimis YA-ba váltott, pedig Natnek csak el kellett volna döntenie, mit szeretne jobban: Adriant, vagy a PoL-t. (Habár Adriannel részben egy saját bejáratú, házi PoL is jár.)
Ami még szúrta a szemem:
– az iskolarendszer kísértetiesen a magyarra hasonlított (3 osztály volt, közös órarend, stb.)
– Nat 2018-ból utazik vissza, és van egy rakat PoL-os újságcikke, kivágása, stb. 1999-ben még én is gyűjtöttem ezeket, fogalmam sincs, a mai fiatalok is ilyenek-e, de ha most lennék 16, tutira minden infót a neten szednék össze. Követném a bandát az instától kezdve a fenetudjamivanmégig, a telefonon/gépen lennének a képek, és nem újságcikkeket gyűjtögetnék.
– nem sok évről beszélünk, de egy akkori tini és egy mostani nyelvhasználata eléggé eltér, és ez annak, aki nem követte végig a változást, nem olyan feltűnő, talán ezért is maradt ki a könyvből ez a lehetőség is.
A könyv eleje és a vége viszont nagyon jól volt összerakva, mind cselekményileg, mind a karakterek terén, így csak középtájt morgolódhattam. A történetmesélés módja viszont igen kreatív, a többi „szemszög” elképesztően tetszett, azokból többet is olvastam volna.

>!
Belle_Maundrell
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Nagy lelkesen vetettem rá magamat erre a könyvre, amikor legutóbb könyvtárban jártam; tetszett az időutazós téma meg a rockos vonal, és mostanában amúgy is egész szívesen próbálkozom magyar írókkal. Sajnos az ilyenek mindig meggyőznek róla, hogy nem kéne.
Pedig igazán pozitív voltam. De kb. már húsz oldal után gyanús lett, hogy ez nem az én könyvem, és csak és kizárólag azért végeztem vele kicsit több, mint egy nap alatt, hogy minél előbb túlessünk rajta.
Rövid úton nyilvánvaló lett, hogy Natalie milyen ellenszenves karakter, ami nem sok reménnyel kecsegtetett. Idegesített ez a hatalmas nagy rajongás, szerintem én ennyire soha nem voltam fanatikus. Gyakorlatilag semmi másról nem szólt az élete, csak hogy csodálta a Poison of Love-ot. Közben meg néha úgy volt beállítva, mintha milyen érett és intelligens lenne, holott a tettei egyáltalán nem ezt mutatták. Szinte már kínos volt a folyamatos ömlengését hallgatni. Ráadásul iszonyú felelőtlenül viselkedett ahhoz képest, hogy egy időutazó lánya, és elvileg képben van mindennel kapcsolatban. Erre úgy szórakozott mindennel, mint aki még életében nem hallott a pillangó-hatásról, holott még az azonos című filmet is említi. Istenem, mennyire lehangolt az a film tizenöt évesen. Az Adrianes rajongása is olyan szánalmas volt, úgy legalább a történet felénél eldönthette volna, hogy maga a pasi fontosabb számára, vagy az imádott bandája, de végig össze-vissza lavírozott a kettő között. Nem mintha nem lett volna neki tökmindegy, hogy van-e PoL, amikor neki már megvoltak a CD-ik meg minden, és soha nem megy vissza az ő idejébe. A többi ember meg kit érdekel? Ha rajongásom tárgya mindenféle szívfájdalom meg öngyilkossági kísérlet árán jutna el a világhírig, és lenne lehetőségem változtatni a jövőjén – ami nyilvánvalóan kiégéssel vagy halállal végződik –, akkor inkább azon lennék, hogy megvigasztaljam a pici szívét, nem próbálnám meg még jobban elcseszni az életét, csak hogy megírja azokat a szép dalszövegeket. Jézusom, hát bevették ezt az idiótát a bandába, csak a sarkára kellett volna állnia, hogy vannak ötletei, és megírathatta volna velük ugyanazokat a dalokat! Senki nem mondta, hogy csak az ereid felvágása után írhatsz szomorú szöveget.
Az anyjához való hozzáállása engem totál felháborított. Azért „az anyám meg akart ölni” és az anyám nem akart gyereket között elég nagy a különbség. És hatalmas hülyeségnek tartom így behozni ezt a témát egy olyan világban, ahol amúgy is ekkora az abortuszhiszti. Inkább azon kellett volna kiakadni, hogy az idióta apja meg a nagyszülei kényszerítették az anyját, hogy végigcsinálja a terhességet, és szülje meg a gyereket, akit meg se akart tartani. Könyörgöm, hol vagyunk, a középkorban? Vagy Gileádból jöttek? Szép kis kilenc hónap lehetett. Iszonyú gusztustalan ez a hozzáállás. Nem tudom, a kis álszent lányka mit szólt volna, ha a kedves apuka vele is megcsinálja, amit az anyjával. De persze ha felelőtlenül szüljük jobbra-balra a gyerekeket, az jobb. Ja. Nekem is volt olyan osztálytársam, aki majdnem nem lett, mert csak tizennyolc éves volt az anyja, amikor terhes lett, de nem lovagolt ezen egész életében, pedig hatalmas rinyagép volt.
(És könyörgöm, senki ne akarjon meggyőzni, hogy az abortusz ördögtől való gonoszság, mert úgyse sikerül.)
Na szóval, nagyon sajnáltam volna Adriant, ha nem lett volna akkora pötsch. De az volt, méghozzá egyre nagyobb. Az elején csak egy szánalmas dagigyereknek tűnt, de a végére konkrétan azért szurkoltam, hogy ne jöjjenek össze, annyira gusztustalanul és idegesítően viselkedett mindenkivel. Az állandó tapizása már nekem ment az agyamra, pedig én csak olvastam. Nem bírom az engedély nélküli tapit, én biztos lecsaptam volna, amikor állandóan seggrepacsizott az ölébe húzkodta Natalie-t, meg ilyenek. spoiler
Az is olyan béna volt, hogy Natalie mindig a szexi rockistent látta benne, pedig csak egy kis husi kocka volt. Mondanám, hogy a belső értékei ugyanazok, de tök más karakter volt a két idősíkbeli énje, szóval akkor már a csaj szerethette volna hájastól-bőröstől. Oké, szerette, de közben állandóan odaképzelte a kockahasat. És miért nem tudta elfogadni, hogy ebben a világban nem a zene az első Adriannek? Ha annyira szereti, akkor nem kellett volna erőltetnie a zenélést. Ha meg az egész bandáért úgy odavan, akkor talán az ő lelkületükkel is kellett volna törődnie, nem összetörni szerencsétlen Tod szívét.
Sajnos az időutazós része is nagyon elnagyolt lett, sőt, teljesen háttérbe is szorult szorult a fangirling mellett. Nem tudunk meg róla szinte semmit, engem pl. érdekelt volna, hogy működnek a különböző idősíkok, mert az jött le, hogy egymás mellett léteznek, és így sok kis Natalie meg Adrian szerencsétlenkedik a világegyetemben. De akkor melyik számít az igazinak? És mi van, ha több idősíkból találkoznának össze egyszerre, nem csak kettőből? És mi volt az öltönyösökkel, meg mi történt pontosan az idősebb Natalie-val? Tudom, hogy Adriant akarta megmenteni, de engem inkább az akciódúsabb részek érdekeltek volna ahelyett, hogy ki kivel csókolózott. És a tudós apucival is annyi izgalmas dolgot meg lehetett volna beszélni, meg eleve az ő lányaként hősnőnk is több IQ-sejtet érdemelt volna. Jaj, mennyi kiaknázatlan lehetőség.
Az öt évvel idősebb Natalie felbukkanása érdekes és ötletes volt, de ez is olyan elnagyolt lett. És nem is értem, hogy a jelenben hősnőnk hogy lehetett annyira hülye, ahogy a végén viselkedett. Ilyen felelőtlenséget… spoiler
Érdekesen lehetett volna játszadozni a különböző idősíkokkal, de tulajdonképpen semmi következménye nincs annak, hogy Nat és az apja visszautaznak 1999-be. Pedig azt vártam, hogy élesek lesznek a különbségek, elvégre azóta nagyon sokat változott a világ, de szinte kimerült abban, hogy egyszer meg lett említve, hogy máshogy öltöznek a gimiben, meg hogy nincs YouTube. Én azért több különbséget vártam, már csak abból kiindulva is, hogy a szleng is teljesen más volt akkor, mint most. Mármint a filmekből feltételezem, én négyéves voltam kilencvenkilencben, szóval nem használtam szlenget. A technikai kütyük hiánya is lehetett volna hangsúlyosabb, elvégre nem rossz dolog, ha van mobiltelefon. És Natalie lazán beszélgetett a fiúkkal mindenféle popkulturális témában, semmi fennakadást nem okozott a tizenkilenc év különbség.
Az amerikai helyszínnek nem sok értelme volt, az iskola miatt nehéz is volt elhelyezni, mert teljesen olyan volt, mint a magyar. Nem tudom, minek kellett megemlíteni, hogy negyvenöt percesek az órák és három osztály van, ez szerintem annyira nagyon magyar, hogy akár Mucsaröcsögögén bármilyen magyar városban lehettek volna.
A szereplők egyáltalán nem úgy viselkednek, mint a normális tizenhat évesek, szerintem merőben sok volt a pia, a drog meg a szexualitás. A vége lassan nem szólt másról, mint hogy ki kit akar megdugni. Oké, hogy hormonok, de tudjanak már másról is beszélgetni, könyörgöm! spoiler Ha a szellemi színvonalat nem nézzük, akkor inkább tizennyolcnak vagy idősebbnek néztem volna őket. Ha nézzük, akkor tizenkettőnek.
Határozott csalódás. Egy szellemes időutazós történet helyett egy fangörccsel teli tinidráma, abból is a legrosszabb fajta. Most kezdhetem elölről a Helyezzük Bizodalmunkat Kortárs Magyar Szerzőkbe-projektet.

>!
ValerinLanz P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Óó, azok a régi szép fanfictionnel teli napok! Azon a régi szép idők, amikor én is olyan voltam, mint a főszereplő lányka! Mit meg nem adtam volna érte, ha hasonló helyzetbe kerülhetek! Szerencsére azóta felnőttem.
Sokan talán örülnek annak, amikor egy-egy fanfic könyv formátumban is napvilágot lát, én azonban nem ilyen vagyok, az esetek nagy többségében legalábbis. Sajnálom, a fanfic a netre való, maradjon csak ott! Khm, After, khm, A tanítvány. Még akkor is, ha ez a történet nem volt egy hivatalos fanfic, nekem végig olyan érzésem volt, mintha azt olvasnám. Ami nem baj, amíg a neten van, és nem kérnek el érte 3000+ forintot.
A borító elvarázsolt, szerelmes vagyok belé. Az kicsit rontott az összképen, hogy a példányom gerince tiszta ragasztó…
Tipikusan olyan történet volt, amibe, ha rajongtál már hírességért, bele tudod képzelni magad. Nem tudom, az írónőnek van-e valami komolyabb köze a rockhoz, de nyilván tényleg szereti a felsorolt együtteseket, azért tudott/akart írni pont róluk. Az is jó ötlet volt, hogy az időgép segítségével visszautaztak a múltba spoiler, de ettől kezdve sajnos teljesen átment szappanoperába.
Abban megegyezhetünk, hogy a legtöbb fic történet sokkal jobban esik, ha te magad írod, mint amikor olvasod. Mert ha írod, akkor ezer százalék, hogy te vagy a kis rockercsaj, aki alig várja, hogy egy osztályba kerüljön álmai hercegével. Hozzátenném, miféle herceg? Aki drogozik, iszik, hülyén viselkedik a suliban? Oké, ő is csak ember, tele problémákkal. Amikor azonban én olvastam, csak arra tudtam gondolni, hogy uramisten, hát ez nem igaz, mit képzel ez a csaj magáról, valaki képelje már fel!. És ez nyilván nem túl jó.
Sokkal jobb lett volna, ha Natalie kicsit névtelenebb marad. Hihetőbbnek éreztem volna ahelyett, ami történt. spoiler Aztán sokkal-sokkal jobb lett volna, ha Nat nem teljesen hülye, és nem dob be egy olyan kifogást, amin csak a szemem forgattam. spoiler
Nat egyébként tényleg hihetetlenül egy önző személyiség. Úgy játszott a sráccal, hogy csak lestem, és mindezt úgy állította be, hogy a srác érdekében teszi. Ne haragudj, de ezt nem tudom elnézni neked. Valamint elég egyértelmű, hogy Nat a srác idősebb verziójába volt belezúgva. Ne mondja nekem senki, hogy egy hétköznapi helyzetben észrevette volna, mert ezt nem veszem be! Csak az villogott a szeme előtt, hogy jaj, ő a híres énekes, akibe bele vagyok szerelmesedve, pedig… hahó, dehogyis ő volt az! És ez számomra az egyik legrosszabb, legundorítóbb szerelmes példa. Abba szerelmesnek lenni, akit egyrészt nem is ismersz rendesen… és akit te csak elképzelsz magadnak. Mert Adrian nem az volt, mégis kijátszottad. Gratulálok, Nat, tényleg.
Ha eltekintek ettől az egész bugyutaságtól, egyetlen dolog azért felkeltette az érdeklődésem, mert nagyon jó kérdés volt. Van-e jogunk eldönteni egy másik ember helyett, milyen legyen a jövője? Konkrétan itt, Natnak volt joga hozzá, hogy egyik vagy másik irányba lökje szegény Adriant? Ott sem kellett volna lennie, de ha már ott volt. Nem az ő élete. Adriané. Neki kell eldönteni, zúzós rocker akar-e lenni, vagy családapa.
Mint mondtam, a borító szép. És maradjunk ennyiben.

>!
Linszyy P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Ez a könyv a borítója miatt tűnt fel nekem legelőször. Nem szoktam rockbandás romantikus sztorikat olvasni, eggyel próbálkoztam eddig, de az sem nagyon jött be. Mikor megkeresett a szerző, úgy gondoltam, mégis adok egy esélyt ennek a könyvnek, elvégre magyar író, na meg ez a borító! :D
Nekem tetszett ez a könyv. Aranyos, izgulós szerelmi szál, ami nekem nem volt fanfictionös. Én el is tekintettem a megismerkedésük körülményeitől, tiszta szívből szurkoltam nekik, és az időutazást egy remek indoknak éreztem egy se veled, se nélküled kapcsolathoz. A sci-fi részből nem is kaptunk túl sokat, ezt nem bántam, mert nem volt annyira kidolgozva ez az oldal, éppen csak annyira, hogy egy új perspektívát is hozzon a sztoriba. Azt is elérte a könyv, hogy többször eszembe jusson, megnézem én magamnak ezt a bandát Youtube-on. :D Nem tudom, hogy valós zenekar is húzódik-e az elképzelés mögött, de nagyon izgalmas volt az a sokféleség, amit képviseltek. Külön örültem neki, hogy olyan zenékről volt szó a történetben, amiknek én is nagy rajongója vagyok.
Én elolvasgattam volna még Adrian és Nat kapcsolatáról, de ez a cuki befejezés is jót tett a lelki békémnek. Végre egy könyv, ami nem taszít mély szomorúságba. :)

>!
genia
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Nagy elvárásokkal indultam neki a fantasztikus borító és a fülszöveg miatt…
ÉS még jobbat kaptam, mint amit vártam! :)
Hirtelen visszaváltoztam én is azzá a fangirl-é, aki tizenévesen voltam és persze rögtön el kezdtem azon gondolkodni, hogy hova is mennék vissza, melyik együttes tagjait boldogítanám.
A cselekmény pörgős, a történet egyedi, olvastatja magát; nincs felesleges szövegelés, egyszer sem éreztem azt, hogy „ezt már olvastam pár fejezettel ezelőtt”. Többször félre kellett raknom, mert már az elején tudtam, hogy túl hamar fogok végezni vele, és utána űr marad bennem. spoiler
Szívesen olvasnék még róluk! :)

>!
beatrix_0823 P
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Először a borítóba szerettem bele, aztán pedig a fülszöveg is (időutazás, jöhet!) egyértelműen felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy beszereztem a könyvet a Könyvfesztiválon.
Nagy elvárásokkal álltam neki, és az eredmény pedig az lett, hogy a hibái ellenére is szerettem a Poison of Love-ot, kikapcsolt, szórakoztatott, és olykor elgondolkodtatott. Imádtam, ahogy a szemem előtt alakult meg a banda (persze egyáltalán nem úgy, ahogy kellett volna), tetszett, ahogy az időutazás lényegét spoiler képzelte el az írónő, és azt se feledjük el, hogy az első könyvéről van szó, szóval tényleg le a kalappal előtte! A romantikus vonal elég erős, de lassan alakul ki, amiért kifejezetten hálás voltam, úgy éreztem, hogy két hasonló lélek talált egymásra, simán el tudom képzelni őket a húszas éveikben is még együtt.. Ezt persze nem véletlenül mondom, hiszen a köszönetnyilvánításban elmondja az írónő, hogy Holló-Vaskó Péter szerint szükségünk van a huszonéves Nat történetére. Hát én nagyon is támogatom a javaslatot!
Részletek: https://tejszinhabzsolo.blogspot.com/2019/05/gallay-nag…

>!
BBetti86 
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Kicsit meg vagyok hasadva a könyvvel kapcsolatban. Egyszerre van benne egy sci-fi történet és egy ifjúsági szerelmes is.
Az ifjúsági love story a vezető. Amiben a kis rajongó, 16 éves Natalie az apjával időutazik, és hirtelen a bálványának kamasz verziójával jár egy iskolába. Ahogy lenni szokott, ők nagyon egymásba szeretnek. Annyira tipikusan lányregényes egy pontig, hogy komolyan fájt olvasni. De amikor Natalie rádöbben, hogy hibázott – onnan többre tudtam értékelni a könyvet. Ugyanúgy sok a lelkizés, és Nat nagyon jó az önmarcangolásban, de legalább nem kellett oldalanként azt olvasnom, hogy mennyire nagy Adrian rajongó és micsoda megvalósult álom, hogy a közelében lehet.
Más részről, ez egy másik Natalie története is, aki legalább egy világban szeretne happy endet összehozni a fiatal magának és Adriannek. Ez az a szál, ami lekötött. A felnőtt, már cinikusabb, de belül még romantikus lány sokkal jobban átélhető volt nekem, mint a cuki 16 éves énje. Nekem akkor tetszett volna igazán a könyv, ha övé a vezető elbeszélés, nem a 16 éves, szerelmes kamaszé.
(Különben is, nekem komoly gond Natalie elvakult szerelme. Ahogy egyből imádja a 16 éves Adriant, miközben a 30-as rajongója. Nincs semmi folyamat, ahogy beleszeret, ahogy elhinném, hogy a rajongás helyett az igazi fiút szereti. Nekem ez hiányzott, mert szerintem Natalie végig rajongó. Csak egy-egy ponton látom azt, hogy aki vele van, azt szereti. De még akkor is mindig jön egy olyan jelenet, amiben a jövőbeliről álmodozik.)
Kamaszregény, és aki volt már rajongó, bele tudja képzelni magát, de nekem akkor is jobban tetszett volna a fentebb már emlegetett, másabb megközelítés.

>!
Nono_Tamas
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Azt hiszem két hónappal ezelőtt láttam a Bravo magazinban,hogy ajánlják ezt a könyvet, mint nyári olvasmányt. Már akkor felkeltette a figyelmemet a könyv borítója és a fülszöveg is.Mindig is szeretem az olyan könyveket ahol a fiú híres és a csaj a rajongója.
Hétfőn megláttam a könyvtárban ezt a gyönyörű borítójú könyvet és kivettem.Ma fejeztem be a történetet,ami nagyon lekötött,tetszett és amit imádtam.Azt hiszem ez nem meglepő, hiszen én is egy 17 éves lány vagyok,aki nagyon oda van a fiú bandákért,és szeretne eljutni a kedvencei koncertjeire,ezért átéreztem Natalie helyzetét.A legjobban a könyvben az időutazás tetszett,a Poison of love fiatal tagjainak egymásra találása,Adrian és Natalie kapcsolata.
A kedvenc szereplőim természetesen Adrian és Natalie lettek! <3 :)
Megadtam az 5 csillagot és bejelöltem kedvencnek a könyvet, hisz teljesen magával ragadott,és a Poison of love bandának a rajongója lettem,még így is,hogy ők nem léteznek.
Natalie 20 évet vissza utazott az időbe,ahol még a kedvencei még vele egyidősek voltak és beleszeretett a frontemberbe,a jóképű Adrianba,ha kíváncsi vagy,hogy mi történt a főhősökkel olvasd el a könyvet, hidd el nem fogod megbánni,hisz egy könnyed nyári történet egy bandáról,egy fangirl lányról és az időutazásról! <3

>!
Chi
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Ez nagyon jólesett a huszonéves „PoL”-rajongó énemnek! Annyira, hogy újra elővettem a lemezeket. A szomszédok biztosan imádnak érte. :)
Könnyed történet egy rajongó lányról, akinek megadatik, hogy találkozzon a kedvenc bandája tinédzser verziójával, és onnantól kezdve már csak rajtuk múlik, hogyan alakul a kapcsolatuk és a jövőjük. Ez főként a banda tagjainál fontos, és nagy a felelősség Natalie-n. Bevallom, volt, hogy Natalie-t jól felpofoztam volna, talán olyan is, amikor Adriennek is lekevertem volna egy-két sallert, de összességében szimpatikusak voltak a karakterek. Tetszett a lezárás is.
Nagyon örülök, hogy elolvastam, főleg ennyi nagy orosz után, között – kellemes kikapcsolódást nyújtott.

>!
nicosia
Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love

Hm..hmm.. Vegyes, részben érdekes a történet, rendben van a szövegezés, másrészt zavaró a 3. történetmesélő, aki persze a helyére kerül a végén, de addig fene idegesítő. Nem volt türelmem körömrágósan elolvasni, inkább csak átfutottam rajt a közepétől.


Népszerű idézetek

>!
ap358 P

A miénk a világ, szóval azt kell csinálnunk, amit szeretünk, nem pedig azon nyűglődni, hogy miért nem azt csináljuk, amit szeretünk. Úgyhogy hajrá!

94. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Natalie Bat
>!
ap358 P

Örömet szerezni az embereknek azzal, amit én is szeretek csinálni. Nincs ennél jobb dolog a világon.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Arron
>!
ap358 P

Csak az a gond, ha egyszer már megbolygattál valamit, azt nem tudod visszacsinálni. Nincs teljes újrakezdés.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Natalie Bat
>!
Könyveslány P

Szóval hogy csináltad ezt a túllépés dolgot? – Halványan elmosolyodott.
– Csak nem foglalkozom vele, mert felesleges. Nem lehet rajta változtatni.

>!
ap358 P

A rohadt életbe, kapjak már valahonnan valami átkozott jelet, hogy mit csináljak, mert én ezt nem bírom tovább!

311. oldal

>!
genia

– Bocsi, nem akartam itt rád zúdítani az életem. – Igazából mindig is egy turnébuszon terveztem így tenni.

93. oldal

>!
BBetti86 

Végtelen világok közt badarság végzetről beszélni, mégis reménykedem, hogy van olyan verzió, ahol boldogan élhetnek, amíg meg nem halnak.
Még akkor is, ha az nem az én verzióm.

163. oldal

>!
Könyveslány P

A legjobb, amit tehetsz, hogy fogod a seprűt és a lapátot, felsöpröd a darabkákat, aztán kihajítod az egészet a szemetesbe, beletörődve, hogy ami egyszer már megtörtént, azt semmilyen gépezettel nem tudod meg nem történtté tenni, maximum létrehozol egy olyan új valóságot is, ahol nem történik meg.

>!
Könyveslány P

Nat, ha minden csajnak valami olyan láthatatlan szemüvege lenne, mint neked, egy ilyen lúzer sem akadna, mint mi – nevetett Patrick.

>!
Belle_Maundrell 

A lélek pedig lassabban gyógyul, mint néhány törött csont.

328. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah Dessen: Figyelj rám!
Papp Dóra: Bolyongó
F. Kosztyu Viola: Lorena
Sárközi Erika: Három akkord az élet
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Kulcs
Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 3.
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Anita Gayn: Sütilány
Gombos Tünde: Pataki Emma naplója