Egy jó szakácskönyv sokkal több, mint egy receptes gyűjtemény. Gáll Tímea könyve pedig pontosan ez: szeretettel teli, apró finomságokkal átszőtt beavatás egy sokunk által visszavágyott régi világba. Kedves családi történetek gyűjteménye és egy régi „kosztosfüzet” házassága ez a több, mint 220 oldalas, Ádám Gyula pazar fotóival megtűzdelt kötet.
Kölcsönkért kovász 27 csillagozás

Kedvencelte 5
Most olvassa 10
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 55
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Még sosem sírtam szakácskönyvön. A receptek mellett történetek és emlékek vannak, egy letűnőben lévő világról. Nagy kegyelem, hogy Erdélyben időzve olvashattam. Itt tanultam meg mi a murok, ami így már ismerős volt a szövegből, még ha voltak így is szokatlan, ismeretlen szavak. Ajánlom!


Élmény volt visszamenni az időben.
Nem sok szakácskönyv van, amit az ember egy ültében el tud olvasni, ez olyan.
Erdélyi származásúként ráadásul jót nosztalgiáztam a nyelvezeten.
Szép volt.
Népszerű idézetek




A paplanokat kettétűrtük, és az ágy belső felére fektettük, egészen neki a piros falvédőnek, aztán jöttek a hálóköntösök, a nagymama báránybőr derékmelegítője, tetejükre a felrázott tollpárnák. Laskacsináláskor nem a szürke pléddel terítettük le, hanem a szép dánfalvi piros szedettes terítővel. Tetejére jött a sárga díszpárna, eléje a kancsi játékbubám. Ilyenkor már nem lehetett csak úgy beléheppenni az ágyba, hogy még a buba is megborított, s reá a díszpárna. Az a piros terítő csak laskacsináláskor volt látható, nem is ágyterítő, inkább laskaszárító szőtemény volt. Erre jött a nagy fehér abrosz, ide teregettük a nagy tábla sárga laskákat.
167. oldal




„Kimentem hajnalkor esment őrölni, s hoztam bé neki a meleg pulszkalisztet, s hát Róza még nem kőtt fel. Oda megyek, szólongatom, szólongatom, megölelem, s hát mán hidegecske vót szegény.”
Attól kezdve a malomkerék sem őrölt rendesen, csak a bánatot nyelte, a garatja zúgott, zakatolt össze-vissza a szíve, mintha siratná a gazdasszonyát. Nem őrölt már szép aranysárga, meleg pulszkalisztet reggelire. A lisztfelhő is megszürkült, megvékonyodott, és vitte magával a kalácsillatot és a kemence melegét. Szép lassan mindent felőrölt a fekete gyász. Nagyapám még egy darabig őrölgetett, aztán egy szép napon hiába hívta a garat kicsi csengője, hogy „kelj fel , öreg molnár, mert a garat üresen jár”. Utolsó hónapjai keresetét összecsombolyította, a Malom gerendái közé szúrta, és Róza után sietett.
210. oldal




Merengésemet kopogtatás zavarta meg.
-Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! – üdvözöltem örömmel a belépő pap személyében egykori kedves padtársamat.
-Mindörökké, ámen! Hogy vannak a madarasiak? Ha nem egyéb, errefelé nem böjtölnek, olyan töltelékes káposzaillat van, hogy meg lehet benne támaszkodni!
211. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Biszak Enikő – Fülöp Magdolna (szerk.): Székely hagyományos ünnepek és finomságok
·
Összehasonlítás - Gergely Éva: Erdélyi ízek ·
Összehasonlítás - Borbás Marcsi: Magyarország finom határon túl és azon is túl – Erdély ·
Összehasonlítás - Ambrus Gizella – Kútvölgyi Mihály: Ízes Erdély ·
Összehasonlítás - Erdélyi Konyha Kalendárium 2016 ·
Összehasonlítás - Székelyföldi hagyományos ételek
·
Összehasonlítás - Kövi Pál: Erdélyi lakoma 98% ·
Összehasonlítás - Lakó Elemér (szerk.): Bornemisza Anna szakácskönyve 1680-ból ·
Összehasonlítás - Pécskay Ilona: Háztartási tanácsadó ·
Összehasonlítás - Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola: Kipróbált receptek ·
Összehasonlítás