Vaskor 7 csillagozás

Gáll István: Vaskor Gáll István: Vaskor Gáll István: Vaskor Gáll István: Vaskor Gáll István: Vaskor

Tatabányán eltöltött ifjúsága, majd sorkatonai évei a határőrségnél adják Gáll villanó fényű élményvilágát.

„Novelláim ősváltozatait huszonöt év alatt sokszor átírtam és újraírtam, ez a kötet válogatás a lapokban megjelent írásokból. Vannak visszatérő alakok és helyzetek, szinte minden összefügg a ciklus egészéve.” (A szerző)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Holnap, Budapest, 2008
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633468258
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1999
314 oldal · ISBN: 9633273218
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1990
354 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631526402

2 további kiadás


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Gáll István: Vaskor

Nemrég fejeztem be A ménesgazdát, ami nálam mérsékelt sikert aratott, s most – ifjúkori pozitív emlékeim alapján – újra előbányásztam a Vaskort. És nem csalódtam. Bár nem különleges, de elgondolkoztató, sok helyütt veretes írás ez a gyűjtemény. Két nagy ciklusa a szerző – aknászként eltöltött – katonaéveire fókuszál, az ötvenes évek első felében. Az aknászat halálveszélyes hátteréből fordulnak elébünk az egyéni sorsok (katonáké és civileké egyaránt), a párt irányvonalának változó széljárása szerint mutatva az élet sötétebb vagy kevésbé árnyékos, de sohasem napfényes oldalát.

A kötet első fele (Aknákon ) tradicionálisabb bakatörténeteket mond el, a második ciklus (Kalendárium) ennél áttételesebb, egyben – érzésem szerint – művészileg is kiforrottabb. A kötetet záró három írás (Parnasszusom) az íróvá válás önéletrajzi epizódjait eleveníti fel – az utolsó egyben a szerző ars poeticá-ja.

Gáll sokáig csiszolta ezeket a novellákat, mire végül – nem sokkal halála előtt – végleges formába öntötte és közreadta őket. Számomra ez a főműve, amit – az íróval való ismerkedéshez – először adnék egy moly kezébe.

Piintyő>!
Gáll István: Vaskor

De hogyan is történhetett, hogy elkezdtem olvasni ennek a *Tökmagosnak* a katonaságnál, pontosabban a határőrségnél átélt élményeit – mondván, majd jókat röhögök a balhékon – s ha voltak is balhék, azon kaptam magam, hogy néhány mondat, oldal után a vigyor rendre lehervadt a képemről. mert kérem, ezek a novellák szomorú eseményeket sorolnak, vagy tragédiába torkolnak, vagy a személyi kultusz túlkapásait, visszaéléseit mondják el, minden fellengzőség nélkül, a mindannyiunk által valamelyest ismert baka-élet minden velejárójával egyetemben. de ennél azért több, objektív kép az ötvenes évek elejéről, nekünk, akik nem *éltük* meg. Gáll Istvánt pedig olvasni fogom még, s olvasásra ajánlom másnak is, mert jó könyv: önéletrajzi ihletésű, majdhogynem dokumentum jellegű, de mégis irodalmi mű.

pillangobox P>!
Gáll István: Vaskor

Egy könyves buszmegállóban találtam rá. Nem volt terv, hogy mostanában olvasni fogom, random olvasás volt. Elkövettem az elején azt a hibát, hogy regényként kezeltem, holott novellákról van szó a kötetben. Kissé idegenkedtem kezdetben tőle, és játszottam a gondolattal, hogy nekem mégis miért kell mindenfajta könyvet a kezembe vennem?
Kellemes csalódás volt, kifejezetten jó volt olvasni ezeket a szomorú, keserédes, néha morbid történeteket. Biztosan fogok még olvasni az írótól, mert felkeltette az érdeklődésemet.

***
Annyi még eszembe jutott, hogy az Olcsó könyvtáros verzióban van 3 novella, ami kétszer van benne, és 3, ami tartalomjegyzék szerint szerepel benne, de nem tartalmazza.


Népszerű idézetek

Piintyő>!

Aki nem kóstolta, nem is sejti, milyen fenséges ital a kemencében forralt bor, vagy a megfűszerezett, meleg pálinka. Egyáltalánban minden étel, ital különleges ízt kap ott a felhevített téglaboltozat alatt. A bab oldalassal vagy kolbászos káposzta – de ha csak szemes kukoricát főztünk meg nagy fazékban, aszalt szilvával, az is különleges csemege lett. No és a lángosok! A zsíros, túrós, a tejfeles vagy szilvalekváros és a tepertős, a mézes lángosok; néha gyümölcsöt sütöttek bele, máskor meg párolt káposztát. Egy főúri konyhának nincs annyi titkos fortélya, mint amennyit abba a sütödében ismertek.

131. oldal

54 hozzászólás
Piintyő>!

– Hát most nyugság van, ezst elintézsték a vitézs urak – kesergett Mózsi. – Csakhogy túl nagy a csönd, itt a fingás is kéccser hallatszik.

48. oldal

Piintyő>!

(mit keresek én itt, aki a gimnáziumot kilenc iskolában se tudtam befejezni, mert folyton lógtam, és itt is röhögtem már az első esti parancskihirdetéskor azon, hogy aki közülünk hátársértést követ el, hadbíróság elé kerül, és a családját internálják, mert ugyanazon parancsban olvasták fel, hogy ezután a tiszthelyettesek nem mondhatják az újoncoknak, lejáratva a szovjet indulót, hogy „úgy seggbe rúgom, hogy zúgva száll, mint a győzelmi zászló” – - mit keresek én itt, miért bömbölöm apáink nótáját, hogy Zőőőd-akukorica, Katyi, nékemelkellmenni – Katyi, seeej – háromévrebekell-rukk-kónikatyi – - mit keresek én itt, aki iskolaidőben a bányatelepen csavarogtam, regényeket faltam, és az írkába kapart novellákkal készültem meghódítani a világot, vagyis sehol sem találtam a helyemet, és ugyanakkor mindegy volt, hol vagyok, csak azt nem szerettem, ha körülöttem nem történt semmi--)

12-13. oldal

Piintyő>!

Nem tudom, ki vette észre először, ki tett egy óvatos mozdulatot könyökével a szomszéd felé, de egy perc múlva már mindnyájan kimeredt szemmel bámultunk a tisztek csoportjára. Mozgolódni kezdtünk, újoncoknál szokatlan fegyelmezetlenséggel egymásra néztünk, és egymás arcáról olvastuk le a döbbenetet. A hátul állók sugdolóztak, a sorok hullámzottak, és a rémület ebben a pillanatban fészkelte be magát a szívünkbe.
A századparancsnok mellett egy sánta hadnagy állt. Mögötte a törzsőrmesternek olyan göbörcsös forradásos az arca, mint a mező mélyszántás után. Láttunk egy alhadnagyot is, akinek csonka volt a füle, mintha lecsavarták volna. És a többiek is, mind, bicebócák, félkarúak, zúzott arcúak! Mi ez? Hova kerültünk?
Itt és így tudtuk meg, hogy aknászok leszünk.

337. oldal

3 hozzászólás
kaporszakall>!

A városból nem lehetett árut hozatni, lezárták a határt, a boltban két zacskó kekszet, néhány sós halkonzervet és egy fél hordó kocsikenőcsöt zsákmányoltunk. Ezenkívül kockás irka, ustorszíj, síkpor és rézgálic búslakodott a raktárban, meg sok üveg szilvapálinka. A „Vatikán az imperializmus szolgálatában” című könyvből is porosodott harminckét darab.

89. oldal (Rohanók)

Piintyő>!

Egyszerűen történtek meg a dolgok. Amit utólag ˇ"rendkívüli eseménynek" nevezett a hivatalos jelentés, az is hétköznapi egyszerűséggel esett meg.
A horpai vasúti megálló egy vacak kis szárnyvonal kikönyöklésében, közvetlenül a határ mellé épült; ha a bakter tüsszentett, odaát a stájerek elkapták a náthát. (…..)
Akkortájt kezdődött az a hidegháborús szigorúság, amitől úgy határai közé szorult az ország, mint egy mellényzsebbe dugott forint.

273. oldal

6 hozzászólás
Piintyő>!

A Marhatrappnak nevezett zenei költeményt mindenki ismeri. De azok biztosan, akik még a háború előtt – a Czerny-féle monoton ujjgyakorlatok egyeduralma idején – tanultak klimpírozni; a kezdőkben ugyanis buzog a muzikalitás, a Marhatrappot pedig, néhány türelmetlen hónap után, még az a legmarhább növendék is ki tudja verni a zongorán, akinek aprófa nőtt az ujjai hegyén, és tiri-pam-papam, tiri-pam-papam – diadalmasan így szökdel-pereg a dallam. Nem is lehet lassan játszani, olyan elragadó. Mit mondjak?! Bravúrszám.

89. oldal

pillangobox P>!

Egy jó beszélgetésnek kettesben is megvan a maga szeszfoka.

267. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Békés Pál: Csikágó
Kosztolányi Dezső: Kosztolányi Dezső összes novellái I-II.
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó
Szabó Magda: Mézescsók Cerberusnak
Csáth Géza: Mesék, amelyek rosszul végződnek
Kosztolányi Dezső: Alakok
Örkény István: Válogatott egyperces novellák
Fejes Endre: A hazudós