Törvényen ​kívül és belül 91 csillagozás

Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1959 – A magyar-jugoszláv határon lelőnek a sorkatonák egy határsértőt: Szalánczky Éva újságírót. Évát szenvedélyes szókimondása miatt az ötvenes években mellőzték, meghurcolták. Erdős főszerkesztő, aki megjárta Rákosi börtönét, 1959-ben vette maga mellé az Igazság című laphoz. Éva a lapnál újból harcot kezd nemcsak a valóság feltárása, hanem a másság jogáért is. A téesz-szervezésekről írott cikke, és kolléganője, Lívia iránti szerelme olyan konfliktusok sorát indítja el, amely tragédiákba torkollik, és amelyből nincs más kiút, mint a vak menekülés a halálba.
Galgóczi Erzsébet háromszor kapott József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth díjjal tüntették ki. A Törvényen belül című regényéből pedig film is készült Makk Károly rendezésében, Egymásra nézve címmel, amely 1982-ben a cannes-i fesztiválon elnyerte a filmkritikusok különdíját.

Eredeti megjelenés éve: 1980

Tartalomjegyzék

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631523942
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 963151711X

Enciklopédia 8


Kedvencelte 15

Most olvassa 3

Várólistára tette 118

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csabi >!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Vajon hány megsárgult papírú, megtört gerincű remekmű suvad meg még mindig az antikváriumok ritkán bolygatott polcain, miközben kiadóink elvárnák tőlünk, elszánt olvasóiktól, háromezer-ötszáz pénzeket adjunk ki jó esetben is csak összegányoltnak nevezhető regényeikért? A kérdés költői. Válasz mégis van: sok. Igaz, a borítók már csúnyácskák.
Itt van példának Galgóczi vékony kötete a ’70-es évek végéről, két kisregénnyel. Olvasva a maiakat meg a „régieket” feltűnő, hogy mennyit változik az elbeszélésmód, a szöveg. Nem lehet összetéveszteni, pedig nehezen tudnék konkrétumokat felhozni (arra ott vannak a bölcsészek, ezért fizetik őket), a kor ivódik bele ezekbe a szövegekbe, persze annál, aki jó író.

SZENT KRISTÓF KÁPOLNÁJA. Ez a kisregény a „jelenben” játszódik. Zsófia restaurátor, Pestről, egy áldatlan kapcsolatból menekül a Győr közeli faluba, hogy felújítsa egy jelentéktelen kis kápolna oltárképét. Megismerkedik az esperessel, és beköltözik egy idős házaspárhoz, ahol a férfi már csak egy vegetáló „inaszakadt”. Hamar kiderül, hogy a kápolna körül van valami rejtély, amit az esperes takargat, de ezzel nem foglalkoznék, a végére kiderül minden, mintha csak egy krimiben lennénk. Talán pont az akkor hazahozott korona ihlette meg az írónőt. Azt azért nem mondom, hogy Kondor Vilmosi babérokra tört volna a regénnyel.
Zsófia, a csinos nő körül felbolydul a falu, de ő nem akar oda tartozni, csak ideiglenes menedék ez neki a férfi elől, aki nem lehet az övé. Hát nem egy Meseautó sztori, az biztos. A szövegben érződik, hogy ez már nem az ’50-es, ’60-as évek fojtogató légköre, még arról is lehet beszélgetni, hogy a felszabadulás tulajdonképpen megszállás volt (és ez meg is jelent nyomtatásban, 1980-ban…). Jól megírt, gördülékeny történet, amibe az esperes és Zsófia beszélgetései csempészik be az aktuálpolitikai és történelmi mondanivalót.

TÖRVÉNYEN BELÜL. Ezt a történetet sokan ismerik, hiszen Makk Károly ebből forgatta hírhedt filmjét, az Egymásra nézvé-t. 1959-ben járunk, már az év is elárulja, hogy ez egy sokkal súlyosabb történet lesz. Egy fiatal nőt lőnek le a határőrök Mohácsnál. Kiderül róla, hogy a parancsnok régi ismerőse volt. Marosi főhadnagy a nő zsebében talált notesz segítségével megpróbálja kideríteni, hogy mi juttatta ide Évát, ezért Pestre utazik és kérdezősködni kezd. Az ismerősökkel folytatott beszélgetésekből kibontakozik a kor képe. Közel van még ’56, a következmények súlyosan hatnak azokra, akikre csak az érintettség árnyéka is vetül. Hiába az új kormány, az új párt, a lényeg maradt, mert az emberek is maradtak. Túl sok alkohol fogy, mindenki italba fojtja a fojtani valóját, a besúgó, a rendőr, a rendszer áldozata, de az italgyárak valahogy minden rendszerben győzik kapacitással. A másik fő szál Éva homoszexualitása, ami akkor, ha büntetendő nem is volt, de társadalmilag egyáltalán nem volt elfogadott. Marosi a regény végén úgy utazik haza, hogy még nyomozna tovább, hogy megfejtse a titkot, pedig nincs már itt mit nyomozni, a kép összeállt, egy ember, aki sem szakmailag, sem a magánéletben nem tehette azt, amit tehetsége, jelleme diktált volna, kénytelen volt kilépni a rendszerből. A részletek nem érdekesek. Az összkép az érdekes, amit Galgóczi tökéletesen fest meg a korról.
Amit azért hiányoltam, hogy Marosi egyáltalán nem reflektál erre a számára meglepő tényre. Talán Galgóczi nem akart reflektálni, talán úgy érezte, hogy nem jött el az idő, hogy nyílt vitát folytasson erről. Mert habár felvállalta leszbikusságát, de reklámozni azért nem engedték. Hogyisne, a szocializmusban nincs homoszexualitás, meg munkanélküliség sem. Meg semmi sem. Ja, pancsolt konyak az mindig van.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631523942
5 hozzászólás
csillagka>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Elmerültem és élvezem. Ez az ami már nagyon hiányzott, egy okos női írás, amely még a mai viszonyok között is kiemelkedően őszinte, provokatív, valóságos és tabu döntögető. Galgóczi nem először vezet csapdába, a „Vidravasnál” is éreztem az a pezsgés, ami itt teljesedett ki, valami olyat tud amit kevesen, őszintén mesélni, mindenféle álszentség, hátsó szándék nélkül, egyszerűen ahogyan érzi (nagyon mélyen érzi) nem ahogyan mondani kellene. Fogalmam sincs miképpen csúsztak át a mondatai a cenzúrán, de szerencsére sikerült. Két kisregényt tartalmaz a könyv, mégis benne van az egész átkos múltunk, minden kínnal, keservvel és kétkedéssel együtt.
Első: egy vidéki plébános és egy pogány (söröcskét a szenteltvíztartóban hűtő) restaurátor találkozása a 70-es évek végén. A Szentkorona visszatérését ünneplő írás, a magyar hagyományokról, a kicsinyességről a múlt és jövő pusztításáról, bármelyik szava sajnos ma is valós, ebben nem sokat változtunk, nem tudjuk értékelni a történelmünket, az értékeinket.
Csillagos hatos, mindenkinek kötelező írás, ha a másikat nem is, ezt mindenképpen kézbe kell venni.
Második: kicsit lelkibb valóság a 56-os forradalom utáni megtorlásról, a félelemről és kilátástalanság, érzését alkoholba fojtó értelmiségről. A leszbikus vonal kimondottan újszerű, és valós mivel Erzsébet Gobbi Hilda párja volt.
Kaptam ismét két igazgyöngyöt amit felfűzhetek a meglévő mellé, ékszer lehetne belőle, amit büszkén mutogatnék, vagy zászlóra hímezném őket, bátran vonulnék alatta a tudatlanság és szellemi elnyomatás ellen, ami sajnos kor és rendszer független, de vannak apostolok akik segítenek átvészelni a butaság évtizedeit.

klaratakacs P>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Két csodálatos kisregény egy kötetben, ráadásul ez volt az első olvasásom az írótól, így újdonság is volt.
A két történet időben eltér egymástól, az első a Szent Kristóf kápolnája egy modern történet, 1980-ból, amelyről már nekem is vannak emlékeim. A faluk tényleg ilyenek voltak, zártak, egyszerűek, ahol nem könnyű beilleszkedni. Zsófia, aki a szeretői létből menekül ide sikerrel jár, a szálak végül szépen elsimulnak.
A második történet már keményebb, Éva halálával kezdődik, majd egy nyomozással folytatódik. Ráadásul 1959-t írunk a történetben, közvetlenül az 56-os forradalom, orosz megszállás, erőszakos téeszesítés idején. Éva legnagyobb bűne szerintem az egyedisége, legyen szó gondolkodásról, elvekről, munkáról, politikáról, szókimondásról és szerelemről. Szükségszerűen el is bukik, mindenben, de legalább harcolt.
Olvasás közben néztem rá, hogy mikor is adták ki a könyvet, mert az oroszok ittléte, a politikai visszásságok, a nő-nő szerelem, a sokszor kilátástalan körülmények szókimondó leírását és néhol kemény kritikáját tartalmazza. Ahogy visszaemlékezem, ez azért nem volt igazán elfogadott akkoriban…

fulbea P>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

1930-ban született, a Színművészeti Főiskola dramaturg szakán végzett Galgóczi Erzsébet, 1980-ban kiadott kötete két kisregényt tartalmaz. Női sors mindkettő, a magánytól és a szeretetlenségtől szenvedő emberek történetei.

Az első, a Szent Kristóf kápolnája című regény. Főszereplője Tűű Zsófia restaurátor, aki a fővárosi titkos kapcsolatából menekül egy Győr melletti faluba, ahol a helyi urasági kápolna oltárképét fogja felújítani. Megismerkedik a falusi emberekkel, és sorsaikkal. Az esperes mesél a falu történetéről, ismerkedik a „művésznő” a helyiekkel. Telnek a napok munkával, sörözéssel, és az emberek egyre jobban kitárulkoznak Zsófia előtt. Aztán az esperes levelet kap, halálhírt, és magába roskad. Zsófiát bizalmába fogadja, és felfed előtte egy nagy titkot, amit 30 éve őriz magában. Szép fokozatosan ismerjük meg a titokzatos múltat, a kincsek történetét, miközben az egyének lelki vívódásai is előttünk zajlanak.
A puha szocialista falukép nagyon ismerős volt számomra. Gyermekként gyakran láttam a faluban túlzsúfolt kocsmákból kitámolygó helyi férfiakat (és nőket), a helyi vendéglátóipari egység falához támasztott biciklitömeget, amikről mindenki tudta, melyik kié. Nem zárták, nem kellett. Láttam sokat apám kezében a fogaskerekű Munkás cigarettát, és az üveges Borsodit. Gyakran mentünk a TSZ-től kapott kukorica-, és krumpliföldre kapálni. Szóval, nekem visszaköszönt a gyerekkorom olvasás közben.
A történetben szereplő kincsek megtalálása igaz történet alapján íródott. Hátteréről próbáltam tájékozódni, és csak egy cikket találtam. (Karcoltam a cikket a könyv adatlapjához.) E szerint annak idején, 1977-ben nem tárták a nagyközönség elé a sztorit, Galgóczi az állambiztonsági szolgálat segítségével írta meg a történetet. Lehetősége volt, hiszen az akkori rendszer kegyeltjének számított, és kitűnő kapcsolatai voltak.

A második regény, A törvényen belül volt az igazi robbanás 1980-ban, a megjelenéskor. Ebben írt Galgóczi először az azonos neműek szerelméről, két nő szerelméről. Tulajdonképpen magáról írt egy vallomást, egy történetbe beépítve.
1959. szeptemberében a mohácsi határőrök lelőnek egy fiatal nőt, aki disszidálni akar. A helyi főhadnagy, Marosi János megdöbbenve látja, hogy régi szerelme, Szalánczky Éva az áldozat, aki annak idején nem fogadta a férfi udvarlását. Marosi nem érti miért akarta Éva elhagyni az országot, ezért felutazik Budapestre, ahol Éva újságíróként dolgozott, és a nőnél talált noteszből felhívja sorban az ismerőseit, és akivel tud, elbeszélget Éváról.
Éva jelleme, élete, kudarcai, vágya úgy bontakozik ki, hogy már nem is él, de akikkel kapcsolatban volt azok mesélnek róla. Marosi felkutatja Éva írásait, naplóját, előkerül néhány levél. A főhadnagy eljut Éva munkatársaihoz, akik közül az egyiket, Líviát a férje mellkason lőtte, és a kórházban fekszik. Lívia elkezd mesélni. Egyre több szereplő kapcsolódik Éva zűrös, bizonytalan életéhez, és izgalmasan bontakozik ki, mi is történhetett vele.
Meglepő őszinteséggel ír Galgóczi ’56-ról, és az azt követő szörnyűségekről, a kemény hallgatásokról, vagy besúgásokról, a megtorlásról, bebörtönzésekről. Annak ellenére, hogy a valóságban az életvitele nem simult a rendszerbe, -hiszen akkor már Gobbi Hildával élt- mégis kiadhatott egy ilyen rendszerkritikus írást. Bírálta a ’45 utáni megszállást, és az ’56 utáni eseményeket is. Valószínű Gobbi volt rá hatással, mert ugyan mindketten hű kommunisták voltak, Gobbi ’56 után kilépett a pártból, mert nem értett egyet a módszereikkel, azonban a pártvezetőkkel továbbra is jó volt a viszonya.
Volt egy mondata a könyv Évájának, ami valószínű Galgóczi saját kitaszítottság-érzését tükrözi:
“A polgároknak én nem vagyok szobatiszta.”

Érdekes volt mindkét regény. Mindkettőt kihozhatta volna önálló, hosszabb írásra, mert volt még bennük néhány elvarratlan szál, amiről olvastam volna szívesen.
Lényegretörően, egyszerűen, könnyedén ír, a dialógusok valóságosak, és poénokat is beszúrt itt-ott. Jó érzékkel párosították a két művet, hiszen mindkettő a szerelmi-politikai-nyomozás vonalát követi, és felvillan a vidék-főváros kérdése is.

Amúgy kb. 30 éve a falusi, házunkban van ez a könyv, ahol gyerekeskedtem, néhány hónapja hoztam magammal, hogy talán bele kellene olvasni, mi is lehet ez. Soha nem olvastam még semmit korábban az írónőtől.

3 hozzászólás
giller>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Teljesen elvarázsolt ez a két kisregény.
Az első történetben Zsófia elmenekül vidékre, a főváros magányából, a titkolt szerető árnyékából. Egy különös megértő közösségre lel, melyben sok különleges ember segíti a gyógyulásban, a magány legyőzésében. Szívmelengető, szép történet, melyben még egy harmincéves titok is kiderül és megoldódik. Szerettem az esperest, a Pirókát, Ágnes nénit. Megjegyeztem, hogy a retek leveléből is lehet főzeléket készíteni. Egyszer talán kipróbálom. Zsófia gyógyulására nagy esélyt látok, megnyugvással tölt el.
A második történet máris tragédiával kezdődik, – szintén egy fiatal nő, mint az előző történetben – Éva halálával. Marosi elindul, hogy kiderítse, mi történt ifjúkori szerelmével, amióta nem találkoztak, és hogyan jutott erre a sorsra. Megrázó részletek derülnek ki, sok kérdésre választ kap, van amire nem. Ebben a történetben is a magányosság a központi téma, valamint az, hogyha az ember nem tudja kifejezni önmagát valamilyen formában, az még inkább magányossá teszi.
A szerelmi szál mindkét történetben nagyon fontos, meghatározó. Eltitkolt szerető, valamint homoszexualitás. Ezek a helyzetek is a magányosság felé lökik a két nőt.
A politikai életbe is betekinthetünk. A párt keze mely mindenhova elér, a besúgók, emberek ellehetetlenítése, az `56 utáni idők, megfélemlités, a mérhetelen keserűség alkoholba fojtása, bogyolult, kusza szerelmi, szeretői viszonyok.
Szántam őket. Mindkét nőt. És a többieket is.
Nagyszerűen megírt történetek, nagyszerű írónő tollából.

Daniella78>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Kiss Noémi azt írja, Galgóczi Erzsébet kapcsán, hogy nőírónak lenni szopás Magyarországon – a szónak abban az értelmében, hogy kell keresni egy anyamellet (a női hagyomány megalapozóját, egy ősanyát), melyre rácsimpaszkodhat a kortárs nőíró. És ez akár Galgóczi Erzsébet is lehetne.

Bevallom a fősulin kötelező Vidravas még akkor sem nyerte meg a tetszésemet, noha ebből írtam aztán a szemináriumi dogámat, alapos, pontos regény volt, szimpatikus főhősnő, de mégis – kicsit magas volt a szárazanyagtartalma. Ehhez képest a Törvényen belül c. kisregénye maga a csoda: pazar stílus, modern szerkesztés és nem utolsó sorban valami emésztő, szédítő tartalom.

A történet 1959-ben játszódik, a mohácsi körzetben agyonlőnek egy illegális határátlépőt (figyelem! szimbolikus aktus!), Szalánczky Évát. A körzet vezetője, Éva korábbi udvarlója, Marosi kezd nyomozásba, mi motiválhatta Évát, ezt az emlékeiben kiegyensúlyozott, határozott, éles eszű, ugyanakkor titokzatos és elutasító nőt erre az egyértelműen öngyilkos-aktusra, a disszidálás eme őrült módjára. A kisregény így visszaemlékezésekből, telefonbeszélgetésekből, kiskocsmás diskurzusokból áll – ebből kerekedik ki egy diverz, mégis vonzó kép Éváról, erről a paraszti származású, végsőkig küzdeni tudó, igazságért harcba vonuló, leszbikus értelmiségi nőről.

Mondanom se kell, Éva hihetetlenül vonzó karakter, nemcsak altruizmusa, megalkuvásra képtelensége miatt, de azon természetesség miatt is, amivel önnön homoszexualitásához viszonyul egy olyan korban, amikor akár az utcáról is becipelhetik, ha egy nővel csókolózik az éjszaka leple alatt. Ahogy az sem meglepetés, hogy egy ilyen nőt megviselnek az ’56-os események, barátait felakasztják, börtönbe hurcolják vagy disszidálnak. Újra kell kezdenie mindent egy hazug rendszerben, bekáderezve, munka után kuncsorogva – többnyire sok pálinkával és Munkás cigivel. A végső motívum azonban egészen más, nem politikai, nem etikai, hanem teljességgel érzelmi jellegű.

Meglepetés volt nekem ez a kisregény, szívdobogva és sokszor könnyes szemmel olvastam végig: alapmű, amely őszintén, olykor kíméletlenül beszél a női identitásról, a határátlépések és törvényszegések kötelező voltáról.

Emmi_Lotta I>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Mindannyian rejtegetünk valami titkot, ami sorsfordító események vagy különleges találkozások hatására mégis kikívánkozik belőlünk. A kötet első kisregényében („Szent Kristóf kápolnája”) gyón a fájdalmas szerelme miatt falura menekülő restaurátor, Zsófia a helybeli plébánosnak, megvallja titkát a beteg férjét ápoló, idős asszony, a hazalátogató volt földesúr, de még maga a plébános is. Egyszerű emberek, különböző és mégis egymásba fonódó sorsok, szeretet, elfogadás, aggodalom. Mindez érdekesen, összefogottan, nem patetikus hangvétellel megírva.
A másik kisregény, a „Törvényen belül” ugyancsak egy titkot tár fel, egy tehetséges, fiatal, zárkózott újságírónő tragédiába torkolló vonzalmát és ennek történetét az 50-es évek végének magyar politikai valóságába és küzdelmeibe ágyazva.
Galgóczi Erzsébet érzékeny jellemábrázolása, mesterkéletlen történetszövése maradandóvá avatja ezeket az 1980-ban megjelent műveket.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 963151711X
Keikorca P>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

„Lefogyott a spulni.” – Avagy elszakadt a cérna Tüű Zsófia restaurátornál és Szalánczky Éva újságírónál is.

Két kisregény, két főhősnő, két elképesztő történet és hangulat a kommunizmus enyhébb éveiből, bár az enyheség elég relatív fogalom ebben az esetben.
Mindkét főhősnőnk menekül valami elől, mindkét esetben vidékre, no meg kicsit az alkoholba, s míg Zsófia esetében reménykedhetünk, Éva már az első pillanattól fogva elveszett. Két olyan nő, akik nem tudnak megelégedni a életükkel, nem illenek bele abba a bizonyos „társadalmi öntőformába”, ám igazuk senkit sem érdekel, különlegességük tragikus teher csupán.
A két történet sok hasonlóságot mutat, s egyben ki is egészítik egymást. Mindkettőben a női sorsok mellett folyik egy nyomozás, egy kis izgalom, ami csak jobban előrehajtja a történetet. S mindkét esetben egy-egy remek férfi karakter egészíti ki a cselekményt, akiknek elszámolnivalójuk van. A kulcs az elszámoláshoz pedig Zsófia és Éva. Furcsán összekapcsolódó és rendkívül érdekes kapcsolatok, sorsok.
A többi kisebb szerepben feltűnő alakok is nagyon szépen árnyaltak és elevenek. Szinte hallottam is, ahogy az öreg Piróka csoszog a mamuszában, vagy ahogy Cunika művésznő kuncog.
Ijesztő, hogy mennyire meg tudja mutatni ez a két írás a korabeli hangulatot, a mindentől való félelmet, a végtelen magányt, a teljes szegénységet és kiszolgáltatottságot vagy ’56 tabuját.

Galgóczit olvasni kell!

Jékli_Erika>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

A kötet nagyon őszinte. És bár lehet, hogy a történetek nem annyira erősek, amik önmagukban érdekessé tudnák tenni a kisregényeket, kötelező olvasmány azoknak, akik érteni akarják a jelent, a szüleiket és a nagyszüleiket.

rekan>!
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül

Mindkét történet kicsit olyan volt, mint egy-egy jó kis szocialista krimi a nagy magyar valóságban.
Az első történet több fontos szálon futott. Egy alkoholista, depressziós fiatal restaurátor nő, Zsófia volt a főszereplő, a háttérben meghúzódott az ő keserű szerelmi élete is. A kriptaszagú rejtélyszálat az az esperes szolgáltatta, akinek a kápolnájában munkát szerzett. Emellett betekintést nyerhettünk egy beteg férjét ápoló idős nő nyomorúságos életébe is, akinél Zsófia szállást kapott. A végén nagyjából helyrejöttek a dolgok, szóval egy kerek kisregényt kaptunk. Külön tetszett, hogy Galgóczi ismét Győr környékére helyezte a cselekményt, amibe bele is fért egy bekezdésnyi múltidéző séta is a történelmi belvárosban.
A második történet szintén nem volt szívderítő. A disszidáláson kapott és agyonlőtt, leszbikus újságírónő, Éva rejtélyes életét próbálja felderíteni Marosi főhadnagy, akinek plátói szerelme volt a nő. Itt még több nyomorúságos sorsot ismerhetünk meg. Leginkább olyanokét, akik életére ’56 még mindig befolyással volt.
Mindkét történet nagyon hatásos volt, de nekem az első valahogy jobban tetszett.


Népszerű idézetek

csillagka>!

„Nem születtem győztesnek. Nem születtem vesztesnek sem. Áldozatnak születtem.
Áldozatnak születtem, vézna, vérszegény , két kiló hetven dekás csecsemő formájában, olyan életképtelennek, hogy néhány napos koromban egyszer csak elhagyott a színem, görcsök rángattak, s minden jel arra vallott, hogy »meg akarok « halni. A családom – túltengő realitással megáldott parasztcsalád -éppen vasárnapi ebédhez készülődött, tisztára kimosdva, könnyű nyári ünneplőben, a terítetlen, de fényesre sikált diófa asztalon már párolgott a borszínű húsleves, és tessék elképzelni, én haldokolni kezdek abban a nagy kerekű, szögletes vesszőkosárban, ami örökölt fekvőhelyen volt.- haldokolni önzőn és neveletlenül. A családomnak nagyon nem tetszett a dolog, s engem kitoltak az udvar végébe, a kocsiszínbe, gondolván, sőt meg is állapodván, ha mindenáron» meg akar« halni, hát haljon meg, de ne vegye el az étvágyukat, hisz vasárnapi ebéd egy héten csak egyszer van. És kitoltak a kocsiszínbe.
Ezek után elment a kedvem, az egész meghalástól, s amikor ebéd végeztével kinézett hozzám az anyám, már visszanyertem természetes színemet, s méltatlankodó bőgéssel követeltem a magam ebédjét.
És azóta is sokszor»meg akartam« halni, és olyankor engem mindig kitoltak a kocsiszínbe, nehogy elvegyem az étvágyukat.
De az ebéd végeztével most már nem néz ki hozzám senki.”

144. oldal(Törvényen belül)

4 hozzászólás
Aquarius>!

Minden ember halhatatlan, mert ott él a gyerekeiben, az ismerőseiben, az ismeretlenekben, mindenkiben, akire bármilyen kis hatással volt.

194-195. oldal, Törvényen belül

Kapcsolódó szócikkek: élet · emberek · halandóság · halhatatlanság
2 hozzászólás
sztimi53>!

S a szeme! Homályos, mintha eltörtek volna benne egy pálinkásüveget.

18. oldal (Szent Kristóf kápolnája)

csillagka>!

Zsófia sörrel kínálta őket, amiket a szenteltvíztaró sós vizében tartott hidegen.

25. oldal(Szent Kristóf kápolnája)

2 hozzászólás
sztimi53>!

Megnézte magát a tükörben: ősz, kócos haj, csiricsáré pongyola, krokodilbőr cipő, viszeres láb, arany karperec. Elégedett volt a látvánnyal.

54. oldal(Szent Kristóf kápolnája)

6 hozzászólás
sztimi53>!

Amikor megkaptam a színjeles diplomámat, hazamentem, és azt mondtam magamnak: Most pedig elkezdek tanulni!

226. oldal

8 hozzászólás
Aquarius>!

Az életben nincs igazi kárpótlás. […] Ha neked egyvalaki kell, száz másikat megkaphatsz, a száz se teszi ki azt az egyet.

259. oldal, Törvényen belül

1 hozzászólás
csillagka>!

…pirossal aláhúzva az egyetlen párbeszéd:
„Zarathusztra tíz évig böjtölt, Aztán lejött a hegyről. Az erdőben találkozott a százesztendős bölccsel.
– hová mész? – kérdezte tőle a bölcs.
– Ajándékot viszek az embereknek.
– Ne vígy te az embereknek semmit, fiam – mondá a bölcs. – inkább végy el tőlük valamit, és segíts nekik hordani.”

226. oldal

Devorah>!

Minél ócskább valaki, annál megalázóbb, hogy visszautasít.

148. oldal

Csabi >!

– Megszólalt! – motyogta az asszony, és a kút mellé érve, leroskadt a vályú szélére. – Megszólalt! Megszólalt!
– Ki szólalt meg?
– Az uram!… Öt éve nem beszél… és most megszólalt… Azt mondta: Eredj ki!… Merthogy gyónni akart… – Ágnes néni keresztet vetett. – Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes…

86. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tóth Krisztina: Akvárium
Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának
Oravecz Imre: Ókontri
Fenákel Judit: Lili utazásai / Dokumentumok U. M.-ről / Az elhallgatás
Kaffka Margit: Színek és évek
Rubin Szilárd: Aprószentek
Fenákel Judit: Lili utazásai
Lőrincz L. László: Rekviem a kacsalábért
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje