A ​közös bűn 48 csillagozás

Kisregények
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn Galgóczi Erzsébet: A közös bűn Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Galgóczi ​Erzsébet pergő cselekményű új regénye filmre kívánkozik. 1956. november 8-án éjjel két fiatalember kér szállást Sokaraiék tanyáján, kőhajtásnyira a nyugati országhatártól. Másnap reggel egyiküket bezúzott fejjel, holtan találják. Hatóság még nincs, az állapotok zavarosak: mi legyen a holttesttel?… Hónapok telnek el. A megyeszékhelyen lassanként megindul a nyomozás a titokzatos gyilkosság ügyében. A tanúk vallomásai, a mellékszereplők elbeszélései – bár közvetlenül nincsenek kapcsolatban Sokoraiékkal – az ő életük hátterét is megvilágítják. A tehetséges, többre vágyó Imrét az apja önzése, paraszti elzárkózása láncolta az isten háta mögötti tanyához. Ugyanakkor az ötvenes évek tapasztalatai, az erőszakos kollektivizálás, az igazságtalan tagosítás nemegyszer adott alapot az eleve meglévő gyanakvásnak. Csak így teljes a kép? A bizalmatlan parasztpolitikára paraszti bizalmatlanság volt a felelet: a kettő együttes hatása tartotta vissza az öreg Sokorait, hogy a szabályos utat… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1976

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
434 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631518183
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1977
434 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631509613
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1976
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631506010

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Ha kiadóként kiadnám ezt a könyvet, biztos valami olyat biggyesztenék a fülszövegbe, hogy Galgóczi a magyar Nesbo. Van itt sár, hó, alkohol, társadalombírálat, és persze egy gyilkosság. ’56 késő őszén két reménybeli disszidens érkezik egy világvégi* tanyára, hogy aztán hajnalban a házigazdák már csak egyiküket találják az istállóban – szétvert fejjel. Innentől kezdve e tett és következményei adják a kisregény gerincét egészen addig a pontig, míg Galgóczi el nem vezet minket a kissé filozofikus végkifejletig: a közös bűn definíciójáig. Persze az ölés ez esetben csak ürügy, hogy az író bemutassa a korszakot, a forradalom lecsengését, a menekültek áradatát, és pontos látleletet adjon az ’50-es évek második felének problémáiról. A krimi-szálban sok meglepetésre ne számítsunk, látjuk ugyan, milyen a szocialista nyomozók kérdezési technikája, de a lényeg nem ez: hanem annak a szükségszerű kudarcnak a bemutatása, hogy az egyén a közösségbe való betagozódás során majd túlteszi magát identitása elvesztésén. Mindezek mellett kiváló szociográfia és az 1956 iránt érdeklődőknek is igen fontos adalék.

Megjegyzés: az egész Galgóczi-életmű (és Kertész Ákost, Fejes Endrét is megemlíthetném) egyik legnagyobb tanulsága számomra, hogy a késő szocializmus íróinak mennyivel nagyobb mozgásterük volt a rendszer bírálatában, mint azt hajlamosak vagyunk mai szemmel elgondolni – feltéve, hogy egyfajta szocialista nézőpontból fogalmazták meg kritikájukat. Hogy ez bátorság, vagy egyszerűen a gyengülő rendszer engedékenysége jutalom, amiért a művész tiszteletben tartja a baloldali alapértékeket, nem tudom, mindenesetre prózájukból nagyon nem olyan ország rajzolódik ki, ahol élni jó.

* Persze az osztrák határ aligha a világ vége, legfeljebb lenini értelmezésben…

28 hozzászólás
Csabi>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

„Nem lehet élni olyan világban, ahol minden megtörténhet az emberrel.”
Ez a kisregény tulajdonképpen a Kelta királyné című novellát gondolja tovább. 1956. november 8-án kezdődik a történet, amikor két férfi kopogtat be egy tanyára, menedéket keresve éjszakára. Nem is titkolják, hogy disszidensek. A pajtában kapnak szállást, de reggelre már csak az egyiküket találják, holtan. Nem nagy rejtély, ki lehetett a gyilkos, persze, ha Galgóczi krimit akart volna írni, akkor elszöszölhetne különböző rejtélyekkel, de egyrészt nem akart, másrészt akkoriban ez nem is lett volna ildomos egy szépírótól. A későbbi nyomozás – mert azért van, rendesen, felügyelővel, meg buzgó falusi megbízottal, kicsit maigret-es stílusban – csak ürügyül szolgál, hogy GE felvillantsa a kor problémáit.
Az emberek, ha másban nem is, abban legalább bízhattak, hogy az „események” után megváltoznak a dolgok, a parasztok visszakaphatják a földjüket és az önbecsülésüket, persze hiú a remény, a rejtekükből előbújó káderek ott akarják folytatni, ahol abbahagyták. Itt és most éppen nem sikerül, ami ad egy enyhe adjuk meg a császárnak, ami a császáré stichet a történetnek, de mindenki nem járhat jól, Imre, a paraszt fia, aki a vállán viszi a gazdaságot, beleragad a sárba, szétfoszlanak az álmai, hogy legalább beköltözzenek a faluba, hogy valamiféle élet legyen. Neki már nem életcélja a földtúrás a sírig, ő már az a nemzedék, aki „nem röghöz kötött”, persze ő még nem tudja a városokba áramló, és munkásszállásokon tengődő fiatalok sorsát.
A regény 1976-ban jelent meg, a legszebb gulyás-kommunizmus időszakában, talán, hogy emlékeztessen a közös bűnre, amit ez az ország elkövetett húsz évvel korábban. Senki sem lehetett ártatlan, egy kis sár mindenkire fröccsent.

giller>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Amikor megtörténik a bűntett a tanyán,- világvége után kettővel – a magányosan élő család összezár, cselekszik. Nem törvény szerint, hanem szükség szerint. Éppen abban a felfordult világban, nem bízhatnak a törvényben, félnek. És utána csak a várakozó rettenet marad rájuk, míg meg nem érkezik egy tavaszi napon a karhatalom, a végső megoldás. A konklúzió pedig nem marad el. Mindenki bűnrészes.
Bepillantást nyújt a mű az 1956-os események utáni időkbe, a falusi vonatkozásokba, téeszesítésbe, erőszakos betagosításokba, beszolgáltatási rendszerbe. A parasztok nagyon kemény sorsába.
„Kedvenc” részem a könyvben, amikor az Imre gyerek viszi a hullát a talicskán, árkon-bokron keresztül, heroikus küzdelemmel, tolja egy napon át a hullámsírig. Az nagyon kemény!!
Most már bizton állítom, hogy új kedvenc írót avatok!

balagesh I>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

’56 után húsz évvel jelent meg ez a merész című könyv. Merészsége éppen abban rejlik, hogy nagyon is evidens, nagyon is világos. Katonás lépésben peregnek a mondatok. Nem lehet kitérni előlük. Átgázolnak az olvasón. Nincs ez kriminek vagy bűnügyi regénynek álcázva. A fülszövegben összefoglalják a gyilkosságot, amit a könyv elején pontosan taglal a szerző. Így az olvasó végig koncentrálhat a kérdésekre: a „hogyan, miért, miként eshetett ez meg”-re. S bár a nyomozó számára feladat az események felgöngyölítése, végtelen tapasztaltságából minden ponton kitűnik, lényegében őt is csak ezek a kérdések foglalkoztatják. A válasz a címben – tehát a szerző a lehető legszembeötlőbben leírta azt ’76-ban, amit még ma is nehéz elismernünk, amikor a múlt bűneiről beszélünk.

Gyöngyi69>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Galgóczi Erzsébet igazi szépirodalmi stílusban tár elénk egy életképet az ’50-es évek második felének időszakából, fő helyszínül egy kisvárost és egy tanyát választva. A történet maga egy gyilkosság köré épül fel, és attól függetlenül, hogy már az elejétől tudjuk, ki a gyilkos, valamint hogy a nyomozás sem rejt különösebben váratlan fordulatokat, a kisregény mégis izgalmas, feszültséget hordoz magában. A könyv erőssége a szereplők jellemábrázolása is, legyen az fő- vagy mellékszereplő. Leírásai hatására megelevenedik a táj, az olvasó maga előtt láthatja a különböző helyszíneket, ahol a szereplők megfordulnak.
Hősei sorsa kilátástalannak tűnik, annak ellenére, hogy a fiataloknak „minden lehetősége megvolt a továbbtanulásra”. Ennek ellenére sorsuk gyakran reménytelen, például a tanyán lakó főszereplő boldogan költözne a kisvárosba, mert ott legalább egy kocsma van – lehetőség arra, hogy másokkal találkozzon. Semmi mást nem szeretne, mint kipróbálni magát, hátha többre is képes, mint egész életében földtúró parasztként élni. Az idősebb korosztály beteg, „hála” a sok munkának és a nélkülözésnek. Többen – akár már fiatalon – a menekülést, az alkoholt választják – szesztilalom ide vagy oda. Persze ebben a korszakban és történetben is megtalálhatók azért azok, aki a többiek hátán lépkedve tartják magukat a kaka fölött, ellenpólusként viszont kapunk egy-két tisztességesebb „nagy” embert is. Szerettem azt is, hogy egy-egy kérdést nyitva hagyott a végére, nem maradt hiányérzetem így sem.
Galgóczi Erzsébet könyve a nyomasztó tartalom ellenére sem okozott letargiát, szépprózájával igazi olvasásélményt nyújtott.

szabics22>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Ahogy nézegetem az olvasásokat itt a Moly-on kevesen olvasunk Galgóczit. Pedig kellene! Elovasva ezt a három remek kisregényét, ebben a több mint 30 éve kiadott könyvben, határozottan ez a véleményem.
A legtöbben egyértelműen a Vidravas című regényét ismerik, amiben az 50-es évek koncepciós pereiről, a kulákok üldöztetéséről ír. Sokan a kor egyik „kulcsregényének” tartják, méltán.
Az ebben a könyvben szereplő három kisregény, talán még kényesebb témát dolgoz fel: az ’56-os forradalom leverése utáni hónapokat ábrázolja (az akkori rendszer kívánalmainak megfelelően szigorúan „ellenforradalom”-nak nevezve) .
A Közös bűn és az Ott is csak hó van című kisregények fő témája a Rákosi-rendszer szétesése, az örizetlenül hagyott határokon tízezrek disszidálása. Volt aki azért menekült mert részt vett a forradalomban, volt aki azért(elsősorban fiatalok) mert kiábrándult a renszerből, volt akit teljes egzisztencia várt a kinn élő rokonok révén. Megjelennek a könyvben vidéken élő emberek sérelmei: az erőszakos TSZ-esítés, a kiskirályoskodó tanácselnökök.
Aztán az utolsó kisregényben A főügyész feleségében, a kiépülő Kádár-rendszer kritikája is megjelenik. Hogyan lesz valakiből egyik pillanatról a másikra főügyész mert vállalja, hogy részt vesz a forradalom utáni megtorlásokban. Csak nem számol szép feleségének szerelmi ügyeivel…
A „történelem leckén” túl, lebilincselő az írónő stílusa, sok párbeszéddel, kevés leíró résszel, szinte filmszerű. Nem véletlenül elég sok írását megfilmesítették a ’80-as években. Tiszta szívvel ajánlom ezt a könyvet mindenkinek!

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
434 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631518183
Aquarius>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Nem tudhatom, milyen volt a helyzet 1956-ban, de úgy érzem, Galgóczi Erzsébet tökéletesen adja vissza művében, az akkori világot.
A tényszerű leírás csak látszólagos, mert végig érezni lehet az események mögött meghúzódó emberi sorsokat, drámáit. Igen kényes kérdéseket boncolgat. Meddig terjed az egyén- és társadalom felelőssége, és vajon felmentheti-e magát – akár az ember, akár az adott irányítási szerv – a bűn alól. Sokoraiék nem voltak könnyű helyzetben, azt tették, amit az adott helyzet, pillanat diktált.
Jók a karaktermegformálások, olvastatja magát a könyv. Érdekes volt bepillantást nyerni abba a világba, ahol, bár a társadalom tagjaiként élünk, mégis elzártan, időnként teljes reménytelenségben és kilátástalanságban, de azért zajlik az élet így-, vagy úgy.

Keikorca P>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Olyan kemény és érdes ez a történet, mint az út, mely a Sokorai tanyára vezet januárban.
A két szálon futó cselekményt egy gyilkosság kapcsol össze, az érdekek azonban ellentétesek. Megtalálni, rájönni a gyilkosság körülményeire a rendőrség részéről, szemben a Sokorai családdal, akik el akarják felejteni, meg akarnak szabadulni a gyilkosság emlékétől, melyhez semmi közük. Mindkét érdeket nehezíti azonban az ’56-os esemény és az utána kitört zavargások, melyek vidékre is lekúsztak a fővárosból.
Galgóczi kilátástalan életeket rajzol pengeélesen elénk: kiszolgáltatottság, munkanélküliség, magány, alkohol. Súlyos terhek, melyek már a fiatalok vállát is nyomják.
Ki a bűnös a történetben? A gyilkos? A szülő, aki hagyja elsorvadni gyerekét a semmi közepén? A gyerek, aki hagyja magát? Vagy talán a rendszer?

korne1>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Soha nem hallottam előtte az írónőről, de a kisfalu, ahol felnőttem, mégis segített megismerni, mert kiderült, hogy ez a könyv ott játszódik: történelmi, politikai – ma már emberi – okai vannak, hogy még nem annyira nyílt titok, hol is történt ez, mert nem ott, ahol a könyv írja. Természetesen, nyíltan és magától értetődően folyik a cselekmény és a szavak egymásután. Nem egy hosszú könyv, de annál mélyebb és emberibb mondandóval. Lehet, akkor nem szabadott érteni, ma meg már senkit nem érdekel egy tanyán történt gyilkosság lelki feldolgozása valós feloldás nélkül, pedig ez egy krimi is lehetne, ha az lenne benne az érdekes, és nem az, hogy mi is egyek vagyunk valamilyen bűnben, amit már talán sosem vallhatunk be. Akarjuk-e ezt?

Daniella78>!
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn

Három szikár és mégis döbbenetes kisregény. Mindhármat összeköti a bűn, pontosabban a bűncselekmény, a kor, amelyben elkövetik (1956 ősze) és a hely is jellegzetes: a nyugati határvidék bolyongó, elkeseredett disszidálókkal, az erre építő tanyasiakkal és a mindent belengő, tétova kiúttalansággal.


Népszerű idézetek

Rushka>!

„Nem lehet élni olyan világban, ahol minden megtörténhet az emberrel.” – morogta kétségbeesve az apja. De olyan világban sem lehet élni, ahol semmi sem történhet az emberrel. Ismeretlen erők belévetik az embert egy helyzetbe, és azt megváltoztatni vagy odahagyni annyi esélye sincs, mint a gyufásdobozba zárt cserebogárnak.

84. oldal

Aquarius>!

– Mihez ért maga? […]
– Semmihez.
– Jó, jó, de mit tanult eddig?
– A sorsomat elviselni.

85. oldal

Gyöngyi69>!

A parasztnak minden rendszerben dolgoznia kell, mert az emberek minden rendszerben enni akarnak. Ebben minden rendszer egyforma. A többihez semmi közöm.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: paraszt
Jesper_Olsen>!

– Hová készülsz? – kérdezi Lali.
– Európába – feleli tömören a gyérhajú fiatalember.
– Eddig nem ott voltál?
– Ez neked Európa?

283. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Szesztilalom alatt mindenki kétszer annyit iszik, mint máskor.

Kapcsolódó szócikkek: tilalom
Rushka>!

Nádvágó reggel olvasta az újságban, hogy október vége óta százharmincezer menekült hagyta el az országot, plusz az a negyvennyolc olimpikon, aki nem jött haza Melbourne-ből. Philipe de Segnes, az Egyesült Nemzetek Szervezete menekültügyi főtitkárhelyettese úgy nyilatkozott, hogy „… a magyar menekültek helyzete példa nélkül álló probléma a háború utáni Európában.”

Kapcsolódó szócikkek: Melbourne
Sárhelyi_Erika I>!

Imre könnyedén lépkedett fényesre kefélt csizmájában, föl sem vette a kilométereket; nem is gyalogolt; talán a tenyerén vitte a táj.

Aquarius>!

[…] úgy hordozta saját, sokféle fájdalmát, mint egy örökölt ruhát: szűk volt, vágott, alig bírt mozogni benne és véresre horzsolta lelkét…

68. oldal

Rushka>!

Anyja szívesen begyalogolt a faluba, ha tehette, még a vasárnapi misére is, ott élt mindenkije: anyja, bátyja, öccse, nénje, húga, keresztanyja, keresztlánya, de hivatalos ügyet nem illet rábízni. A hivatalnokok sem vették jó néven: két férfi van a családban; mit keres itt ez az asszonyszemély?

13. oldal

Rushka>!

Akkor már állt a háza. (Éppen olyan lett, mint Szalacskaiéké, még a homlokzat Mária-fülkéjét is lemásoltatta és egy Rákosi Mátyást ábrázoló mellszobrot állíttatott bele.)

59. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Jeffrey Archer: Gondold meg, mit kívánsz!
Volker Kutscher: Elestek márciusban
Tomori Gábor: Szívcsakra
Kondor Vilmos: Bűnös Budapest
Greg Iles: Lángoló kereszt
Baráth Katalin: A borostyán hárfa
Gráczer L. Tamás: A háromfa hölgye