Rajongói pályázatra érkezett novellákból álló mű, ennek megfelelően erősen változó a színvonal. Elöljáróban annyit, hogy ezeknél az íróknál elsősorban talán nem is az egyes írások minőségét, hanem a mutatott potenciált kell figyelni. (Más kérdés, hogy ezért miért fizet az olvasó.) Nézzük akkor egyenként.
Király Árpád: A megtörhetetlen – Néhol jó, néhol pedig rossz értelemben megmosolyogtató novella Torozon Tavernájának alapítójáról. Egynek elmegy, de még lehet bőven fejlődni. 3/5
Boruzs Gergely Gábor: Darton áldása – Érdekes, akciódús történet, néhány kimaradt ziccerrel, így a végére kissé ellaposodik. Emellett jól mutatja, hogy az írók udvari orkjai köszönőviszonyban sincsenek a szerepjáték udvari orkjaival, és itt kivételesen utóbbiak jóval fantáziadúsabbak. Emellett az egész sztori lóg a levegőben, a semmiből előjön a két főhős, aztán a végén továbbindulnak kalandozgatni. Na puff. 3/5
Gali Viktor: Hölgyválasz – A kötet leggyengébb írása, szerencsére csak tíz oldal. A karakterek, a történet, és a végén a csattanó is leginkább a kínos jelzővel illethető. Ugyanakkor, ha nem az egészet vizsgáljuk, akkor mondatszinten egészen rendben van (az más, összességében egyébként jobb novellákról nem biztos, hogy elmondható), tehát a szerző képes lehet jobbat is alkotni. 2/5
Antal Igor: Törzsvendégek – Egész jó írás, ami a végére zavarossá válik, így csorbul az élmény. Az író figyelmen kívül hagyta azt az írói alapvetést, hogy a karakterek legfőbb jellemzője nem a nevük. Ismét egy nem igazi udvari ork, kissé érthetetlen motivációkkal. Ezeket korrigálva a kötet egyik legerősebb írása lehetett volna. 3/5
Urbán Tamás: Bor és bosszú – Hiába a kockacsörgés, nekem ez volt a kedvenc írásom a kötetben. Jól adagolt történet, izgalmas fordulatok. Egyedül a vége nem tetszett, egészen pontosan a második csattanó nagyon nem kellett bele. 4/5
Farkas Dénes: Erioni játszma – Némileg a Renegát filozofálgatós narrációjára emlékeztető mű, de nem kell megijedni, itt egész korrekt módon kapjuk az információkat. Ugyanez a mű hibája is, hogy inkább információkat ad át hangulatos formában, mint karaktereket vagy történetet. Ezt én nem novellának hívom, hanem cikknek, annak viszont kifejezetten jó. 4/5
Harmath Dávid: Apám kardja – Se füle, se farka epizód (történetnek azért ne nevezzük) egy érdektelen főhős érdektelen kalandjáról. Mellesleg vissza kellett olvasnom, hogy miről is szólt, mivel pár nap alatt elfelejtettem. 2/5
Zámori Máté: A Sólyom árnyéka – Újabb semmilyen történet, ezúttal pózőrebb, de ugyanúgy érdektelen karakterekkel. 2/5
Boruzs Gergely Gábor: Könnyű álom – Megint egy akciódús, érdekes fordulatokkal teli történet, tulajdonképpen már látható is belőle Boruzs stílusa, ami nem túl egyedi, de a MAGUS-ba nagyon is kell ilyen. Ezúttal végig tartja a szintet, így ez a kötet másik csúcspontja. 4/5
Körtvélyes Ákos: A család mindenek felett – Ennek a novellának igazából a főhős motivációin kellene alapulnia, de azok teljesen érthetetlenek, úgyhogy olyan ez az írás, mintha a random hősnő random tetteket hajtana végre. 2/5
Bereczki Viktor: Elhívatás – Többen is ezt tartják a kötet legerősebb írásának, szerintem unalmas és erőltetett a csavar a végén. Pedig lenne benne potenciál, de pont a fontos karaktereket túl felszínesen kezeli, így nem igazán tudtam velük „együttélni”. 3/5
Boruzs Gergely Gábor: Gyászmenet – Nem Erionban játszódó jelenet (a történet kifejezés megintcsak túlzó lenne), amiben feltűnik néhány karakter az író egy másik kötetbeli novellájából (bár ez korábban játszódik). Túl sok értelme (a filmes tisztelgésen túl) nincsen, bár így legalább kijött a 300 oldal. 2/5
A fenti vegyesnek látszó összhatás a valóságban inkább a pozitív oldal felé billen, valószínűleg azért, mert az írások stílusukban a régi idők MAGUS műveit idézték. Még a gyengébb írásokat is szívesen olvastam, ha más nem, a (halványan) megcsillanó tehetség miatt. A négypontosoktól mindenképpen szeretnék további írásokat látni, a hármasoktól pedig szintén, de csak sok gyakorlás után.
