Liszt ​Ferenc 6 csillagozás

Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc

A csodagyerekről, minden idők legnagyobb és legünnepeltebb zongoraművészéről, a modern zongoratechnika megalapítójáról, szól ez a könyv, akit Beethoven csókja indított el a művészi pályáján, és aki diadalmenetben járta be Európát. Liszt Ferenc világjáró hazátlan volt, magyarul nem tudott, de hazájának szenvedése mindig ráébresztette magyar mivoltára. Ő volt az `isteni`, az `egyetlen` a `nők bálványa` – ugyanakkor magányos művész. Liszt Ferenc sikerekben és csalódásokban gazdag pályafutását követheti nyomon az Olvasó e kötetben, melyet korabeli fotók gazdagítanak.

Róla szól: Liszt Ferenc

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az én zeneszerzőm Zeneműkiadó

>!
Holnap, Budapest, 2001
102 oldal · ISBN: 9633464773
>!
Zeneműkiadó, Budapest, 1971
72 oldal

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Liszt Ferenc


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

mályva>!
Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc

nagyon jó kis összefoglaló Liszt életéről
igazán regényes, romantikus volt
tényleg a zseni hajthatta
itt is igaz, hogy a tehetség nem csak képesség, hanem a tehetség utat tör magának
így vagy úgy, de kimódolja a tehetséges ember, hogy érvényesíthesse a képességeit
különben nem is igazi a tehetség
ez különbözteti a tehetségest az átlagostól

hamar olvasható a könyv, a nyelvezete könnyen érhető, mégsem bugyuta
örülök, hogy elolvastam, a filmsorozat is nagyon tetszett, és egész sok Lisztet hallgatok mostanában -olyat is, ami eleinte idegen volt, de már másképp érzem : ) –
így a kettővel együtt egész felkészültnek érzem magam : )

1 hozzászólás
Gelso>!
Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc

Ez a könyv egy rövidke írás, 2-3 oldalas összefoglalásokkal Liszt Ferenc pályájának fontosabb etapjairól; nem élettörténet, nem műveinek részletes katalógusa és ismertetője, pusztán egy panoráma ahhoz, hogy képet kapjunk Liszt Ferenc „költészetének” hátteréről… Középiskolásoknak készült, de nekem is jó volt olvasni, és számomra az alábbi dologról adott felvilágosítást: 1/ hiába élt sikeres életet, állandó szomorúság miatt sóhajtott lelke: távol volt szeretett hazájától, távol volt szeretteitől, az őt elismerő közönségtől, a publikum, és a kortársai megnemértettségében élt, jóval meghaladta korát tehetségével, zeneismeretével, zeneteremtésével és mérhetetlen jótékonyságával; 2/ sosem élhetett a számára megfelelő közegben: gyerekkorában származása miatt nem kerülhetett a számára oly megfelelőnek minősített párizsi konzervatóriumba; sokszor a zenéhez mit sem értő nemesi közönség elé vitte atyja fellépni; Weimarban az általa komponált műveket nem „vette” a vaskalapos közönség; Wagner közönyét irányában magam sem értem, Róma sem fogadta be, de a legtragikusabb, hogy szíve közepén dédelgetett hazája: Magyarország sem… nagyon lehangoló ilyen élménnyel magyarként szembesülni 3/ emberi megnemértettség, elnemfogadás mellett hogy tudott ilyen maximális társasági életet élni, személyes kapcsolatokat – igaz, kudarcra ítélt – kapcsolatokat kiépíteni nőkkel?

A könyvecske alapján Liszt Ferenc hajlott kora ellenére igazi maratonifutóként teljesítette feladatát a zeneszerzés porondján, jóval előbb teljesítette a távot, és valami olyan megnemértett zenei nyelven fejezte ki a menekvés titkát, hogy azt korában szinte senki nem értette meg – ebben áll személyes tragédiája – sorsát gyermekkorom óta ismerem Szinetár filmje alapján, de még nem olvastam róla; úgy gondolom, ezzel a könyvvel még nincs befejezve és minden bizonnyal fogok még olvasni róla.

„A művész, aki egy század kapuját ki tudja nyitni, nem a megérkezés harmóniájára számít, nem a békés öregség megnyugtató és eltemető éveire, hanem az új évszázadra, amelyet megszületni segít s mely az ő művét teljessé teszi.” (Szabolcsi Bence)

minialoe>!
Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc

Még csak ismerkedem Liszttel és ez a könyv kiváló volt erre. Nem túl hosszú és részletes, de minden fontos eseményt, történést leír.
Kedvet kaptam a sorozat többi részéhez is.

olvasóbarát>!
Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc

Liszt Ferenc életének keresztmetszetét adja Gál Zsuzsa műve, fényképekkel, levelekkel és egyéb dokumentumokkal, kortársakkal való kapcsolatát, Paganini, Chopin, Wagner hatását a művészetére és életének fontos eseményeit. „…a zseni megelőzi korát, s hirtelen és egyszerre mássza meg erőteljes lendülettel a misztikus lajtorja többi fokát.”

Rozmaring>!
Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc

Rövid, szép összegző volt a zeneszerző életéről, bár én magam kicsit untam, mert lévén, hogy énektagozatos általános iskolába jártam, és Liszttel behatóan foglalkoztunk, csak nagyon kevés újdonságot tudott okozni nekem.
Ettől függetlenül kellemes olvasmány volt, azoknak csak ajánlani tudom, akik gyorstalpalót akarnak Liszt életéből, amit élvezni is lehet, nem csak száraz mese.

4 hozzászólás
bernadette>!
Gál Zsuzsa: Liszt Ferenc

Közelebb hozza a zeneszerzőt az emberhez, informatív, de láthatólag a teljesség igénye nélkül született. Rövidségébe ennyi fért, ezért nem is marasztalom el, líraisága viszont nem tetszett.


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

Lisztet mindennek ellenére mindenütt nagy hajcihővel fogadták, hisz divatos volt, híres, szép, bőkezű. behízelgő modorú. Volt benne valami a nagy színészből, aki azonnal, zökkenésmentesen illeszkedik bele az éppen adott együttesbe, s mégsem adja föl a maga egyéniségét. Ki-ki hajlama szerint tekintette hazátlannak, dacos hazafinak, a haladásért lelkesülő népfinek, titokzatos, jogaiért, címeiért nem küzdő nemesnek, az asszonyok lovagjukat látták benne, az egyház engedelmes, mindig megtérni kész bárányát.

60-61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
Gelso>!

Doborjánban csend vette körül Liszt Ádámot, de a csendben is megteremhet az öröm.

8. oldal Zeneműkiadó, Budapest, 1971.

Gelso>!

Itt ülök a kis fehér szalonban és a zongoratanáromra várok. Liszt Ferencnek hívják, fiatal, de már híres nagy mester. Mondják, hogy a társaságbeli hölgyek bolondulnak érte, de nem is csoda. Oly szép, égő szemével, magas homlokával, melyet apja halála óta bánat felhőz, s a keze, ez a karcsú erőteljes kéz, amely úgy játszik a hangokkal, mint Poseidon a hullámokkal. Jókedvében apró fodrokat kanyarít a víz színére, haragjában fenekestül fölfordítja az egész tengert, óriásfalakká rakja össze, hogy aztán mélybe taszítsa őket. Liszt Ferenc keze! Amikor először az enyémhez ért, mintha parázs érintette volna. S a Hangja, az is mint a muzsikaszó! És én ezt a muzsikaszót fogom hallani, hallgatni, magamba szívni holtomiglan.

24. oldal Zeneműkiadó, Budapest, 1971.

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
Gelso>!

Végül mégis kénytelen voltál meghajolni; nem hibáztatlak érte, ez minden kerti virág sorsa, ha szélvész ront rá. A bogáncs hajladozik, de nem hajol, a sárga kutyatej meg éppen kineveti az ágaskodó, hadonászó szeleket. De te szép selymesszirmú virágszál vagy, neked hajolnod kellett. Én vagyok a hibás egyedül. Mért nem választottam a pusztai virágok közül, az illett volna hozzám. Az lett volna méltó társam e világban, ahol egy döglött kutya bőre többet ér, mint az élő isten csókja: a művészet.

25. oldal Zeneműkiadó, Budapest, 1971.

6 hozzászólás
Gelso>!

„… Ahhoz, hogy valaki hangokkal úgy tudjon festeni, mint Liszt, sokat kellett látnia és tapasztalnia. Csak így képes minden hangulatot tökéletesen visszaadni. Liszt szinte eggyé válik a szenvedő természettel; minden fájdalom hangját meglesi. Elmegy a kórházakba, kártyabarlangokba, tébolydákba, mindenhová. Olyan ifjú ő, aki mélyen átérez mindent, aki álmodozik és a ki magyarázatot keres a világ dolgaira. Az agya éppolyan bámulatosan kiművelt, mint az ujjai, s ha nem volna muzsikus, lehetne jelentős filozófus vagy író is…”

( egy társaságbeli művelt hölgy írása a húszéves Lisztről )

32-33. oldal (Zeneműkiadó, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
Gelso>!

Liszt szóban és írásban sokszor kifejette, mennyire vágyódik hazája után: „Vezércsillagom, jeligém, hogy Magyarország egykor büszkén hivatkozhasson rám”. […]

Igen, Lisztet ünnepelték, amikor megérkezett, de aztán csalódtak benne. Ez a szikár, abbéruhás öregúr már nem a magyar rapszódiák Lisztje volt. Társaságban még nyájasan viselte a világfi álarcát, de ha magára maradt zongorájával, kottapapírjaival, olyan műveket hozott létre, amelyet nemcsak a közönség nem értett meg, hanem a legavatottabb kortárs muzsikusok sem. A végtelen magány, a magárahagyatottság sírt ezekben a dallamokban.

69. oldal (Zeneműkiadó, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
Gelso>!

„A művész, aki egy század kapuját ki tudja nyitni, nem a megérkezés harmóniájára számít, nem a békés öregség megnyugtató és eltemető éveire, hanem az új évszázadra, amelyet megszületni segít s mely az ő művét teljessé teszi.” (Szabolcsi Bence)

71. oldal (Zeneműkiadó, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
Szelén>!

Mint tavasszal a napfény csókjára a rózsák, úgy bontakoznak ki ujjai alatt a legcsodálatosabb, könnyesen forró költemények s a legrettenetesebb tragédiák.

Liszt nagy költő, 46. oldal

Szelén>!

Néha megesik, hogy a művészet, mint valami növény, szirmait lassanként bontja virággá […].

Botrány, botrány! Diadal, diadal!, 65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művészet
Szelén>!

… bár sajnos, nem beszélem a magyar nyelvet, bölcsőmtől síromig, szívemben és gondolkodásomban magyar maradok, s a magyar zenekultúra fejlesztésén kívánok dolgozni.

69. oldal, Otthon volt, és vége...

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc

Hasonló könyvek címkék alapján

Kiss László – Bérczesi Róbert: Én meg az ének
Szabolcsi Bence: Beethoven
Fábián László: Franz Schubert életének krónikája
Yann Walcker: Ludwig van Beethoven
Hamburger Klára: Liszt
Nádor Tamás: Liszt Ferenc életének krónikája
Székely Júlia: Schubertiáda
Szilágyi Gábor: Stephen Sondheim színháza
Szegő András: Csillagvizsgáló