A ​korona ára (Báthory 1.) 9 csillagozás

Gál Vilmos: A korona ára

A ​magyar történelem egyik viharos, kaotikus korszakában bölcsességével, politikusi képességeivel és nemzete iránti alázatával kiemelkedik Báthory István fejedelem személye. Gál Vilmos (Antantmisszió, 2013; A lengyel freskó, 2017) hatalmas, humorral és élettel átszőtt élő tablót készített, amely sokoldalúan, nagyon alapos történelmi tények, illetve a fikció elegyeként tárja elénk az erdélyi fejedelem és lengyel király személyiségét, nagyságát és bátor, olykor nehéz döntéseinek hátterét. Pontosan ábrázolja a 16. századi Európa történelmét, szokásait, orvoslását, kultúráját és divatját, miközben szerethető – vagy éppen ellenszenves – hősei emberi kalandok sorát élik át, szerepet kap a hűség, a becsület, a szerelem, a kitartás, de ugyanúgy a hűtlenség, árulás és ármány is.

A cselekmény jó fél évezreddel korábban jár, de a regényben felbukkanó kérdések, problémák nem ismeretlenek a 21. század emberének: mennyire engedjük életünkbe a hagyományok rovására az újat; szentesítheti-e… (tovább)

>!
Rézbong, Göd, 2019
394 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155475467

Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Hoacin>!
Gál Vilmos: A korona ára

Elkezd érdekelni Báthory, erre megjelenik róla egy pompás regény. Köszönöm. :D
Eleinte kicsit hiányoltam a fejedelmet, de a könyv szép lassan ágyaz meg a cselekménynek, és előbb alaposan megismerünk egy csomó kulcsfigurát, akiknek köszönhetően a történet többdimenziós, és igazán átélhető lesz. Nem kellett hozzá sok idő, hogy már valóban filmszerűen peregjenek előttem az események, és kirajzolódjon belőlük a korabeli Gyulafehérvár olyan részletességgel, hogy az ember szinte maga is ott sétál az utcákon a szereplőkkel. Az író odafigyelt megannyi apróságra, minden skófiumszegély és sujtás a helyén van, és bár itt-ott csöpögtet némi történelemleckét, a sztori sosem ül le, hanem komfortosan, székbe kucorodós jelleggel olvastatja magát.
Az igen sok szerethető figura közül a gyógynövényes Mózsi, a vagány Szláva, és a sólymokkal & lovakkal suttogó Kristóf nyert meg magának különösen, de természetesen Báthory a legnagyobb arc. Az író remekül adta vissza azt a jellemet, ami miatt elkezdett érdekeleni a fejedelem személye: eszes és rafinált, feldobják a diplomáciai cselvetések, ugyanakkor jószívű és művelt. Többet költ kedvenc lova szerszámaira, mint saját ruháira, utálja a külsőségeket… és a bálokat! :D A könyv egyik fénypontja, amikor egy furfangos terv részeként maga szerez nótát a virginiálján egy pajzán nóta alá.
Krucifixdonnerwetter, nem is sejtettem, hogy így rákattanok egy történelmi sztorira, de most már hamar kérem a következő kötetet, a szakramentumát neki! :)
(És legyen legalább 4 kötetes. :D)

"Furcsa szokásai vannak a nagyuraknakpödörte meg bajszát egyikük, társára villantva szemét.Váradról hurcoltuk ideáig ezt a szerencsétlen flótást, aki félelmében azt sem tudta, fiú-e vagy lány. Most meg együtt danolászik a fejedelemmel. A fene sem érti az urak dolgát.
Én mondom komámfelelt a másik –, addig jó nekünk, amíg nem értjük."

7 hozzászólás
hadak_utja>!
Gál Vilmos: A korona ára

Azután határoztam el, hogy belefogok a könyvbe, miután elolvastam a szerző novelláját az „Évszázadok ösvényein” című TRT antológiában. Nagyon megtetszett ott a stílusa (és a novella végén az szerepelt, hogy a Báthory regényben olvasható a folytatása – habár jónéhány év eltelik a két cselekmény között).
Röviden a küllemről: nagyon gusztusos! Itt gratulálok a kiadónak is, így kell ezt csinálni: visszafogott, szolíd és mégis elegáns. Nem kell mindig fényes, csicsás legyen egy könyv, hogy feltűnést keltsen a könyvesboltok polcain. Mikor már minden csillog-villog, sokszor szembetűnőbb a szolíd visszafogottság (és véééégre matt felület!). Avagy a „kevesebb-több”. És ahogy láttam a 2. kötet terveit, az még ennél is jobban sikerült.
Szégyen, nem szégyen, őszintén bevallom, hogy történész létemre Báthoryról igen kevés a tudásom. A középiskolás történelmi oktatásban kapottakon túl nem igazán foglalkoztam a személyével – ti. az egyik nagy erdélyi fejedelem, majd később lengyel király. Van még az az általános (és téves közhely), hogy ez utóbbi pozíciójának köszönhetően kezdődött meg a híres lengyel-magyar barátság, ami teljesen téves, mert ez a kapcsolat már jóval régebbi. De hogy hogyan lett ő erdélyi fejedelem, majd lengyel király… Lényeg a lényeg, kellett ez most nekem, mint egy falat kenyér, hogy jobban megismerjem ezt a kort.
Ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Báthory már jó pár éve fejedelem, de még hátra van az utolsó ellenlábasával való „leszámolás”. Én egy kicsit jobban örültem volna, ha valamivel korábban indul a sztori – mondjuk fejedelemmé választásától, vagy egyáltalán hogyan került a fejedelmi cím közelébe, mi volt a szerepe (Szapolyai) János Zsigmond idején – akkor jobban fel tudtam volna venni a szálakat. Habár tény, így is elég vaskosra sikerült a kötet (majdnem 400 oldal, méghozzá nem kisalakú), akkor még jó pár ezer karakterrel megdobta volna.
A szerzőn érződik történészi szakmájának a szeretete, amit teljesen megértek. Nagyon nehéz megtalálni azt az arany középutat, hogy mi az az információ mennyiség, ami még befogadható egy regényolvasónak. Néha éreztem azt, hogy egy kicsit elhajlik a túl sok információ irányába, de szerintem mindig időben „jött vissza” (itt elsősorban a gasztronómiai leírásokra, a lengyel királyválasztási rendszer, vagy még inkább az orvoslás-történeti részekre gondolok). Voltak nagyon pörgős szakaszok, amikor felgyorsultak az események és volt, amikor kicsit visszább vett a szerző a tempóból. A végén nekem a lengyel királyválasztási rész már kicsit elnyújtott volt, de ez szubjektív.
Összességében Gál Vilmosnak nagyon is ott van a helye a színvonalasabb történelmiregény-írók „polcán” és az biztos, hogy jöhet a 2. kötet. Érdekes véletlen, hogy pont aznap jött a hír a 2. kötet novemberi megjelenéséről, amikor befejeztem az elsőt :)

Petya15>!
Gál Vilmos: A korona ára

Azt a nem jóját! Ez egy nagyszerűen megírt, kellően olvasmányos és tartalmas, nem utolsó sorban izgalmas kötet lett. S még most jön a második kötet … .
A tavalyi évben a Rézbong Kiadó egyik játékának résztvevőjeként vehettem kezembe a könyvet, mint nyereményt, de tudva, hogy készül a folytatás, őszre hagytam az olvasását. Először azt gondoltam, hogy egy vaskos könyv Báthory István fejedelemről, egy életrajzi regény, mégis mit keres a történetben az orvoslás, de azt kell mondjam végig lekötött, informatív és pörgős történettel örvendeztetett meg minket a szerző, amelynek nyelvezete is élvezetes. Végig fenntartja az olvasó kíváncsiságát, remek karakterekkel mutatja be a 16. századi Erdély mindennapjait, a kultúrát, a politikai életet és az orvoslás korabeli tudományát. Zseniális forma Báthory István fejedelem, s ahogyan fokozottan elénk tárul, mindig új információkkal ismertet meg minket az író. Voltak leírások, melyek kissé túlnyúltak, vagy bonyolultabban jelentek meg, de ezt leszámítva 5* -os olvasmány.
A kötet formája egyszerűségre törekszik, miközben kellően stílusos, ami belül feltárul az olvasóknak, az pedig egy nagyon jó olvasási élmény, melyet örömmel ajánlok mindenki figyelmébe. Amit megérkezik a második kötet, azonnal folytatom, mert kíváncsi vagyok hová fejlődik a cselekmény.
Várom a szerző tervezett 1848-49-es időszakot feldolgozó kötetét is, remélve kellően jó olvasmány lesz, mint a Báthory kötet.

markoláb>!
Gál Vilmos: A korona ára

Mindenekelőtt le kell szögeznem: nagyon-nagyon tetszett. Jó megoldás, ha a címszereplő mellett fiktív főhősök jelennek meg a történetben, akikkel bármi megtörténhet. Ráadásul ha ezek érdekes, szerethető karakterek, az igazán élvezetessé teszi az olvasási élményt. A történetben minden a helyén volt. Egyetlen dolog miatt nem adok maximális pontszámot: néhány helyen apró aránytévesztést éreztem a történelmi ismeretterjesztés irányába, amiből ugyan sokat tanultam, de a néha feleslegesen sorjázó lengyel neveket egy idő után átugrotta a szemem. Ugyanakkor szuper történet, mindenkinek ajánlom, és várom a folytatást.

2 hozzászólás
Dvd_Lbhsr>!
Gál Vilmos: A korona ára

Egy jó ideje rá vagyok cuppanva a történelmi regényekre, meglehetősen sokat is olvastam az elmúlt években, leginkább azon szerzők munkáit, akik a Gold Book könyvkiadónál jelentetik meg műveiket. Magamban már felállítottam egy rangsort köztük, ami nyilván szubjektív.
Ahogyan előttem is írták korábban én szintén a nem mindennapi borítója alapján figyeltem fel Gál Vilmos irományára, ami kitűnt a puritánságával, illetve kicsit olyan retro/antik megjelenésével, hatásával.
Mivel egy ideje érdekel az adott korszak (15-16-17. századi magyar történelem), így pár mondat erejéig történő beleolvasás után meg is vettem, amit nagyon nem bántam meg, sőt.
Nem vagyok egy jó műelemző, műértő/értékelő, de az biztos hogy a jövőben nagyobb figyelemmel fogom kísérni az író által publikált történelmi témájú regényeket. Könnyen érthető, világos, gördülékenyen ír, mellőzi a felesleges, túlzott archaizálást, ami szerintem az olvasási élményt jelentősen rontja, legalábbis számomra. Sosem kaptam magam azon, hogy olvasom ugyan a leírtakat, de vissza kell ugranom egy bekezdés erejéig mert elkalandoztak a gondolataim teljesen más irányba, vagy mert nem értettem teljesen 100 %-osan az adott részt a nyelvi fogalmazás vagy egyéb megoldás miatt. A leíró és párbeszédes részeket tökéletes arányban tartalmazza. A túl sok majdhogynem végeláthatatlan leíró részeket tartalmazó könyvek, amiket maximum pár bekezdésnyi párbeszédek szakítanak meg unalmassá és érdektelenné tudnak tenni egy művet.
Ugyanakkor valóban sok-sok információhoz juthat az olvasó az adott kórról, történelmi eseményekről, összefüggésekről Lengyelország és Erdély történetének összefonódásairól.
Még nem értem a könyv végére, de következő, 2. részt már meg is rendeltem. Az írót pedig az értékelésem elején említett, képzeletbeli rangsorban a második hely környékére tettem.
Röviden összefoglalva kiváló, részletes, jól megírt történelmi regény, csak gratulálni tudok hozzá. Bátran ajánlom mindenkinek, akit az adott korszak érdekel.


A sorozat következő kötete

Báthory sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Kemény Zsigmond: Zord idő
Makkai Sándor: Táltoskirály
Carolly Erickson: Néhány boldog óra
C. J. Sansom: A bosszú nyilai
Robert Merle: A bálvány
Stefan Zweig: Stuart Mária
Walter Scott: Kenilworth
Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő
Alison Weir: Boleyn Anna