Sármesék 8 csillagozás

Érdekes, ahogy egy gyerek, majd egy fiatal felnőtt szemén keresztül látjuk a vidék mozdulatlanságát, noha már az ezredfordulón járhatunk. Változatlanok a szokások, ugyanaz az élet menete, tipikus figurái, mint a szocialista időkben.
Nem mellesleg a múlt rendszer nyomait magukon hordozzák a helyszínek, mégis egy új kor gyermeke növekszik fel bennük és mesél arról, hogyan látja ő. Hogyan szeretné, hogy mi lássuk.
Az egyetlen hibája, hogy nem tudja megújítani a közeget, az összes történet helyszíne, szereplője klisé. Kocsma, vasút, bolt, Balaton . Törzsvendég, öreg mozdonyvezető, hentes, pincér. Ismert figurák, mindegyiket olvastuk már, csupán a történetek nem ugyanazok, de akár azok is lehetnének. Az elbeszélő fiatal, mégis koravén. Nem kifejezetten szereplője, hanem sokkal inkább krónikása az anekdotáknak.
A legtöbb mesét áthatja egyfajta mágikus realizmus, halvány misztikafaktor. A megfoghatatlan véletlen, ami egy pillanatra idevarázsolja Hrabalt, elindítja vezető nélkül a vonatot, visszajátssza Lalinak az időt, stb.

Gál Soma egy igen tehetséges fiatalember. Jól átgondolta, hogy miről írjon, és azt is, hogy hogyan. Szerettem a kötet szerkesztettségét, a szárazföldi matrózlétet, ezeket a különleges sármeséket, melyek olyan valóságosak, mégis olyan finoman misztikusak. És szinte minden írásában kicsit összefacsarodik a szív, pedig semmi hatásvadászat. Erre a névre oda kell majd figyelni! Nekem pedig sok-sok Hrabalt kell olvasnom a nyáron!