Ó, ​a Balaton, régi nyarakon 93% 10 csillagozás

Annyira hangulatos ez a könyv, tele archív fotókkal és visszaemlékező leírásokkal a 60-as – 70-es évek tipikus balatoni életképeiről: SZOT beutalások, munkahelyi üdülők, korabeli autók „áradata”, retró büfék, cukik, restik, úttörő táborok, stoppolás és a végeláthatatlan (beépítetlen!!) parti sétányok és szabadstrandok… Bár azokat a szintén államosított villából munkahelyi üdülővé avanzsált nagykertes épületeket, ahol én nyaraltam a gyerekkorom minden évében a szüleimmel Lellén és Tihanyban, sajnos nem találtam a könyv rengeteg képe között. De hasonlót igen, ami azonnal beterített egy jóleső nosztalgia-hullámmal… Szinte hallom, ahogy apu a megérkezés pillanatában elkezdi szervezni az ultipartnereit, és látom magam ahogy ovisként, majd iskolásként ott állok mögötte – amikor csak volt egy kis időm a pancsolás meg a többi gyerekkel való játék, meg az olvasás, meg az anyuval való társasozás mellett :D – és kibicelek… A hátsókert végében a Balaton, csíkos nyugágyak, burjánzó bokrok és fák, zöld zsalugáterek, az utca felőli kertrészben csipkézett fehér fém asztalkák és székek a napsütésben… Ó, de jó volt! ♥

Kevés volt édesanyám kurtarokolyás esküvői képe, ez az album kellett ahhoz, hogy rájöjjek, anyáink egész nemzedéke (nem vagyok mai moly, szóval: a Kádár-korszakban járunk) a bombázók kora volt, csak meg kell nézni a strandfotókat a hatvanas évekből. Persze ott bagóznak mellettük kissé görnyedt apáink a homokban, hetyke (hegyes…) fecskéiken csak azért ne nevessünk, mert az volt az egyetlen a korban, ami nem szorongatta meg apáink tökét (még mindig a cocilizmusról volna szó).

A címében a Bereményi-CsehTamás dalt felidéző könyv lényege a Balcsi-retro (Ami ugye már/még nem nosztalgia. A különbségtétel persze nem egyszerű.)

Ennyi megszépítő emlék csak Moldova könyveiben lehet együtt e korról, ám ez a fekete-fehér sweet sixties-koktél azoknak is érdekes lehet, aki még nem is éltek akkor (és ők eleve nem nosztalgiázhatnak – na pl. ezért is retro. A szerző sem olcsó-nosztalgiázik, korábbi, Gál László: „Csak a szépre…”, Budapesti élet-képek az 1950-60-as évekből alcímű albuma sem a Sztálin-szobrot járta körbe, hanem megidézte pl. Füttyös Gyuri alakját és hasonlókat.

Vankak remek régi Balaton-történetek, pl. Kovács Emőke: A 19. századi Balaton világa vagy Katona Csaba kötetei, ez most csak a Kádár-kori magyar tengert idézi fel, saját emlékeivel, helyismereti felvezetőkkel – s rengeteg képpel (tucatnyi országos közgyűjtemény anyagából): korabeli étlapok, strandfotók, vasútállomások (épp mint a maiak zöme, csak még tisztán, mínusz graffitik), kempingbeli életképek, plakátok, sörös- és üdítős címkék – és még bambi is látható…

Az ital- és étel árlapokból szemezgetve: Kisadag fagylalt 2,30. Nőiszeszély (épp nincs – ?!). Tejszínhab magában: 1,40, zenével (!) 1,60 Ft. Üccsik: Erdővére (?!). Rostos birslé: 3,50. (Forint, nem euró.)

Lásd pl. egy söröscímke: http://retronom.hu/node/2737; csatos Bambi: http://pctrs.network.hu/clubpicture/1/6/9/_/bambi_2_106…

Csárdák (és pl. a korabeli Kistücsök). Zánka, a gyerekgyár. Kertmozik – és plakátjaik. A Badacsonyban partraszállót hanyatt vágó Tátika épülete. Kőbányai Családi sör 1,5 literes kiszerelésben. Bergamotte napolaj („Napozás nélkül is barnít”). Teherautó-belső úszógumik. Menetrendek az ötvenes évektől… „Zalka Máté” motoros a földvári kikötőben, és az „Ifjú Gárda” vitorlás. Egy „Finn Dingi” vagy egy Kalóz bérlete: 85 Ft fél napra. Pobjedák és korai Skoda Octáviák, néha egy VW. Fotó: kempingezők zsíros edényeikkel, pokrócon, a csomagtartó árnyékában. A Terta táskarádió, amin Luxemburg gyárilag fel volt tüntetve! Beat-frizurás stoppoló fiúkat igazoltató rendőrök. A régi, betonlapos M7-esen Pannónia motorokat lehagyó Trabant 500-asokat előző Moszkvicsok! Érezzük azt a szagot, és a kasztni rángatását?

Oh, megannyi érthetetlen dolog a mai 40 alattiaknak – szerencsére. Akinek pedig még ezek a tárgyak is mondanak valamit: Mofém öngyújtó, vagy: Pajtás ill. Ljubityelj – közelebb lehet már a nyugdíjszelvényhez, mint az első pattanásokhoz.

(2008)

Ahogyan Gál László magáról azt nyilatkozta, hogy ő homo nostalgicus bőszen bólogattam, mert én is az vagyok, sőt 10 évvel ezelőtt is az voltam. Úgyhogy ez is biztos egy létforma, de nekem jól esik. Igaz olyan korba repülhettem el, amikor még gondolat sem voltam, ennek ellenére tetszett az időutazás a kedvenc tavam körül, annak minden bújával-bajával és örömével együtt. Megtanultam, hogy a zenés felár tényleg létezett, ugyanis az étlapokon külön fel volt tüntetve, és az esti árakat jelentette, amik a zenés mulatság miatt magasabbak voltak. Megmártózhattam a Balatonban, kirándulhattam Badacsonyban, a SZOT üdülői nyaralást is megismerhettem. Gál Lászlónak jól áll az emlékezés és a történetmesélés. Épp ezért, aki szintén homo nostalgicus és/vagy szereti a Balatont, annak jó szívvel ajánlom ezt a könyvet. Nemcsak olvasásra, hanem a képek nézegetése is kiváló nosztalgiahangulatot eredményez. Nálam biztos újraolvasós és -lapozós lesz.

Nem kellett csalódni, Gál úr hozta a várt és megszokott színvonalat -csak egy a baj (nekem ) kevés a szöveg…
Retro érzés, fejelőversenyek térdig a vízben, korabeli árak (és szolgáltatások) színvonala ZENÉS FELÁRRAL…
Megéri az árát, s a kivitelezés minősége is – végre – magas!
:)

Kellemes nosztalgiafröccs ez a könyv, de talán inkább az egy generációval felettem lévőknek. Érdekes volt betekinteni az ’50-es, ’60-as ’70-es évek balatoni életébe, de azért egy kicsit idegen is. A leírás kedves, és egészen személyes, ugyanakkor kicsit ódivatú, modoros és poros…
A könyv végigmegy a déli és az északi parton, minden helynél (amik egyben a fejezetek is) kitér a sajátosságokra (bár ez sokszor csak abban merül ki, hogy milyen kiszolgálóegységek és szórakozóhelyek voltak/vannak ott), aztán pár képet is közöl, majd egy-egy balatoni jellegzetességet tárgyal (az adott régiótól függetlenül), ilyeneket, hogy strandok, hajózás, kertmozi, SZOT-üdülők, stoppolás téli Balaton stb.
Jó, hogy nem csak egy képeskönyv, a szöveges részek egyébként feldobják. A képek általában borzasztó minőségűek, természetesen mind fekete-fehér, és semmilyen képjavító eljáráson nem estek át, ez (is) egy hiányossága a kötetnek…