Suetonius ​összes művei 6 csillagozás

Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei

Ez a könyv, ellentétben a korábbi, csak a császáréletrajzokra szorítkozó fordításokkal, Suetonius összes fennmaradt művét, illetve biztonsággal azonosítható töredékét tartalmazza és teszi hozzáférhetővé a magyar olvasóközönség számára, az életrajzi művektől a régiségtani, természettudományos, nyelvészeti témájúakig, legyenek versben vagy prózában, görögül vagy latinul. Részben tehát magyarul már korábban is ismert szövegek átdolgozott és újrajegyzetelt változatát tartalmazza (császáréletrajzok), részben pedig teljesen új fordításokat. A könyv használatát megkönnyíti a naprakész jegyzetapparátus, az egyes szövegcsoportok elején vagy végén található, eligazító jellegű elő- vagy utószó, valamint a névmutató – ezeknek köszönhetően nemcsak a műkedvelő olvasó számára nyújthat élvezetet, hanem az elmélyültebben érdeklődők is haszonnal forgathatják.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2004
618 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633892600 · Fordította: Kis Ferencné, Kopeczky Rita

Enciklopédia 65

Szereplők népszerűség szerint

Julius Caesar · Claudius · Marcus Iunius Brutus · Augustus · Britannicus · Marcus Tullius Cicero · Nero · Publius Vergilius Maro · Vespasianus · Caligula · Domitianus · Marcus Porcius Cato Minor · Tiberius · Titus

Helyszínek népszerűség szerint

Róma · Capitolium


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Olympia_Chavez P>!
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei

Körülbelül középiskolás korom óta tervezem, hogy elolvasom Suetonius császáréletrajzait. Na persze az ember sok mindent tervez, így az olvasmánylistája folyton csak nő, fogyni meg alig fogy. De most az ókortörténeti munkákat sorra kerítve, ezt már nem halogathattam tovább. Kicsit tartottam tőle, hogy mennyire lesz érthető, vagy mennyire fogom magam unni olvasás közben. Nem sok emlékem volt sem a történetíróról, sem pedig a munkájáról. Szerencsére pozitívan csalódtam.

Suetonius kimondottan olvasmányos, érdekes és igen gyakran szaftos témákat boncolgat. Néha kicsit ellentmondásos, amit azonban jól ellensúlyoznak a jegyzetek, amelyekből nincs kevés. Még soha nem olvastam könyvet, két könyvjelzővel. Az életrajzokat Julius Caesarral (Kr. e. 85.) kezdi és Domitianusszal (Kr.u.96.) fejezi be. Egy egészen szép áttekintést kapunk a császárkorról, habár személy szerint sok kiemelkedő esemény, történelmi személy kihagyását, vagy csak érintőleges említését sérelmezem.

Minden esetben az alábbi receptúra szerint haladunk végig az életrajzokon:
– egy kis családtörténet,
– egy csipetnyi gyermekkor
– majd a serdülő, politikai és katonai életre érett fiatal története, bontakozó jelleme
– elődei alatt befutott pályája, magánélete
– hatalomra kerülés és szimpátiakeltés a néppel, a szenátussal (némi politikai és katonai aktivitás)
– majd a zsarnoki, egyes esetekben szadisztikus önkény időszaka, a züllött, kicsapongások utolsó részletéig és persze az elkerülhetetlen végzet.

Julius Caesar és Augustus sem volt feltétlenül a legigazságosabb, erkölcsileg feddhetetlen, makulátlan jellemű uralkodó. De az tény, hogy az állandó vérfertőzésből született utódok, leszármazottak jelleme, mentalitása és erkölcse, genetikai állományukkal egyenes arányban nullázódott le. Mígnem elérte Caligula és Nero szintjét.
Mint sok mindenki másnak is, személyes kedvencem Nero. Alig vártam, hogy az Ő életrajzához érjek, de persze csodát nem vártam, a szenátushoz húzó Suetoniustól, akiknek nem állt érdekében magasztalni a véres költőt. Pedig semmivel nem volt rosszabb, mint elődei, vagy utódai, vagy mint esetleg egyes keresztény uralkodók. Majd Nero halála után következik egy viharos másfél év, három önjelölt császárral, hogy utána a Flaviusok nemzetsége közel három évtized alatt, úja elkövesse ugyanazokat a dicsőséges és galád tetteket, melyet elődeik. Habár, talán Vespasianus volt az egyetlen caesar, akiről szinte alig olvashattunk rosszat.

A császáréletrajzok után, a kötetben sorra kerülnek Suetonius egyéb munkáinak töredékei. Ezek sok esetben valóban oly töredékesek, hogy többet tudunk meg a jegyzetekből, mint a fennmaradt írásokból. Ettől aztán persze, ez jóval kevésbé élvezetesebb, mint az előző fejezetek. Viszont, ahol már egy fél oldalnál több fennmaradt az adott költő, szónok, történetíró életéről, Suetonius tollából, azt ismét pikáns, humoros, egyedülálló részletekkel teszi érdekfeszítőbbé.

Suetonius nagy érdeme, fennmaradt munkásságán kívül, vagy inkább azzal párhuzamosan, hogy szórakoztat és valós képet fest a korról és a kor emberéről, annak minden hibájával, humorával és esetleg „hülyeségével” együtt.

2 hozzászólás
mmária>!
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei

Érdekesek, ironikusak és olvasmányosak Suetonius császár-életrajzai. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki érdeklődik az ókor iránt, vagy valami érdekes olvasmányra vágyik. Nem kell megijedni tőle, mert nagyon jó jegyzetapparátus tartozik a könyvhöz. A császáréletrajzok után Suetonius fennmaradt töredékeivel ismerkedhetünk meg. Szó szerint is töredékek néhol.

Alvarando P>!
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei

Egy egyetemi előadás csodákra képes, főleg ha azt az ember az Internet segítségével bármikor újra és újra meghallgathatja. Felkeltheti a motivációt az emberben, hogy egy ókori klasszikus művet elolvasson, holott előtte a főiskola alatt nem vitte rá a lélek. Velem ez történt, miután meghallgattam Németh György Át a Rubiconon című előadását az Első Pesti Egyetemi Rádió oldalán. Olyan érdekesen adta elő Suetonius részét, hogy kedvet kaptam műveinek elolvasásához. Ebben a kiadásban minden írását elolvashatjuk, kétségkívül a legnagyobb érdeklődést a Császáréletrajzok kelti fel az olvasóban. Évszázadok múltán is hiánypótló olvasmány. Julius Caesartól egészen Domitianusig az összes császárt bemutatja. Leírja, hogyan kerültek a trón közelébe, uralkodása alatt milyen volt a személyiségük, milyen volt a viszonyuk a néppel, hogyan haltak meg. Külön részt szentel minden császár külső megjelenésének bemutatására. Sokan részrehajlással vádolták meg, de ez egyáltalán nem érezhető a műből. Sokszor kritikusan mutatja be az adott uralkodót, rossz tulajdonságait egyaránt leírja. Julius Caesarnál nem hiányozhat a Rubiconon való átkelés, úgy mint Nero és Domitianus ámokfutásai sem. Lebilincselő olvasmány, a császárokról olyan dolgokat is megtudhatunk, amelyek nincsenek leírva egy történelemkönyvben sem. A könyv további részein a szerző fennmaradt töredékeit olvashatjuk, ír többek között a római költőkről, szónokokról, történetírókról, filozófusokról. Ajánlható bárkinek, akit érdekel a római császárság, illetve szereti az ókori klasszikusokat olvasni.

Gabber777>!
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei

Suetoniust műveit sokan a mai Blikkel azonosítják. Igaz-ami igaz pletyka van benne bőven. Suetonius minden városi legendát belefűz életrajzaiba. A véres és pikáns császáréletrajzok azonban élvezhető módon kalauzolják végig az embert az 1. századon, miközben rengeteget tanul belőle. Csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

Sli P>!

A kocka el van vetve.

24. oldal, Császáréletrajzok - Az isteni Iulius (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar
1 hozzászólás
Sli P>!

Amikor a provinciák helytartói rá akarták beszélni, hogy emelje az adókat, ő így válaszolt: „A jó pásztor nyírja a birkáit, nem nyúzza.”

128. oldal, Császáréletrajzok - Tiberius (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: adó · birka · pásztor · Tiberius
Sli P>!

Még ellenségei sem tagadhatták, hogy mértéktartó volt a borivásban. Marcus Catótól származik ez a mondás: „Egyedül Caesar fogott hozzá józanul az államrend felforgatásához.”

34. oldal, Császáréletrajzok - Az isteni Iulius (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: állam · bor · józan · Julius Caesar · Marcus Porcius Cato Minor
Sli P>!

Csak az első szúrásnál nyögött fel, de nem szólt semmit – bár van, aki azt állítja, hogy a rátámadó Marcus Brutusnak ezt mondta görögül: „Te is, fiam?”

47. oldal, Császáréletrajzok - Az isteni Iulius (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar · Marcus Iunius Brutus
Sli P>!

Mialatt ő énekelt, senki nem hagyhatta el a színházat, még a legkényszerítőbb okból sem. Így aztán, mondják, voltak asszonyok, akik előadás közben szülték meg gyermeküket; sokan pedig, akik már unták, hogy őt hallgassák és magasztalják, titokban leugrottak a falakról – a városkapuk ugyanis zárva voltak –, vagy halottnak tettették magukat, és temetési menetben vitték ki őket a városból.

226. oldal, Császáréletrajzok - Nero (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: ének · Nero · színház
Sli P>!

Egyszer két bajvívó kölcsönösen halálra sebezte egymást, és egyszerre estek össze; Claudius azonnal megparancsolta, hogy kardjukból csináljanak neki apró késeket mindennapi használatra.*

* Ez nem feltétlenül vérszomjas természetének bizonyítéka. A rómaiak körében az a babona élt (Plin. NH 28,34), hogy jót tesz az epilepszia ellen az olyan állat húsa, amelyet egy korábban emberölésre használt fegyverrel terítettek le. Még ha Claudius maga nem is szenvedett ebben a betegségben, fia, Britannicus biztosan epilepsziás volt.

206. oldal, Császáréletrajzok - Az isteni Claudius (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: babona · Britannicus · Claudius · epilepszia · kard
Sli P>!

(…) egy fényes lakomán hirtelen kacagásban tört ki. A mellette fekvő két consul udvarias kérdésére, hogy mit nevet, azt felelte: „Na mit? Azt, hogy csak biccentek egyet, és mindkettőtöknek itt helyben elvágják a torkát!”

170. oldal, Császáréletrajzok - Gaius Caligula (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Caligula · nevetés
1 hozzászólás
Sli P>!

Nyolc hónapon keresztül annyi villámcsapást jelentettek neki, hogy végül felkiáltott: „Sújtsa már le, akit akar!” Bele is vágott a mennykő a Capitoliumba és a Flavius nemzetség templomába, sőt a palatiumi palotába és Domitianus hálószobájába; diadalmi szobra talpazatáról pedig letépte a feliratot a vihar ereje, és az egy közeli síremlékre esett.

313. oldal, Császáréletrajzok - Domitianus (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Capitolium · Domitianus · villám
Sli P>!

Egyik évben, amikor rendkívül gazdagon termett a szőlő, gabona viszont alig volt, azt hitte, az emberek azért hanyagolják el a szántóföldeket, mert túl nagy gondot fordítanak a szőlőművelésre. Ezért rendeletet bocsátott ki arról, hogy Itáliában senki se telepítsen új szőlőt, a provinciákban pedig irtsák ki a szőlőskerteket legalább felerészben; a dolgot azonban nem vitte végig.

305-306. oldal, Császáréletrajzok - Domitianus (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Domitianus · gabona · szőlő
Sli P>!

(…) amikor egyszer vacsora közben eszébe jutott, hogy egész nap nem segített senki baján, ezt az emlékezetes és a legnagyobb dicséretre méltó kijelentést tette: „Barátaim, elvesztegettem egy napot.”

298. oldal, Császáréletrajzok - Az isteni Titus (Osiris, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Titus

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Velleius Paterculus: Róma története
Publius Cornelius Tacitus: Tacitus összes művei
Iulius Caesar: A polgárháború
Julius Caesar: A gall háború
Marcus Aurelius – Cassius Dio Cocceianus: Marcus Aurelius elmélkedései
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
Publius Cornelius Tacitus: Agricola élete
Publius Cornelius Tacitus: Iulius Agricola életrajza / De vita et moribus Iulii Agricolae
Publius Cornelius Tacitus: Julius Agricolának életéről és erkölcseiről
Orczy Emma: Adjátok meg…