A ​Caesarok élete 61 csillagozás

Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Suetonius születésének időpontja i.sz. 70 tájára tehető, halála évét sem tudjuk bizonyosan, csak annyit, hogy igen öreg korban, valószínűleg 161 körül halt meg.
A „Caesarok élete” tizenkét római császár életrajzát adja a szerző személyes élményei, levéltári tanulmányai, kortársak dokumentumai és családi szájhagyományok alapján. Adatai megbízhatóak, mégsem folyamodik a száraz történetírás módszeréhez. A tudós és a jószemű riporter érzékével választja ki a legfrappánsabb dokumentumokat s rajtuk kívül felhasználja röpcédulák, gúnydalok szövegét, sőt a római házak falára, kerítésére mázolt jelmondatokat, útszéli feliratokat is. Ezért friss és ma is eleven Suetonius tizenkét császári életrajza.

Császárok életrajzai címmel is megjelent.

Eredeti cím: De vita Caesarum

Eredeti megjelenés éve: 121

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Bibliotheca Classica Európa, Magyar Helikon · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Holnap, Budapest, 2013
284 oldal · ISBN: 9789633490648 · Fordította: Kis Ferencné · Illusztrálta: Lévay Tamara
>!
Európa, Budapest, 1994
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 96307564205 · Fordította: Kis Ferencné
>!
Európa, Budapest, 1994
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630756420 · Fordította: Kis Ferencné

11 további kiadás


Enciklopédia 41

Szereplők népszerűség szerint

Julius Caesar · Vespasianus · Augustus · Nero · Caligula · Domitianus · Marcus Porcius Cato Minor · Tiberius · Titus

Helyszínek népszerűség szerint

Róma


Kedvencelte 10

Most olvassa 6

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Stone>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Bloody hell. De mit is vártam, van itt minden, vérfertőzés, vérmérgezés, béna, kripli, púpos, daganatos, köszvényes, buja, őrült, őrülten buja, buján őrült. Testvérgyilkos, többszörös, apagyilkos, akár ez is többszörös, anyagyilkos, legtöbbször ebbe őrültek bele, kuzingyilkos, barátgyilkos, gyilkos barát. Népirtó, irtó nép. Keresztbe, karóba, porondra, színpadra, kínpadra. Méreg, gomba, mérges gomba, tőr, kard. Áruló, besúgó, áruló beárulója, cselvetés, ez nagyon sokszoros, fösvénység, pénzszórás, üres a kassza? adózás, vizeletadó, szőlőadó, boltadó. Csúszópénzek. Hihetetlen, sokkal jobb, mint egy horror! Még szellemek is vannak benne és a kor az egyik kedvenc korszakom. Ó Római férfiak, heréltek és kapósak, hetérátok és herén hágtok, miközben nagyságtok zengi a nép. Vagy nem.

3 hozzászólás
Blissenobiarella>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Ha valaki azt mondta volna, hogy ennyire élvezni fogok egy eredeti ókori római szöveget, biztosan nem hittem volna el, de még jól ki is röhögtem volna, hogy összetéveszt valakivel.
De nem így lett, és meg kell mondjam, nagyon élveztem! Suetonius korabeli Story-magazinja bepillantást enged Róma császárainak legbensőbb ügyeibe is.
A bemutatott tizenkét férfiú egytől-egyig nagy hatású egyéniségek voltak, és személyiségüket, szokásaikat tekintve meglehetősen különbözőek. Részletekbe menően mesél nekünk ezekről Suetonius, és természetesen közös pontjukhoz, a hatalomhoz és a császári családfához való viszonyukról is.
Elöljáróban annyit mondanék csak: amit eddig Nero rémuralmáról és őrült tetteiről hallottál, az mind smafu.

Eddig is ez volt a(z egyik) kedvenc történelmi időszakom (ha lehet ilyet választani), és nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a művet. Mivel alapvetően pletykákról, ármányról és cselszövésről szól az egész, nem kell véresen komolyan venni és minden szavát elhinni – bár az is tény, hogy Suetoniusra és erre a műre általában hiteles forrásként utalnak. Én inkább amolyan történelmi ismeretterjesztőnek, érdekességeket megosztó műnek sorolnám be, de ebből a kategóriából is, és általában más művek közül mindenképpen ki fogja emelni keletkezésének időpontja (i. sz. 121), ami valódi varázsát megteremti.
Mindemellett nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy végtelenül olvasmányos, gördülékeny, jó humorú és roppant szórakoztató műről van szó.
Szívből ajánlom!

3 hozzászólás
kaporszakall>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Újraolvasás kb. fél évszázad múltán.

Suetonius nem részrehajló: minden szereplőjénél felsorolja annak erényeit és hibáit is. A fölös kegyetlenkedést, pénzszórást, úrhatnámságot, versus a törvénytiszteletet, takarékosságot, türelmet. A górék nem voltak egész életükben egyformák, van aki gonoszul kezdte, de jóságosan végezte (pl. Augustus), de a legtöbben pont fordítva (Tiberius, Nero). Akadt azért kifejezetten rokonszenves fazon is közöttük: Vespasianus, ő volt az egyetlen, aki az egész uralmi cécót nem vette komolyan, csak a feladataira koncentrált. És a császárkor legelején Caesar sem volt vérengző, sőt, nagyon is megbocsátó.

Az életrajzok felépítésében keverednek a száraz, tényszerű (kissé sivár) anyakönyvi adatok (nemzetség, család), a születéssel, halállal kapcsolatos bárgyú csodajelek (a nagyapa gémeskútjába belecsapott a mennydörgős ménkű; Galliában egy kétfejű sas leszállt a gyermek bölcsőjére, és huhogni kezdett), a közéleti, katonai tevékenység részletező leírása (trónra lépés előtt és után); és a császárról szóló színes mendemondák és pletykák (kikkel, mikor és hányszor kamatyolt, milyen rögeszméi és rigolyái voltak).

Az első hat könyv (Caesartól Neroig) elég részletes, a könyv vége viszont kicsit összecsapott – persze a pár hónapos császárocskákról (Galba, Otho, Vitellius) nem is volt érdemes hosszan öblögetni. Az a szubjektív benyomásom, hogy Tiberiussal és Claudiussal kicsit igazságtalan volt a derék udvari titkár, de végül is, ha valaki valódi történetírásra vágyik erről a korról, annak ott vannak a jeles kortárs, Tacitus művei: azokból komolyabb elemzést kaphat. Suetonius portréi a napilapok nekrológ, és kis színes rovataihoz állnak közelebb; de a bennük felsorolt emlékanyag-törmelék hasznosan egészíti ki a nagy kortárs robusztus munkáját.

Tarquinius_Imperator>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

A kedvenc könyveim közé tartozik gyakorlatilag valamennyi antikvitás görög-római létsíkjára kalauzoló szépirodalmi, történetírói munka, ha egyet mégis ki kellene emelnem, akkor Suetoniustól a „A caesarok életét” (De vita Caesarum) emelném ki, telis-tele van ugyanis érdekes anekdotákkal, pletykákkal, mendemondákkal, a szerző direkt az érdekfeszítő részeket emeli ki az egyes császárok életéből. Gyilkosságok, kalandok, szexualitás, furcsa szokások és hóbortok, vicces történetek és a pazar lakomák / gladiátorviadalok leírásai adják a savát-borsát a könyvnek. Suetonius Hadrianus császár (117-138) levéltárosaként szolgált, így hozzáférése volt az uralkodói könyvtárhoz és az összes abban megtalálható történetírói munkához, levelekhez, iratokhoz is, emiatt aztán bátran állíthatjuk, hogy a császáréletrajzaiban leírt 12 uralkodó (Julius Caesar, Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius, Nero, Galba, Otho, Vitellius, Vespasianus, Titus, Domitianus) tetteit autentikus módon ismerte. Elfogultság ugyan bizonyos helyeken érződik a leírásában, de ettől függetlenül nemcsak könnyed olvasnivalót szolgáltat irománya, hanem történelmi ismereteket is nyújt.

Barbiianyuja>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Nagyon érdekes, humoros leírást kapunk a korról, a császárokról. Néhol gúnyosan. De jól használható források a korról. Élveztem az ovasást, s ami még jó a műben, a tanítványaimnak is szívesen odaadhatom, mert nem száraz, tudományos a fogalmazás.

Liliane P>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Néha egy kicsit unalmas volt, de azért olvasható.
Már régóta el szerettem volna olvasni a művet, hiszen a gimis tankönyvben kis szemelvények voltak ebből a könyvből és már ott érdekesnek találtam őket.
Az elején nehezen ment az olvasás, de utána egész jól belejöttem.

illusionlight>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Az ókori történetíróktól egy kicsit mindig tartottam, de Suetonius olyan remek elbeszélő, hogy egészen kedvet kaptam a hasonló olvasmányokhoz. Ugyan sokáig olvastam, de nem azért, mert nem kötött volna le, sőt, talán pont azért is osztottam be ennyire, mert olyan volt olvasni ezt a könyvet, mintha egy korabeli bulvár újság került volna a kezembe. Rengeteg érdekességet sikerült megtudni belőle, ami a történelem tankönyvekből kimaradt, ám az adott korszak megértésében nagy segítséget jelent. Túlmutat a száraz tényeken, és egy olyan korba kerültem, ami a felfoghatatlan távolsága miatt egy kicsit közelebb került hozzám.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1990
194 oldal · ISBN: 9631542270 · Fordította: Kis Ferencné
Vieequil>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Úgy általában felettébb szórakoztató volt. Nem tudom, minek köszönhető, hogy Suetoniusnak csaknem egy rossz szava sem volt Vespasianusról és Titusról, míg a többiekről elég negatív képet festett, Augustust sem tüntette fel valami jó fényben.

A végére megszerettem, és Hegyi – aki amúgy is az egyik kedvenc tanárom – utószava feltette a koronát a műre.

Niki4>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Suetonius teljesen olyan, mint ma a bulvársajtó, csak választékosabban fogalmaz. :-)

Hát ez olyan korabeli „pletykairodalom”, mivel még nem léteztek pletykalapok. :-) Kicsit elfogult is persze, de érdekes. :-)

chajni>!
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete

Anyám, ennyi degenerált alak (tisztelet a kivételnek, amiből igen kevés volt) alig másfél évszázad alatt… Már a Quo vadis-nál is tudtam, hogy nem szerettem volna ebben a korban élni, nem változott a véleményem, sőt.
Jó könyv nagyon, igaz, az enyémnél jóval alaposabb történelmi háttérismeretre lenne szükség hozzá. Szívesen olvastam volna még tovább (eltekintve a gyomorforgató részektől, de hát ez is hozzá tartozik).


Népszerű idézetek

Stone>!

Betegsége első rohamánál megjegyezte:
„Ó, jaj, azt hiszem, isten lesz belőlem.”

264. oldal

1 hozzászólás
Stone>!

Mikor aztán leszámolták az ötven talentumot, és a kalózok partra tették, Caesar haladéktalanul tengerre bocsátva egy hajóhadat, a távozó kalózok üldözésére indult, és kézre kerítve – amint fogságában annak idején tréfásan fenyegetőzött – kivégeztette őket.

6. oldal

4 hozzászólás
Stone>!

A táborban, már újonc korában, mert annyira rabja volt a bornak, a Tiberius Claudius Nero helyett a Biberius Caldius Mero (Színbortól Hevülő Iszákos) nevet ragasztották rá.

118. oldal

Sli P>!

Mértéket tartott a borivásban, ezt nem tagadták még ellenségei sem. Marcus Catótól származik ez a mondás:
„Egyedül Caesar fogott hozzá józanul a köztársaság megdöntéséhez.”

37. oldal, Első könyv - Az isteni Iulius (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: bor · józan · Julius Caesar · Marcus Porcius Cato Minor
Stone>!

Egyszer reggelizés közben egy idegen kutya egy ember kezét hozta be a keresztútról ebédlőjébe, és az asztal alá ejtette.

255. oldal

2 hozzászólás
Sli P>!

[…] mikor egyszer vacsora közben eszébe jutott, hogy egész nap nem segített senki baján, ezt az emlékezetes és méltán dicséretes kijelentést tette:
„Barátaim, elvesztegettem ezt a napot.”

383. oldal, Nyolcadik könyv - Az isteni Titus (Európa, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: baj · Titus
pwz I>!

Mondják, hogy Claudius egy rendelet kibocsátásán is töprengett, ezzel megengedte volna, hogy lakoma közben szellentsenek és pruttyantsanak; megtudta ugyanis, hogy valaki, aki ilyesmit szeméremből visszatartott, súlyosan megbetegedett.

228-229. oldal, ÖTÖDIK KÖNYV. Az isteni Claudius

3 hozzászólás
pwz I>!

Titus, a fia egyszer szemére vetette, hogy még a vizelet megadóztatását is kieszelte; Vespasianus erre orra alá dugta az első befizetésből származó pénzt, tudakolva: bántja-e a szaga?, s Titus tagadó válaszára ezt mondta: pedig ez a vizeletből való.

327. oldal, NYOLCADIK KÖNYV. Az isteni Vespasianus

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nemere István: Őrültek a trónon
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Kertész István: Hellén államférfiak
Andrew Roberts: Churchill: Kéz a kézben a sorssal
Harold Lamb: Dzsingiz khán
Jean des Cars: Ferenc József és Sisi
Fodor Marcsi – Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő
Bertényi Iván: Nagy Lajos király
Antonia Fraser: Marie-Antoinette
Robert Dallek: Befejezetlen élet