A ​jégben edzett férfi (A Felvirágzó Birodalmak 1.) 29 csillagozás

Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Blaine „Mick” McFadden, akit azért ítéltek el, mert megölte azt a férfit, aki meggyalázta a húgát, az elmúlt hat évét Velantban töltötte, a száműzöttek kolóniájában, a Peremvidék fagyos, északi pusztaságában. Ezen a helyen a szigorú katonai fegyelem és a zsarnoki célokra felhasznált mágia segítségével sikerül fenntartani a törékeny békét, a zord körülmények között a túlélésért harcoló telepesek körében. De egyszer csak nem jön több ellátóhajó Donderathból, ami rosszat sejtet az elítélteket ideküldő birodalom sorsáról.

Most McFaddennek és Velant népének a saját kezébe kell vennie a sorsát. Ott is maradhatnak jeges börtönükben, távol a világ többi részén végbement pusztítástól, az éppen csak élhető körülmények között, vagy vissza is térhetnek annak az országnak a romjai közé, amelyet egykor a hazájuknak neveztek. Mindkét esetben nehéz feladatok állnak előttük…

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Delta Vision, 2015
680 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951064 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Delta Vision, Budapest, 2015
680 oldal · ISBN: 9789633951262 · Fordította: Farkas Veronika

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ViveEe P>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Igaz, meglehetősen lassan folyik a történet, és a fő konfliktus szempontjából alig történik valami 673 oldalon át, de egyáltalán nem volt rossz könyv ez.
Két szálon mozgunk, egy száműzött nemes egy zord vidéken, és kompániája, és a birodalom fővárosában egy uraság apródja.
Északon az amúgy is nehéz életet megnehezíti, hogy az országuk háborúba keveredett, és emiatt nem érkezik ellátmány. És egyszer csak a legapróbb, leghétköznapibb dolgokhoz használt mágia is eltűnik, és hatalmas pusztítások sora veszi kezdetét.
Nekem ez tetszett. A mágia része meg valahol görbe tükör a mai társadalomnak, hogy itt egy kenyeret mágia segítsége nélkül bajosan sütnek meg jól, mi pedig tuti összeomlanánk telefon és internet nélkül.
Micknek haza kell térnie, hogy a mágia visszaállításának apró reményét beváltsa.
Szerintem tök jó ez. Kedveltem a szereplőket, bár a vámpírok jelenlétén (szerves részei a történetnek) még mindig nehezen térek napirendre.
Lehetne rövidebb, vagy haladhattunk volna nagyobbat, de szerintem jobb százalékot érdemelne.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Nekem ez a könyv tetszett. Igaz , hogy lassan haladt a cselekmény, mert az írónő szeretné, hogy jól megismerjük a világot és a szereplőket. Ebben a világban a mágia természetes mindent átható természeti erőként van jelen. Megédesíti a sört, segít a földművesnek bőségesebbé tenni a termést, a kovácsnak lenyugtatni a lovakat, a zenészeknek jobb hangulatot teremteni. A két legnagyobb királyság háborújának közepén haladnak az események. Blaine-t száműzik a hideg északi peremvidékre, ahol barátokat szerezve túlél. Nem is akar hazatérni, de mint minden jó fantasyben, ő az a hős, akire mindenképp szükség van. Középkori poszt-apokaliptikus történetként, a mágusoknak a háború alatt sikerült valahogy tönkretenniük a mágiát, és Blaine és barátai megpróbálják ezt helyrehozni. Kár, hogy ezt nem mindenki akarja. Az írónő a mágusok mellé még vámpírokat is hozott a történetbe, amitől még érdekesebb lett a cselekmény, a maga lassan csordogáló szintjén. Merem remélni, hogy a folytatásban sokkal több kalandban lesz részünk.

Noro P>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Ez a könyv a fantasy Mellékes igazsága. Mindkét könyv ugyanabba a hibába esik: van egy jó ötlete, de nem tud belemenni a részletekbe, amik ezt élővé tehetnék. Gail Martin vagy nem tud, vagy nem akar egy mágikus világot úgy ábrázolni, hogy az hihető, koherens és meggyőző legyen. Miről is volna szó: a mágia egyik napról a másikra megbolondul, és a civilizáció összeomlik. De ebből a mágiából nem láttunk szinte semmit! Az első fejezetek egy olyan világot mutatnak be, amelyben nincsen abszolúte semmi különleges vagy mágikus. Sehol egy kósza varázslat. Aztán jön a katasztrófa, és boldog-boldogtalan panaszkodni kezd, hogy volt egy jó bűbája, ami hirtelen már nem működik. Most mondod? Akkor eddig miért nem használtad, ember?! Szó szerint bemondásra kéne elhinnünk, hogy mostanáig a varázslat tartotta fenn az egész országot? Szerintem mindez a legkevésbé sem hiteles. Így a világteremtés egész idő alatt fél lábon billeg.

off

A történet valamivel meggyőzőbb, a poszt-apokaliptikus elemeket és az újjáépítés kérdését egész ügyesen építi a sztoriba. A dramaturgia viszont alapvetően hős-központú, korántsem olyan grim vagy dark, mint a borító sugallná. A mellékszereplők sajnos egészen reménytelenek: a főhős feltétel nélküli támogatásán kívül annyira nincs más céljuk az életben, hogy az még egy videójátékban is kevés lenne.

A szöveg stílusáról el kell mondani, hogy meglehetősen egyszerű. Egy rövidebb könyvben ez még talán nem is lenne probléma, de több, mint 600 oldalon én már elvárnék egy kis mélységet, színesebb leírásokat, változatosabb beszédstílusokat, kidolgozottabb karaktereket. Ebben alighanem a fordítónak is van sara, gondolok itt elsősorban a túlságosan is szabatos dialógusokra. (Egy kirívó példa: ha egy haldokló valami olyat nyöszörög, hogy “can’t stand the pain”, akkor ezt életszerűtlen úgy fordítani, hogy “nem tudom elviselni a fájdalmat”.) Egy vájtfülűbb fantasy olvasónak ez ma már szerintem kevés.

Razor P>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Ígéretes sorozatindító kötet, de azért nem tökéletes.
Ami nagyon szemet szúrt – ahogy látom ezt @Noro is szóvá tette –, hogy elvileg ez egy mágiával átitatott világ, de a nagy kataklizma előtt ebből túl sokat nem érzékelünk. Blaine jobban tud kardozni, azt ennyi, de utána meg mindenhol a sírás megy, hogy jaj, ezt is a mágia tartotta össze, meg azt is. Fura, eddig ezt nem mondtátok. Vagy talán az írónő így akarta megmutatni, mennyire megszokott dolog a mágia? Eh, furcsa megoldás, akkor is.
A történet egyébként nem volt rossz, szerencsére amikor lankadt volna az érdeklődésem, valami érdekeset sikerült bedobni, amitől aztán tovább olvastam, viszont a befejezéssel nem voltam kibékülve. Egy sorozatnál is jellemzően van valami nagyot szóló tetőpont egy-egy kötetben az esetleges cliffhanger előtt. Na most itt se nagyot szóló tetőpont nem volt, se olyan hű de álleejtős cliffhanger, hanem csak úgy vége lett.
A karakterek terén vegyes a kép. Kicsit szerepjátékosra sikerült a brigád: van vezetőtípusú főhősünk, aki köré aztán odatömörül a szokásos harcos, tolvaj, orgyilkos, stb. brigád és követik tűzön-vízen át. Egyébként a csapattagok közti dinamika nekem bejött, bírtam ahogy zrikálták egymást. Ami még nagyon tetszett, az a vámpírok ábrázolása: végre nem a szokásos, szupergonosz, mindent leigázó vérszopókat kaptuk, hanem igazi, jó előre tervező arisztokratákat, akik saját céljaiknak megfelelően használják (vagy kihasználják) az embereket.
Szóval nem rossz indítás, de remélem a folytatásokban javulnak még a dolgok.

>!
Delta Vision, 2015
680 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633951064 · Fordította: Farkas Veronika
mcgregor P>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Martin alkotó(nő)ként ügyes mesterember, de nem korszakos zseni, ez biztos. Sok csínját-bínját elsajátította az írásnak, de vagy az ösztönösség, vagy egyszerűen a lehengerlő érdekesség hiányzik a prózájából. Ezt egyelőre nem tudom eldönteni. Figyelemreméltó a világ, amit létrehoz, ahogy a vámpírok mint faj kezelése is, olvasás közben pedig meg akarom érteni és ismerni az általa teremtett posztapokaliptikus középkori miliő politikai-történelmi-vallási szabályrendszerét (ez jó hír), de összességében mégsem nyűgözött le igazán. A történetvezetésnek van egy csipetnyi szerepjátékos quest jellege, főszereplők tekintetében pedig van egy elsőhegedűs és egy másodhegedűs, a többiek viszont nem hagynak elég mély nyomot, jórészt csak asszisztálnak a történésekhez. Néhány kifejezést egyértelműen túlhasznál (pl. a valószínűleg egyszerre egyedinek és korhűnek szánt „gyertyacsíknyi idő”-t) és a kifejezései és írói képei valahogy nem elég gazdagok, a stílusa nem elég jellegzetes, hogy igazán maradandó lehessen. Nem mondanám rossz könyvnek, de sokan előzik tehetségben és mélységben. Ez egy jó átlagos (disztópikus) low fantasy.

Profundus_Librum>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Egy igazán ütős epikus fantasyhez négy dolog kell. Egy jól kitalált világ, egy remek kaland, felejthetetlen szereplők és maga a kitűnő szerző, aki valamivel – stílusával, humorával, frappáns párbeszédeivel vagy megkapó leírásaival – többet tud nyújtani az olvasónak, mint a több száz másik hasonló társa. Nem könnyű ezeknek a kritériumoknak egyszerre megfelelni, általában véve nem is szokott sikerülni csak a legnagyobbaknak. Egy szerencséje van a fantasy szerzőknek (vagy egyáltalán az íróknak), mégpedig, hogy ahány olvasó, annyi féle és fajta regény tetszik nekik. Kinek R.A. Salvatore az isten, kinek Steven Erikson, J.R.R. Tolkien vagy éppen David Gemmell. Amikor billentyűzetet ragad valaki, hogy minősítsen egy-egy írást, megpróbál objektív maradni, de lényegében véve akkor is csak a saját ízléséből indul ki. Így vagyok ezzel én is, ezt ne feledjétek, mikor tovább olvastok!

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2015/11/gail-z-marti…

Nuwiel P>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

A jégben edzett férfi amellett, hogy fantasy, egy igazi poszt-apokaliptikus regény is. A fülszövegben említett mágia teljesen átitatja a világot, szinte minden ember képes használni: a kovács arra, hogy lenyugtassa a lovat patkolás közben, a szerencsejátékos arra, hogy a kocka neki kedvező számot mutasson, az utcalányok pedig szépségük fokozására. Annyira természetesnek tekintik a létezését, annyira az életük része, hogy bele se gondolnak, mi történhet, ha eltűnik. Mi más is történne ezek után? A mágia azonban nem egyszerűen eltűnik, hanem szántszándékkal megsemmisítik, és ezzel olyan károkat szenved minden, hogy az szinte elképzelhetetlen. A romokon van, aki a régi világot szeretné felépíteni, van, aki pedig egy új, a saját képére formált világot akar létrehozni. Hogy ki jár sikerrel, az természetesen nem derül ki, de a sorozatnyitó kötet kellően felcsigázott ahhoz, hogy epekedve várjam a folytatást.

6 hozzászólás
NewL P>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Érdekesnek találtam a leírt világot, és az eddig megismert történetét. A benne felsorakoztatott szereplők viszonylag szimpatikusak, és valamennyire ki is dolgozottak, bár még lehetett volna rajtuk árnyalni. Ami nem annyira tetszett, hogy a történet elején 6 év úgy elszalad, hogy kvázi említés sem esik róla, csak pár képet kapunk az ott történtekről. Pedig a karakterek ott válnak azzá, amik. A másik problémám a regény hirtelen befejezése volt. Ettől függetlenül tetszett, mert szeretem az ilyen jellegű történeteket, és biztosan folytatni fogom, ha megjelenik a következő kötet.

maevis>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Nehéz ezt a könyvet értékelnem, de megpróbálkozom vele. Az első fele annyira unalmas volt, hogy alig olvastam néhány oldalt esténként és belealudtam. Ezzel csak az a probléma, hogy az a közel 700 oldal nagyot tud ám ütni az ember lánya fején, kifejezetten zokon esett nem is egyszer. A főszereplőnk, Blaine „Mick” McFadden gyilkosság miatt száműzetésbe kerül, míg otthonában háború tör ki és szinte a földdel egyenlővé teszi országát, a száműzetés helyszínén, a Peremvidéken is lázadás tör ki, a szelidített mágia eltűnik, a vad mágia pedig különös viharokkal rontja tovább az életben maradtak életét.
Hősünk útra kel barátaival, hogy kiderítse visszatudják-e valahogy állítani az egyensúlyt. És innentől kezd kicsit érdekesebbé válni a történet, de még ettől sem rágom tövig a körmömet. Mick egyszerű, hétköznapi férfi, kicsit sem sikerült megkedveltetnie az írónőnek, a szürke színt erről a pasasról mintázták. Kicsit talán érdekesebb Lanyon, aki nem mellesleg egy vámpír, több érzést sikerült kicsiholnia belőlem, mint fent említett hősünknek, és Kestel a száműzött kurtizán-bérgyilkos, aki Mick egyik társa az úton és a Peremvidéken.
A második fele már kicsit gyorsabban csúszott, de annyira lassan halad a történet, hogy végig az az érzésem volt, hogy ez a trilógia egy könyvben elfért volna, bizony jó sokat ki lehetett volna húzni belőle. Gyanítom a másik két rész is hasonló adottságokkal fog rendelkezni, de ha kiadják magyarul biztosan el fogom olvasni, csak már nem lesznek ekkora elvárásaim velük szemben.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Gail Z. Martin: A jégben edzett férfi

Blaine „Mick” McFadden megöli az apját börtönbe kerül messze a birodalom szélén valami jeges ,rideg helyen .ott kell túlélni összefogni a gonosz ellen .a mágia eltűnik .a birodalom elbukik ,de jön a hős és beveti magát a küzdelembe .
a vámpírok itt hozzák amit kell ,nem valami romantikus idióták .ölnek ,manipulálnak a hátérből . a Blaine haverjai jók voltak tolvaj ,zsoldos,orgyilkos ,szajha jól össze rakott kis csapat ,jól megírt szövegek ,szerettem ha egymással beszéltek .
a köv részt várom.azonnal neki esem ha megjelenik.


Népszerű idézetek

>!

Pár zsákkal több búzát és lisztet is félretettünk, és fizettünk egy boszorkánynak, hogy mondjon rájuk egértávoltartó átkot.

98. oldal

2 hozzászólás
Noro P>!

Connor egy pillanatra megijedt, hogy az istenek még meghallják a gondolatait és lesújtanak rá, majd ugyanennyire megijedt attól, hogy senki nem maradt, aki meghallgathatná az imáit, és talán nem is volt soha senki. Az a rosszabb, ha az embert elhagyják az istenek, vagy ha azt gondolja, hogy eleve nem is léteztek soha?

Tizenötödik fejezet, 303.oldal

Noro P>!

– Hát ilyen nemesnek lenni? Azzal ütitek el az időtöket, hogy egymást próbáljátok megöletni?

Huszonharmadik fejezet, 439. oldal

mcgregor P>!

A fájdalom emléke kezdett elhalványulni, bár tudta, hogy a sebhelyeket mindig magával fogja hordozni; mind a hátán, mind a rémálmaiban, amelyekből többször ébredt verejtékezve és reszketve, mint elismerte volna.
– Hadd mondjam meg neked – folytatta Verran, feltéve a lábát egy székre Blaine mellett, és előrehajolva –, hogy veled és Pirannal osztozni egy szobán egy kicsit olyan, mintha díszpáholyt kaptam volna az őrültekházában.
Blaine ivott még egy kortyot a whiskyből, és nyugalmat erőltetett magára.
– Szórakoztatóak vagyunk, mi?
Verran vállat vont.
– Én nem a „szórakoztató” szót használtam volna. Inkább olyan, mint egy hullát nézni az akasztófán… az ember nem akar odanézni, de nem bírja elfordítani a tekintetét.

235. oldal

mcgregor P>!

Miközben a férfiak eszegettek, Kestel összetört pár szárított gyógynövényt, néhány csepp bort kevert hozzájuk, hogy kenőcsöt csináljon belőlük, és elkezdte bekötni Dawe legcsúnyább sebeit.
– Tudod, én is kaptam párat – dünnyögte Piran félig viccelődve.
Kestel fensőbbségesen végigmérte.
– Ó, de te egy erős és kemény hivatásos katona vagy, nem? Nem akarnám megsérteni az önérzetedet azzal, hogy feltételezem, izgatnak a csonkolásnál kisebb sérülések.
– Nekem is éppen olyan jólesik egy kis gondoskodás, mint bárki másnak – morogta Piran.

278. oldal


A sorozat következő kötete

A Felvirágzó Birodalmak sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Föld és vér háza
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Stephen King: A Setét Torony – Callai farkasok
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Jeaniene Frost: Síri csendben
Jim Butcher: Palástforgató
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Karen Chance: Holdvadász
Kresley Cole: A sötétség démona
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.