Timeless (The Parasol Protectorate 5.) 92% 16 csillagozás

Lehet, hogy én leszek itt a Molyon az egyetlen, de engem ez a rész annyira nem nyűgözött le. Sőt ha nem vártam volna azt a bizonyos szerelmi szálat benne, talán még a feléig se jutok el. Ami először meglepett, hogy a történet nem ott folytatódott, ahol az előző rész befejeződött. Aztán jöttek sorra a megszokott elemek, ami így az ötödik résznél,sok újdonságot nem tudott adni, és én amúgy is jobban szerettem Alexiat és a Lordot, amikor megőrültek egymás nélkül. Azért az utolsó 120 oldalra összekapta magát az írónő, rakott bele egy-két titkot és meglepetést. A végéért kicsit vérzik a szívem, mert a kedvenc szereplőm szerelmi életét nem úgy vitte véghez, ahogy én akartam. Nem hiszem el, hogy volt képe így befejezni. Mégha ez a rész egy kicsit csalódás is lett, a sorozat örök kedvenc marad.

A Napernyő Protektorátus méltó befejezése, sok mindent előre is megmagyaráz, kell is, mert a Prudence eseményéig jó pár év eltellik.
Sajna út közben spoilereztem magamnak pár dolgot, így nem minden volt meglepi, de jócskán akad benne fordulat… :D
Az tuti, hogy Prudence már 2 évesen is komoly személyiség, alig várom az ő kalandjait.
Bár nem mindent értettem pontosan, de elejétől végéig imádtam, érdemes várni a fordításra, bírjátok ki, kárpótol majd a könyv… :)
Ohh és jó kis skót gyakorlat is volt nekem, köszi Sighead, és köszi Conall a dühödben akcentust! :D

Nekem tetszett a vége is (mert ha azt meg is bírtam állni, hogy ne olvassak előre, azt azért nem, hogy legalább az értékeléseket ne olvassam el:), bár csalódás (szereplőben) erre a részre is jutott, s néhol vontatottnak éreztem, de talán csak azért, mert haladtam volna előre, gyorsabban, gyorsabban a végső megoldás felé. A végére majdnem hasonlót tippeltem/terveztem, mint ami előrevetít az írónő, így végképp belopta magát a szívembe. Remek befejezése egy remek sorozatnak, alig várom, hogy magyarul is olvashassam.

Befejeztem. Nem a könyv hibája volt, amiért ilyen sokáig tartott. Nagyon szép, kerek befejezés, néhány érdekes csavarral. :) Kedvenc sorozat lett.
Ui. Ja, és éljen a steampunk!!

Attól tartok, hogy bármit is fogok írni ebben az értékelésben, az nagyon elfogult lesz. Egyrészt mert jó régóta elolvashattam volan ezt a könyvet, de nem tettem, ezért most hosszú idő után visszatért belém a Parasolverse iránti rajongás. Másrészt mert ez az utolsó kötete egy iszonyúan jól megírt sorozatnak, ami mindig elszomorítja az embert.
Kezdjük ott, hogy a „domestic bliss” – nem csak, ami megkezdi a kötetet, hanem az is, ami végig áthatja – annyira zseniális és szürreális, hogy csak vigyorogni tudtam rajta. off Tetszett, hogy spoiler Amikor beindult a kaland (vagyis Egyiptom), megérkeztek a kérdések, a rejtélyek is, és persze okozott számomra meglepetéseket a könyv, de ennél kevesebbre nem is számítottam tőle. spoiler
Azért nem adtam neki mégsem öt csillagot, mert az volt a benyomásom, és vágytam is rá, hogy Matakara nagy-nagy szerepet és fontosságot fog kapni, meg hogy a kedvenceink mellett ő egyfajta új főszereplőként fog részt venni az eseményekben, de ez közel sem így történt. off Plusz azt is sajnálom, hogy lassan indult be az izgalom, és az első pár fejezetnél nem is vonzott igazán magához, annak ellenére, hogy régóta ismerem és szeretem a sorozatot. Persze lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy az angolba bele kellett szoknom, mert sajnos szinte csak magyarul olvastam eddig, és egy viktoriánus settingben nem feltétlenül egyszerű a szókincs. off
Mire eljutottam a könyv végéig, új kedvenc párost találtam magamnak – végülis már rég volt ilyen, szükségem van most rájuk :D –, és eldöntöttem, hogy meg fogom venni és újra fogom olvasni az egész sorozatot, ezúttal angolul. Alig várom, hogy átéljem Prudence kalandjait, meg persze azt a kis spin-off kötetet…
Ja, meg a legvége is csodálatos! <3

Eleg sokaig tartott, mire elolvastam, de ez persze nem a konyv hibaja volt, hanem az enyem. Annyira elvezetes a nyelvezete, hogy nem akartam a vegere erni.
Azt az egy csillagot azert vontam le, mert tul sok volt a kavaras. Nem akarom elhinni, hogy mennyire rosszul sikerult felmerni egyes karakterek valodi jellemvonasat.
Mindazonaltal szomoru vagyok, hogy ez a tortenet veget ert. Szerettem mindenkit.

Jó volt, izgis volt. A végén hiányoltam azt a bizonyos valamit, amit egy ilyen volumenű sorozatnál elvárnék. Egy csomó nem várt esemény következett be ebben a kötetben és legnagyobb meglepetésemre Biffyvel szimpatizáltam a legjobban.
És csak, hogy odaszúrjak: Prudence? No!

Most mit lehet erre írni?! Továbbra is imádom a sorozatot! és végre fény derült Floote titkára…