Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talán, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?
Soulless – Lélektelen (Napernyő Protektorátus 1.) 1377 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2009
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 20
Szereplők népszerűség szerint
Alexia Tarabotti · Lord Conall Maccon · Lord Akeldama · Randolph Lyall professzor · Sandelio de Rabiffano (Biffy) · Ivy Hisselpenny · Felicity Loontwill · Mrs. Leticia Loontwill
Kedvencelte 250
Most olvassa 20
Várólistára tette 562
Kívánságlistára tette 414
Kölcsönkérné 14
Kiemelt értékelések
Nem nagyon tudtam, mit várjak a könyvtől; a vámpíros/vérfarkasos történetekkel tömve van a piac, és fogalmam sem volt, tud-e bármilyen újdonságot mondani azon kívül, hogy az írónő a 19. századba helyezte a cselekményt. Hamar kiderült számomra, hogy erre igen a válasz.
Az első pozitív csalódás már a legelején megtörtént, ugyanis itt nem kellett fejezeteket arra várnom, hogy a főszereplő rájöjjön, hogy természetfölöttiek élnek körülötte, hanem in medias res kezdéssel indított az írónő. Érdekes világot épített fel, ahol a különleges lények és az emberek egymás mellett és egymásról tudva élnek, ilyennel ritkán szoktam találkozni. A karakterek is jópofák és sokszínűek lettek, szinte már az első oldalakon mindannyiukat a szívembe zártam.
Néha-néha egy picit lelassult a történet, de ezen kívül nagyon élveztem az olvasását, mindenképp folytatom a sorozatot.
El vagyok ragadtatva!
Itt ez a kis könyv, a 19. századi angol társadalom tökéletes jellemrajza.
Amit csak akarsz!
★ botrány
★ etikett
★ felhúzott orrú társadalom
★ neoklasszicizmus
★ és persze az elmaradhatatlan vámpírok, vérfarkasok és élőhalottak. :D
Imádom a történelmi, vagy mitológiai alapokra helyezett fantasyket, de ez a könyv nem szimplán egy kis részletet ölelt fel egy misztikus történetből, hanem az egész társadalmat felépítette a valós kornak megfelelően, csak épp kicsit fantasztikusabban. :D
Minden elismerésem az olyan íróknak, akik letűnt korokat ábrázolnak a könyveikben!
Nem lehet egyszerű időben elhelyezni, művészettörténetileg is megfelelni…
DE! Még nagyobb elismerésem Gail Carrigernek, aki még ezeket is felülmúlta, és átalakított egy kort, ami önmagában is izgalmas lehetett a maga sajátosságaival, és mégsem közelíthette volna meg ennek A Könyvnek a szintjét!
Mindezt pedig átitatta humorral. Sokan tanulhatnának tőle!
Alexia végtelenül vicces és elég szarkasztikus személyiség. Nem rejtette véka alá a gondolatait, ami valljuk be, a kor nő alakjaira nem volt jellemző, hacsak nem kétes hírrel rendelkező nőszemélyről beszélünk.
A Gróf Úr rám nagy hatást gyakorolt a maga faragatlan stílusával, és már az első alkalommal láttam, hogy spoiler :D
Immár pedig kezemben tartom a következő ❤ részt! :P
Az olvassuk újra ami régen nem tetszett akcióm következő áldozata volt a Soulless. Ismét bebizonyosodott, hogy csak rosszkor / rossz korban olvastam.
Ismét egy újabb verziója a vámpíroktól és vérfarkasoktól megszínesült világnak, ami a viktoriánus korba helyezve kissé szokatlan, mindazonáltal színes és egyedi. Lord Maccon például egy olyan alfa, akinek a jó öreg Jacob a nyomába sem ér. Lord Akeldama pedig, bár nem szó szerint, de túlcsillogja Edwardot is. Érdekes karakterek, pikáns és pimasz cselekmény, el vagyok bűvölve.
Egy valamit itt az elején meg kell jegyeznem, még akkor is, ha egy kicsit szőrszálhasogatónak tűnök miatta: Miért nem a magyar cím van nagyobb betűkkel rajta az angol helyett? Hisz egy magyar kiadásról beszélünk, nem? Ezt nagyon nem értem… De hagyjuk is… :)
100%-os szórakozás viktoriánus, vámpíros, vérfarkasos módra! A magam példájából okulva, nem csak fantasy-rajongóknak. :)
Most már azt is értem, hogy miért várják mindig annyira a molyok a sorozat következő részeinek a megjelenését!
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2018/03/harom-jo-konyv.html
2019.04.23
Oké, hát ez az értékelés is elmaradt, pedig eskü, készültem rá, még neki is álltam megírni, de aztán jött minden és eltelt majdnem két hónap az olvasás óta….
Szóval nem fogom szaporítani a szót.
Röviden:
Azt hittem, nem fog magával ragadni. Vérfarkasok meg vámpírok? Még mindig? Komolyan? Arról nem is beszélve, hogy ezt mind a 19. századi Angliába helyezzük el, egy vénkisasszony kontójára. Aha. Hát ebből nem hittem volna, hogy ki lehet valami jót is hozni. De adtam neki esélyt, @Biry miatt, mert szereti. Ő meg eddig csak jót ajánlott nekem.
Aztán felütöttem egyik nap, másik nap meg befejeztem. Hoppá. Egy szempillantás alatt végigsuhant rajtam ez a humorban gazdag történet. Gyerekek, teljesen bekebelezett.
Áradozhatnék róla, mennyire jó, de inkább jöjjetek rá magatoktól.
Olvassátok el.
De komolyan.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2020.05.16
A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/05/gail-carriger-s…
„Imádom, egyszerűen imádom! Még másodszori olvasásra is pontosan annyira jó volt, mint először. Ugyanúgy megdobogtatta a szívem Maccon és Alexia párosa és ugyanannyira szorítottam nekik az utolsó pontig, mint körülbelül egy évvel ezelőtt. Egyszerűen hihetetlen, mennyire élvezetes regényt alkotott meg Gail Carriger. Csodálatos, ahogy a 19. századra jellemző báj, etikett és finomság keveredik a természetfeletti lények hierarchikus rendszerével, területvédő ösztönével és csökönyös szokásaival. Teljességgel kiegyensúlyozzák egymást. És mindezek közepén ott áll Alexia, az abszolút kezdőpont, aki már a kisugárzása is jelzi, hogy ő hordja a nadrágot – jelen esetben az esernyőt.
Ha akarnék se tudnék egyetlen rossz szót sem szólni erre a regényre. Még a tudományos magyarázatokkal tarkított jeleneteket is szerettem, hiszen mérnöki énem rögvest érdeklődéssel fordult a téma iránt, valamint kissé úgy éreztem magam, mintha az Agymenők sorozat srácai közötti egyik beszélgetéstémájába csöppentem volna bele. Szóval széles vigyorral faltam az oldalakat az utolsó pontig.
Nem kétséges, lelkem a folytatásért kiált. Még szerencse, hogy az első három kötet a polcomon van így egyelőre nem fogyok ki a természeten túli kalandokból. Szóval ide nekem a Változatlant, hadd lássam, milyen képtelen helyzetbe keveredik még ez a tökéletes úrinő és a vérfarkasok borzas, nyers alfája!”
A stílus zseniális, és jó ötletnek találom a viktoriánus kor, az urban fantasy és steampunk összeboronálását, még ha ez utóbbi nem is annyira erősen van jelen.
Szerettem, ahogy az írónő leírja ezt a különös világot, amely egyáltalán nem szokványos, mégis könnyen oda tudja képzelni magát az olvasó. Nagyon tetszik, hogy jelen vannak a vámpírok, farkasok és szellemek, de mégsem olyan csomagolásban, mint a megszokott tucat regényekben. Olvasás közben nem éreztem, hogy ez már lerágott csont, hiszen egyedi és különleges módon mutatja be őket az írónő. Ezért mindenképpen jár a piros pont, csakúgy, mint a főszereplőnk lélektelenségéért, melyet szintén eredeti ötletnek találok.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/08/26/gail_carriger_soul…
“A meztelen Lord Maccon egy dolog – de a meztelen és a maga módján féloldalasan mosolygó Lord Maccon egyenesen megsemmisítő.”
Farkasemberek, vámpírok, szellemek és emberek. E négy vígan éli életét egymás mellett Viktória királynő uralkodása idején a 19. századi Angliában. Ám újfajta vámpírok is kezdenek megjelenni, ami felettébb különös ebben az idilli kialakított helyzetben. A NYIHA vezető nyomozója, a jóképű és izmos Lord Conall Maccon, csapatával és Alexia Tarabotti kisasszonnyal karöltve, a rejtély nyomába szegődik, hogy kiderítsék miféle esettel is állnak szemben. A nyomozás során számos veszély leselkedik Alexiára, aki természetéből adódóan folyamatosan a mi lordunk agyára megy. Miközben egyre mélyebbre ássák magukat a veszélyt rejtő éjszakákba, a szenvedély szikrája is belobban közöttük.
A könyv elején még nem hittem, hogy tetszeni fog, mert elég lassan kezdett kibontakozni a cselekmény, de Gail Carriger a humorával és szimpatikus karaktereivel megszerettette velem, és elérte, hogy a folytatásokra is vevő legyek.☺️
Most már nem ülök tovább az értékelésen, mert teljesen felesleges. Random megvettem ezt a könyvet a raktárvásáron, volt 500Ft, mondom ennyiért any- izé, teljesen megéri!
Csak hírből ismertem a híresen veszteséges sorozatot, mondom egyszer adok már neki esélyt. ÉS HOGY EZ MILYEN JÓ VOOOOLT :D
Konkrétan amikor befejeztem már kopogtattam a folytatásért, ami akkor még úton se volt felém. Kegyetlen világ! Szóval majdnem elcsábultam, hogy azonnal újrakezdem a kötetet – tehát ez ékes jele annak, hogy jó és igenis addiktív a történet.
Adott egy cserfes vénkisasszony, egy behemót vérfarkas és egy kis misztikum: PAFF, kész a remek könyv! Imádtam mindent, a szereplőket, a szemtelen Alexiát, a morgó és kutyarossz Maccon és a csendes segítőket is. Kicsit kiforratlan volt nekem így, hogy már a helyzetbe csöppentem a két főszereplő esetében, de kárpótoltak a rosszalkodós jelenetek. Nem is sejtettem, hogy a végére egy ilyen megoldást fogunk kapni, még jobban meglepődtem és még nagyobb vigyorral csuktam be a könyvet :D És most ha megbocsátotok, tovább kell olvasnom…
Vétek lenne kihagyni, ha az ember lánya szereti olvasmányaiban:
– a minden lében kanál kékharisnyákat
– a vadító, kissé zilált, éppen csak társaság komfort, morcos skót urakat
– a zötyögő hintóban megejtett szenvedélyes légyottokat (vagy épp egy füles fotel jótékony homályában kibontakozó érzéki pillanatokat)
– a humoros riposztokban bővelkedő szócsatákat
– a végtelenségig higgadt, viszont rendkívül jól tájékozott titkárokat s komornyikokat
– a valódi vérfarkasokat és csillogásmentes vámpírokat
– a társasági különcöket és őrült tudósokat.
Izgalmasan szokatlan, de fölöttébb élvezetes műfaj egyveleg humorral, románccal, nyomozással, Jane Austen korában a korai Amanda Quick stílusában a Kresley Cole féle természetfelettivel.
Ha a folytatás is tud hasonlóan szórakoztató lenni, akkor új sorozat került a kedvenceim polcára.
Mindenki imádja, így az egyik KMK online raktárvásár alkalmával muszáj volt beszereznem. Nem csak ezt a részt, hanem rögtön az első négyet. xD
Eleinte kicsit döcögős volt a kapcsolatunk. Nehezen tudtam megszokni, hogy kicsit lassabban folynak az események. A humora viszont magával ragadó volt, így olvastam tovább. Szerencsére nem bántam meg.
Alexia és Conall igazán érdekes karakterek. Élmény volt olvasni a játékos csipkelődésüket, a kornak megfelelő kifejezéseket, a ruhák és a környezet leírását. Hogy a könyvben megannyi természetfeletti megjelenik és ezek nem feltétlenül akarnak mindig egymás torkának esni.
A mellékszereplők is nagyon gondosan lettek megalkotva, így szuperül kiegészítik a két utánozhatatlan főszereplőt.
Szerencsére kéznél van a második kötet, így amint tudom neki is látok. :)
Népszerű idézetek
– Mondja, miért olyan nehéz magával mindig? – kérdezte Lord Maccon elkeseredve, mire Alexia elvigyorodott.
– Talán mert nincs lelkem? – vetette fel.
– Józan esze, az nincs – javította ki a gróf.
74. oldal, 3. fejezet
Csillagom, a vámpír olyan, mint a jól nevelt úrihölgy: sosem árulja el a korát.
60-61. oldal - 2. fejezet
– Rémes lehet szegénynek – szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. – Emberek gondolkoznak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban! Ez igazán tragikomikus.
33. oldal
– Mi a pokol ez? – kiabált Lord Maccon. […]
– Az egy harapásnyom, gróf úr – felelte, és örült, hogy nem reszket a hangja, még ha valamivel mélyebb is, mint szokásos.
Lord Maccon dühe még feljebb szökött.
– És ki harapta meg? – üvöltötte.
Alexia csodálkozásában oldalra billentette a fejét.
– Ön tette – válaszolta, és rögtön ezután megfigyelhette, hogyan változik egy alfa farkasember szégyenkező kiskutyává. Nem mindennapi látvány volt.
167. oldal
Nem akarok meghalni, gondolta. Még nem is kiabáltam Lord Macconnal a legutóbbi faragatlan viselkedése miatt!
8. fejezet - 196. oldal
– Az vagyok?
– Hogy micsoda? – Miss Tarabotti zavart tettetve lesett ki rá kusza fürtjei mögül. Nem, szó sem lehet róla, hogy megkönnyítse a gróf dolgát.
– A szerelme?
– Nos, ön farkasember, skót, mezítelen, talpig véres, és én mégis fogom a kezét.
318. oldal
A gróf biztos volt benne, hogy az önkontrollja itt bujkál valahol, éppen csak nem találta sehol.
171. oldal, 7. fejezet
Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg.
– Ne játszd meg magad! – utasította rendre barátnőjét. – Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon.
Ivy gyorsan magához is tért[…]
40. oldal - 2. fejezet
– Az olcsó öltözék nem lehet gyilkossági indíték – nézett rá Woolsey grófja merően.
– Maga szerint nem.
17. oldal
A kor nem számít. Mit érdekel engem, hogy hány éves, vagy mennyire vénlány? Hát mit gondol, én hány éves vagyok, és mennyire agglegény?
164. oldal
A sorozat következő kötete
 | Napernyő Protektorátus sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Cassandra Clare: A herceg 94% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Megérint a sötétség 76% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz 92% ·
Összehasonlítás - Chloe Neill: A lányok olykor harapnak 89% ·
Összehasonlítás - Laurell K. Hamilton: Gyilkos tánc 88% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: Gyülekező árnyak 86% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Kard által 93% ·
Összehasonlítás - Rainbow Rowell: Csak így tovább 90% ·
Összehasonlítás - Csóti Lili: Hetedvérig 89% ·
Összehasonlítás