Időtlen (Napernyő Protektorátus 5.) 91% 268 csillagozás

Már nagyon kíváncsi voltam, az írónő hogyan zárja le ezt a sokszínű és magával ragadó sorozatot, és ezzel Alexia kalandjait is. Bár a szálak nagy részét elvarrta, sajnos nem vagyok teljesen elégedett a befejezéssel.
Ahogy már megszoktuk, ennél a résznél is kínzóan lassan kezdődik a történet. Érthető, hisz két évet ugrottunk az időben, és fel kell vennünk a fonalat, hogyan is él Alexia és Conall Prudence születése óta, de nekem sajnos ez már túl hosszadalmasnak érződött. A karakterek és a humor is laposabb volt, mint az előző részekben.
A könyvnek mindenképp jót tett, hogy egy idegen országot is megismerhettünk. Mikor végre valahára Alexiáék eljutottak Egyiptomba, onnantól kezdve beindult a történet spoiler. Sok mindenre választ kaptam, amely a sorozat során felmerült bennem, mégis voltak az írónőnek olyan megoldásai, amelyre csak a számat húztam spoiler.
Szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni a lezárásból, nekem ez a megoldás kicsit mesterkéltnek és erőltetettnek hatott. Ennek ellenére nagyon szeretem a sorozatot, az egyik legeredetibb, amit olvastam, csak hát a végére már ellaposodott és kiégett.

Szeretnék egy nyílt bocsánatkérést intézni a @Könyvmolyképző kiadó felé, miszerint ez a sorozat most fut újra igazán, hogy kiszórjátok a raktárvásárokon nevetséges árakon. Elnézést kérek érte, hogy méltatlanul mellőztem jómagam (és szerintem még sokan leszünk így) ezt a sorozatot és így nem kaptátok meg a visszajelzést arról, hogy ezt a sorozatot igenis IMÁDJUK.

Igen, drága mandarinjaim, ez a kötet maga volt a megdöbbentően jó zárás! Nem hittem volna, hogy a rengeteg selyem, csíkos mellény és hímzés közepette egy ilyen remek családot fogok megismerni, és ahol NEM a vámpírok és a farkasemberek lesznek az igazi főszereplők, hanem egy ellentetjük, egy természeten túli. Lady Alexia Maccon ma utoljára fogta a kezemet és leültetett az ágyra, hogy egyhuzamban befejezzem a kalandjait. Hihetetlenül élveztem minden egyes órát, hangosan nyerítettem a kedves férjével váltott eszmecseréken és nem hittem volna, hogy kivételesen nem akadok fenn egy random romantikus kapcsolaton, mert így éreztem kereknek a sztorit. Prudence a maga borzalmas nevével imádni való, szinte láttam szemeim előtt, ahogy rohangált kölyök farkasként a lakásban! :D ♥
Mindent egybe vetve egy az egyiptomi kaland is remekül sikerült, mondjuk igencsak megmaradt a folytatás lehetősége, de várhatóan ezek nem kerülnek már magyarul a kezeim közé :( Ezt sajnálom, de megértem. Végszavam: Olvassatok Gail Carrigert! Ez a nő egy zseni, remek humorral!

Sajnos búcsút kell vennem egy újabb kiváló sorozattól. Legalábbis ami Alexiát és Lord Conallt illeti, Prudence ( valóban szörnyű név) és az ő Damája még visszatérnek egy másik sorozatban. Angolul mindenképpen és ha a @Könyvmolyképző úgy akarja, magyarul is.
Jóformán az összes titokra fény derült az utolsó rész végére egy izgalmas egyiptomi kiruccanás keretein belül. A szerző a maga frenetikus stílusában ötvözte a humort, a kalandot, az izgalmakat. És hát a végére szépen elrendezte mindenki sorsát. ( Azért volt egy pillanat, amikor rendesen rámhozta a frászt)

A teljes értékelés elérhet őa blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/11/gail-carriger-i…

"Egy újabb sorozat végére került pont, megint csak el kell engednem a szeretett karakterek kezét. Nem könnyű ez, hisz ahogy Alexia, úgy a kis Prudence is a szívemhez nőtt. Csak az vigasztal, hogy befejezés megírása előtt a szerző megropogtatta az ujjait, majd egy olyan kalandos történetet alkotott, ami méltó a sorozat színvonalához. Kétségtelenül izgalmakkal telt. Roppant nagy kíváncsiság ült a lelkemen, miközben haladtam előre a történettel. Foglalkoztatott Biffy és a falka, sőt még a kalapszalon sorsa is. Érdekelt a Maccon család és furcsa kísérete, valamint, hogy mit találnak utazásuk során, honnan ered az a kórság, ami a természetfölöttieket támadja. És különben is, hogyan érnek össze ezek a fél világot beszövő fonalak. A regény néhány pontján elbizonytalanodtam, hogy ebből még ki lehet hozni az egységességet, de ahogy haladtam előre, úgy épült bennem egyre jobban a bizonyosság. S az a kis angol humor, ami megjelenik a lapokon! Pompás élményt adott. A cselekmény eleinte kusza, majd oly rendezetté válik, mint Biffy kravátlija. Bár a végére én még szántam volna jó pár oldalt, hogy kellőképp fel lehessen dolgozni a feltárt információkat, ennek ellenére is úgy érzem, hogy a történet megfelelő mederbe folyt.
A Napernyő protektorátus kivételes sorozat. Megfelelő módon keveredik benne minden, ami egy élvezetes sorozat alapkelléke. A színes szereplők és nem mindennapi események mellett gyakorta felbukkan egy-egy steampunk jellegű mechanikus eszköz. Megvan a maga íze, sava-borsa. Bár a történet végére értem, biztos, hogy még fogom forgatni a könyveket. S ha majd újra leveszem a polcról biztos, hogy bekészítek magam mellé egy kis teát, valamint apró süteményt, hiszen már tudom, hogy micsoda kalandokban lesz részem."

Nem is várhattam volna ennél jobb befejezést! *-*
A történet, valamint a szereplők most is teljesen lenyűgöztek. Kiderült, hogy tényleg mindig van min meglepődni; Gail Carriger nagyon ért a csavarokhoz.
Nagyon hangulatos volt Egyiptomról olvasni. Tetszett, ahogy Alexia és csapata felfedezi az ottani embereket és érdekességeket. Természetesen mindenféle veszélyekkel együtt.
A kis Prudence iszonyat cuki és nagyon érdekes a képessége. Alig várom, hogy a róla készült sorozatot is olvashassam :))
Conall még mindig az egyik szívszerelmem, annyira bírom a pasit. Alexiával tényleg tökéletes párost alkotnak. Tetszett, hogy mennyi romantikus jelenetük volt (még ha aprók is).
A másik nagy kedvenc párosom Lyall és Biffy. Jó volt az utóbbi nézőpontjából is olvasni a könyvet. Velük szintén egy csomó érdekesség történt, aminek kíváncsi leszek a kimenetelére.
A vége egyszerre sikeredett romantikusra, félig lezáratlanra és természetesen meglepőre.
Aki még nem olvasta volna a sorozatot, annak csak ajánlani tudom❤

Ezzel a kötettel véget ért a Napernyő Protektorátus, Alexia Maccon, Conall Maccon és a kis sisere had története.
Ez a kötet is sok izgalmat és új felfedezést tartogatott a számunkra, de e mellett szerencsére jó lezárást is kaptunk. Számomra nagyon érdekes dolgok derültek ki, olyanok, amikre nem is számítottam. Biffy, Lord Akeldama mellett az egyik kedvenc karakterem lett. Prudence irtó cuki, Madame Lefoux most is kitett magáért. Ivy Tunstell lepett meg a leginkább. :D
Lyall professzor nem éppen pozitív értelemben csodálkoztatott el, de végül, a könyvet letéve megértettem, hogy mit miért tett.
Jó sorozat volt. Nem mondom, hogy visszavonhatatlan kedvecet avattam, viszont egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, mert gazdagabb lettem általa egy vérfarkasos-vámpíros-lélektelen történettel.

Amint megszereztem ezt a régóta vágyott könyvet, rögtön elkezdtem olvasni.
A szokásos főszereplő gárda nem hazudtolta meg önmagát, ha nem épp Prudence fürdetésén ügyködik mindenki, akkor épp a házukból, házukba osonnak át.
Lord Akeldamából sosem elég, ahogy ezt szerintem minden eddigi résznél kifejtettem, itt is tudtam volna még többet olvasni a kis cukros-mézes körtécskémről…
A komolytalanságok sora végeláthatatlannak tűnik, ahogy a humor és irónia is, de azért itt megjelent már komolyabb téma, történelmi rejtélyek, csavaros, hosszú életutak.
Alexia Londonban is sok kalandot él át, a farkasemberek és a vámpírok nem túl kezesbárányok.
Lyall professzorról kiderül, hogy van szíve, és meri is használni. Biffyről, hogy még mindig egy aranyos karakter. Channing Channing neve is még mindig garantálja a félmosolyt.
Aztán Alexia Alexandriába megy (talán az apjának innen jutott eszébe a neve?)
Van itt léghajó, örök sivatag, múmiák, inkább nem is akarjuk tudni a korukat vámpírok és a szokásos komikus elemek közé csomagolt félelmetes jelenetek.
spoiler
Ivy karaktere igencsak fejlődött, örültem neki.
Alexia még mindig nagyon kemény csaj, akin nem foghat ki még itt sem a fűző és a turnűr.

Szeretnék még olvasni róluk, sajnálom, hogy nem érkeznek a részek már magyarul, ha jól tudom. :(

Vigyorogva és fájó szívvel zártam be a könyvet.
Vigyorogva, mert Gail Carriger megint zseniálisat alkotott, és fájó szívvel, mert többet nem olvashatok erről a nagyszerű társaságról.
Pedig milyen csodás lenne Prudence (Nem! :D) történetét is olvasni.

Cukros málnabokrom! Hát nem egyértelmű, hogy szamarat csak rugalmas nadrágban ülünk meg?!
Még mindig a könnyeimet törölgetem, ha erre a részre gondolok. Annyira fergeteges Ms. Carriger humora, annyira! És ha ez nem lenne elég, olyan zseniális találmányokat vonultat fel, mint a gépkatica, amit ki ne akarna kipróbálni, a rezgő antennáival az élen?! :D
Minden tekintetben tökéletes zárása volt ez a sorozatnak. Prudence imádnivaló kiscsajjá nőtt, Ivy spoiler válásán nagyon meglepődtem, Conall és Alexia továbbra is álompár, Lyall és Biffy kapcsolata viszont annyira kívánná a folytatást! Bárcsak, bárcsak eljutnánk odáig!
Hiányozni fog ez az őrült bagázs, de legalább az vigasztal, hogy most már bármikor levehetem a teljes (!) sorozatot a polcról.

Várakozásaimnak megfelelően szuper befejezést kaptam. Bár nem gondoltam volna, hogy így ér véget, mégis elégedett vagyok. Az írónő felsorakoztatta az összes szereplőt, hogy nagy egyiptomi kalandba rángassa őket, ahol aztán mindenkinek kijut a maga harca. A könyv egy kicsit lassan indult, de legalább időt hagyott, hogy visszarázódjak a történetbe. A könyv egyik legnagyobb érdekessége, hogy ezúttal két szálon és helyen zajlik a cselekmény és Lady és Lord Maccon mellett, most Biffy és Lyall professzor is nagyobb szerephez jutott. Csalafinta volt a történetvezetés, és meglepő fordulatokkal is bőven ellátott. Prudence pedig tündérien vicces volt. Sajnálom, hogy vége a sorozatnak.