Időtlen (Napernyő Protektorátus 5.) 97% 17 csillagozás

Szeretnék egy nyílt bocsánatkérést intézni a @Könyvmolyképző kiadó felé, miszerint ez a sorozat most fut újra igazán, hogy kiszórjátok a raktárvásárokon nevetséges árakon. Elnézést kérek érte, hogy méltatlanul mellőztem jómagam (és szerintem még sokan leszünk így) ezt a sorozatot és így nem kaptátok meg a visszajelzést arról, hogy ezt a sorozatot igenis IMÁDJUK.

Igen, drága mandarinjaim, ez a kötet maga volt a megdöbbentően jó zárás! Nem hittem volna, hogy a rengeteg selyem, csíkos mellény és hímzés közepette egy ilyen remek családot fogok megismerni, és ahol NEM a vámpírok és a farkasemberek lesznek az igazi főszereplők, hanem egy ellentetjük, egy természeten túli. Lady Alexia Maccon ma utoljára fogta a kezemet és leültetett az ágyra, hogy egyhuzamban befejezzem a kalandjait. Hihetetlenül élveztem minden egyes órát, hangosan nyerítettem a kedves férjével váltott eszmecseréken és nem hittem volna, hogy kivételesen nem akadok fenn egy random romantikus kapcsolaton, mert így éreztem kereknek a sztorit. Prudence a maga borzalmas nevével imádni való, szinte láttam szemeim előtt, ahogy rohangált kölyök farkasként a lakásban! :D ♥
Mindent egybe vetve egy az egyiptomi kaland is remekül sikerült, mondjuk igencsak megmaradt a folytatás lehetősége, de várhatóan ezek nem kerülnek már magyarul a kezeim közé :( Ezt sajnálom, de megértem. Végszavam: Olvassatok Gail Carrigert! Ez a nő egy zseni, remek humorral!

Annyira imádom ezt az egész bagázst. Miért volt ilyen rövid ez a könyv? Nagyon szomorú vagyok amiért kb semmi esélye nincs hogy az írónő többi könyvét is leforditsák magyarra.
Iszonyú vicces volt ez a rész is, mint ahogy a többi is. Biffy jeleneteit is nagyon élveztem. Nagyon szeretem Gail Carriger stílusát. És pont emiatt a stílus miatt félek hogy angolul nehezen tudnám olvasni. Egy részről borzasztóan örülök hogy végre megkapták a magyar rajongók a befejező részt, másrészt nagyon szomorú is amiért nincs több rész.

Pörgős cselekményindítással szerethettem meg a két alfánk gyerekét, aki lehet, hogy a szülőknek bosszúságot, az olvasóknak mindenképp vidám pillanatokat okoz.
A kötet megadta a választ azokra a kérdésekre, amik fennmaradtak még a negyedik résznél is, és újabb kísérletekkel sikerül Alexiának rájönnie, mi is ő valójában.
Conall hozza a formáját, annyira, hogy a váratlan eseménynél majdnem sírtam is, de végül a párosunk megkapja az esélyt a kibékülésre.
Látható, de szórakoztató fordulatokkal lopta be magát a szívembe, nem csak ez a kötet, hanem a teljes sorozat.

Amilyen jó volt olvasni a sorozat lezáró részét, annyira szomorú is vagyok, mert bár nagyon szeretném Prudence könyveit is magyarul kézbe venni, tudom, hogy erre vajmi kevés esély van.
Az Időtlen amúgy tökéletes sorozatzáró, izgalmas, fordulatos és nagyon-nagyon szerethető. Persze milyen is lehetne, olyan szereplőkkel, mint a továbbra is elképesztő kreativitással becézgető Lord Akeldama, a bolyhos drágaságok, Prudence és a gépkatica, Ivy és a társulat no meg Alexia és Conall :-). Olvassátok minél többen az egész sorozatot, érdemes!

Ki hitte volna, hogy az utolsó rész fog a legjobban tetszeni.
Imádtam, hogy Biffy ennyire előtérbe került. Elolvadtam a Lyall és Biffy jeleneteken, nagyon édesek voltak. És örülök, hogy nem dramatizálták túl a bétacserét.
Prudence nagyot alakított. Dama és a lány találkozása a végén megható volt. Bírtam az ő párosukat is.
Floote-hoz tökéletesen illet az, ami kiderült róla.
Végül pedig Conall halála olyan drámaira sikerült, hogy sajnáltam, hogy igazából nem „sikerült”. De az, hogy spoiler, sokkal jobb lezárás volt.
Szót kell ejtenem két karakterről is, akiket szörnyen utáltam. Felicity aljas kis pondró, amilyen keserű már most, nem kívánhatom, hogy haljon meg keserűen.
A másik Lady K. Túl hirtelen, gyűlölködő és cselekvő (nem gondolkodó) szereplő volt. Csodáltam, hogy eddig életben maradt. Nem bírtam, de még ő is fényévekkel jobb volt, mint Felicity.
Ui.: ugye, kivételek mindig vannak, de a vámpírok annyira pöffeszkedőek, hogy még a legbékésebb embert is kihozzák a sodrából. Rémes.

Izgalmas volt, pörgős, humoros. A mindenre és mindenkire kiterjedő boldog végkifejlet kivételével nagyon tetszett, és őszintén sajnálom, hogy vége a sorozatnak, bár nem tudom mit lehetne ebből még kihozni. Imádtam Prudence-t és az ő gépkaticáját, Conall faragatlanságát és Lord Akeldama színes szóvirágait.

bővebben: https://betonkabulija.blogspot.com/2020/03/gail-carrige…

Imádtam, imádtam, imádtam!
Carriger stílusa egyszerűen zseniális! Ahogy ötvözi a korszak sajátosságait a humorral és a rejtélyekkel, az valami fenomenális.
Már az ötödik könyv, ami Alexiáról és a kis sleppjéről szól, de még mindig nem unalmas! Sőt, újra és újra olvasnék a kalandokról, amikben részt vesznek. Az írónő mintha kifogyhatatlan tárházzal rendelkezne a sorozattal kapcsolatban… nagyon sajnálom, hogy ez volt az utolsó kötet.
Több helyen is olvastam, hogy nehezen indult be a sztori, de én ezt nem érzem így. Ha belevágott volna a közepébe, akkor nem ismerhettük volna meg a mindennapokat, sem azt, mi történt a negyedik kötet vége óta. Úgyhogy szerintem a lassú jelző elég nagy túlzás.
Kicsit sajnálom, hogy a csipkelődések Alexia és Conall között már nem voltak olyanok, mint korábban – ezen a részen is sokszor jót mulattam, de főleg nem kettejük párbeszédén.
Méltó lezárást kapott a sorozat, olyan szálak kerültek elvarrásra, amiket a korábbi kötetben vetett fel a szerző.
Mindazonáltal túl hamar elfogytak a lapok… Szívesen olvastam volna még tovább, de sajnos minden jónak vége lesz egyszer…:)

A Napernyő Protektorátus talán az egyetlen olyan sorozat, aminek egyik kötetén sem unatkoztam soha, és mindig tudott meglepetést okozni. Ez az utolsó rész egy igazán jó lezárás, szinte minden korábban felmerült dologra választ ad, és elegánsan – bár nekem kicsit túl gyorsan – varrja el a végére összefutó szálakat. Nem értem, miért nincs nagyobb olvasottsága a sorozatnak, mert igazán megérdemelné, hogy a többi kötetet is kiadják magyarul. Leginkább azt a 3 novellát tartalmazó könyvet akarnám a polcomon látni, amiben Lyall visszatér Biffy-hez, Madam Lefaux megtalálja a párját, és megismerhetjük végre Alexia és Conall első találkozását, avagy a Sündisznós Incidens részleteit. De Channing történetére is kíváncsi vagyok, Alessandro egyiptomi útjára, és Rue kalandjaira is. MINDENRE! Mivel ez az 5 kötet is egyre jobb és jobb lett, ahogy egyre jobban megismerhettük a Carriger által teremtett világ rétegeit, gyanítom hogy ez a felfelé ívelés folytatódik az írónő többi könyvével.

Gail Carriger utánozhatatlanul ír, a karakterei, a világa felépítése zseniális, ahogy a humora is. Örülnék, ha az összes könyvét olvashatnám magyarul. Gondolom tényleg a remény hal meg utoljára :)