Időtlen (Napernyő Protektorátus 5.) 92% 162 csillagozás

Szeretnék egy nyílt bocsánatkérést intézni a @Könyvmolyképző kiadó felé, miszerint ez a sorozat most fut újra igazán, hogy kiszórjátok a raktárvásárokon nevetséges árakon. Elnézést kérek érte, hogy méltatlanul mellőztem jómagam (és szerintem még sokan leszünk így) ezt a sorozatot és így nem kaptátok meg a visszajelzést arról, hogy ezt a sorozatot igenis IMÁDJUK.

Igen, drága mandarinjaim, ez a kötet maga volt a megdöbbentően jó zárás! Nem hittem volna, hogy a rengeteg selyem, csíkos mellény és hímzés közepette egy ilyen remek családot fogok megismerni, és ahol NEM a vámpírok és a farkasemberek lesznek az igazi főszereplők, hanem egy ellentetjük, egy természeten túli. Lady Alexia Maccon ma utoljára fogta a kezemet és leültetett az ágyra, hogy egyhuzamban befejezzem a kalandjait. Hihetetlenül élveztem minden egyes órát, hangosan nyerítettem a kedves férjével váltott eszmecseréken és nem hittem volna, hogy kivételesen nem akadok fenn egy random romantikus kapcsolaton, mert így éreztem kereknek a sztorit. Prudence a maga borzalmas nevével imádni való, szinte láttam szemeim előtt, ahogy rohangált kölyök farkasként a lakásban! :D ♥
Mindent egybe vetve egy az egyiptomi kaland is remekül sikerült, mondjuk igencsak megmaradt a folytatás lehetősége, de várhatóan ezek nem kerülnek már magyarul a kezeim közé :( Ezt sajnálom, de megértem. Végszavam: Olvassatok Gail Carrigert! Ez a nő egy zseni, remek humorral!

Nem is várhattam volna ennél jobb befejezést! *-*
A történet, valamint a szereplők most is teljesen lenyűgöztek. Kiderült, hogy tényleg mindig van min meglepődni; Gail Carriger nagyon ért a csavarokhoz.
Nagyon hangulatos volt Egyiptomról olvasni. Tetszett, ahogy Alexia és csapata felfedezi az ottani embereket és érdekességeket. Természetesen mindenféle veszélyekkel együtt.
A kis Prudence iszonyat cuki és nagyon érdekes a képessége. Alig várom, hogy a róla készült sorozatot is olvashassam :))
Conall még mindig az egyik szívszerelmem, annyira bírom a pasit. Alexiával tényleg tökéletes párost alkotnak. Tetszett, hogy mennyi romantikus jelenetük volt (még ha aprók is).
A másik nagy kedvenc párosom Lyall és Biffy. Jó volt az utóbbi nézőpontjából is olvasni a könyvet. Velük szintén egy csomó érdekesség történt, aminek kíváncsi leszek a kimenetelére.
A vége egyszerre sikeredett romantikusra, félig lezáratlanra és természetesen meglepőre.
Aki még nem olvasta volna a sorozatot, annak csak ajánlani tudom❤

Vigyorogva és fájó szívvel zártam be a könyvet.
Vigyorogva, mert Gail Carriger megint zseniálisat alkotott, és fájó szívvel, mert többet nem olvashatok erről a nagyszerű társaságról.
Pedig milyen csodás lenne Prudence (Nem! :D) történetét is olvasni.

Cukros málnabokrom! Hát nem egyértelmű, hogy szamarat csak rugalmas nadrágban ülünk meg?!
Még mindig a könnyeimet törölgetem, ha erre a részre gondolok. Annyira fergeteges Ms. Carriger humora, annyira! És ha ez nem lenne elég, olyan zseniális találmányokat vonultat fel, mint a gépkatica, amit ki ne akarna kipróbálni, a rezgő antennáival az élen?! :D
Minden tekintetben tökéletes zárása volt ez a sorozatnak. Prudence imádnivaló kiscsajjá nőtt, Ivy spoiler válásán nagyon meglepődtem, Conall és Alexia továbbra is álompár, Lyall és Biffy kapcsolata viszont annyira kívánná a folytatást! Bárcsak, bárcsak eljutnánk odáig!
Hiányozni fog ez az őrült bagázs, de legalább az vigasztal, hogy most már bármikor levehetem a teljes (!) sorozatot a polcról.

Várakozásaimnak megfelelően szuper befejezést kaptam. Bár nem gondoltam volna, hogy így ér véget, mégis elégedett vagyok. Az írónő felsorakoztatta az összes szereplőt, hogy nagy egyiptomi kalandba rángassa őket, ahol aztán mindenkinek kijut a maga harca. A könyv egy kicsit lassan indult, de legalább időt hagyott, hogy visszarázódjak a történetbe. A könyv egyik legnagyobb érdekessége, hogy ezúttal két szálon és helyen zajlik a cselekmény és Lady és Lord Maccon mellett, most Biffy és Lyall professzor is nagyobb szerephez jutott. Csalafinta volt a történetvezetés, és meglepő fordulatokkal is bőven ellátott. Prudence pedig tündérien vicces volt. Sajnálom, hogy vége a sorozatnak.

Minden tekintetben illő búcsú volt ez a rész a sorozattól, ahol egy utolsó fergeteges kalandra kerekedhetünk fel kedvenc szereplőinkkel Egyiptomba. Alexiához és a társulatához híven nem hiányzott a felfordulás, a nyomozás, a megfelelő illem és kellem, a fodros napernyők, színes kravátlik, tea, valamint kivételesen egy kis kávé sem. Lord Conall Maccon-nal imádni való a zsörtölődésük továbbra is, Prudence egy életre való, tüneményes gyerek, és annak hogy Biffy külön figyelemmel lett kitüntetve egy másik szálon Lyall-el a nyomában, igazán örültem. Gyönyörűen pontot tett mindegyik fontosabb kérdés végére a történet, nem rest sugallni azt sem, mi lesz a Maccon házaspárral és a falkával a jövőben. Rettentően hiányozni fog ez az őrült bagázs.:)

Napernyő Protektorátus 5

Nem volt rossz lezáró rész, de közel sem annyira izgalmas és humoros, mint az 1-3. részek, de azért tetszett.
Az eleje kicsit lassan pergett, de aztán felpörgött a történet. Sok rejtély merült fel a múltból, és sokan igen nagy érdeklődét mutattak a Maccon házaspár különleges gyermeke iránt, aki számomra a kedvenc szereplő volt ebben a részben.
A főszereplőknek megvolt a maguk baja és sok nyomozni való, emellett Alexia gonosz, irigy, rosszindulatú húgocskája is pletykálkodásával jól megkeverte a dolgokat.
Szóval volt sok kaland, remek helyszínek, mivel a házaspárnak egy egész színtársulattal Egyiptomba kellett utaznia, tehát a történet jó fele, eme egzotikus tájon játszódott, a hőlégballonos utazásokról már nem is beszélve.
Szóval jó volt, de számomra azért maradtak elvarratlan szálak, igaz nem fontos dolgokban.

Anno nagyon szerettem olvasni a Napernyő Protektorátus első részét, a Lélektelent, ami – már amennyire az emlékezet morzsái engedik felderengeni a folytatások eseményeit és színvonalát – érzésem szerint a sorozat legjobb darabja. A hosszú évekig elhúzódó magyar kiadás nem tett jót a kapcsolatunknak, ami odáig fajult, hogy az utolsó epizódot az érdeklődés leghalványabb jele nélkül nyammogtam végig, sőt, félbeszakítottam Az Aranypinttyel, ami szintén nem tett jót szerencsétlen könyvnek. Igazság szerint úgy jártam volna el tisztességesen, ha az elejétől újraolvasom a sorozatot, de ezt akkor sem tettem volna meg, ha a birtokomban vannak. Elszállt felettünk az idő, kedvesem.

Annyira imádom ezt az egész bagázst. Miért volt ilyen rövid ez a könyv? Nagyon szomorú vagyok amiért kb semmi esélye nincs hogy az írónő többi könyvét is leforditsák magyarra.
Iszonyú vicces volt ez a rész is, mint ahogy a többi is. Biffy jeleneteit is nagyon élveztem. Nagyon szeretem Gail Carriger stílusát. És pont emiatt a stílus miatt félek hogy angolul nehezen tudnám olvasni. Egy részről borzasztóan örülök hogy végre megkapták a magyar rajongók a befejező részt, másrészt nagyon szomorú is amiért nincs több rész.

Tökéletes „lezárása” a sorozatnak. Egyetlen pillanatra se csalódtam. Nagyon tetszett a két szál: Egyiptom és a Macconok, valamit London és Biffy (no meg Lyall professzor).
Alexiáék megint belekerültek a sűrűjébe, de végre oly sok titokra fény derült. Annak kifejezetten örülök, hogy az írónő megnyugtatott minket kedvenc vérfarkas/lélektelen párosunk jövőjét illetően.
Biffy pedig… hatalmas meglepetés volt, annak ellenére, hogy mindig is tudtam, sokkal több van benne, mint a ficsúr.
Ivy… na ő aztán meglepő csavar volt a végén. Minden elismerésem Carrigernek.
Egyetlen dolgot sajnálok: hogy a többi könyvet nem fogja kiadni a @Könyvmolyképző. Iszonyat nagy kár, mert megérdemelné a sorozat és mi rajongók is, hogy magyarul olvashassuk Prudence és Biffyék történetét.