Blameless (The Parasol Protectorate 3.) 81% 21 csillagozás

Fél csillag levonás, mert Alexia utazása nem mindig tudott lekötni. Egyszerűen nem arról akartam olvasni. Értem én, hogy steampunk, mindenféle kütyü és egyebek, de nem igazán érdekelt. A Lord Maccon szálat viszont imádtam. Persze sokat számított, hogy végrevégrevégre rengeteget szerepelt Lyall professzor. Csak reménykedem, hogy ez a következő részekben is így marad.
Kezdem is a következőt :-)
Könyörgöm valaki lépjen meg egy ilyen napernyővel!

A szívem megszakadt Biffyért!! Meg a kiskutyáért:D Nekem ez tetszett eddig a legjobban, nem olyan pörgős, de van benne sok okoskodás. Egyre jobban úgy érzem, hogy Alexia és én rokon lelkek vagyunk. Nem csak azért, mert én kanállal eszem a pesztót:D
Még jó, hogy van még két rész, mert nem tudom, mi lesz velem nélkülük!

Nem is tudom, mit mondjak… ez hatalmas csalódás volt, főleg, hogy az 1-2. rész nagy kedvencem lett. Ez a rész ellenben az unalmas felsőfokát birtokolta. Gyakorlatilag nem történt semmi, s ami történt az is olyan unalmas és lassú mértékben, hogy nem bírtam. Ténylegesen szenvedtem a könyv közepén, s egyszerűen nem tudtam rendesen koncentrálni.
Már azzal dobtam fel a könyvet, hogy elképzeltem egy Lyall-Biffy-Lord Akeldama szerelmi háromszöget, s azzal szórakoztattam magam.
Pozitívum viszont minden rész, amiben Biffy volt, annyira gyönyörűen lettek azok a részek megírva, hogy meg is könnyeztem egyes jeleneteket.
Ezzel ellentétben Alexia elhagyta magát teljesen. Az 1-2. részben imádtam a megszólalásait, a cselekedeteit… ebben a részben viszont… nos, ellaposodott.
Kár érte, remélem a következő rész jobb lesz.

Nem igazán nyűgözött le ez a rész. Alexia idegesített, most valahogy a csípős megjegyzései sem voltak a helyén, és az hogy a babát parazitának és hasonlónak nevezte többször is kihozott a béketűrésemből.
A történet is lapos volt, egyedül Lyall professzor és szegény Biffy volt, aki ellensúlyozta a csalódást.
Lehet túl régen olvastam az előző részt, de ez a könyv koránt sem nyújtott olyan szórakozást, mint amit én vártam.

Alexiával sosem unalmas az élet. Bár a második kötet közel sem tetszett annyira, mint az első és jó ideje volt, hogy olvastam, azért jó volt visszatérni ebbe a furcsa világba. Az utazgatás meg a fel-alá rohangálás különösebben nem hozott lázba, remélem a következő kötet ennél statikusabb lesz és egy helyen fognak zajlani az események. Amit még hiányoltam, az Alexia meg Conall közös jelenetei, de érthető okoból, most csak ennyi jutott. Viszont üdítő volt Dollyt, akarom mondani Lyall professzort többet látni és kíváncsian várom a kalapüzlet további sorsát. spoiler

A történet felpörög, már megint utazunk. Most Itália a cél. Alexia újabb és újabb kalandokba csöppen. Nincs megállás. Az írónő kilép a megszokottból. A társasági civódásoktól és romantikus évődésektől eljutunk a tényleges harcig. Sajnos itt nem mozog olyan magabiztosan a szerző, de egy piros pontot érdemel azért, hogy nem a maradt a kaptafánál és bevállalja az újítást.

A szerző humorát továbbra is imádom, de most a cselekményt egy kicsit túltolta. Az utazásos sztori egy részét kifejezetten untam. De sebaj, egy fél csillag lepottyant, nem katasztrófa. Attól még bírom a sorozatot és a következő rész is várólistás marad.

A történet szerint az előző rész végén kidobott Lady Maccaron haza költözött a családjához, ám ott sem teázhat sokáig. A családi konfliktusok miatt Loontwill méltóságos úr az utcára teszi nevelt lányát. A probléma eszkalálódni látszik, amikor kiderül, hogy Alexia egyetlen valamire való barátja, Lord Akeldama és az egész pereputtya eltűnt Londonból, pont amikor bebútorozna hozzá. Végül a megbuherált gépkaticák támadása teszi be az ajtót. Főhősnőnk úgy dönt, nem ül tovább a babérjain és apja nyomdokaiba lépve Olaszország fele távozik, hogy a Templomosok után eredjen.

Szóval irány Franciaország, majd a napfényes Itália. Az utazás rengeteg veszélyt rejt és merénylő ül kb. minden bokorban. De hiába ez a sok minden. A jobbra- balra futkározás nekem kicsit unalmas volt. Végig azon szurkoltam, hogy érjen már oda. Az olaszokat viszont imádtam. Tea nélkül is. Kávéval. Egyértelműen! :D

Lord Maccon meg hozza közben a merengő hősszerelmest. Piával és megbántottsággal együtt. kb. az egész regény alatt hűtlennek vélt felesége után sír. Mondjuk bírom, ahogy földrésznyi távolságból utálják és szeretik egymást Alexiával. Ennek ellenére a kedvenc karakterem egyértelműen Lyall professzor, aki mind e közben próbálja egyben tartani a falkát.

És persze a legnagyobb kérdése a történetnek, hogy miféle lénnyel is várandós Lady Maccon?

Kicsit sok volt a rohangálás tényleg, meg valahogy nem volt rendesen lekerekítve ez a rész, de azért voltak kedvenc jelenetek (Dolly! :D), és még mindig imádom, ahogy Carriger fogalmaz. Kár, hogy pl. cselekményben nem annyira erős. Most lesz egy kis pihenő a következő rész előtt asszem.

Azt hiszem a 1.5 napos olvasási idő magáért beszél :D

A sorozat 3 részével kezdtem . Még nem olvastam vámpíros, vérfarkasos könyvet nem is vágytam rá. De most alig bírom ki estig, hogy azt első kötet elkezdhessem. Humoros, izgalmas, igazán szórakoztató olvasmány .

Ó, hát én ezt a sorozatot még mindig imádom! Csak azt sajnálom, hogy nem tudtam több időt szánni az olvasásra.
Alexia természetesen várandósan sem marad ki a kalandokból, sőt. Új szereplők, új feltalálók, és mindnek csak egy kérdése van; mi lesz a természeten túli gyerekből? Vagy természetfelettiből?
Fél csillag levonás, mert Conallt az első állapotában nem igen szerettem. Vicces volt, na de mégis… :D
Nem tudom, mikor jutok hozzá a következőhöz, de szeretném!