A ​gézengúz 7 csillagozás

Ezzel nem lettünk különösebben nagy barátok. A népmesékben se kedvelem a hazugságmeséket, legfeljebb egyet-egyet, de nagy menniységben nem. Na, ez viszont töményen az, lódítások láncolata, képtelen kalandok hada, valós környezetben. Érdekes kísérlet, de nem én vagyok a célközönsége.

Én a gézengúz helyett inkább a szélhámos megnevezést választottam volna. Főszereplőnk rokonait megkárosítva meglép szerencsét próbálni, és még sikertelenségei után sem adja fel. Vannak mozzanatok, melyek ismerősek lehetnek közel-keleti mesékből. Üzbegisztánt nem is ismerjük meg, hisz nem sokban különbözik a környező kultúráktól, a történet jellegéből adódóan pedig a történelmét sem ismerjük meg. Egynek jó volt, de sokat nem adott.

A nemzetes kihíváshoz kerestem olvasmányokat, és azt hiszem, egy ritka kincsre bukkantam Üzbegisztánnal. Egész Ázsia különleges számomra, de főleg a Távol-Keletet szeretem, noha a Közel-Kelet világa is nagyon eltér a miénktől. De a kontinens közepe valahogy mindig is kiesett az utamból, így emiatt is érdekesnek számított ez az olvasmány. Egészen törökös volt a hangulat, főleg a vallási szokások miatt (már az a kevés, amit arról is tudok), úgyhogy emiatt mégsem volt extrém különleges és sajnos, nem sajnos, nincsenek teljesen pozitív élményeim.
Az üzbég környezetbe egy 14 éves fiú kalandjai kapcsán tekintettem be, ami nem számít túl komoly forrásnak. Ráadásul mindezt egy csomó vándorlás kapcsán, ami részemről teljesen értelmetlen volt.
Az, ahogyan indult, még nem, bár túl terjedelmes volt a nevek, foglalkozások, utcák és játékok felsorolása, de megadta az alaphangulatot. Az elején számos csínytevésnek lehetünk tanúi, aztán hogyan, hogy nem, a gézengúzunk (akinek furcsamód nincs neve, és akire szerintem egyáltalán nem illik a név, talán kétszer nevezték így) hirtelen gondol egyet, és egy rossz csíny után otthagy csapot-papot, majd elindul a maga útján szerencsét próbálni. Persze senki nem keresi, nagyon nem is csodálkoznak rajta, hogy eltűnt (a végén említik meg) több vándorral is találkozik, több bejhez is szolgának szegődik, de nem bír megmaradni sehol – van, ahol kihasználják, van, ahol ő használ ki másokat –, noha később már szeretne hazatérni, de szakadtan és éhesen nem lehet, úgyhogy pénz kell, de a munka már nehéz. Valami mindig akad neki, de hosszú távon már minden rossz. Aztán amikor megnyugodni látszik, megint történik valami. A végén egy ópiumbarlangban lesz szolga, ami aztán maga a paradicsom, de onnan is elmegy… valahová. Meglehetősen nyitott a történet, mintha elfogyott volna az író ideje arra, hogy leadja a kéziratot. Volt szó Indiáról, de ha konkrétan arról nem is, legalább arról lehetett volna szót ejteni, hogy miként indul oda…
Szóval, ez az egész utazgatós dolog csak háttércselekménynek kellett a környezet bemutatására, de nem sikerült túlzottan érdekesnek.
A legtöbb rész a bazárok színes forgatagáról szól, van külön szappanpiac, kenyérpiac, halpiac, sőt, szénpiac is. Valahogy mindig ide lyukad ki a Gézengúz, itt tud elbújni a tömegben, ha valaki kergeti és itt fut össze az ismerősökkel, itt lesz tanúja néhány érdekes esetnek, amikor pl. tévedésből agyonköveznek valakit, vagy a tolvaj bizonyul ártatlannak, esetleg egy hős elestét mesélik el; egy híres prédikátor hamis beszédét is meghallgatja, bámul egy kis cirkuszt, és a legtöbbet talán teát szolgál fel. Főleg az ópiumbarlangban, de úgy egészében nagyon sok teát isznak és rengeteget imádkoznak (bár nehéz lenne úgy elbeszélni egy napot, hogy az ötből egy imaóra se essen bele).
Megmutatkozik benne a barátság és az árulás, megcsalás, egy kis próbatétel, a nélkülözés (bár munka mindenhol akad), magány, a sok bolond ember tragédiája, egy kevés politika és néhány utalás Nyugatról.
Tehát sok minden van itt, de mindből csak egy kicsi. Mozgalmas, az igaz, akcióban nincs hiány, de sokszor elég nagy ugrások történnek két pont között, nem tudtam mindent követni, hogy mikor hova és miért került a főhősünk. Nem tudunk meg sokat arról, hogy milyen környezetből jött (egyáltalán nem szigorúból és tragikusból), de hogy hová tart, arról aztán semmit sem. Még simán lehetett volna fokozni.
Vannak bent versbetétek is, leginkább a játékos részekhez kapcsolódóan. Az író költőként és műfordítóként is ismert, hazájában elég nagy tekintélynek számít(ott).
Mindenképpen jó volt elolvasni, felkeltette az érdeklődésemet, ezután többet kell majd olvasnom Közép-Ázsia ismeretlen kultúráiról is!