Talpig ​feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.) 88% 332 csillagozás

„Ezt egy olyan nő mondta nekem, akinek le volt borotválva a haja, arcát démonira festette, és egy férfi levágott feje díszelgett a bicepszén. Egyből bizalmat ébresztett bennem.”

Kedves Gabriella!

Mondhatom most már, hogy nem csak a személyes találkozásainkkor örülök meg neked, hanem a könyveiden keresztül is.
Első kőrben érdemes elmondanom számodra, hogy mikor megvettem jó szívvel a könyvedet, a borító volt az egyetlen ami megfogott benne.
Miért?
Általában az ellentétes neműekről ritkán olvasok könyvet. És, mint, hogy most bevallottam hiányosságomat, azt is el kell ismernem köszönettel tartozom ezért.
Tehát:
– Köszönöm, hogy kimozdítottál a komfortzónámból.
-Köszönöm, hogy ebben a nehéz időszakban kicsit megpihentem, és egy pár órára kiszakítottál a fájdalmamból, hogy egy olyan világba léphessek, ami tele van korruptsággal, veszéllyel és határtalan igazságtalansággal, mégis minden egyes sorodat imádtam és csak abban reménykedtem sosem fogynak el a lapok….sajnos nem így történt.

Az írásmódod nagyon tetszik, képes vagy kirántani az olvasót a valóságból és elvinni egy olyan városba, ahova akarva – akaratlanul is egyik veszélyből a másikba csöppen.

Hihetetlen volt a testvérpárral végig élni, sőt nem csak velük, a váltott szemszögnek köszönhetően minden szereplővel lélegezhettem, gondolkodhattam.
A karaktereid tele vannak meglepetéssel, botrányos mennyiségű kérdést hagyva a fejemben, színesek a jellemeik, legyen gonosz, vagy annak hit, mindegy is volt, csak tudni akartam és akarom most is a sok kérdésemre a választ…
Tehát ezeknek tudatában, nincs kedvenc vagy utált karakterem, de van egy morgós tükörképem ami a folytatást követeli mióta befejeztem a könyvet…:D♥

Szóval nem is csűröm csavarom tovább a mondandómat.
Brutálisan jót alkottál és nagyon remélem már írod, hacsak nincs kész a folytatása….:D♥

Hatalmas kedvencet kaptam és neked pedig lett egy újabb rajongód.

Üdv.: Egy moly, aki bár morog, nem harap :D♥

Abban azért van valamiféle romantikus báj, hogy brutál kínzó migrénnel fetrengve,citromos zöld teát szürcsölve (mert az nem hánytat), mikor már meghalni sincs erőd, kínodba megfogsz egy könyvet, mert ez vékony, és erre egy migrénes főszereplővel találkozol, aki amúgy a végén zöld teát kér? Coincidence? I'd doubt that. Persze, ugyanakkor a frissen legyógyuló tetkód vakarod, mint egy rühes, erre meg a könyv úgy gondolja, mennyünk má bé egy tetoválószalonba, oszt a füles-farkas, plüss, nyuszi mamuszodba bújsz, tiszta feketéhez párosítva, akkor meg kiderül, hogy a csórika meg stupid zoknikat csipázza a feketével.
SRSLY? Még szerencse nem vagyok nagy pizzás, mert akkor biztos odacsaptam volna a könyvet, vagy a lapjaival kitapétázom a tükreink… biztos ami tuti alapon.
Külön érdekes, hogy a több napos migrénem is felszívódott, mire a kötet végére értem. Nem is keresném az összefüggést, de itten mán minden gyanús.
Egyébként írhatnék valamit a könyvről is, de tartalomjegyzékezni nem akarom. A szívem sem tépte ki, törte össze és ragasztotta vissza, annak ellenére nagyon csipáztam. Gyors volt és jó. Ugyanakkor az egyik legnagyobb erőssége miatt berágtam mégis. Az biztos, hogy alig pár oldal alatt végigszaladunk mindenen, mindent megtudva ami fontos, tehát a terjedelem nem ment a mondandó rovására, mégis épp azért, mert az egész világ és szereplők nagyon ütősek, én sajnálom, hogy el lett puffantva. Megkapunk a kötetben mindent, amitől a sztori kerek egész, ezt ismételten hangsúlyozom, de még egy ennyit lehetett volna bele tuszkolni, és most nem a folytatásra célzok. Nekem jól esett volna, abbiztos.

Nem gondoltam volna, hogy 140 oldalban is ki lehet dolgozni egy ennyire kerek, egész történetet úgy, hogy egy sajátságos hangulatú, fantasy elemekkel megalkotott világba csöppenünk. Mindennek a tetejébe, a karakterekkel kapcsolatban sincs hiányérzetem. Kellőképpen ki lettek dolgozva annyira, hogy megismerhessük őket.
Nagyon tetszett a cselekmény, végig fent tartotta a figyelmem és még fordulatok is jutottak a történetbe. Szerettem a felbukkanó humort, az izgalmas jeleneteket.
Minden tekintetben meggyőzött. Alig várom, hogy kiderüljön, mit tartogat még számunkra az írónő.
A folytatás is már itt van a polcomon. :)

Mindössze 140 oldal és mégis egy percre se áll meg a történet, meg is lepődtem, hogy ennyire rövid időn belül játszódik a cselekmény. Nagyon tetszik az írónő stílusa, annyira gördülékeny, képes pillanatok alatt megnyerni magának.

Kasját még szoknom kell, kicsit távol áll tőlem, mind a stílusa, mind pedig a személyisége. Az mindenestre pozitív, hogy a testvérével Igorral a tűzbe is mennének egymásért spoiler. Megkedveltem a két főszereplőt. Igor és a színes zoknik és a nem éppen akadémiai tetoválása. Persze ott van Alaska is, aki érthető módon nem igazán megy emberek közé, nekem a kedvencem mégis Adorian, már rögtön az elején belopta magát a szívembe, remélem a többi részben sokat lesz szem előtt. spoiler

Köszönöm @DzsDzs88 ♥, hogy az utamba sodortad ezt a sorozatot, igazából Neked köszönhetem, hogy megvettem mind a négy részt és tovább kalandozhatok Bagolyvárosban.

Hajnalban sikerült befejeznem, és nekem nagyon bejött. :D Nagyon tetszik nekem Gabriella stílusa, annyira zseniális, mint a karakterei. :D Egy ideje már követem Instagramon az írónőt, és idén nyáron személyesen tőle vehettem meg a könyvhéten a három könyvét, ezúton is köszönöm neki, hogy megalkotta ezt a csodát, amit most végre alkalmam nyílt elolvasni. :D Habár ez volt az első könyvem Gabriella Eldtől, de nem is az utolsó. :D Bár eleinte a borítok engem nem fogtak meg, nem voltam benne biztos, hogy nekem bejönne-e a sztori, de mekkorát tévedtem. :D Amint nyáron megláttam a standon, beléjük szerettem, már csak a negyedik részt kell beszereznem a sorozatból. :D

Alaska Adorian Jones, egy nem mindennapi srác. Egy kicsit különc, és magának való, introvertált srác, aki megjavít ezt az, és közben igyekszik nem kerülni a tükröződéseket az adottsága miatt is, de ettől olyan különleges, és nagyon jól is áll neki. :D Adorian is nagyon szimpatikus volt, sőt viccesebb, mint Alaska, teljesen az ellentéte, de így volt jó, ahogy. :D Ő volt az első, akit nagyon, de nagyon megszerettem, aztán jött Igor, és durr bele. :D Csak úgy felpörögtek az események, amik nagyon izgalmasak. :D

Végig élveztem ennek a két csávónak a kalandos útját, a megismerkedésük pillanatától kezdve egészen a végéig, habár ez az út, nem éppen volt zökkenőmentes. :D Igor is nagyon különleges egy karakter. Neki is van adottsága, mint Alaskának, habár neki másabb, de ettől különleges. Őt a történet során senki sem kíméli, az írónő jól el vereti szegényt, de Alaskát, sőt Kasját se kímélte meg ettől. XD Úgy olvastatta magát ez a kicsi könyv, kár, hogy ilyen rövid, nagyon megszerettem, jól felépített sztori, jó karakterekkel. :)

További értékelésem:

link
link

Mindig is hittem, hogy létezik egy olyan világ, ahol mindenféle neon fények és különleges cselekedetek, emberek élnek. Most ezt a világot jobban megismerhettem ennek a könyvnek köszönhetően. Mielőtt elolvastam volna, nagyon sok helyen láttam. A könyvfesztiválon, könyvhéten, de leginkább a 11. Molyszülinapon ismerhettem meg jobban, hisz ott egy teljes interjú volt vele kapcsolatban. Azt hiszem ott döntöttem el, hogy ki szeretném olvasni. A @Fonixkonyvmuhely támogatásával ez is sikerült. Ezúton is nagyon köszönöm nekik.♥
Amikor belekezdtem, nem tudtam eldönteni, hogy ez most tetszeni fog e nekem, vagy sem. De erre a kérdésre hamar megkaptam a választ, ugyanis már az elején beindult a story. A városban működő Imprémium, a legfőbb rendszer, számon tartja azoknak az embereknek a nevét, akik valamilyen adottsággal vannak megáldva. Ám a háttérben ennél sokkal komolyabb dolgok is történnek. Igort üldözik a katonák egy olyan dolog miatt, amit nem is ért. Épp Alaska Jones lakásában bújik meg kis időre, majd amikor a rendőrök rá találnak, Alaskát is túszul ejti. Eközben a tévében egy olyan felvételt játszanak le, ami az Imprémium ellen van. De vajon ki vetítette le? Ki volt az a merész hacker?
Mi az ami a legjobban tetszett nekem? A helyszín. Sokszor álmodok olyat, hogy egy neon fényekkel kivilágított sötét városban élek. A könyvben szereplő város ugyanilyen. Tehát Gabriella Eld valóra váltotta az álmomat. De nem csak a helyszínnel, a cselekménnyel és a szereplőkkel is megmelengette a szívemet. Nagyon hamar kiolvastam és ez annak volt köszönhető, hogy letenni nem bírtam. A napom fénypontja az volt, amikor a kezembe vehettem. Pörögtek a lapok nálam, ahogy a story is.
A karaktereket nagyon jól kitalálták. Nem az átlagos, jó fiúkkal volt körülvéve a regény. Sőt…Bár emiatt is lett az egyik kedvencem. 3 embert említenék meg, akik számomra favourite-k lettek.
Alaska Jones egy iszonyatosan fura, kicsit titokzatos, monoton munkát végző szereplő. A stílusát baromira bírtam. A falfehér arc, karikás, bevérzett szemek, fekete ruhák. Az adottsága…. lenyűgöző. Volt benne valami, ami miatt mindenki szerette. Talán a nyugodtsága és értelme miatt, ami áradt belőle.
Igor egy igazi rosszfiú, aki mindig bajba keveredik. Menő, de belül mégis sebesült, akinek a legfontosabb a nővére, bármennyire is öldöklik egymást. A hobbija, vagy foglalkozása nagyon tetszett. Ő mindenféle ötletes feliratokat készített ruhákra. Szívesen végezném ezt én is.
Kasja azért is volt a szívem csücske, mert kiállt mindenkiért tüntetni. Nagyon kevés olyan ember van, aki az életét is kockáztatja azért hogy egy jobb világban éljünk. Tetszett, hogy nem egy gyenge, romantikázós csajsziról van szó, hanem egy kőkemény, belevaló, bátor emberről. Noha én sosem szeretnék magamra tetkót varratni, biztos jól nézhet ki tele mintával a külseje. ☺️
Csodálatos lezárása, vége lett, amit nagyra becsülök. Hagyta egy kicsit az olvasót elgondolkodtatni azon, vajon mi történhet ezután a szereplőkkel, de mégis egy kicsit megnyugtatja őket, hogy igen, itt a vége fuss el véle. Könnyed, izgalmas, kalandos, letehetetlen. ♥
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2020/11/gabriella-eld-…

Rövidke, de pont ezért nagyon kis kompakt történet, remek bevezetője egy sorozatnak, amelyből remélem hamarosan több részt is olvashatunk majd. A stílusban, szóhasználatban számomra volt egy-két döccenő, amit egy éles szemű szerkesztő kigyomlálhatott volna, a borító és a könyv egész megjelenése se tetszik nekem, de ettől eltekintve nem tudok és nem is akarok belekötni semmibe, sőt mindenkit biztatok, hogy olvassa, ha szereti a disztópiákat, mert ez egy jól sikerült, szórakoztató darab ebben a műfajban.

Több ismerősöm is olvasta már a kötetet és nagyon szerették, úgyhogy én is nagyon lelkesen vágtam bele az olvasásába. Kíváncsi voltam, mi ez a nagy „hype” körülötte. Szerencsére nem kellett csalódnom benne, valóban szépen összetett történetet vázolt fel. Bár ebben a részben még csak leginkább a háttértörténet, a környezet és az Impérium szervezetének bemutatása kap központi szerepet, de kapunk egy kis ízelítőt a következő részekre vonatkozóan is. A főszereplők mindegyike külön egyéniséggel rendelkezik és mindegyiküket sikerült nagyon megkedvelnem, Alaska, Kasja és Igor is nagyon jó fejnek tűnnek. Egy véletlen „baleset” következtében ismerkedik össze a testvérpár, Kasja és Igor Alaskával, de ebből a véletlenből szoros barátság szövődik. Kíváncsi vagyok, hogy mikbe keverednek még bele a folytatásokban, alig várom, hogy azokat is olvashassam.
Bővebben: link

Általában jó pár oldalba telik míg beszippant egy könyv vagy sikerül elképzelnem a történteket, főleg a fantasyknál. De itt szinte a 2.oldal után magával ragadt Igor és Alaska története! Nagyon izgalmasan indult a könyv, amint Igor berepült Alaskához le sem tudtam tenni! Izgalmas volt végig, egy percig sem lehetett unni a cselekmények alakulását!
Már az első percben megkedveltem Igort és Alaskát, na és persze Adoriant is :D off Imádtam Igor pólóit, színes zoknijait és az Itt nyald meg tetkóját! Alaskát is egyből megkedveltem! Nagyon zárkózott, ami érthető is, de Igorékkal mégis elég hamar megtalálta a közös hangot!
Kasja pedig egy nagyon belevaló csaj! Imádtam a stílusát és annak ellenére, h Igorral állandóan marták egymást, nagyon jó testvérek voltak! Amikor sokszor visszaemlékeztek a gyerekkorukra, jókat nevettem magamban, mert eszembe jutott, h mi is állandóan öltük egymást a nővéremmel :D
Meglepő volt a csavar a könyvben és egy kicsit sajnáltam is, de nagyon várom már, h olvashassam a folytatást!
És mégegyszer köszönöm @DzsDzs88 , h felhívtad erre a sorozatra a figyelmemet, tényleg nagyon szuper! ♥

2022.10.08.
Még mindig imádom a srácokat és a megismerkedésüket! ♥

2023.07.
Szeretem a srácok megismerkedését, ahogy szinte egyből egy hullámhosszon vannak (persze, a kezdeti trauma után)!
Izgalmas napon mennek keresztül, nem igazán unatkoznak egymás mellett :D

Gabriella Eld ebben a potom 140 oldalban úgy felpörgeti az eseményeket, hogy a még altatóhatása alatt lévő agyam sokszor hirtelen fel se fogta, hogy mi történik. Imádtam, hogy a történetet több karakter szempontjából ismerhettük meg, ami számomra még közelebb hozta a szereplőket. Minden, de tényleg minden oldalon történt valami, ami egyszerűen engem elvarázsolt és magába szippantott. Rendkívüli tehetség lakozik az írónőben, az már egyszer biztos !

Rendkívül humoros és izgalmas kötet, szélsebesen vágtató cselekményszál, és egyedi, szerethető karakterek. Röviden talán csak így tudnám jellemezni. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy jó ez a könyv, csak túl rövid, azt üzenném, hogy az igazán jó íróknak nincs szükségük több száz oldalra ahhoz, hogy tudjanak hatni az olvasóra, elég hozzá 140 oldal is ! Gabriella Eldnek pedig köszönöm az élményt, és azt, hogy az ő könyve segített át engem ezen a nehéz időszakon !

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/10/e…