Talpig ​feketében (Legendák a Bagolyvárosból 1.) 243 csillagozás

Gabriella Eld: Talpig feketében

Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.

Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.

Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.

Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Eredeti megjelenés éve: 2018

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól · Tagok ajánlása: 12 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Főnix Nova Főnix Könyvműhely

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2018
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632679

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Alaska Adorian Jones · Igor Blankenschwift · Kasja Blankenschwift · Chen Wei · Gen Jen


Kedvencelte 27

Most olvassa 3

Várólistára tette 154

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

„Ezt egy olyan nő mondta nekem, akinek le volt borotválva a haja, arcát démonira festette, és egy férfi levágott feje díszelgett a bicepszén. Egyből bizalmat ébresztett bennem.”

Kedves Gabriella!

Mondhatom most már, hogy nem csak a személyes találkozásainkkor örülök meg neked, hanem a könyveiden keresztül is.
Első kőrben érdemes elmondanom számodra, hogy mikor megvettem jó szívvel a könyvedet, a borító volt az egyetlen ami megfogott benne.
Miért?
Általában az ellentétes neműekről ritkán olvasok könyvet. És, mint, hogy most bevallottam hiányosságomat, azt is el kell ismernem köszönettel tartozom ezért.
Tehát:
– Köszönöm, hogy kimozdítottál a komfortzónámból.
-Köszönöm, hogy ebben a nehéz időszakban kicsit megpihentem, és egy pár órára kiszakítottál a fájdalmamból, hogy egy olyan világba léphessek, ami tele van korruptsággal, veszéllyel és határtalan igazságtalansággal, mégis minden egyes sorodat imádtam és csak abban reménykedtem sosem fogynak el a lapok….sajnos nem így történt.

Az írásmódod nagyon tetszik, képes vagy kirántani az olvasót a valóságból és elvinni egy olyan városba, ahova akarva – akaratlanul is egyik veszélyből a másikba csöppen.

Hihetetlen volt a testvérpárral végig élni, sőt nem csak velük, a váltott szemszögnek köszönhetően minden szereplővel lélegezhettem, gondolkodhattam.
A karaktereid tele vannak meglepetéssel, botrányos mennyiségű kérdést hagyva a fejemben, színesek a jellemeik, legyen gonosz, vagy annak hit, mindegy is volt, csak tudni akartam és akarom most is a sok kérdésemre a választ…
Tehát ezeknek tudatában, nincs kedvenc vagy utált karakterem, de van egy morgós tükörképem ami a folytatást követeli mióta befejeztem a könyvet…:D♥

Szóval nem is csűröm csavarom tovább a mondandómat.
Brutálisan jót alkottál és nagyon remélem már írod, hacsak nincs kész a folytatása….:D♥

Hatalmas kedvencet kaptam és neked pedig lett egy újabb rajongód.

Üdv.: Egy moly, aki bár morog, nem harap :D♥

5 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Abban azért van valamiféle romantikus báj, hogy brutál kínzó migrénnel fetrengve,citromos zöld teát szürcsölve (mert az nem hánytat), mikor már meghalni sincs erőd, kínodba megfogsz egy könyvet, mert ez vékony, és erre egy migrénes főszereplővel találkozol, aki amúgy a végén zöld teát kér? Coincidence? I'd doubt that. Persze, ugyanakkor a frissen legyógyuló tetkód vakarod, mint egy rühes, erre meg a könyv úgy gondolja, mennyünk má bé egy tetoválószalonba, oszt a füles-farkas, plüss, nyuszi mamuszodba bújsz, tiszta feketéhez párosítva, akkor meg kiderül, hogy a csórika meg stupid zoknikat csipázza a feketével.
SRSLY? Még szerencse nem vagyok nagy pizzás, mert akkor biztos odacsaptam volna a könyvet, vagy a lapjaival kitapétázom a tükreink… biztos ami tuti alapon.
Külön érdekes, hogy a több napos migrénem is felszívódott, mire a kötet végére értem. Nem is keresném az összefüggést, de itten mán minden gyanús.
Egyébként írhatnék valamit a könyvről is, de tartalomjegyzékezni nem akarom. A szívem sem tépte ki, törte össze és ragasztotta vissza, annak ellenére nagyon csipáztam. Gyors volt és jó. Ugyanakkor az egyik legnagyobb erőssége miatt berágtam mégis. Az biztos, hogy alig pár oldal alatt végigszaladunk mindenen, mindent megtudva ami fontos, tehát a terjedelem nem ment a mondandó rovására, mégis épp azért, mert az egész világ és szereplők nagyon ütősek, én sajnálom, hogy el lett puffantva. Megkapunk a kötetben mindent, amitől a sztori kerek egész, ezt ismételten hangsúlyozom, de még egy ennyit lehetett volna bele tuszkolni, és most nem a folytatásra célzok. Nekem jól esett volna, abbiztos.

3 hozzászólás
Szöszmösz_Gorkie P>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Nem gondoltam volna, hogy 140 oldalban is ki lehet dolgozni egy ennyire kerek, egész történetet úgy, hogy egy sajátságos hangulatú, fantasy elemekkel megalkotott világba csöppenünk. Mindennek a tetejébe, a karakterekkel kapcsolatban sincs hiányérzetem. Kellőképpen ki lettek dolgozva annyira, hogy megismerhessük őket.
Nagyon tetszett a cselekmény, végig fent tartotta a figyelmem és még fordulatok is jutottak a történetbe. Szerettem a felbukkanó humort, az izgalmas jeleneteket.
Minden tekintetben meggyőzött. Alig várom, hogy kiderüljön, mit tartogat még számunkra az írónő.
A folytatás is már itt van a polcomon. :)

>!
Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2018
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155632679
Niitaa P>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Egyszerre érzem magam lenyűgözve és átverve.

Kezdjük ott, hogy mindenki azzal etetett, hogy ez egy olyan ifjúsági könyv, ami mentes a romantikától. Nos, tény, hogy abszolút nem központi elemként, de megjelenik benne; megjegyzem, teljesen indokolatlanul.
Másodszor: a könyv nagyon rövid, egy egydélutános, könnyed olvasmány. Nincs ezzel semmi gond, főleg mivel nemrégiben láttam be, hogy kevés helyen is lehet nagyot alkotni, no para. De az szerintem nem megengedhető, hogy ilyen kevés lapon ennyire sok ismétlés legyen. Könyörgöm, nem vagyok én annyira feledékeny, hogy két oldalanként vissza kelljen térni az alapokhoz…
Harmadszor pedig: Adorian a történet legnagyobb durranása, mégis az egyik legfelejthetőbb karakterként van jelen. Sok rajzot láttam a könyvhöz kapcsolódóan és sok képen olyan jópofán volt ábrázolva, hogy borzalmasan kiábrándítóan hatott rám a folyamatos háttérbe szorítása. Nem érdemli meg ezt az elhanyagolást, túl nagy potenciál rejtőzik ahhoz benne. Olyasmit is hallottam, hogy a folytatásban több szerep jut neki, bár ez az első könyv megítélésén nem változtat.

Jó, köszönöm, most, hogy kihisztiztem magam tudok a jó dolgokra is koncentrálni.

A szerző egyedi világképet alkotott, ami igencsak megtetszett. A nagy villódzó neonfeliratokkal tarkított, mágneshorgászoktól és egyéb kis simlis ügyektől ragacsos világ korruptsága lenyűgöző. Úgy érzem, hogy jó alapozó tényezők hangzottak el. A szűkszavúság ellenére jól láttam magam előtt mind a helyszíneket, mind a hierarchiai rendszereket.
A karakterek hát… nekem mind nagyon aranyosak voltak. Tudom, inkább a vagány, belevaló, lázadó és egyéb hasonló jelzőkkel kellene illetnem őket, de nekem ők csak aranyos kis elveszett kölkök voltak. Megvan a saját tragédiájuk, ami formálta és formálja őket, de oly mélységben egyikkel sem ismerszik meg az olvasó, hogy ezt igazán át tudja érezni, ezáltal megmarad külső szemlélőnek. Tehát nézi, ahogy gyerekek próbálják megváltani a kis világukat, miközben fülüket és farkukat behúzva menekülnek, mikor akaratlanul is hozzányúlnak a nagyok játékához.
A sztori is alapvetően jó volt. Nem vártam hatalmas csavarokat, hiszen azért mégiscsak egy kisregényről beszélünk, amely egyedisége miatt egyszerűen muszáj, hogy magyarázattal is megtöltse a lapokat, így nem marad hely nagy hőstetteknek. Ennek ellenére csavaros, ifjúsági regény lett a végére. Számomra kiszámítható, de ez nem vont le az élvezeti értékéből.

Úgy gondolom, kellett volna neki még két három átolvasás, bővítés ismétlések kihúzása!!!, de alapvetően rendben volt.

csakegyluca P>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Mindig is hittem, hogy létezik egy olyan világ, ahol mindenféle neon fények és különleges cselekedetek, emberek élnek. Most ezt a világot jobban megismerhettem ennek a könyvnek köszönhetően. Mielőtt elolvastam volna, nagyon sok helyen láttam. A könyvfesztiválon, könyvhéten, de leginkább a 11. Molyszülinapon ismerhettem meg jobban, hisz ott egy teljes interjú volt vele kapcsolatban. Azt hiszem ott döntöttem el, hogy ki szeretném olvasni. A @Fonixkonyvmuhely támogatásával ez is sikerült. Ezúton is nagyon köszönöm nekik.♥
Amikor belekezdtem, nem tudtam eldönteni, hogy ez most tetszeni fog e nekem, vagy sem. De erre a kérdésre hamar megkaptam a választ, ugyanis már az elején beindult a story. A városban működő Imprémium, a legfőbb rendszer, számon tartja azoknak az embereknek a nevét, akik valamilyen adottsággal vannak megáldva. Ám a háttérben ennél sokkal komolyabb dolgok is történnek. Igort üldözik a katonák egy olyan dolog miatt, amit nem is ért. Épp Alaska Jones lakásában bújik meg kis időre, majd amikor a rendőrök rá találnak, Alaskát is túszul ejti. Eközben a tévében egy olyan felvételt játszanak le, ami az Imprémium ellen van. De vajon ki vetítette le? Ki volt az a merész hacker?
Mi az ami a legjobban tetszett nekem? A helyszín. Sokszor álmodok olyat, hogy egy neon fényekkel kivilágított sötét városban élek. A könyvben szereplő város ugyanilyen. Tehát Gabriella Eld valóra váltotta az álmomat. De nem csak a helyszínnel, a cselekménnyel és a szereplőkkel is megmelengette a szívemet. Nagyon hamar kiolvastam és ez annak volt köszönhető, hogy letenni nem bírtam. A napom fénypontja az volt, amikor a kezembe vehettem. Pörögtek a lapok nálam, ahogy a story is.
A karaktereket nagyon jól kitalálták. Nem az átlagos, jó fiúkkal volt körülvéve a regény. Sőt…Bár emiatt is lett az egyik kedvencem. 3 embert említenék meg, akik számomra favourite-k lettek.
Alaska Jones egy iszonyatosan fura, kicsit titokzatos, monoton munkát végző szereplő. A stílusát baromira bírtam. A falfehér arc, karikás, bevérzett szemek, fekete ruhák. Az adottsága…. lenyűgöző. Volt benne valami, ami miatt mindenki szerette. Talán a nyugodtsága és értelme miatt, ami áradt belőle.
Igor egy igazi rosszfiú, aki mindig bajba keveredik. Menő, de belül mégis sebesült, akinek a legfontosabb a nővére, bármennyire is öldöklik egymást. A hobbija, vagy foglalkozása nagyon tetszett. Ő mindenféle ötletes feliratokat készített ruhákra. Szívesen végezném ezt én is.
Kasja azért is volt a szívem csücske, mert kiállt mindenkiért tüntetni. Nagyon kevés olyan ember van, aki az életét is kockáztatja azért hogy egy jobb világban éljünk. Tetszett, hogy nem egy gyenge, romantikázós csajsziról van szó, hanem egy kőkemény, belevaló, bátor emberről. Noha én sosem szeretnék magamra tetkót varratni, biztos jól nézhet ki tele mintával a külseje. ☺️
Csodálatos lezárása, vége lett, amit nagyra becsülök. Hagyta egy kicsit az olvasót elgondolkodtatni azon, vajon mi történhet ezután a szereplőkkel, de mégis egy kicsit megnyugtatja őket, hogy igen, itt a vége fuss el véle. Könnyed, izgalmas, kalandos, letehetetlen. ♥
További: https://csakegyluca.blogspot.com/2020/11/gabriella-eld-…

meseanyu P>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Rövidke, de pont ezért nagyon kis kompakt történet, remek bevezetője egy sorozatnak, amelyből remélem hamarosan több részt is olvashatunk majd. A stílusban, szóhasználatban számomra volt egy-két döccenő, amit egy éles szemű szerkesztő kigyomlálhatott volna, a borító és a könyv egész megjelenése se tetszik nekem, de ettől eltekintve nem tudok és nem is akarok belekötni semmibe, sőt mindenkit biztatok, hogy olvassa, ha szereti a disztópiákat, mert ez egy jól sikerült, szórakoztató darab ebben a műfajban.

Papírra_vetett_gondolataim>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Gabriella Eld ebben a potom 140 oldalban úgy felpörgeti az eseményeket, hogy a még altatóhatása alatt lévő agyam sokszor hirtelen fel se fogta, hogy mi történik. Imádtam, hogy a történetet több karakter szempontjából ismerhettük meg, ami számomra még közelebb hozta a szereplőket. Minden, de tényleg minden oldalon történt valami, ami egyszerűen engem elvarázsolt és magába szippantott. Rendkívüli tehetség lakozik az írónőben, az már egyszer biztos !

Rendkívül humoros és izgalmas kötet, szélsebesen vágtató cselekményszál, és egyedi, szerethető karakterek. Röviden talán csak így tudnám jellemezni. Azoknak pedig, akik azt mondják, hogy jó ez a könyv, csak túl rövid, azt üzenném, hogy az igazán jó íróknak nincs szükségük több száz oldalra ahhoz, hogy tudjanak hatni az olvasóra, elég hozzá 140 oldal is ! Gabriella Eldnek pedig köszönöm az élményt, és azt, hogy az ő könyve segített át engem ezen a nehéz időszakon !

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/10/e…

oldmoviegirl01>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Elvárásoktól mentesen kezdtem bele a cuki hódos könyvembe, abszolút nem tudtam mire számítsak.
Gyorsan kirajzolódott Bagolyváros hangulata a felhőkarcolókkal, amelyek között húzódó utcákra nem jut el a természetes fény, csak a neonfeliratok vibráló fényei oldják a teljes sötétséget, és ahol rejtegetni kell az adottságokat, vagyis a különcséget/különbözőséget.

Akciódús, vagány kisregény 140 oldalban, igazi egyéniségekkel, humorral, csipetnyi fájdalommal (végtelenül sajnáltam Igort és Kasját a szüleik miatt, a kiderülő körülmények miatt), rengeteg tetoválással és színes zoknikkal.
Az utolsó mondatok elolvasása után pedig legalább annyira várom a további bagolyvárosi kalandokat, mint ahogy Winie legújabb kalandjait (csak, hogy a kiadónál maradjak). Szerencsére rátaláltam Gabi ’abszolút nem karácsonyi’ karácsonyi novellájára, ami rögtön segített egy kicsit úrrá lenni a hiányon.

GytAnett>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Ez az 5 csillag inkább megelőlegező, mert annak ellenére, hogy nagyon tetszett, érezhető volt rajta, hogy inkább bevezetés.
Már tavaly is szemeztem ezzel a könyvvel. Nem tudtam róla semmit, csak annyit, hogy nagyon tetszik a borítója, illetve hogy a figyeltjeim sorra pakolták kívánság- vagy várólistára a könyvet. Még csak fülszöveget sem olvastam, de vonzott. Most pedig a Merítés-díj ifjúsági kategóriájában „versenyző” a második rész, úgyhogy ezt isteni jelnek vettem, gyorsan be is szereztem.
Unatkozni egy fél pillanatig sem kellett, minden egyes oldalon történt valami. Rettentő mérges voltam, hogy egyszerűen a külvilág nem hagyott békén, így 20 oldalnál többet egyszerre nem volt lehetőségem olvasni.
Gyakorlatilag az első oldalon belecsaptunk a lecsóba, akkor még csak pislogtam, hogy tulajdonképpen mi is van? Ki az az Alaska, ki az az Igor? Végül egészen gyorsan megtudunk mindent, értendő ezalatt a világfelépítés is. Nagyon tetszett, hogy tényleg a valódi világról van szó, csak egy kicsi plusz csavart kapott, ami már igazán feldobta a valóságot. Nem mondom, hogy nem maradtak bennem a világgal kapcsolatban kérdőjelek, de remélem, hogy a későbbi kötetekre válaszokat kapok, de mégsem, akkor sem keseredek el, mert hát mit várunk 140 oldaltól? :) Igen, tudom, a írók nem szeretik ezt olvasni, de tényleg rövid volt. Szívesen olvastam volna még tovább, az a szerencse, hogy a második rész is a kezem ügyében van.
Egyelőre a szereplők még nem bírtak teljesen a szívemhez nőni, de abban biztos vagyok, hogy Igornak nem lesz nehéz dolga, ő kifejezetten jó úton jár.
A váltott szemszögű írásmód miatt is nagyon pörgősek voltak az események. Lényegében alig pár óráról szól a könyv, de nagyon tartalmas pár óra volt. :D
Alaskával még barátkoznom kell, ő az extrém introvertáltságával egy kicsit távolabb áll tőlem. Kasja meg egy igazi badass lány, akinek aztán tisztességesen van mindenről véleménye! Ő már egy kicsit túl sok, de nem lesz vele sem gond, mert kedvelhetőek voltak. Herr Wulf pedig a bölcs öregember, szerintem minden történetbe kell egy ilyen szereplő. :D

ap358 P>!
Gabriella Eld: Talpig feketében

Mindenre számítottam, csak erre nem. Élhetnék a „beszippantott” klisével, de az nem lenne elég kifejező. Fantasztikus volt, pont egy ilyen rövid, mégis zseniális olvasmányra volt szükségem.
A borító miatt egy nagyon összetett, talán kissé elvont kisregényre számítottam, de már az első oldalakon bebizonyosodott, hogy ez egy remek YA disztópia. A karakterek egyediek (még ha nem is tinik), humorosak és rendkívül szerethetőek. Régen olvastam ennyire jól összerakott disztópiát. Ez a kevés oldalszám is elegendő volt ahhoz, hogy tökéletes világot és társadalmat alkosson az írónő.
Ami miatt mégis egyedi ez a kisregény, hogy a karakterek nem akarják megdönteni a jelenlegi vezetőséget, és nem kívánnak egy új rend megalakulására lépéseket tenni. Társadalmuk nem fogadja el őket, titkaikat őrizgetik, ők ennek a világnak az X-menjei, de a képességek osztásakor a leértékelt sorba álltak, ezért elsősorban önmagukra és az eszükre próbálnak hagyatkozni. A cselekmény fordulatos, szinte le se lehet tenni a könyvet. Több szemszögből ismerhetjük meg a történéseket, és imádtam a fiúk részeit. Habár be kell vallanom, az első fejezetekben Alaskát lánynak tippeltem, mert fiúnévként ezt még nem hallottam.
Alaska (Adorian) és Igor történeteit még hosszasan tudnám olvasni, mert remek párost alkotnak.


Népszerű idézetek

Laktózmentes_Csillag P>!

Ezt egy olyan nő mondta nekem, akinek le volt borotválva a haja, arcát démonira festette, és egy férfi levágott feje díszelgett a bicepszén. Egyből bizalmat ébresztett bennem.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kasja Blankenschwift
1 hozzászólás
AniTiger P>!

Ezerrel pörgött az agyam, miközbehn ettem a csokoládét, és az Igor nyakán meg kulcscsontján lévő tetoválásokat bámultam, melyek eddig nem látszottak kapucnis pulóvere alatt. Egy nyitott szemet varrtak a kulcscsontja fölé, míg a nyaka jobb oldalán apró felirat tudatta: ITT NYALJ MEG!
    Ekkor jöttem rá, hogy ez a gyerek, ezzel a nyomoronc tetoválással a nyakán, egyszerűen nem lehet bűnözőzseni.

61. oldal (Alaska)

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Adorian Jones · Igor Blankenschwift
1 hozzászólás
Vivinnie>!

Az ember mindig azoknak a véleményétől és ítéletétől tart a legjobban, akiket szeret.

ÖTÖDIK FEJEZET, 115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Chen Wei
Perly>!

Játszótér volt a bordakalitkám, hülyéskedtek benne a belső szerveim.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Igor Blankenschwift
April_Faye I>!

Azt kívántam, bárcsak a bátorságom is olyan nagy lenne, mint a szám. Akkor sokkal könnyebben menne nekem ez az élet dolog.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Igor Blankenschwift
Molymacska P>!

Ismét rádöbbentem, hogy ezek a Blankenschwifték egy külön állatfaj. Gyönyörű faj, de kiszámíthatatlan és életveszélyes.

39. oldal

Laktózmentes_Csillag P>!

A szó szoros értelmében: mindent levert, felborított és összetört, a turmixgépektől kezdve az életemig.

67. oldal

AniTiger P>!

    Neki volt egy piros szemüvege, nekem meg egy színes zoknim, amúgy talpig feketébe burkolóztunk. Úgy őriztük ezeket a színes foltokat a ruhatárunkban, mint a kifecseghetetlen titkokat. Pedig mennyi titok lappangott még azokon a zoknikon túl! Mi ketten is titkok voltunk. Ahogy a kirakatok üvegében őrült táncot lejtő Adorian, vagy az én lopott másodperceim. Elvesztünk az éjszakai fények között. Láthatatlanok voltunk.

140. oldal (Igor)

Kapcsolódó szócikkek: Alaska Adorian Jones · Igor Blankenschwift
1 hozzászólás
Laktózmentes_Csillag P>!

Legnagyobb bánatomra én emberből voltam: törékeny csontból és sérülékeny bőrből.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Igor Blankenschwift

A sorozat következő kötete

Legendák a Bagolyvárosból sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Üvegváros
Fróna Zsófia: Démonok közt
Csóti Lili: Hetedvérig
Victoria Schwab: Egy kegyetlen dal
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Cynthia Hand: Angyalnyár
Rick Riordan: Neptunus fia
J. K. Rowling: Legendás állatok és megfigyelésük
Mészöly Ágnes: A kupolák titka
Böszörményi Gyula: 3… 2… 1…