Holt ​szemek és színarany 72 csillagozás

Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Tíz ​esztendeje már, hogy az a sötét árnyék odaköltözött Sutan Levkowsky szeme sarkába.

Levkowsky kisasszonyt Hegyvég városában boszorkánynak tartják, hiszen nem elég, hogy múltjában féltve őrzött titkok lapulnak, nő létére ír és olvas, ráadásul ért a gyógyításhoz is. Hiába kitaszított, mégis ő az, aki egy viharos éjszakán megmenti Kaiwan Kral doktort a biztos halál markából, az orvost, aki délről érkezett a Folyómenti Birodalom eldugott, babonák sújtotta hegyormai közé. A találkozás sorsfordító: Kaiwant ugyanolyan homályos, sötét alak kísérti, mint Sutant, és feltett szándéka, hogy kideríti, miért szegődött a nyomába a szörnyű jelenés.

Amikor hátborzongató gyilkosságsorozat rázza meg a környéket, úgy döntenek, együtt járnak utána a fiatal lányok iszonyatos halálának. Az orvost a lelkiismerete indítja a nyomozásra, Sutant pedig mindössze anyagi okok vezérlik, de mindkettejüknek hamar rá kell döbbennie, hogy a sötétség, amibe beleártották magukat, sűrűbb és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2023

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2023
388 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634703341 · Illusztrálta: Gabriella Eld
>!
Fumax, Budapest, 2023
388 oldal · ISBN: 9789634703372

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Kaiwan Kral · Sutan Levkowsky · Lelan Zoric · Nasut Kvelsywok · Wiktor Dorek


Kedvencelte 12

Most olvassa 21

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 229

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

DzsDzs88 IP>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Tökéletes választás volt ez a kicsit sötét, kíméletlen történet ebben a borongós, szürke őszi időben, miközben imádtam a színeit is – a fenyvesek zöldjét, a naplemente narancs-rózsaszín izzását, az arany sárga csillogását.
Egyszerre ragyogó és sötét, akár az emberi lélek.
GE elképesztő szókinccsel és líraisággal olyan világot és hangulatot teremtett, ami az első oldaltól magával ragadott.
Újra bizonyította, hogy igazi erőssége a karakterek megformálása és a személyiségek bemutatása – a karakterek súlya a történetben beszédes, remekül alkalmazott; a nézőpontjuk pedig jól vezette a cselekmény szálait. Remekül használ hangulatokat és képeket, miközben érzelmekkel veszi be a lelkemet és ránt be a sorok közé, az események közepébe.
A történetről rengeteget lehetne mondani, de ezt olvasni kell. Megismerni a személyes tragédiákat és életeket, és végigjárni az események izgalmas, és nem mindennapi útját egy varázslatos, hagyományokkal és babonákkal teli világban. Imádtam a csavart, amit már a történet közepe felé sejteni lehetett, és imádtam a morzsákat, amiket sorra elhintett, hogy alig tudjam letenni a könyvet spoiler.
Egyenesen ágon kedvencek közé került.

Külön elismerésem a gyönyörű kiadásért, a könyvet kézbe venni is élmény.♥️

4 hozzászólás
bemese05 P>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Kicsit nehezen hangolódtam rá az elején a könyvre, sokáig csak kapkodtam a fejemet, h vajon most ki és mit csinál. Eltartott egy darabig míg teljesen bele tudtam süllyedni a történetbe, de utána már azért könnyen ment az olvasás.
Ez igazából nem egy gyorsan darálós könyv, kicsit lassabb a cselekmény, kevesebb az izgalom. Persze van okunk eleget izgulni így is az erdőben történtek miatt és sokat lehet töprengeni, h vajon ki és miért csinálja ezt.
A szereplők nem igazán kerültek közel a szívemhez, egyedül talán az óbestert kedveltem meg.
Az biztos, h az írónő egy nagyon érdekes világot mutatott be nekünk, tetszett ez a sok babona, bár én nem tudtam volna ennyi mindent fejben tartani :D Nagyon tetszett az ahova kilyukadtunk a könyv végére. Bevallom engem eléggé meglepett ami kiderült, mert sok mindenre gyanakodtam, de ezt nem gondoltam volna :)
A könyv vége szomorúvá tett, de igazából egy dark fantasytól nem is vártam mást! Vagyis örültem volna egy happyendnek, de együtt tudok élni ezzel a végkifejlettel is!

Laktózmentes_Csillag>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Hazamegyek, kérem alássan.

Valaki adjon egy tutorialt arról, hogyan kell csalódni Gabriella Eldben, mert nagyon nem megy…
Na, de hogy ne csak rébuszokban beszéljek: én hobbiszinten olvasok írástechnikát, mert lenyűgözőnek tartom a történetalkotás folyamatát, na meg hát időnként olyan információmorzsákra lelek, amik ténylegesen jól hasznosíthatóak, és ezeket az apró mozzanatokat jobban értékelem a könyvekben is, amiket olvasok. Amiért emelem kalapom eme mű előtt, hogy nem félt minden egyes alkalommal olyan specifikus lenni, hogy elfelejtsd, hogy olvasol. A karaktereink nem italoznak, még csak nem is rozsólist isznak (amire megmondom őszintén, off kíváncsi lettem), hanem fűszeres rozsólist, áfonyával és almaszeletekkel. Tudod, mi van az italban, mi van a kenőcsben, hogy néz ki a városfal, semmi nincsen elsumákolva. Ebben kutatómunka van, kérem alássan. Arról nem is beszélve, mennyire olvasmányos, irodalomrajongó énem örömében felsírt némelyik finoman megmunkált, kézműves mondat láttán :')
Még a tágabb világot is szépen megalapoztuk, hiába nem lépünk ki a hegyek aljából, akkor is tudjuk milyenek a temesvári tetemvári nők és őrségről Őrvidékről is vannak elképzeléseink (a mai értékelést a félreolvasásaim szponzorálták).
Nemrég volt egy felvilágosult pillanatom, hogy alapvetően hogyan működnek a történetek, aztán láss csodát, felfedeztem ezt a megértést ebben a könyvben is. Mindennek az alapja a konfliktus, mert ha mindenki rendben van magával, a többi emberrel és a világgal akkor adjatok repülőjegyet oda, akkor semmi nem történik. A legjobb, ha mindenkinek baja van mindennel, de leginkább önmagával. Ez átvezet a következő ponthoz, ugyanis a konfliktus a karakterek miatt jön létre, bennük és köztük van a feszültség, így hát ők a legfontosabb elemek. Na de ez a feszültség jön valahonnan, a forrás pedig a háttértörténet, ami megmondja, mégis mi bajuk van most. Tehát, ha van konfliktusod, ami a karakterekből jön a háttértörténetüknek köszönhetően, akkor igazából van cselekményed. Gabi ezt olyan jól érti, hogy a Holt szemek cselekményét elmondanám neked öt mondatban, de egy percig sem mondanám, hogy unatkoztam, mert a karakterekről disszertációt lehetne írni. Ezt most nem kísérelném meg, viszont egy kedvcsinálót bedobnék ide az egészségünkre:
– Levkowsky (kisasszony) az a Mulan lenne, aki elmegy katonának, de nem az apja miatt, hanem mert fejét fogja a hadsereg inkompetens és bigott döntésén, hogy inkább beteg öregeket küldenek háborúzni, minthogy elfogadják a nőket, de amikor meglátja, hogy a kínaiak „elismerésük” jeleként el akarják tenni láb alól, Shan Yu viszont ugyanolyan katonaként tekint rá, mint a többire, akkor átáll a hunokhoz.
– Kral doktor napjainkban az a férfi lenne, aki azért dolgozik, mert nem talál barátnőt, aki mellett househusband lehet, de ha már dolgozik, akkor is gyerekeket tanít vagy gyógyít.
– Lelan az az ember, akire rábíznám a feleségem és a kiscicáinkat.
– Litchwick az az ember, akire nem bíznék semmit, de a kiscicáinkat végképp nem.
– Vlade Gorow egy megátalkodott bestia, akit mein Gott, meg tudsz érteni.
– Wiktor Dorek az, akiről többet olvastál volna.
A világ, a karakterek és a cselekmény stimmel, mi jöhet még?
A fantasy elemek: tipikusan az az ötlet, amitől elmész a sarokba duzzogni, hogy miért nem te találtad ki, de annak legalább örülsz, hogy jól dolgoztak vele. El is kezdtem általam ismert babonák hatásán morfondírozni, hogy néznének ki ma. Remélem a telefon képernyőjének betörése nem számít tükörtörésnek, mert sokan megszívnánk vele :D (főleg, ha puha fűre ejted és abban robban atomjaira – egyik ismerősöm sztorija). Nálam akkor csillagos ötös egy fantasy elem, hogyha indokolatlanul belelkesít és elkezdek gondolkodni, ötletelni vele.
Még a végén meg kell jegyeznem, hogy az egész kötet árasztja azt az igényességet, amit a történetben kapunk, csodálatos a borító, az illusztrációk meg alles zusammen a szerkesztés, a Fumax kiadó most is kitett magáért ^^ (nem véletlen költöm ott mindig a pénzem, ami nincs).
Összegezve: Gabriella Eld még mindig példaértékű a magyar zsánerirodalomban, igényes nyelvezettel ír, maximálisan elvégzi a kutatómunkát, élővé kovácsolja a karaktereit, reálissá a világait és mindig hirdeti a sokszínűséget még mindig a szívem csücske minden aszex karakter VALAHA, mert hát… nincs sok.
Ez persze gyakorlás is, tehetség is, tapasztalat is, de még egy olyan dolog, amit talán a legnehezebb mesterire fejleszteni: hogyan írjunk teljesen önmagunkból? Nekem volt egy olyan érzésem, hogy nem akadt olyan pillanat a regényben, ami ne lett volna 110%-ig Gabi. Még ha a fegyveres szerveket ki nem állhatja, a háborúról szóló részek nem lógtak ki, mert tulajdonképpen ezeknek a kritikája volt. És még sorolhatnám.
Teljen 3 vagy 5 évbe, én itt leszek és olvasni fogom a következő regényét is, amire a dedikálós sor már lemegy a térképről :D ^^

6 hozzászólás
Ivenn P>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Összességében nekem ez a könyv nagyon ambivalens élményt nyújtott, egyszerre tetszett is meg nem is.
Először is ki kell emelnem azt, hogy nagyon szeretem a dark fantasy-t és minden tiszteletem azoké a magyar szerzőké, akik be merik vállalni a műfajt, mert szerintem baromira nem könnyű egy ilyet jól megírni. Az írónőnek viszont nagyon szépen sikerült vennie a műfaj alapvető kihívásait: a sötét hangulat, a szürke zónás, komplex karakterek és maga a világ nagyon jól ki lettek találva. Imádtam a babonákra épülő alapkoncepciót és olvasás közben legszívesebben utána néztem volna, hogy az említettek közül melyek létező babonák és melyek nem (egy-kettőt felismertem, de azért sok helyen nem tudtam volna megmondani). Nagy erőssége volt szerintem a könyvnek a karakterek adok-kapok párbeszédei, pörgő vitái is, ezt a részét nagyon élveztem és még sokáig olvastam volna.

Ami viszont nálam lerontotta az élményt, hogy az egész történet egy kicsit túl… ambíciózus lett? Túl nagyot akart markolni, de a végére nem állt úgy össze a cselekmény és a magyarázatok/megoldások is elég gyenguszra sikerültek. Két rejtély fut párhuzamosan a regényben és az egyik megoldása nekem kifejezetten hihetetlen volt, egyszerűen nem következett az adott karakter személyiségéből és az addig megismert motivációjából. Plusz volt még egy nagyon elcsépelt és erőltetett fordulat, aminél csak így ültem, hogy seriously. spoiler
Valahogy a könyv stílusa is még nekem olyan kiforratlan, rendkívül túl van írva off, úgy a szöveg 30-40%-a mehetne szerintem a kukába, az elképesztően sok elgépelésről ne is beszéljünk. Olyan „csiszolatlan gyémánt” feeling az egész kötet, bennem azt az érzést keltette, hogy ha egy pár évet adtunk volna még a szerzőnek, akkor sokkal jobb és élvezhetőbb eredményt kaptunk volna. Mindenesetre a világban rejlő lehetőségek nagyon ígéretesek voltak és a szereplőket, a hangulatot nagyon megszerettem. Gabriella Eld mindenképp rákerült a radaromra és érdeklődve fogom várni, hogy mit tartogat számunkra a jövőben – az adult dark fantasy-ért pedig mégegyszer hatalmas köszönet! :)

Letta_Reads>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

„- (…) Hát nem érted, hogyha én meghalok, neked akkor is élned kell? Belepusztulnék, ha nem így volna.
– Egymagam csak egy szomorú, szerelmes dal vagyok – szólalt meg ekkor a fiú keservesen. – Azonban veled valamiképp eleven.”

„- (…) A vágyban semmi rossz nincs…Rossz az emberekben van. – kacagta keserűen.”

Imádom!

Itt Molyon jött velem szembe ez a könyv. A borítóra figyeltem fel és szerintem már ennyi elég volt, hogy azt mondjam nekem ez kell. De hát muszáj voltam elolvasni a fülszöveget és onnan már nem volt megállás. Első számú volt a várt könyvek között és Könyvfesztiválon be is szereztem. off

Amikor először elolvastam a fülszöveget nekem egyből a Tim Burton féle Az Álmosvölgy legendája jutott eszembe róla. Ahogy pedig el kezdtem haladni a történettel már értettem is, hogy miért. Sötét, rejtélyes, az emberek tele vannak félelemmel és babonákkal. A film az egyik kedvencem off és éreztem, hogy a könyv már a hangulatával bekúszik szépen lassan a bőröm alá. Egy élmény volt kézbe venni és elmerülni benne.

Az írónőtől még off nem olvastam így a stílusa nekem teljesen új volt. Tetszett a történet vezetése, ahogy lassan ismertünk meg mindent és mindenkit. Tetszett az általa alkotott sötét, komor, de mégis érdekes világ tele babonákkal és érdekes emberekkel. Régóta nem éreztem így egy könyvvel kapcsolatban. Nem akartam sietni vele csak élveztem és vártam, hogy mikor milyen fordulat jön és hogyan kerülnek a darabok a helyére. off

A karakterek. Istenem, ezek az emberek. Egyszerűen imádtam, hogy mindenki megkapta a saját történetét. Senki nem az, aminek látszik és ezt be is bizonyítja az író. Izgalmasak, érdekesek és hatnak egymásra, a környezetükre és mindeközben változnak, fejlődnek.

„- Maga átokfajzat.
– Korai ezt még kijelenteni, egy napja is alig ismer.”

Sutan Levkowsky. Na basszus ő egy igazi egyéniség. Amilyen kiállhatatlan én annyira szeretem. Őszinte, durván őszinte és pont ez a legjobb benne. Nem fél az lenni, akinek érzi magát, nem akar senkinek megfelelni. Csak szabadon és nyugton akar élni úgy, ahogy neki jó. Nagyon megszerettem, egy sündisznó. Kívülről szúr és brutál nehezen engedi be az embereket, de mégis ott van a szíve a tüskék alatt. Akit pedig oda beenged, azt már nem ereszti. Minden megszólalását imádtam. Bölcs, okos, őszinte off, hű önmagához. A logikája kikezdhetetlen.

spoiler

„- Engem már felnevelt az anyám, uram,magának igazán nem szükséges másodjára vesződnie.”

Kaiwan Kral. A doki. Fúúú kemény ez az ember. Az, hogy túl élte a háború mind a 10 évét szerintem már rengeteget elmond róla. Igazi túl élő. Okos, kitartó, érzelmes. Nem a türelméről híres, az már biztos.:D
Belecsöppen egy olyan világba, amit nem ismer, olyan emberek közé, akik nem szívlelik az idegeneket. Ő még is igyekszik nyitottan, türelmesen és tisztelettel közeledni feléjük. A babonákat és a helyi szokásokat is a magáévá akarja tenni, hogy könnyebb legyen a helyzete. Azonban ezt a helyzetet senki nem akarja megkönnyíteni neki túlságosan de Sutan azért segít, ahol tud…mivel jól megfizeti érte. :D

„Abban a pillanatban élete hátralevő részében ordítani akart ezzel a férfival.”

A két főszereplőnk jól működik együtt. Élveztem minden beszélgetésüket. Egyik se hagyta magát. Jó volt ez az adok-kapok. Lassan bontakozott ki a barátságuk. A nehézségekben pedig nagyon jól kiegészítették egymást. Szerettem ezt a párost. Annyira jól egymásra hangolódtak, megértették és elfogadták a másikat. Nem ítélkeztek off.

„Doktor, katona, apa, férfi, s mégis csak egy makacs kisfiú…
– Maga a pirkadat, én az alkonyat, óbester. Mondja,mégis mi keresnivalónk van nekünk egymás mellett?”

Számomra ez a könyv sokkal, de sokkal többről szólt. Merj úgy élni, ahogy neked jó. Ne akarj másoknak megfelelni. Lehetsz önző és foglalkozhatsz csak magaddal hiszen neked te magad vagy a legfontosabb. Légy őszinte. Szeretni bárkit lehet még azt is, aki tagadja, hogy szüksége lenne rá. Semmi és senki sem az, aminek látszik!

„Mese volt ez, nem valóság.”

„- A döglött ló azt jelenti,hogy életünk végéig verejtékkel kell megszerezni a kenyerünket. Sok fontos munka vár még magára.”

Rengeteg mindent tudnék még írni róla. De inkább annyit így a végére, hogy olvassátok!!

Bt_Dóri P>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Gabriella Eld nevéről és munkájáról egészen addig még csak nem is hallottam, míg a könyvtárban új könyvként rám nem kacsintott a csini borítója! A fülszöveg igencsak ígéretesnek tűnt, szeretem a babonás hiedelmekkel operáló könyveket, de mikor mindez fantasyval keveredik, na az már igazán hívogató számomra! A megjelenés 4,5 csillagos, szép borító, arany felirat, bár ez a puhatábla az őrületbe kerget, de itt nincs más opció, ahogyan ebook elérhetősége sem, remélhetőleg lesznek…
A könyv elején térképet találhatunk, mely a történetbeli kalandozás során segít eligazodni és betájolni, merre is állunk, a végén pedig szójegyzéket kapunk, ritka és tetszetős megoldás. A tartalomjegyzéket hiányoltam, ha már ilyen szép a kiadás és a fejezetek is szépen cizelláltak, igazán szerkeszthettek volna bele.
Ami miatt szívem szerint a századig oldalig sem jutottam volna el, a rengeteg elgépelés… Szörnyű, nagyon sok a baki benne, az olvasásélményemet rögtön földhöz vágta és a tizedik hiba után már nem is számoltam, holott a könyv harmadánál jártam… Ha a sztori nem húz ennyire, tuti leteszem, elengedem, ez nagyon kiábrándító.
A történet kerete, a szereplők tetszettek, Sutan alakja nagyon jól szerepelt, bár a vége kissé kiszámítható volt, én azért végig reméltem, hogy nem az lesz. A babonák, a cselekvések ilyen helyzetekben remekül megírtak, emiatt olvastam végig, de az értékelés a fentiek miatt is maximum 4*. Újraolvasás esetleg, de ahhoz egy korrektúra igencsak elkélne.

Niphrendil IP>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Ez egy rém izgalmas regény volt. Egyetlen csavart vagy fordulatot se tudtam megjósolni előre. A végére a bűnténnyel kapcsolatban mintha kapisgáltam volna valamit, de nem jutottam elég közel a megoldáshoz ahhoz, hogy minden részletre rájöjjek. Ráadásul a legnagyobb csattanó teljesen váratlanul ért.

Na de menjünk csak szépen sorjában. Megpróbálok spiler mentesen írni, ami nem lesz egyszerű.

Mikor elkezdtem a regényt elsőre a szereplők és a világ egy leheletnyit túl egzotikusnak tetszett, de olyan hamar berántott a történet, hogy mindent hátborzongatóan tökéletesnek éreztem.
A világépítés volt a kedvencem ebben a regényben, azon belül is a babonákra épített elemek. Ezt a regényt olvasva végtelenül hálás vagyok, hogy nem vagyok babonás típus, és hogy a valóságban nem tudjuk életre hívni a hiedelmeink tárgyát pusztán azzal, hogy hiszünk benne.
Számomra az utolsó részletig rémisztő volt ez a világ, de ugyanakkor olyannyira izgalmas is, hogy faltam a könyv minden sorát.

Az írói stílus és a könyv szerkesztése egy kicsit tömörebb, így nem lehet rohamléptekkel haladni az olvasással – na meg van is mit emésztgetni benne. A történet és az idősíkok nagyon okosan voltak megírva. Mind a krimi, mind a lélektani részek tartogattak jócskán meglepetéseket.

És a regény vége… Hát, mondjuk úgy, hogy erre aztán egyáltalán nem számítottam. Pedig utólag visszanézve ez ilyen igazi arcon csapom magam élmény. Hogy nem jöttem rá???
Szerintem zseniális, dark fantasyhoz méltó a befejezés, amit szakmailag csodálok… viszont érzelmileg utáltam. Nem tudom ez mennyire érthető. A lelkemnek nem esett jól ez a végkifejlet, de az eszemmel tudom, hogy bravúros volt.

A kiadás küllemre csodaszép, igényes. A kedvenceim a kis fejezet eleji ábrák voltak. Viszont aki nem rajong a hosszú fejezetekért, az itt nem lesz nagyon boldog.

Ajánlom mindenkinek, aki egy kötetes, izgalmas fantasyra vágyik, és nyitott gondolkodásúnak tartja magát.

Davetheduck >!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Az első 100-120 oldal borzasztó nehezen csúszott. Többször azt hittem feladom. Végül megtörtént az áttörés és berántott a történet, utána viszont le sem bírtam tenni.
Magával ragadott a hangulat, a nyelvezet. A történet kellemesen borongós és itt-ott váratlan is volt.
Nekem sokszor az Álmosvölgy legendája jutott róla eszembe.
A kezdeti nehézségeket az olvasási válságom számlájára írom, szóval mindenképpen egy pozitív olvasás volt.

lettielena>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Lassan kúszik feléd egy sötét árnyék. Türelmesen várja, hogy lecsapjon. Ahogy haladsz az olvasással, úgy teríti be teljesen az elméd. Közben élvezed, nem akarsz kiszabadulni a karmai közül.

Borzongás, fájdalom, halál.

IMÁDTAM! A spotify lista pedig egy marék csillagporral hinti be az élményt.

Sutan Levkowsky kisasszony lett a kedvencem. Az ő jeleneteit szerettem a legjobban. spoiler

BBetti86>!
Gabriella Eld: Holt szemek és színarany

Különös élmény volt ez a regény. Eld más regényei alapján volt egy elképzelésem, nagyjából milyen lesz egy hagyományosabb fantasy tőle, de meglepődtem.

A történet tulajdonképpen kerek. Több szálat vezet, idősíkokat is kever, hogy aztán a végére minden a helyére kerüljön. A középpont, a jelen, amikor Kaiwan Kral doktor megérkezik Hegyvég tájaira, és egyből egy gyilkossági nyomozásban találja magát. Segítője a különc és művelt, boszorkánynak tartott Levkowski kisasszony lesz. Sutan ugyan azt mondogatja magának, hogy csak a pénz motiválja, de valójában többről van szó. Igazságot kell szolgáltatni és a két gyászoló ember között lassan kialakul a szimpátia is. Közben meg vissza-viszanézünk a múltba. Egy háborúba, és egy katona életébe, aki mást szeretett, mint amit a társadalom elnézett volna neki.

Időt kell hagyni neki, mert csak a kötet második felében mondja el, hogy a két sík miképpen kapcsolódik össze. A végére meg egy csavar is jut, ami át is értelmezi, miért ebben a formában van elmesélve a regény. Több lesz egy sorozatgyilkos nyomában járó fantasy mesénél, egy személy tragédiájának kötete is lesz, és így nézve kerek igazán a regény. Honnan jött, hova jutott, és mi lesz a végjáték. Egy életút, egy tragédia három felvonásban.

Ugyanakkor, bármelyik zsáner felől nézem, van benne valami formabontó, nyugtalanító elem, ami miatt furcsának találtam. A fantasy a babonák erejében nyilvánul meg. Hegyvégen valóságok a babonák, és mondhatni törvények. Felveszel az erdőben egy agancsot? A Szervaskirály a nyomodba szegődik és megbüntet. Nem varázslatok, nem igazán mágia, de valami olyasmi. Akad olyan, ami ismerős a mi valóságunkból, de bőven vannak saját szokások és babonák is benne. Így idegen is, ismerős is – különös.
Van gyilkos, van indíték és a végére kiderül a történet. Ugyanakkor nem klasszikus gyilkos nyomában járást kapunk, szinte csak véletlenül érnek össze a szálak és derül ki, mi és miért történt. A befejezés is hasonlóan kurta. Nem maguk a szereplők szolgáltatnak igazságot, és nem sokon múlik, hogy spoiler

Messze nem egy boldog történet, a két főszereplő meséje szenvedések sorából áll össze. Veteránok, gyászolók, küzdenek magukkal is. Még igazán egymásban sem kapaszkodhatnak meg, nincs idejük sem. Még merengek is, hogy ez a befejezés legalább Sutan számára hozott-e megbékélést. Mert Kaiwan részére nem.
Nincs bajom azzal, ha egy történet végén nem happy end van, de itt hiányoltam valami felengedést. Hogy valami jobb vagy könnyebb lett, mint a történet elején volt.

Eld stílusa most is felismerhető. Ahogy fűzi a szavakat és mondatokat, a szókincse. Nem Fable szinten nyelvújító, de neki is megvan az a saját színe, ami ismerős volt ebben a történetében is. Nem feltétlenül élvezem, de egyedivé teszi és ezt tudtam értékelni.

Vagyis, ezt a történetet és világot most még emésztem. Inkább nyugtalanít, mint tetszik. Viszont Sutan drámája remekül meg van írva, és a szerző hangja is egyedi, felismerhető. Ha a 'tetszik' jelzőt nem is érzem találónak, az 'értélkelem' megvan.


Népszerű idézetek

DzsDzs88 IP>!

Szerette a könyveket.
Szerette a munkáját.
Szerette a kis tereket, melybe az ember meghúzhatta magát.

95. oldal

gabriellaeld I>!

Gratulálok, édes fiam, túlélted a háborút. Most dacolhatsz a rémálmokkal életed végéig.

(első mondat)

DzsDzs88 IP>!

Valaki fekete tintával satírozta át az élet értelmét.

83. oldal

DzsDzs88 IP>!

– Maga egy éhes szörnyeteg.
– Szerencséje van, hogy belém botlott.

86. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kaiwan Kral · Sutan Levkowsky
1 hozzászólás
DzsDzs88 IP>!

Félelmük a váratlantól, az ismeretlentől meg az elmúlástól valami hatalmas, ijesztő masszává vált, melyet tiszteletben tartottak, és mint egyfajta szabályrendszert, a mindennapjaikhoz igazították. Felépítették az életük a félelem köré, amibe csak nagy ritkán vegyült valami kis öröm, és izgalom szinte soha.

17. oldal

Disznóparéj_HVP IP>!

Hazamegyek, kérem alássan.

83. oldal, Második fejezet: Ártatlan mint a förgeteg

5 hozzászólás
DzsDzs88 IP>!

– Magáról sem beszélnek éppen jókat, de lássa csak, nem bántom magát.

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kaiwan Kral
DzsDzs88 IP>!

– Nem tudta volna ezt úgy közölni, hogy ne érezzem magam teljességgel ostobának? – szaladt ki a száján sértettségében, mire a nő csak a képébe eregette a füstöt.
– Ha a pénzéért simogatást kíván, úgy keressen egy örömlányt.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kaiwan Kral · Sutan Levkowsky
2 hozzászólás
DzsDzs88 IP>!

Megvolt a maga kis világában, mely világnak csak apró szelete metszette a városlakókét. Az az apró mégis mindenkit zavart.

195. oldal

DzsDzs88 IP>!

Okos nőnek tűnt, nem veszélyesnek. Bár Gorow talán pont ezért bélyegezte veszedelmesnek. Eszes volt. Ez meg ritka volt errefelé.

195. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom
Török Ábel: A gonosz erdő meséi
John Cure: Hontalan lelkek
S. A. Chakraborty: Rézkirályság
Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve
Marlon James: Fekete leopárd, vörös farkas
George R. R. Martin: Kardok vihara
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Alyona Crower: Árnyak és csillagok
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat