Érzések ​Jordan számára (Ikercsavar Krónikák 3.) 5 csillagozás

Gabriella Eld: Érzések Jordan számára

Jordan Norris halott.
Fél emberi évvel a háború után már-már úgy tűnik, hogy végre minden visszaállt a régi kerékvágásba, amikor egy elveszettnek hitt halhatatlan feltűnik a semmiből, és a halál ellenszerének legendáját hozza magával.
Eljött az ideje, hogy segítsenek visszaszerezni Jordannek azt, amit elveszített. Most utoljára.
De a helyzet sokkalta rémesebb, mint, amilyennek első pillanatban tűnik; a rejtélyes Herceg, akinek a komédiájába belecsöppentek nem ismer kegyelmet. Elveszi az erejüket, eltörli a világok határát és egy beteg játékra kényszeríti őket, ahol nincsenek többé barátok, csak ellenségek. Miközben Jordan és társai a rég halottnak hitt szeretteikért küzdenek eme iszonyatos cirkuszban, egy zongoristának, valahol világokkal messzebb egy sokkalta nehezebb ellenféllel; a saját érzéseivel, egy vérszomjas tanácstaggal és egy átkozott trónbitorlóval is meg kell küzdenie.

>!
Magánkiadás, Budapest, 2018
646 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150017297 · Illusztrálta: Barta Babett

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Gok von Montgomery · André Lothario Lindmann · Jordan Norris


Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Linszyy
Gabriella Eld: Érzések Jordan számára

Az idei év legjobban várt kötete nálam egyértelműen az Érzések Jordan számára. Az első két résszel belopta magát a szívembe a történet, és a második rész vége után nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy hogyan is folytatódik majd, de legfőképp, hogy hogyan zárul a trilógia. Emiatt viszont nagyon féltem is belekezdeni, mert egy sorozatnál könnyű a lezárással mindent elrontani.

A legelején nehéz volt visszarázodni a csatába, és mire újra belehelyezkedtem, addigra véget is ért. Szerintem kicsit több időt kaphatott volna az olvasó, hogy újra felidézze, miről is szól ez a harc. Ahhoz mérten pedig, hogy végig erre készültek, egyszerűen túl mesésen zárult az egész. Az, hogy Jordannak be se kellett magát piszkolnia, nekem furcsa volt, és érdekelt volna, hogy az erejének újra használása közben mit él meg. Ezután pedig jött a még furcsább rész. Méghozzá az, hogy hogyan is élnek különc kis szereplőink “normális” életet. Na ehhez is hozzá kellett szoknom, de hál’istennek az írónő nem fukarkodott a szavakkal, és ez a jó hosszú kötet bőven adott erre alkalmat. Miután elfogadtam, hogy ez bizony így teljesen érhető és rendben van – mármint Sid és Evon, Gok és Robin, Rio a fenenagy megbánásával meg Tristánnal, plusz Jordan egyedül a földön ülve –, nagyon élveztem. Bár minden szereplő alább adott a nemtörődöm, érzelemmentes hozzáállásából, de így sokkal szorosabbá váltak a kapcsolatok, aminek örültem.

Szóval ez a kötet nagyon eltért a többitől, és ezzel az eltéréssel lehetőséget kapott más problémák beemelésére. Ami nekem nagyon tetszett, az a szerelmi szál. Természetesen ez egyáltalán nem egy csöpögős, szexelős romantikus dolog volt – mert hát ez mégiscsak a Jordan –, hanem egy elnyomott, kemény szeretlek-gyűlöllek vonzódás, amiben mindkét fél kissé béna meg csúnya, és én pont ezért imádtam. Annyira örültem, hogy Gabriella Eld tényleg egy olyan “nem lehetünk soha együtt” szálat alakított ki, ami nem csak mondvacsinált, és amiben elérte, hogy a lányt én magam is utáljam és szeressem egyszerre. Új kedvenc szereplőm lett emiatt spoiler

Azt kell mondjam, hogy ebben a regényben az történt, amit minden könyvben keresek, amelyben egyszerre több szálat, narratívát vagy idősíkot figyelhetünk meg. Méghozzá az, hogy nem húztam egyik oldal felé sem. Egyszerűen az történt, hogy ha az Élvezetek hercegéről olvastam, akkor is alig vártam minden eseményt, és elfogott a fejezet végén a türelmetlenség a folytatás iránt, de ha a jelenbe léptünk akár Tristánhoz és Delbardhoz, akár Gokhoz, hát annak a fejezetnek a végétől sem bírtam elszakadni úgy, hogy ne várjam a folytatást. Tehát minden érdekes volt ebben a könyvben.

Összegezve azt tudom mondani, hogy picit vegyesek voltak az érzéseim, féltem is, hogy a lezárás csalódást fog okozni, de igazából most is azt az igényes történetet foghattam a kezembe, mint az első két résznél. Nincs hiányérzetem, szóval újfent köszönöm az élményt. :)

Bővebben: https://pergamenrehanytszavak.wordpress.com/2018/05/09/…

4 hozzászólás
>!
BlueDeath IP
Gabriella Eld: Érzések Jordan számára

Meg kell hagyni Gabi, szeretsz veszélyesen élni.
Na nézzük. Jól összerakott történetet kaptunk befejezésnek, de mégis van bennem némi hiányérzet. És mivel nem akarok spoilerezni, csak címszavakban, h Gabi értse: Gok, az utolsó emlék, Delbard

És basszus…Nestor….

5 hozzászólás
>!
reta09 P
Gabriella Eld: Érzések Jordan számára

Egyelőre csak molyos értékelést írok, később talán jön blogbejegyzés is, mikor már tudok úgy írni, hogy nem vagyok elkeseredett amiatt, hogy ez a kötet nem úgy sikerült, vagy legalábbis én nem látom benne azt, amit az első kötet szeretete után számítottam.

Először is a könyv feleslegesen ilyen hosszú. Rengeteg ismétlés van benne. Aki idáig eljut, az már tudja, hogy az írónő szeret több szemszögből írni. Az előző köteteknél nekem nem tűnt fel, úgyhogy szerintem ott nem is volt ezzel gond, de ebben a könyvben sokszor ugyanazt ismételgetik el a szereplők, ami miatt annyira akadozó volt az olvasásélményem, hogy nem is tudtam igazán beleélni magam a világába. Könyvön belül ismételte magát, visszaemlékezések tömkelege, többszöri azonos ténymegállapítások hada. Darabos lett tőle és kizökkentett.

A földi és az elementál sík különböző időszámításának megmagyarázása nagyon random lett. Mintha csak azért lett volna benne, mert az előző kötetekben fennakadást okozott az olvasóknál, úgyhogy most megmagyarázzuk. De ez a magyarázat nem reális. Vagyis nem tudom rendesen megfogalmazni, amit akarok. Nem eltérően telik az idő, hanem elétérően számolják. Csak nekem furcsa, hogy 3 emberi év az 125 elementál év? De közbe öregedni meg ugyanannyit öregednek? Három év, az 36 hónap, akkor kb 9 nap tesz ki egy elementál évet?

A másik ilyen, az a kosárlabda. Volt az első könyvben egy baki, ami nekem feltűnt, írtam is róla. Itt meg „ki van javítva” ez a baki. Teljesen felesleges volt erre visszautalni, bennemaradt, kész, ez van. Nekem ez nem volt szimpatikus. Úgy kellett volna hagyni.

A szerkesztéssel méginkább problémáim voltak, mint eddig. Egymás utáni mondatokban szerepel ugyanaz a szóösszetétel. Rengetegszer használja az „eme” szót. Volt olyan, hogy Robin mondta, hogy ki kéne várni a reggelt, aztán meg azt javasolja, hogy induljanak azonnal. Nagyon sok helyesírási és elírási hiba maradt benne. A részek előtt fel van írva, hogy éppen kinek a fejében vagyunk, és ott is több helyen elmaradt a formázás. Ilyen apróságok, de mégis bosszantóak, és elveszik az olvasástól az ember kedvét. Említhetnék ilyet is, hogy miért kérdezi meg valaki, hogy tud-e a másik vezetni, mikor tudja, mert ő mondta, hogy bogárhátúval közlekedik.

De, hogy jót is említsek, a könyv borítója ismét gyönyörű lett, összeillő a három rész, baromi jól néznek ki egymás mellett. Kötést és papírminőséget tekintve kiváló, ahhoz képest, hogy 600+ oldalas, nem tört meg a gerince, kényelmes volt fogni, meg annyira nem is volt nehéz.

A történet amúgy nem volt rossz, néhol kissé kaotikus, a végére viszont izgalmas lett. A szereplők többsége hozta azt, amit már korábban megismertünk tőlük, bár az előzőekben történtek hatással voltak rájuk. Gok és Rio sajnos már nem sziporkáztak úgy, mint eddig. Sőt, Gokra rá se ismertem. Ebben a részben volt igazán alvilági személy, amit tök sajnáltam, mert baromira unszimpatikussá vált számomra az, ahogy viselkedett. A végkifejlet érdekes, nem erre számítottam, jó felütés lett a végére.

Én sajnálom a világon a legjobban, hogy nem tudok öt csillagot adni rá, de baromira szomorú, csalódott és mérges is vagyok egyszerre, amiatt, amit olvastam.


Népszerű idézetek

>!
sw34 

Robin egy olyan fiú volt, akire minden lánynak szüksége lenne a világon.

583. oldal

5 hozzászólás
>!
BlueDeath IP

Úgy ejtette ki a nevemet, mintha valami átkozott fantasy regényben szerepelnék.

519. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gok von Montgomery
2 hozzászólás
>!
sw34 

Úgy látom, amióta visszajöttem, mindenkinek csak a szeretkezésen jár az agya.

184. oldal

10 hozzászólás
>!
BlueDeath IP

Az én lakásomban, az én vámpírommal, az én célszemélyemmel, az én kanapémon. Növekedett az agyfasz a másnapos koponyámban.

139. Oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gok von Montgomery
>!
BlueDeath IP

— Az iparra, a mezőgazdaságra, a homoszexuálisok házasságára és a lepkefülű lyuktündérre. Egészségünkre uraim!

50. Oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gok von Montgomery
>!
sw34 

Vajon lehetséges az, hogy egy testben két lélek lakjon, két különböző élettel és vágyakkal?

231. oldal

>!
sw34 

– Ugye, te is jössz este? – kérdezte és hangjából kicsengett az izgatottság.
– Mégis hová, jó gyerek? Vasárnap van. Örülj, hogy egyáltalán felvettem a telefont.

236. oldal

>!
sw34 

Az egyikük olyan volt nekem, mint a fiam, a másik meg, mint az öcsém. Egyik rosszabb volt a másiknál.

255. oldal

>!
sw34 

Az ikrek között mindig volt egy domináns fél.

607. oldal

>!
sw34 

Bármilyen pokoli lény is legyen a lepkefülű tyúktündér, én ittam rá. Vodka volt magában; Gok már várt rám.

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Max Gladstone: Nagyrészt halott
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete
Colleen Houck: A tigris küldetése
Wayne Chapman: Két hold
Arwen Elys Dayton: Seeker
Peter V. Brett: A Rovásember
Brent Weeks: Az árnyak útján
Patrick Rothfuss: A szél neve
Robin Hobb: A király orgyilkosa
Brandon Sanderson: Ködszerzet – A korok hőse