A ​Hofburg Fehér Asszonya 71% 16 csillagozás

Nem is tudom, mit mondjak. Elsőként mondom azt, hogy nagyon örültem a fordításnak, mert ritkán olvasni ilyen jót manapság.

A tartalomról… Én is úgy vagyok ezzel, hogy alapvetően nem hiszek a szellemek létezésében, viszont ha ennyi különböző ember állítja egybehangzóan, hogy látták ezt vagy azt a jelenést, akkor nem tűnik logikusnak azt gondolni, hogy az egész csak kitaláció. Mindenesetre nagyon érdekes olvasmány volt, és az első esti tapasztalatok alapján, miszerint az olvasás befejeztével kellemetlen a teljesen sötét konyhán át bemenni a szobába, csak díszkivilágított konyha mellett olvastam. (Ugyanis legjobban a kádban lehet olvasni.)

És mielőtt még elfelejteném: eddig sem volt semmi bajom Zita királynéval, de a könyvben közreadott jegyzetei miatt még szimpatikusabbá vált.

Tetszett ez az összefoglalás, ami a különböző eseményeket mutatja be, de számomra kicsit száraz volt a „tálalása”. Persze, nyilván nem akart hatásvadász lenni, de azért én jobban szeretem, ha kicsit színesebb a mesélésmód. Nem éreztem félelmetesnek, inkább elgondolkodtató.

Az agyam egyik része kételkedik, de a másik része meg hisz. Egyébként is fogékony vagyok a paranormális dolgokra (legjobb erre, amikor a Kör című thriller miatt hetekig nem mertem bemenni a szobámba: abszolút ugyanolyan tükör lógott az ágyam felett, mint ott, ráadásul pont az ajtóval szemben, úgyhogy le kellett takarni egy időre), még egy filmet sem merek végignézni, mert a frász kerülget (volt már könyv, amit el is dobtam olvasás közben – tisztára Joey vagyok, csak ő a hűtőbe teszi a könyvet).
Itt is a frász kerülgetett, főleg a végén, a második felében – az első fele lightos volt. Ha este nem tudok aludni, akkor az a Habsburgok miatt van, lehet, hogy valamelyikük éppen meglátogat. (Lekopogtam!)
Igazából nem tudom, hogy ebből mennyi igaz és mennyi nem, de tekintve, hogy némelyiket tök normális ember, vagy tök sok ember tapasztalta (néha ugyanabban a percben is!), nem mindegyikben kételkedhetem.
Ami tény: következő Schönbrunn- vagy Hofburg-látogatásom alkalmával jobban oda fogok figyelni, hátha…
Ami biztos: tetszett.
Huh, hát ez hátborzongató volt! Jaj, vissza se merek gondolni, mennyi minden történt itt…

Érdekes dolgok ezek. Biztos, hogy mi nem látunk mindent, elfedi előlünk valami jótékony függöny, amin néha átsejlik egy másik dimenzió.
Mindig szívesen olvasok ilyesmiket, mert — bár nem feltétlenül hiszek el mindent, de — kizártnak tartom, hogy csak az létezik, amit a fizikai érzékszerveinkkel fel tudunk fogni.
És persze jó dolog bepillantást nyerni az uralkodócsaládok rendhagyóbb mindennapjaiba is.

Szokásos stílus.