Gabriel Wolf (szerk.)

Az ​erdő mélyén 4 csillagozás

horrorantológia
Gabriel Wolf (szerk.): Az erdő mélyén

Ez ​a kötet az Arte Tenebrarum Könyvkiadó 2018 novemberében indított horror novellapályázatának eredménye.

A címadó mű Gabriel Wolf „Mit üzen a sír?” című nagy sikerű regényének egyfajta előzménytörténete:
Rob Flow író és szerkesztő „Az erdő mélyén” címmel novellapályázatot hirdet, könyvkiadójával horrorantológiát szervez. A szerkesztést a Greenfieldben található, erdő melletti nyaralójukban végzi. Feleségével, Julie-val váratlanul összevesznek, ezért a nő hazautazik Bostonba, és egyedül hagyja férjét. Flow-t ez egy idő után bántani kezdi, és levelet küld a nőnek, melyben megkéri, jöjjön vissza a nyaralóba, és csatlakozzon hozzá. Az antológia szerkesztése közben végig a nejét várja.
A kiadó pályázatára sok különös beadvány érkezik – vannak köztük jobbak és rosszabbak egyaránt –, az egyik viszont olyannyira hatással van a szerkesztőre, hogy onnantól fogva az egész élete megváltozik.
Hogy ne változna? Ugyanis a beküldött kézirat címe:
„Rob Flow… (tovább)

A művek szerzői: Tolnai Norbert, Tarja Kauppinen, Ekker Éva, Pólya Zoltán

Tartalomjegyzék

>!
426 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780368644122
>!
1026 oldal · ISBN: 9788832584530

Enciklopédia 2


Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

Dorka50 P>!
Gabriel Wolf (szerk.): Az erdő mélyén

Sok-sok témát feldolgozó antológia. Nagyon tetszett a sokszínűsége. A címadó novellában nagyon tetszett, hogy beleszőtte a könyvben található má írásokat is. És persze az író stílusa, amit nagyon szeretek. Előzmény történetnek kiváló.
Minden írást szerettem benne, hiszen mind különböző és más stílusú. Azért van egy-két kedvencem….
Egyedül nem megy: elég undi volt, de megmutatja mire képes az ember, hogy észrevegyék. Elég messzire képes elmenni…

A lávakő: babona vagy legenda!? Mindegy is. Szuper történet volt. Mindig izgalmas megismerni mások hiedelmeit.

A pizzafutár éjszakája: na itt lerágtam a tíz körmöm. Baromi izgalmas volt, jó sztori és a vége… Szerintem egy filmet is megérdemelne!

Csipkerózsika vére: alap. A Grimm mesék beteg világa csak jó szórakozást nyújthat és ezt meg is kaptam ettől a novellától.

A barguest meséje: és az abszolút kedvencem. Annyira megfogott ez a történet, hogy még meg is könnyeztem. Mindkét szereplő valahogy belopta magát a szívembe. spoiler

De csak ismételni tudom magam. Mindegyik novella nagyon jó volt a maga módján!!

Voorhees P>!
Gabriel Wolf (szerk.): Az erdő mélyén

Egyre inkább rá kell döbbennem arra, hogy a kortárs magyar irodalom bizony világszínvonalú. Legyen szó akár a fantasy, akár a horror műfajról. Bár ez az antológia olyan szerzők műveit tartalmazza, akik azokat pályázatra írták, akadt köztük sok remek alkotás. Nem szoktam ennyi idézetet kiírni, mint most, viszont úgy gondoltam, mindegyik novella szerzője megérdemli, hogy halljanak róla.

A szerkesztés remek munka, a horror mindegyik műfaja képviselteti magát ebben a 14 novellában. Természetesen ajánlom, olvassatok minél többet hazai szerzőktől, megérdemlik az elismerést! Én személy szerint szinte mindegyik írást imádtam, kellemes kikapcsolódósát nyújtanak, és némelyik felejthetetlen borzongást is biztosít. Nyugodt szívvel le merem írni, hogy a magyar szerzők tanultak a horror mestereitől, és rendkívül magas színvonalon alkottak. Talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a horror mesterei is elismeréssel adóznának néhány novella elolvasása esetén.

Mindegyik írást másért lehet szeretni, de egyvalami biztos: koherens egészet alkot a kötet, kiváló munka! A megjelentetésért köszönet a kiadónak.

A horror rajongói ne hagyják ki nem fognak csalódni! A novellák értékelését egyenként hozzászólásban teszem meg, így nem nyújtom az értékelést, akit érdekel, ott megtalálja.

2 hozzászólás
Nanallil P>!
Gabriel Wolf (szerk.): Az erdő mélyén

Egész jó volt, bár egy-két sztori nem kötött le annyira. Durván indult, akkor azt hittem, az első történethez kapcsolódó horror-novellák lesznek benne. Az olvasás közben arra is rájöttem, a horrorokkal is úgy vagyok könyvek terén, mint a sci-fivel, filmen szeretem, sőt, a horrorért kifejezetten odavagyok, de könyvben már annyira nem jön be, legalábbis ez a szörnyes-démonos része, olyan „komolytalannak” hat. Pl ebben a könyvben a spoiler

Az első és az utolsó sztori mondjuk nem volt rossz. A legutolsó sztori megfogott ezzel az spoiler
A spoiler sztorit untam a legjobban talán…a spoiler végülis nem volt rossz, egy rövidke filmet is el tudnék képzelni belőle. Talán az első és az utolsó hatott leginkább az érzelmi világomra, mármint úgy, mint ahogy azt egy horrornak „kell”.
spoiler

Összességében egész jó volt, mindegyik novella különbözően hatott, volt, amelyik jobban tetszett, volt, ami kevésbé és amelyik egyáltalán nem, de gondolom a többség így van vele. :)


Népszerű idézetek

Voorhees P>!

Vidáman nem lehet felébredni? Muszáj dühömben egyből lábon kihordanom ahhoz egy agyvérzést, csak hogy felkeljek az ágyból?

Gabriel Wolf: Az erdő mélyén, 5. fejezet: A bakancs

Voorhees P>!

– A szörnyeteg megérkezett – mormogta magában, és csak egyetlen pillanatra torpant meg. Valamiért elhitte, hogy ha képes a kunyhó falai mögé érni, akkor végre nem a saját fájdalomsikolyára kell felébrednie, ezért szaladni kezdett a biztonságot jelentő házikó felé.
Lábai gyorsan követték egymást, hosszú léptei mentén szertefoszlottak a ködpamacsok.
Azt hitte, hogy ezúttal sikerülhet, mert már csak pár lépésre volt a kunyhótól, azonban ekkor a barguest mély, torokhangú üvöltése egészen közelről érkezett felé. A tarkóján felálltak az apró szőrök, mintegy jelezve, hogy valaki van mögötte. Érezte a szörnyeteg forró leheletét, még mielőtt a hosszú, éles karmok a lapockájába vájtak volna.

Shara Wolf: A barguest meséje

Voorhees P>!

Az első, amit megláttak, egy kopasz emberi fej volt, mely hófehér márványkoponyaként világlott ki az üreg feketeségéből. Hihetetlenül fakó, szürke szeme olyan hatást keltett, mintha nem is lenne szembogara. A férfi teste csupán halványan sejlett fel a sötétség és a vörösen csillámló tó lágy hullámainak fény-árnyék játékában. Törökülésben ült, és mintha a levegőben lebegett volna.

Ekker Éva: porból lettél

Voorhees P>!

Nő lehetett egykoron az a szánalmas rongycsomó, amely az ajtóban áll. Szép vonásait maga alá gyűrte az idő és a kimondhatatlan szenvedés, szeme ismerős ürességgel megtöltött csillogó tintacsöpp. Karjait hasznavehetetlen botokként maga mellé ejtve néz körbe, piszkos, szakadt, egykor fehér ruháján barna pöttyök, állán hasonló színű foltocskák, ritkás szőke haja kócosan tapad homlokára. A száraz ajkak mosolyt mímelve húzódnak szét, mögöttük természetellenesen hegyes fogak meredeznek. Megszólal, hangja a törött edények recsegését idézi, láthatóan nehezére esik a szavak formálása és kiejtése.
– Nocsak. Készülnek talán valahová a kedves vendégeim?

Pólya Zoltán: Csipkerózsika vére

Voorhees P>!

– Mi tettél Theóval?! – kérdezte a lány félelemmel vegyes szemrehányással a hangjában.
– Ó, a te drága kis szerelmed éppen az igazak álmát alussza!
– Azt… azt meg hogyan? Hiszen együtt feküdtünk le!
– De az már nagyon régen volt – emelte égnek lyukas tekintetét a jelenés. Ugyanis a szemgödrébe nézve Médea nem látott semmit, csak a tátongó ürességet. Mintha a két üregben, ahol a szemgolyóknak lett volna a helye, Káosz egy-egy gyermeke élte volna magzatkorát.
– Dehogy volt régen – sírta a lány.
– Hallgass! – hörögte a démon.
Médi inkább összehúzta magát, magzatpózba kuporodott az amúgy sem igazán széles ágyon, és várta, hogy mi fog történni. De ami következett, arra korábban legrosszabb rémálmában sem gondolt volna. Pedig most sem tudott más ésszerű magyarázatot a történtekre, csupán reménykedett abban, hogy ez csak egy álom, és hamarosan véget ér. Az ébredés azonban csak nem akart érkezni, hogy enyhülést hozzon.

Héra Heltai: vaJúdás

Voorhees P>!

Burton kiszaladt a sátorból, és kiadta gyomra tartalmát, levegő után kapkodott, verejtékezni kezdett. Sok helyen járt, de ehhez hasonlót sosem tapasztalt. Kiáltani akart kísérőjének, de gombóc keletkezett a torkában, semmilyen hang nem jött ki rajta. Rosszul lett, elhomályosodott a látása, imbolyogni kezdett, de ekkor egy szempillantás alatt egy csörtető hang józanította ki.
A zaj a dzsungel sűrűjéből érkezett. A levelek surrogása erősödött, léptek dobbanásai emelték a pulzusát. Valaki vagy valami vészesen közeledett felé.

Louis Holden: A palacsinta. Második fejezet: Az elkészítés

Voorhees P>!

Fel sem fogom, hogy mi történik, annyira képtelenség az egész. A nő összegörnyed, aztán négykézlábra állva zihál. A nyakán kidagadnak az erek, a bőrén szürke foltok jelennek meg. A karja és lába émelyítő reccsenéssel törik el. A háta megnyúlik, gerince szinte átszakítja a gyenge kosztümanyagot. Teljesen eldeformálódik a teste. Az ujjai helyéről hosszú karmok nőnek ki, recsegve szántja fel velük a szőnyeget. Vérfagyasztó üvöltést hallat, ahogy az izmai kidagadnak, megfeszülnek, a vékony bőr pedig megreped, és elszakad rajtuk. Aztán lassan felegyenesedik. Az arca eltorzult, a szeme bevéresedett, a pupillája sárga.

Nathandriel Avyarr: A pizzafutár éjszakája

Voorhees P>!

Hogy mi a fenének vágtam egyáltalán bele ebbe az egészbe? Mint említettem: azért, hogy inspirációt találjak. Hát, azt nem leltem. Legfeljebb depressziót, kényszeres evést, egy enyhe alkoholizmust és pánikrohamokat némi szuicid hajlamokkal megspékelve. Nehéz lenne ezeknek az okát konkrét szavakba önteni, de leginkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy minden egyes újabb kézirat elolvasásával egy újabb részem hal meg, a lelkem egy újabb darabkája rothad el, egyre közelebb kerülök a pokolhoz, egyre messzebb a valóságtól és az épelméjűségtől.

Gabriel Wolf: Az erdő mélyén, 1. fejezet: A terhes férfi

Voorhees P>!

A háta mögött ekkor hallott valamit, és visszafordult. Ahogy felnézett, látta, hogy az öreg két kézzel megragadta a botját. Tekintetük találkozott. Péter pupillái egészen kitágultak, mélyfekete, tompa-bársonyos csillogásuk Árpinak egy pillanatra megfagyasztották a vérét. Minden erő kiment a karjaiból. Csontjai olyan nehezek lettek, mintha higannyal töltötték volna fel őket. Sírós-sajgó gombóccá gyúrodott a torka.

Gidófalvi Lehel: A holtág

Voorhees P>!

Lehunyom a szemem, mielőtt a gyufát tenyerem rejtekében a gépkocsi elfeslett kárpitjához érinteném. Szemhéjam mögött felrémlik a kép, melytől tán sosem szabadulok: a kartonnal, rongyokkal toldott-foldott háztetőkről magasra csapó lángnyelvek recsegés-ropogásába a bent rekedtek tébolyult sikoltozása vegyül. Terjed a tűz, kezem nyomán a végítélet pokoli lángjai zabolátlanul söpörnek végig mindenen…

Tarja Kauppinen: Infectio


Hasonló könyvek címkék alapján

Roboz Gábor (szerk.): Légszomj
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Josh Malerman: Madarak a dobozban
Bodnár Alexandra (szerk.): Halálosan szeretlek
Vavyan Fable: Kedves, mint egy kéjgyilkos
Szollár Bence: Frontláz
Gabriel Wolf: A sötétség mondja…
Czinkos Éva – Ripp Gábor (szerk.): 100 mini történet
C. J. Cooke: Szellemerdő
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): Hívatlanok