Pszichokalipszis (Pszichopata Apokalipszis 1-4.) 28 csillagozás

Gabriel Wolf: Pszichokalipszis Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Ez a regény egy pszichopata gyilkosról szól, aki egy apokaliptikus, zombikkal teli világban borzalmas dolgokat tesz.
Manipulál embereket, másokat pedig cserben hagy és mindenkit hazugságban tart!
Senki nem tudja valójában milyen ember ő. Senki nem tudja, mire képes ez az őrült, és van, aki erre sajnos csak saját kárán tanulva kapja meg a választ!
Az egyetlen ember, aki vérengző útja végén talán egyszer majd megállíthatja… egy veszélyes ember, aki szintén nem egyszerű eset.
Megjárta már a Poklot, sőt jelenleg is ott él bizonyos szempontból….
Ugyanis ő maga a „Gonosz”!
Egy olyan ember, akire a gyilkos nem igazán volt felkészülve. Ki akkor az igazi pszichopata?
Ez a történet két pszichopata végső harcát és leszámolását mutatja be a zombi apokalipszis kellős közepén!

Ez egy gyors tempójú, izgalmakkal és váratlan fordulatokkal teli történet.
Olyan, mint egy utazás egy száguldó vonaton, amely egyenesen a Pokolba tart!
… szó szerint!

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
250 oldal · ISBN: 9780463910665
>!
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781387315437
>!
412 oldal · ISBN: 6610000038183

Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Nola Darxley · Dr. Clarence Bundle · Emma · Gabriel Wolf (különböző neveken) · Ingrid · Jack · Jim · John, az "Éjféli fojtogató" · Jonathan · Mrs. Bundle · Ruth · Sybil · Tom · Zack Bundle · zombicsecsemő


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Gombolyag
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Thrillernél tovább eddig még sosem merészkedtem. De mivel Wolf úr másik két regénye annyira tetszett, így félve… de végül belevágtam ebbe is!
Nos, nem bántam meg! Fantasztikusan izgalmas, kiválóan megírt könyv ez is! Köszönöm ezt az élményt (is).
A gusztustalan, trutymós, nyúlós-nyálas jelenetek valóban felkavaróak, de hát ez horror! :)))
Végül is számítottam erre, nem lepett meg. Ebben a könyvben egyébként ez sem volt azért eltúlozva, nem találtam semmilyen szempontból ízléstelennek, ami túllépné a műfaj határait. Nagyon alapos és átgondolt történet, zseniális fordulatokkal.

3 hozzászólás
>!
Black_Dawn
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Amúgy is elvetemült horror rajongó vagyok, úgyhogy nem ért durva sokként, hogy tetszik ez a könyv. :) Már valahol az elején sejtettem, hogy így lesz.
Tetszett a „jó Dr. Bundle” karakterének aprólékos kidolgozása. Már rég olvastam olyan negatív karakterről, aki ilyen jól és alaposan lett volna bemutatva. És alaposság alatt nem azt értem, hogy hány szemölcs van az arcán… hanem az indítékait! A dolgok okát és miértjét!
Miért felejti el ezt nagyon sok thriller és horror író?
Sok könyvben úgy szokott lenni, hogy jön a gyilkos és gyilkol! De vajon miért? Nem lenne érdekes tudni az okokat? Jön egy fószer az erdőben és üldöz egy lányt. Na de miért? Esetleg rosszul lát és szarvasnak nézi? Azért akarja lepuffantani? Vagy korábban megverték őt a csajok az iskolaudvaron és ezért mindet utálja? Nem mindegy!
Dr. Bundle annyira jól fel van szerintem építve ebben a könyvben, hogy esküszöm, néha már majdnem egyetértettem vele! :))) Ez pedig tekintve, hogy mennyire őrült és gonosz, nyilvánvaló, hogy milyen abszurd gondolat már önmagában is.
Ez egy nagyon érdekes kérdés egyébként, amit ezentúl figyelni fogok más gyilkosos könyvekben: egyet tudok-e érteni valamilyen szinten a gyilkossal vagy sem? Az ő nézőpontjából jogos-e, amit tesz? Hiszen annak kell lennie! Egyik gyilkos sem találomra öl. Mindegyik okkal teszi. Akkor viszont az írónak ezt megfelelően be kellene mutatni, hogy az olvasó is belebújhasson egy kicsit a gyilkos bőrébe. Ez hátborzongató dolog is egyben és esettanulmányként is érdekes.
A könyv szerzőjével egyébként interjút készítettem. Részben pont erről és emiatt a könyv miatt.
A szerző engedélyével most beilleszteném ide az interjú Molyos linkjét:
https://moly.hu/karcok/1059102

>!
eki
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Ez a regény kiváló példa arra, hogy ne legyünk előítéletesek a magyar írókkal szemben.
Rendkívül tetszett! Izgi volt, ijesztő is volt, este nem is mertem folytatni! :DD
A végén a zombicsecsemős rész kivágta nálam a biztosítékot. Na, azt nem mertem folytatni lefekvés előtt! De reggel alig vártam már, hogy kiderítsem, mi történt végül. Tényleg nagyon jó volt! Örülök, hogy elolvastam! :DD

1 hozzászólás
>!
AttilaB
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Köszönöm @eki az értékelésedet. Az hozott kedvet nekem ehhez a könyvhöz. És maximálisan egyet is értek a véleményeddel! Tényleg kiváló! El nem tudtam képzelni, hogy egy magyar író mit tud egyáltalán kihozni ebből a műfajból. Hát azt meg ne tudjátok, mi mindent kihozott belőle! haha :) :) Csak viccelek. Épp, hogy tudjátok meg! Olvassátok el Ti is. Tényleg érdemes.

>!
valszi
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Minden karakter erős ebben a történetben. Mármint hihető és emberi. Mindegyik okkal teszi, amit tesz. Még az őrült gyilkos is. Az író szerintem nagyon jó emberismerő lehet, hogy ilyen kiválóan bemutatta ezeket a teljesen különböző, nem hétköznapi embereket.

Maga a könyv pedig roppantmód izgalmas. Főleg a második fele. A befejezés először nekem nem tetszett, de minél többet gondoltam vissza rá, annál jobban a szívembe lopta magát. Rájöttem később, hogy én sem tudtam volna jobban befejezni, sőt!: Ilyet kitalálni sem tudtam volna. Kellemes csalódás volt tehát az egész élmény. Utoljára Nemere István könyveit élveztem ennyire régen, már ha magyar írókról beszélünk. Szerintem ebben a Wolfban nagy tartalékok vannak. Több, mint amit gondolna az olvasó.
Azt külön nagyra értékeltem, hogy mert újat mondani ezzel az egész műfajjal a magyar olvasók számára. Én még nem láttam zombihorror regényt magyar szerzőtől legalábbis.

>!
walkingdead
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Mostanában jó sok ilyen könyvet olvastam és olvasok, mivel huge zombi fanná nőttem ki magam. Azt kell mondjam, hogy meglepő módon ez tetszett az egyik legjobban.
Pedig voltak előítéleteim, mivel Magyarországon nem nagyon alkotnak zombi műfajban. Kalandvágyból kezdtem talán bele asszem, meg, hogy egy jót röhögjek ezen a próbálkozáson… aztán közben azon kaptam magam, hogy b@sszus ez tetszik! Sőt, a könyv második fele már olyan piszok izgalmas, hogy le a a kalappal!

2 hozzászólás
>!
Ciccvarek
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Egyik ismerősöm ajánlotta ezt. Bár hozzátette, hogy vigyázzak, mert lehet, hogy túl borzalmas és ijesztő lesz nekem. Nem tudom, mire gondolt. :)
Persze, horroros meg minden, de egyáltalán nem éreztem, hogy túllépne a jóízlés határain. Pont annyira volt borzadályos, mint kell. Szerintem itt inkább a karakterek színességén, a meglepetéseken, a fordulatokon és az izgalmon van a hangsúly ebben a könyben. Talán pont ezért is tetszett. Lehet, hogy a barátnőm „valami másik csatornát nézett”, ahogy mondani szokták, ha neki ennyire más jött le az egészből. :)

>!
Vegita
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Nem tudom, milyen lehetett a korábbi verzió, de ez a bővített változat, ami a GooglePlay-en van, állati nagy! Volt régen a „Kedvencek temetője” című film a Stephen King regény alapján. Abban volt egy jelenet a főszereplő csaj beteg nővérkéjéről. Az volt az egyik legijesztőbb dolog, amit valaha láttam!
Na, ebben a regényben most volt két olyan is, ami azt juttatta eszembe! Először Clarence lázálmai, aztán a végén a zombicsecsemő! :)
Azokat filmben nem is tudom végig bírtam-e volna nézni. De persze jó értelemben annyira szörnyű: mert lebilincselő és szórakoztató. Ez a könyv valóban ilyen.

>!
havoC
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Ha nem tudtam volna, hogy magyar író írta ezt a könyvet, esküszöm nem jöttem volna rá. Végre nem azt éreztem, mint általában a magyar íróknál, hogy jól utánozza a szerző az eredeti külföldi horrorregényeket. Sőt! Még egy csomó újat is tudott mondani egy átlagos amcsi horrorregényhez képest. A karakterek összetettebbek, talán még a fordulatok is meglepőbbek. Én ezt külföldi viszonylatban ha mondjuk 6 pont az átlagos, akkor 7-8 pontra értékelném. Magyar viszonylatban viszont abszolút 10-es! Még nem olvastam itthoni szerzőtől egyetlen ilyen hiteles zombi vagy horror könyvet sem! Be is kedvenceltem! :)

>!
omeron
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis

Nagyra értékeltem ebben a könyvben, hogy semmi sem igazán hétköznapi és tipikus benne. Minden karakternek megvan a maga egyénisége és furcsasága. De végül is ilyenek vagyunk mi emberek valójában is, nem?
A Bundle féle szereplő nagyon aprólékosan fel lett építve. Egész a gyerekkorától kezdve. Minden indokolt, amit csinál. Legalábbis számára, haha! Nagy egy állat a fickó!
Amikor olvastam, úgy éreztem, hogy kicsit Steven Kinges feelingje van. Konkrétan nem hasonlít egyik King könyvre sem, de valahogy mégis… talán Bundle anyjával való kapcsolata miatt? Nem tudom. Vagy az inkább olyan, mint a Bloch féle Pszicho történetben? Még az is lehet.
Így vagy úgy, de megkedveltem ezt a gonosz állatot. Lehet rajta szórakozni.
Nola karakterét is kifejezetten becsülni kezdtem már a végére. Egy igazi kis hős lesz ott már szegényből. Jó sok mindenen keresztül kell mennie. Meg persze a többieknek is.


Népszerű idézetek

>!
Mirmur

Sybil nem csak munkaidejét, de szabadidejét is a világhálón töltötte felszínes beszélgetésekkel, melyet vadidegennek folytatott.

Kapcsolódó szócikkek: Sybil
>!
Gombolyag

Ő is ismert az neten mindenkit, akit csak érdemes volt, mégsem találkozott soha egyikükkel sem. Huszonkét éves volt, alacsony, rövid barna hajú, átlagos, vékony alkatú és kifejezetten szép arcú. Mégsem tudta róla ezt senki a több száz emberből, akikkel utóbbi néhány évét chat szobákban átbeszélgette… a nagy büdös semmiről.

>!
Gombolyag

Nola ekkor egy pillanatra elmosolyodott. Nem bírta megállni. Még ilyen borzalmas körülmények között is… férje mindig tudott mondani valami hülyeséget, amin röhögnie kellett. Persze csak azért nevetett volna, mert tisztában volt vele, hogy Leir csak viccel. Imádta érte, hogy ilyen.

>!
Gombolyag

Leair ráadásul nem iszik, nem drogozik és már évek óta még a dohányzásról is leszokott. Egészségesen él, mégis több baj éri, mint egy felelőtlen, önpusztító típust.

>!
Gombolyag

Leir leleményességével már korábban is emberéleteket mentett. Nem lett volna fair a többiekre nézve, ha pont ő marad otthon. Szükségük volt egy hősre… Bár most, ebben a pillanatban Nolának is nagy szüksége lett volna egyre…
– (Az én hősöm) – gondolta magában büszkén, még intenzívebben könnyezve. Ő is velük mehetett volna akár, hogy ne szakadjon el a férjétől, de nem tehette. Valakinek figyelnie kellett a négy beteg emberre és ápolni őket.

>!
Szelén P

Hát igen, a valóságban nem minden úgy történik, mint a TV-ben a hülye bűnügyi sorozatokban! Azokban mindenki egy valódi zseni! A zseniális detektív is és a gonosz sorozatgyilkos zseni is, akik minden áron találkozni akarnak, mert annyira okosak, hogy már csak egymást értik. Szegények már ennyire borzasztóan magányosak!

Kapcsolódó szócikkek: Jack · John, az "Éjféli fojtogató" · Tükörvilág
>!
valszi

Ő nem egy primitív dokkmunkás, hogy a puszta kezével vágjon rendet a szemét emberek között, még akkor sem, ha egyébként megérdemelnék. Ő intellektuális megoldást talál inkább, ami méltó hozzá és doktori végzettségéhez!

>!
Mirmur

Az „éhező” család egy ötvenes házaspár volt, Tom és Ingrid, továbbá Ingrid hetven feletti, idős édesapja, Jonathan.

Kapcsolódó szócikkek: Ingrid · Jonathan · Tom
>!
Molymacska P

Egy videó alatti megjegyzés szerint ez a sztori írott formában is hamarosan megjelenik. Az énekes „Táncolj a holtakkal” című regénye, vagy mije hamarosan megvásárolható lesz. A fickó nem csak zenész és rendező volt, de még író is! Hogy rohadna meg!

89. oldal

>!
Szelén P

Talán nem is teljesen ember. Leir sem találkozott vele még soha, csak álmodott róla már többször is.
Mindössze annyit tudott az illetőről, hogy „Abe”-nek hívják és hogy van benne valami nem evilági.


Hasonló könyvek címkék alapján

Dot Hutchison: Pillangók kertje
Gaál Viktor: Battleground Zero
Mira Grant: Feed – Etetés
Dennis Lehane: Viharsziget
Kate Bennett: Megkarcolt élet
Thomas Harris: A vörös sárkány
Blake Crouch: Wayward Pines
Justin Cronin: A szabadulás
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
M. R. Carey: Kiéhezettek