Mit ​üzen a sír? (Mit üzen a sír? 1-3.) 15 csillagozás

Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Egy ​író víkendházának kertjében megfeketedik egy fa. Ő csak fabetegségre gyanakszik. Kivágja és feldarabolja. Az egyik rönk viszont meglepő módon beszélni kezd hozzá. Később bábut farag belőle, az pedig az ölében ülve segít neki munkájában, azaz a regényírásban. Egyre többet segít…
Amikor a gyanús körülmények között eltűnt író utolsó könyvét kiadják – melyet, mint utólag kiderült, teljes egészében a bábu írt helyette –, fura, baljós események sorozata rázza meg a világot. Tömegével kezdenek megfeketedni a fák az emberek kertjeiben. Azokéban, akik a regényt elolvasták. Mivel az író népszerű volt, így emberek ezrei olvassák el… és kezdenek faragni… faragni és gyilkolni. Állítólag a sötétség mondja nekik, hogy ölniük kell.
Egy évvel később, 2018-ban kitör egy járvány a Földön, amit nem vírus terjeszt, hanem az írott szó. Nem lázat okoz, hanem súlyos paranoid skizofréniát. Aki az írást elolvassa, az is egy lesz közülük… közülük, akik faragásba kezdenek. Rönkből… (tovább)

>!
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780464954569 · Fordította: Farkas Gábor
>!
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781387894468
>!
ISBN: 6610000066568

2 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Black_Dawn P
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

IMÁDTAM ezt a könyvet! A legegyedibb, legkülönlegesebb horrorregény, amit az utóbbi években (vagy inkább valaha?) olvastam! Tudom, hogy ez túlzásnak hangozhat, de most akkor tagadjam le? Akkor is így van!!! :)
Már csak vegyük azt alapul, hogy a Suttog a fényben a főszereplőnek körülbelül kél oldalanként más a neve, azaz máshogy hívják és az olvasó mégis teljesen jól tudja követni az eseményeket.
Ilyet még soha nem olvastam könyvben, hogy a főszereplőnek nincs egy adott neve, amihez viszonyulhat az olvasó, hanem örökké változik.
Ez a regény nemhogy egy jó kis, ijesztő, hátborzongató és izgalmas horrorsztori, de ráadásul teljesen újszerű és egyedi. Aki szereti az egyedi hangvételű vérbeli horrort (nem lányregényes urban fantasy-re gondolok, hanem HORRORRA), annak ez a könyv biztos sok kellemes percet és izgalmat fog okozni a fordulataival.
Van benne mélység és drámaiság is. A zárójelenet kifejezetten meghatott, pedig nem tudom, hogy egyáltalán sajnálnom kellett volna-e azt a szereplőt, spoiler.
Ha jól emlékszem, @Szjudka képzőművész írta itt a Molyon nemrég egy értékelésében Wolfról, hogy szerinte ő az év felfedezettje. Nos, megvallom számomra is az! Már majdhogynem az első könyve óta, amit elolvastam tőle. De EZZEL a könyvvel végleg feltette az i-re a pontot számomra és bizonyított! Ilyesmit nem lehet „kamuból”, hasra ütéses alapon írni, hogy ez most véletlenül épp jól sikerüljön általa. E mögött a könyv mögött komoly munka, koncepció és tehetség van.

Női olvasóknak csak akkor ajánlom ezt a regényt, ha olvastak már valódi horrort* (tehát nem True Blood-os romantikus fajtát, hanem Stephen King-től a Ragyogást például). Férfi olvasóknak viszont mindenkinek, aki szeret horrort olvasni jó szívvel ajánlom.

*Bár @Tina1993 úgy látom, nagyon jól elboldogult ezzel a könyvvel annak ellenére, hogy még nem olvasott ilyesmit (ha jól értem). Jót is mosolyogtam az értékelésén. Nagyon tetszett az a „tébolyos rész”, hogy „már megint mi következik”. Köszönöm neki is, mert az ő értékelése miatt kezdtem bele azonnal ebbe a könyvbe! :)) ♥♥

1 hozzászólás
>!
Voorhees 
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Egy ilyen könyv megírása elképesztően beteg fantáziára vall. Ez a legelső, ami eszembe jut a regényről. Mert voltaképpen egy történetről van szó, külön, rövid kis kötetekbe csomagolva.

A szerzőre itt bukkantam a molyon, a leírás felkeltette a figyelmemet, így azon melegében meg is vásároltam a könyvet. A cselekmény in medias res kezdődik, gyakorlatilag semmit nem tudunk meg a rönkgyermekek eredetéről, arról, mi is volt pontosan Robag Flow sztorija, mielőtt felébredt volna a kórházban, pedig erre is kíváncsi lettem volna, megérne egy külön könyvet.

A főszereplőkkel könnyű azonosulni, minden hibájuk és téveszméjük ellenére. A különböző elmebetegségeket terjesztő járvány kiváló ötlet, az író mesterien aknázza ki az ebben rejlő lehetőségeket, és a könyv második felében humorérzékéből is felcsillant egy adagot. A kórházban történtek nehezen emészthetőek, ott a cselekmény fonalát nem volt könnyű felvenni, viszont lassan mindenre fény derült. Bizonyos morbid jelenetek tényleg rendkívül durvák voltak, ilyen ötletek elborult elmére vallanak, de ez itt pozitívan sült el. Leginkább egy Clive Barker könyvre emlékeztetett, illetve a Hellrider című, kultikus horrorfilmre, mely nagy kedvencem.

A szerző itt molyon nem kapott eddig nagy figyelmet (legalábbis ez a könyve), de szerintem megérdemli. Ez a három rövid könyv egybe foglalva izgalmas szórakozást garantál. Krisztus idejéből fennmaradt eretnek halhatatlanok, paranoid skizofréniában szenvedő látszólag normális emberek, természetfeletti képességekkel rendelkező mellékszereplők, és őrült beteges álmok tarkítják a cselekményt. Csak ajánlani tudom.

2 hozzászólás
>!
eki
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

A bevezetőepizód után kicsit tartottam tőle, hogy lesz-e annyira jó az egész könyv, de azt kell mondjam, nem csalódtam. Nekem az egész tetszett. Voltak benne jó parás részek! :)
És tényleg nagyon egyedi!

2 hozzászólás
>!
Vegita
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Az agyamat eldobtam ettől a könyvtől! Állati nagy! :) Izgalmas, kellőképpen beteg (a jó horror végül is olyan) és meglepően fordulatos. Sosem lehet tudni, milyen borzalmak leselkednek Robag barátunkra.
Most mondjak valami oltári nagy hülyeséget, ami miatt a King rajongók keresztre fognak feszíteni? :)
Ebben a könyvben olyan értékeket (benne rejlő lehetőségeket és tehetséget) véltem néhol felfedezni, mint egyes korai Stephen King könyvekben. Nem mondom, hogy ez ugyanolyan, mint azok (nyilván nem is ez a cél), de ez tényleg egy nagyszerű horror könyv.

1 hozzászólás
>!
Manawydan
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Kísérletező kedvemben voltam, így keveredtem össze ezzel a könyvvel. Nálam nem vezető műfaj, igazából annyira nem is tudott megérinteni. De határozottan érdekes volt, számomra újszerű. Ijesztő betegség a skizofrénia, és nagyon sajnálom azokat az embereket, akik ebben a betegségben szenvednek. Egy ilyen betegség járványszerű elterjedésének kilátásba helyezése pedig tényleg a horror műfaj határán imbolyog. A könyv harmadik része pedig igen érdekesre sikeredett, onnantól olvastatta magát jobban. A horror műfaj és Jézus történetének keveredése ilyen formában nagyon egyedi.
4 beszédes volfrámszálas csillagot adok is rá.:)

1 hozzászólás
>!
jana749
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

A könyv három részből áll, három epizódból. Már az első fejbevágott, mert nyomatékos az írás súlyossága. Megvan benne minden, ami egy ilyen műfajú írásba kell.
A második részben (már regény terjedelemben) az író tulajdonképpen kifejti azt részletesen, amit a rövid első epizódban felvezetett. Tehát azt, hogy az nemcsak egy jó ötlet volt, hanem valóban van mögötte koncepció, és képes volt építeni rá valami érdekeset.
Ennek ellenére nekem mégis a vége, a Suttog a fény tetszett a legjobban. Az teljesen egyedülálló. A könyv befejezése is, és az egész Suttog a fény hangvétele és stílusa. Azt kell mondjam, sosem olvastam még ilyet, és gyanítom, nem is fogok. :-)

>!
havoC
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Még csak most kezdtem bele, de ez NAGGGYON durván jó!!!
Később ennél azért bővebben is nyilatkozom. De eddig imádom!
Nyóc nappal később:
Nos, valóban nem csalódtam. Állati jó volt! Nemcsak az eleje korbácsolta fel a kíváncsiságomat és érdeklődésemet, de végig fenn is tartotta. Gabriel Wolf egy új világot teremtett ezzel a regénnyel (vagy inkább regény rendszerrel?). Engem teljesen elvarázsolt. Néha a szörnyűsége, néha a szépsége. Ijesztő, de a maga módján gyönyörű.

>!
Cicamama
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Kiváló volt! Izgalmas volt, hátborzongató volt, végig lekötött. Én eddig Dean R. Koontz rajongó voltam (na jó, azért még vagyok is), de most komolyan fontolgatom, hogy kicsit hanyagolni fogom Koontz-ot a Wolf-könyvek érdekében. :)
Ez a Mit üzen a sír persze egész máshogy izgalmas, mint egy Koontz könyv. Csak hogy egy példát mondjak, ami fontos szempont: szerintem sokkal egyedibb és újszerűbb. Koontz könyvei egy kicsit monotonak már egy idő után. Wolftól viszont eddig még két egyformát sem olvastam. Állandóan mellbe vágnak a könyveiben bizonyos fordulatok. Ennek a könyvnek a vége például valami olyasmi, amit még sosem olvastam. spoiler

>!
Tina1993
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Valóban gyönyörű a vers a könyv elején, és még mesterien is a történet köré szőtte az író (remélem még sok ilyen vers készül el). A könyv kétharmadában pörögtek az események, a végére pedig már egy elgondolkodtató történetté kerekedett az egész. Az elején sajnáltam Mr. Flowt, de minden elalvásánál már vártam is, hogy már megint milyen téboly következik és az vajon csak álom vagy tényleg megtörténik. A könyv végére már néha én sem tudtam mi valós és kinek lehet hinni. Első horrorkönyvemként mondhatom, hogy néha megfordult a gyomrom egy-két résznél, de szerencsére a könyv vége már gyomorbarátabb volt. Érdekesnek és elgondolkodtatónak tartom a névtelen ember elméletet és nem tartom kizártnak, hogy egy részének van is igazságalapja.

2 hozzászólás
>!
vincze2
Gabriel Wolf: Mit üzen a sír?

Ez egy jó kis Stephen Kinges horror könyv. Csak annál sokkal mélyebb. Lehet, hogy nem is mindenki fogja megérteni vagy értékelni. Tehát ez nem egy olyan agyatlan kaszabolás, mint a Péntek 13 című film például. Ez egy versre épül. Én nagyon színvonalasnak és izgalmasnak találtam. :-D
Az író névtelenségről és elszeparáltságról alkotott véleménye ad egy nagyon különleges pluszt ennek a könyvnek. Sok pszichológiával, szociológiával, emberi viselkedéssel kapcsolatos dolog van a könyvben. Ezeken komolyan elgondolkodtam. De van sok vicces jelenet is. Én a fénypókok és Barry beszélgetésein például nagyon jókat mulattam.


Népszerű idézetek

>!
Tina1993

Pokol szája, szelek szárnya, rózsák tövise, szívek vágya,
Szavak tövise, rózsák vére, tüskék bokra, lelkem pokla,
Szívem vágya, ajkam vére, tüskés korona, angyalok szárnya,
Valaki vár, valaki szeret,
Én senki vagyok, de vakon szeretek.

27. oldal

>!
Voorhees 

A sötétség túlzottan terjed. Túl messzire elér már. És ahová csak lép, ott a fény azonnal suttogássá töpörödik. Megijed, és poszemyni méretűre korcsosul. Elhallgat, mint egy gyerek, aki nagy verésre számít.

Harmadik könyv, ötödik fejezet: régi ismerősök.

>!
Szofrónia

– Eltávolítja?! – kérdeztem az őrjöngés szélén. – Mi a szart távolít el? Te teljesen meghülyültél? Meddig akarod vinni ezt a játékot? Tényleg betolsz valahová, hogy levágják a lábamat, vagy mi? Mit képzelsz, te félőrült liba? Azt hiszed, megúszhatsz ilyesmit? Te és az orvos szeretőd? Miért akarjátok levágni a lábam? Hogy ne rohanhassak el? Tolószékbe raktok, vagy mi? Aztán nézhetem a kis kerekesszékemből, ahogy megkefél téged a konyhaasztalon? Erről van szó? Ezért amputáltatod a lábam?
– Nem a lába lesz eltávolítva, …

57. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Bilincsben
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Robert Bloch: Pszicho
Duncan Shelley: Vadászidény
John Cure: Hontalan lelkek
David Aldoni: A negyvenhetes járat
Nicholas Shear: Iszonyat
Methis Arechin: Menthetetlenek
Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja
Sepsi László: Pinky