Bipolar 24 csillagozás

végletek között
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Ebben ​a verseskötetben ötven téma található. A szerzők mindegyiket saját stílusukban dolgozzák fel, öntik rímekbe szedett szavakba: így született meg ötven cím (összesen száz vers) erősen eltérő, végletes nézőpontokból.
Marosi Katalin regényeiben és verseiben egyaránt gyakran előfordulnak a romantikus, érzelmes és szerelmes motívumok. Gabriel Wolf műveiben pedig a sötétség, az őrület és a horror.
A szerzők egyfajta művészeti kihívásként úgy döntöttek, alkotói stílusukat szembeállítják egymással.
Egy példa a kötet koncepciójára:
„Túlvilág” című költeményében Marosi Katalin a mennyországról ír, Gabriel Wolf azonos című versében pedig a pokolról.
A kiadvány címét, azaz a „Bipolar”-t az ihlette, hogy a szerzőkben felmerült, mennyire másképp lehet szemlélni pontosan ugyanazt a dolgot, hiszen minden csak hozzáállás kérdése. A bipoláris depressziónak is ez a lényege: Az abban szenvedő beteg hajlamos a dolgokat egyszer túlzottan pozitívan, reményt keltően… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

>!
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780464109846
>!
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780368922343
>!
198 oldal · ISBN: 9788834135044

Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Tekintetes Népbíróság!

A felperest egy esős szombati napon ismertem meg. Eszem ágában sem volt elolvasni – minek is olvasnék el valamit, amiben a „tapír – papírt” rímpár szerepel? TAPÍR – PAPÍRT!!! Ha ezt Balassi megérhette volna, odakötné magát valami ágyúcső elé. Csakhogy ez a kötet rám tukmálta magát. „Olvass el, olvass el! De számlád legyen rólam!!!” – nyifogta. Én meg amúgy is beteg voltam, ezt mindenképpen tessék számításba venni. Jaj, jaj, nagyon beteg vagyok, mondtam is magamban. És egy beteg embernek mindent szabad. Úgyhogy megnyitottam ezt a beleolvasót: https://books.google.hu/books… .

Hát igen. Most képzeljük el, ül Ady és Kosztolányi egy kocsmában. Fröccsöznek. És akkor azt mondja Ady: „Figyelj már, Didé, én mondok egy szót, és írunk rá mindketten egy témaverset.” "Oksa – mondja Kosztolányi –, legyen az első szó a HALÁL. Te kezded." És akkor Ady belekezd:

Az ős Halál zokogó szekerén… stb.

Kosztolányi rávágja:

Pömpögő kaszások fújnak réz trombitát…

Na, ez egy érdekes kötet lett volna. Ha Gabriel Wolf Ady. De nem Ady, csak egy közepes képességű horroríró, akinek láncfűrész volt a jele az óvodában. Marosi meg nem hogy nem Kosztolányi, de már a sajnálatos tény, hogy egy tagmondatban kell szerepeljen vele, azt jelenti, hogy a jó Dezső innentől kezdve kísérteni fog engem. Lucskos éjszakákon éjfelente meglátogat, és a fülembe súgja: „Te Kuszma, én bírtalak eddig. Nem nagyon, de kicsit. De pont Marosival? 17%-on áll a könyve, annál csak egy rosszabb van a molyon. Tudom, hogy sz.rul fordítottam az Alice Csodaországban-t, de ez azért túlzás.” "Bocsi, Didé – felelem – majd lehet, átírom." (Közben meg – tudom – dehogy.)

Tekintetes Vésztörvényszék!

Bevallom, hibáztam. Rányomtam számla nélkül arra a fél csillagra. Bocsánat! De megszenvedtem érte. Mert ezek olyan vérlázítóan gyenge, ordítóan modoros, giccsesen klisés versek, hogy nekem az agyam kipukkadt tőlük. Persze elméletileg lehet, a beleolvasóban pont a gyengébbik versek voltak, a többi világszínvonal. Lehet. Drága Kivégzőosztag, elfogadom: lehet.

De azért halkan, az utolsó szó jogán, míg a hóhér ujja a tiltás gombon táncol, hadd jegyezzem meg: szerintem ez a kötet csak annak tetszik, akinek nagyon hálásnak kell lennie valamiért a szerzőknek. Meg mondjuk a 13 éveseknek.

Uff.

917 hozzászólás
para_celsus>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Fűzfapoétika és klapanciagyártás a legjavából. Vagyis a legaljából. Szóval értitek, annyira rossz, hogy az már rossz.
GW olyan, mint egy 15 éves, Dimmu Borgir-rajongó, mániás depressziós, sátánista norvég tinédzser, aki a depressziós szakaszba beesve jön rá, hogy a barátnője elhagyta, kifogyott a piából, ráadásul négy hónapig éjszaka és mínusz húsz fok lesz a településen, ahova a sors és nyomasztó szülei akaratából született. Hősünk versbe foglalja hát fájdalmát – a metódus egyetlen hibája, hogy GW szemlátomást úgy hiszi, a vér, halál, rothadás, pallos szavak önmagukban olyan ütősek, hogy elviszik a hátukon a verset, úgyhogy olyan apróságokkal, mint rímképlet, ritmus, mondanivaló, nem is kell törődni. Ezért már önmagában járna egy ízlésbírósági statáriális eljárás, de GW úr a biológiára is nagy ívben kakál: nála a tapírnak páncélja van. Szerintem tatura gondolt, csak azzal nem jött volna ki a rím.
Marosi Katalin meg egyszerűen Marosi Katalin. Zsenialisan pótolja a mindennemű élettapasztalat hiányát a bármiféle képzelőerő nélkülözésével. Kellemes kis butaságokat ír – rózsaszín giccse tökéletes ellenpontja GW ökölrázós-fogcsikorgatós giccsének. Ha így nézzük, tényleg bipolár kötet – sajnos azonban a színvonal konzekvensen marad a páncélos tapír feneke alatt.

6 hozzászólás
KATARYNA>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Már a legelején előre jelzem, hogy nem a vitát akarom szítani. Nem akarok senkit buzdítani arra, amit nem akar. Elolvasod, hümmögsz egyet, esetleg csillagozod és továbbhaladsz.

spoiler
Olvasta gondolom az is, aki nem is.
Aki letagadja, az is.
Én is.
Frusztrál. Mitől jó egy moly? Mitől rossz egy moly?
Attól, hogy személy szerint azért jövök fel erre az oldalra, hogy a saját szavaimmal leírjam azokat az őszinte mondatokat, amiket gondolok egy adott könyvről?
Már őszintének sem szabad lenni?

Nem adjuk mi senki alá a lovat. Nem fogjuk mi egymás kezét hogy.. Márpediglen elolvasod, mert azt mondom!
Ha van is csoportos buzdítás, az csak azért van, mert emberek vagyunk. Kíváncsiskodunk. Linkelgetünk. Nem akarunk lemaradni semmiről sem.
Van ennek jó és rossz oldala. Aki nem akar belefolyni is addig kérdezget, míg választ nem kap. Aztán úgy tesz, mint aki semmiről sem tud, és halandzsázza hogy ez már zavaró. Engem is zavart. Hát leszűrtem!

Miért van az, hogyha elolvasom egy külföldi író könyvét, ritka, ha valaki rámtámad, mert mi az hogy nem tetszett?
De egy magyar írónál?
Hunyászkodjak meg, álljak sarokba, kérjek én bocsánatot azért, mert letámad.
Egyszer, ismétlem EGYSZER ebben a rohadt életben végre lehetne egy 'tökös' magyar író, aki ha negatív kritikát kap, elfogadja. Esetleg, netalán, még ösztönzi is arra az olvasót, ha nem is nyíltan, csak privátban, hogy Szerinted mitől lehetne jobb a következő könyvem. Mi az, ami nem tetszett? Leírnád? Told ide mind.. nincs harag.
Soha nem élem meg ezt a pillanatot.

És a könyv.
Nem mondom hogy olvashatatlan, de azt sem, hogy kiadandó.
Ami nem megy 20-30-40 könyv megírása után, az a továbbiakban sem fog.
Marosi Katalin irományai változatlanok. Erőltetett zagyvaság az egész. Ellenben a Gabriel Wolféban lehetne lehetőség. Bár nem versekben. Nem olvastam eddig tőle, nem is akarok, de megtébolyodott, zombis, horror témában, lehet nem rossz.
Az ő írásai is kesze kuszák, főleg így a versekben.
Ha valakinek ez tetszik egye fene, de olvasson el pár idézetet ami mellett elsiklott a tekintete. Vajon még akkor is megkérdezné mi a fr.ncnak nem adtál rá 5 csillagot?
Nem akarom tovább ragozni. Lehetne reggelig elemezni.

Egy szó, mint száz.
Bántó a szemnek.
Nem ajánlom.

13 hozzászólás
giggs85 P>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Hát izé, bevallom, hogy csak néhány verset olvastam el ebből (tudom, magamra vessek, hogy megfosztottam magam a gyönyörtől), de azt hiszem, hogy ha leírnám őszintén, amit gondolok (a sokktól jelenleg úgysem menne), akkor mehetnék én is a vádlottak padjára pár tucat más mollyal együtt, de még a statáriális kivégzést sem biztos, hogy megúsznám. Igaz, szegény meggyötört agyamnak lehet, hogy ez most megváltás lenne.
Így inkább nem is írok semmit.

16 hozzászólás
viharmacska>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Túlbecsültem a tűrőképességemet. Hódolatom mindazoknak, akik akár csak a beleolvasót is végigolvasták, és maradt működő agysejtjük. Nem is járatnám tovább a számlámat, csak hadd jegyezzem még meg halkan, a két szerencsétlen mellett Bókay dr. prof. talán szintén megérdemelne némi figyelmet.

13 hozzászólás
diamondfox P>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Szeretnék elnézést kérni mindenkitől, hogy csak most vettem rá magam egy szöveges beszámoló megírására erről a verseskötetről.

Máris javítom magam: erről a förmedvényről. Aki ismer, követ, az tudja, hogy nem szoktam verseket olvasni. A kapcsolatom ezzel a műfajjal kimerül Fodor Ákosban és Radnóti/Ady egy-egy versében. Világéletemben utáltam a memoritert és gyűlöltem, ha az volt a feladat, hogy „Írj egy verset!”. 'nyád
Hogy mégis akkor ezt miért olvastam el? Ennél durvábban is írok ide: fizettem érte. FIZETTEM. PÉNZZEL. VÉRREL ÉS VERÍTÉKKEL. Meg hajszálakkal és elpocsékolt percekkel.
Eleddig csak Marosi Katalin egy-egy ingyenesen elérhető szösszenetét olvastam. Az is elég pusztító volt, de ez se volt fapapucs. Kellemesen fájdalmas rímpárok, erőltetett Isten-imádat, világosság, angyalok, csók, szerelem, heppiend.
Aztán jöttek a GW versek. (Bocsánat a versektől, hogy verseket írok, de nem tudok jobb szót most hirtelenjében ezekre a művekre.) Vér, hörgés, rothad, vér, sötétség, démonok, VÉR. tapír-papír se volt semmi azért, hogy álljon ketté a fülem
Ha én egyetlen egy ilyen verset le mernék írni, azonnal vinnének pszichológushoz. Ha valaki ezt komolyan gondolja, úgy meg pláne utaltatnám be Lipót-mezőre. Komolyan? Itt tartunk, hogy akinek van egy kis pénze, az minden szart kiad, mert egyébként elhiszi, hogy jó szerző? Már ne haragudjatok, de attól még, hogy valaki ír és a Publionál megjelenteti, az nem jelenti azt, hogy író az illető sőt, nagyon rosszat jelent. Nem tudom, hogy ez mikor vált a szemét jelzőjévé, ha valaki itt jelentet meg, de én már csak így ismerem ezeket a kiadványokat (ha majd jön velem szembe az ellenkezője, az meg erősíti majd a szabályt). És az nem jelent minőségi javulást, hogyha az ember Publionál is aljább kiadványokkal jön, de saját kiadó égisze alatt…
Tehát, visszakanyarodva a lényeghez: GW ismeretlenül is ledöbbentett, hogy mennyire rossz és egykaptafa, MK-tól meg nem vártam csodákat. Inkább ledöbbentett a mérhetetlen hülyeség. És az önbizalom! (Ami valahol azért lenyűgöző is.)
Mert igenis Ők elhitték, hogy jó ez a könyv. Az ötlet, egyébként tényleg jó, adott egy címke, egy szó, amire verset kell írni – az már más kérdés, hogy az 50 nagyon sok volt és kegyetlen rossz versek születtek, kb. 45-nek semmi köze nem volt az adott címkéhez. Jómagam e-könyvben vettem meg, de még az is hihetetlenül rossz szerkesztésű volt, széthúzva, egy-egy mondat került át a másik oldalra (így jön ki az oldalszám), meg az a hülye aláírás/szignó a versek elején, hogy tudjuk, épp melyikük alkotja. Sokkal jobb lett volna, hogyha egy más betűtípust kap az egyikük, vagy akár csak annyi, hogy MK dőlt betű, GW meg nem. És akkor még a borítókról nem is beszéltünk. Borzalmas, egy kezdő PS munka, amit én letagadnék, ha én készítettem volna. Még jó, hogy egy painttel jobbat tud az ember lánya alkotni.

Összesítve: soha ne olvassátok el. Ne vegyétek meg. És aztán igyatok meg egy liter abszintot, hogy kitöröljétek a merevlemezről ezt az élményt.

liliuminterspinas>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Volt szerencsém „hangoskönyvben” meghallgatni ezt a szóhalmazt… Az élményt mindenképp fokozta az előadás, de értelemmel nem töltötte meg az üres sorokat.
Sajnos a 101 vers (mivel az előszóból kiderül, hogy a tartalomjegyzék is versként értelmezhető – amivel nem teljesen értek egyet) mind egy-egy felvett szerepre épül, szinte megjósolható, mi lesz a következő tartalma, hiába a sokszor éles témaváltás. A rímek sok helyen sántítanak, a versmérték megbotlik, számos képzavar tarkítja a verseket.
Ha valaki, kiadótól független értékelőnek tetszik ez a könyv, tiszteletben tartom véleményét. Kérem, ők is tiszteljék az enyémet.

12 hozzászólás
Black_Dawn>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Nagyon jónak tartom a verseskötet koncepcióját, érdekesnek találom, hogy ugyanarról a témáról két, teljesen ellentétes nézőpontból írnak a szerzők.
Marosi Katalin versei között vannak népies és könnyedebb témájúak is, Gabriel Wolf írásai pedig hozzák a tőle megszokott sötét stílust. Dalszövegeit már akkor is szerettem, amikor még nem kezdett könyveket írni, és ezeket a verseket még érettebbnek, kiforrottabbnak találom.
Néhány versét meg is könnyeztem, mert annyira mély érzések tükröződnek bennük. Időnként annyira megterhelő volt lelkileg, mert érezni, hogy ezeknek a pesszimista látásmódú költeményeknek valóságalapjuk is van.
Egy-egy ilyen vers után komolyan jólesett egy vidámabb, könnyedebb verset olvasni Katalintól, ezért is volt jó ötlet ez a kettősség a kötetben.

5 hozzászólás
Dénes_Gabriella >!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Vannak úgy az emberek, hogy azért olvasnak valamit, mert mások is. Én viszonylag ritkán ülök erre a lóra, de annyira érdekelt ez a könyv, hogy a Google-beleolvasót végigolvastam. (Csak 20 lej volna a teljes könyv. De hát… tudjátok, 3-4 sör ára, a occó sörjellegű italból meg hajjaj. Szóval ez nyomós érv. Mert a sörnél – még az ismeretlen és fura ízűeknél is – viszonylag ritkán van erős wáddöhálifákk élményem.)
Azért is olvastam el, mert láttam itt karcokból, hogy Bókay Antal írt hozzá előszót. Nos, szó ami szó, nagyjából össze is foglalja azt, amit pozitívumként – ha már valamit muszáj írni, ugye… – esetleg felhozható. Mert tényleg mekkora ötlet az, hogy két teljesen eltérő stílusú ember azonos témáról ír verseket. Meg ha nagyon megnézem, akkor akár jó sorokat is találok a könyvben. Na de azokért a sorokért nem kellett volna ezt a könyvet kiadni. (Egyébként ha véletlenül Wolf úr szeretne ezen besértődni, és kiírni a Facebook-oldalára, hogy én a csúnya, gonosz állat itt bántom őt, innen mondom, ugyanezt írtam már másokról is, csak náluk nem sorokról, hanem versekről beszéltem. És akár sír, akár nem sír a Facebookon, ezt a könyvet tényleg nem kellett volna.)
Amin első körben nagyon megdöbbentem, hogy teljesen alap (vagy hogy mondjam?) ragrímekkel dolgoztak sok-sok helyen. Értitek, RAGRÍMEK. Én értem, hogy kedves molytársunknak levélben Bókay Antal professzor úr azt írta (https://moly.hu/hozzaszolasok/10934755), „Nem tudom, mennyire volt adekvát a bevezető szövegem, az épp születőköltészetet nagyon nehéz kortársnak érteni, kell hozzá egy plusz generáció”, de professzor úr, egyrészt születő költészet, másrészt pedig… nehéz érteni a kortársaknak?! Oké, én megértem, hogy a diákok, ha megkérik a tanárukat valamire, akkor a tanárok készséggel eleget tesznek a felkérésnek. Egyed Emese azt írta nekem pár éve, hogy nagyon jó, amiket és ahogy írok, neki tetszik. Azt javasolja, olvassak minél több irodalomkritikát, mert sokat tanulhatok belőle. Szerintem (de csakis szerintem) ez egy tisztességes hozzáállás még akkor is, ha „épp születőköltészetről” beszélünk. Azt is értem, hogy ha megkérném mondjuk Egyed Emesét, ha már őt emlegettem, hogy írjon a könyvemnek előszót, akkor nem írna arról, hogy hát elég gyengécske… végül is azért ír előszót, hogy ráirányítsa a pozitívumokra a figyelmet. Vagy mondjuk úgy, pozitívumokat fedezzen föl. (Aztán mindegy, hogy esetleg a „gondolta a fene” esetével állunk szemben a szerző oldaláról nézve – a pozitívum, pozitívum.)
Szóval nekem azzal is bajom van, amit Bókay Antal úr levélben írt. A könyvnek szerintem nem az a baja, hogy egy költőpáros eltérő stílusban alkotott címszavakra verseket ("épp születőköltészet"), hanem valami olyasmi, hogy sok üres szófordulat, semmitmondó sorok övezik azt a kevés valamire való gondolatot, amit fel lehet fedezni, ha az embernek ehhez türelme van. Na és hát a stílus… levetette az agyam az ékszíjat a sok ragrímtől. Komolyan, vajon ez a stiláris (?) eszköz is az „épp születőköltészet” eleme, amit mi, kortársak nem, csak gyermekeink, unokáink értenek meg? Nekem erősen fűzfapoézis íze van az egésznek.
Ha pedig megnézzük a témaválasztást, azt láthatjuk, hogy tutira próbáltak játszani, hiszen örökzöld témákat feszegettek (vagy hát próbáltak), amelyek az emberek egy részét mindig is foglalkoztatták/foglalkoztatják. És igen, lehetett volna jól is csinálni.

Gombolyag>!
Gabriel Wolf – Marosi Katalin: Bipolar

Habár az én csajos, habos-babos lelkemhez közelebb állnak Marosi Katika versei. Főleg a Tűz, a Gyertya és az Odú tetszett, Wolf verseit viszony mellbevágónak találtam (jó értelemben).
Olyan mélység van bennük, hogy azt kell mondjam, néha nem volt könnyű „lenézni oda”, ahol ezek a versek megszülettek a szerző lelkében. Megviseli az embert.
A kötet olvasása közben valamiért úgy éreztem, hogy ezek a versek nem pusztán egy ügyes marketing fogás részeként születtek, szerintem mindkét szerző szívét-lelkét beleadta ezekbe a művekbe. Csak tisztelni tudom őket érte, hogy két ennyire ellentétes ízlésű és stílusú költő ilyen összehangot és újszerű harmóniát hozott itt létre ebben a könyvecskében.
Bókay professzor előszava pedig nagyon meglepett. Tetszett is, de azért is, hogy egy Wolf-Marosi verseskötet előszavában találkoztam a nevével.
Ő óriási szaktekintély a magyar szépirodalomban. Mi is az ő könyveiből tanultunk az egyetemen!
Aki nem tudná, ki ő:
https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B3kay_Antal

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Szelén P>!

habzó szájjal várja a hajnalt a tapír
szétnyílt páncéljából elővesz egy papírt

39 hozzászólás
KATARYNA>!

Különös kötet a Bipolar.

Prof. dr Bókay Antal előszava

3 hozzászólás
Szelén P>!

Egy, kettő, három, négy,
visszafelé számolnék,

35 hozzászólás
Szelén P>!

De szívünk egy ütemre dobban
Tam-tam, tam.

KATARYNA>!

…Álmomat őrző apró lángocska az élet.
Most elmondom: miről szól a Bibliában az ének.
Eldobtam pár érmét, meglelje, ki rászorul,
szekrény mélyén fajátékom megette a szú…

Marosi Katalin: Gyertya

Szelén P>!

…nyugalom a halálban, izzadtság az éjben
álmomban megmártóztam a sűrű vérben
bárányka vagy: fehér, véres, áldozati
együtt lépünk a fényre: halvány, alkonyati

feszület a falon, holt hever a pamlagon
ülve várja s köszönti az előkelő rothadást
izzó szemű keselyű néz be az ablakon
szárnyát kitárja, feláll, hátán ködpalást…

Gabriel Wolf: Bárányka

[névtelen]>!

Boldogan vetem karjaidba magam,
Ágas-bogas erdő: jó szerető vagy.

Marosi Katalin - Erdő

9 hozzászólás
Gombolyag>!

Lángra kap egy régi fotó a falon,
esküvői kép, hogy lángoljon, akarom.
Égjen, mint bennünk a tűz egykoron,
ami meghalt egy fáradt hajnalon.

Marosi Katalin - Tűz

Lunemorte MP>!

felkötöm magam halva született gyermekem köldökzsinórjára

19 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Sün Balázs
Fodor Ákos: Addig is
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Gyöngyök, göröngyök
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Szó-Tár
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Fodor Ákos: Még: mindig