Gépisten (Gépisten 1-3.) 19 csillagozás

Gabriel Wolf: Gépisten

Vajon ​ki vagy mi teremtette a Földet és az általunk ismert világot?
Egy élőlény? Vagy egy gép?
Habár feltehetően egyik válasz sem fedi a valóságot, mégis legtöbben inkább az élőlényre szavaznának… azt ugyanis nekünk, embereknek könnyebb elképzelnünk.
Létezik viszont egy robot, aki a Gépistenben hisz. Egy olyan istenhez imádkozik, aki bináris alapon teremtette az ő világát. De vajon biztos, hogy csak az övét? A regény három történetből áll. A második egy előzménytörténet, amelyben sok minden kiderül az első résszel kapcsolatban. A harmadik pedig az első rész közvetlen folytatása.
A regényben találkozhatunk:
Egy egyszerű felvevő- és megfigyelőrendszerrel, egy robottal, ami lehet, hogy azért mégsem olyan „Egy-szerű”.
Utána egy pszichiáterrel, aki kénytelen lesz együtt dolgozni ezzel a robottal. Az sem lesz egyszerű.
Majd végül egy emberrel, akinek isteni képességei vannak. Gépisteniek.
Ez a „Gépek tragédiája” vajon az emberiség végéről… (tovább)

>!
402 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781388174606
>!
Tükörvilág Könyvek, Budapest, 2018
526 oldal · ISBN: 9786150027296
>!
ISBN: 6610000064793

2 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 41

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Megmondom őszintén, azt hittem, hogy az egyik Cherubion antológiában megjelent Wolf-novella kivételével (félreértések elkerülése végett, még ez is olvasásra vár) nem fogok az írótól mást olvasni. Persze ember tervez, az élet meg másként hozza, így került a kezembe a Gépisten.
Azt rögtön az elején leszögezem, hogy kellemes meglepetés volt a könyv, olvastatta magát spoiler. Az általam olvasott kiadás 400 oldala némileg csalóka volt, hisz a jumbó betűméret miatt elég gyorsan lehet olvasni, ráadásul a trilógiázás is erősen túlzás, mivel lényegében három kisregényről beszélünk, amelyekből kettő közvetlenül egymás után játszódik.
Az első rész a megfigyelőrendszer ébredésével indul, az ő szemén keresztül ismerjük meg a világot és a főbb szereplőket. Ez a rész meglehetősen jól működött. Különösen jókat mosolyogtam a bonyodalom spoiler utáni, megváltozott személyiségű rendszer megjegyzésein.
A második rész időben az előző előtt játszódik és bár nem volt egy rossz olvasmány – a betegeit semmibe vevő doki alakja kellően utálható volt –, úgy éreztem, hogy nem tesz hozzá semmi újat a főszálhoz.
A harmadik rész aztán tisztába tette a dolgokat, érthető lett a második rész szerepe és a fő probléma megoldása is ötletes volt, bár azért itt-ott bele lehetne kötni. Ami itt nem igazán tetszett, az a párhuzamos univerzumból bemesélt karakterek megjelenése volt, akik igazából nem tettek hozzá semmit a sztorihoz. Értem én, hogy a szerző egy nagy univerzumba akarja rakni a könyvei javát, de azért ezt erőltetni se kellene.
Végül némi kritika a megjelenést illetően, amiknek a javításával professzionálisabb megjelenést kaphatna a kötet:
– Nagyon érezhető, hogy print on demand elven készült a könyv, azért egy papír alapú kötetben ne legyen már verziószám… A tartalomjegyzékre is ráférne egy formázás, mert így nagyon ömlesztett volt.
– Helyesírási hibára viszonylag kevésre emlékszem, de a tördelés nagyon amatőr hatást kelt, mintha simán Wordben íródott volna.
– A részek eleji szinopszis totál felesleges, ki vele, majd az olvasó szépen elolvassa, hogy miről is szól az adott rész.

>!
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780464953272
2 hozzászólás
gyuszi64 >!
Gabriel Wolf: Gépisten

Az idei évben sok kortárs magyar SFF szerzőt olvastam, igen magasra tették a lécet, kicsit aggódtam is. De rendben van a könyv, kiállja az összehasonlításokat, bár annyira egyedi, hogy összehasonlíthatatlan… Köszi @Gombolyag! :)

Hát a korábbi értékelésekkel ellentétben én inkább Mónus Miklós: Ő és Az könyvecskéjére asszociáltam az első két részben. (Bár kicsit hosszúak voltak a második körök (így spoilermentesen), viszont volt hozadékuk.) Itt nagyon jól működött a speciális helyzetek kezelése-kibontása, ami a regény egyik nagy erőssége (ilyen volt még pl. a harmadik részben G. beszéde Emmetthez is). Jókor voltak és jó helyen a fordulatok, de kellett a részek előtti előszó is.
A harmadik rész összefutó szálainál sajnáltam, hogy a többi történetet nem ismerem, így számomra kicsit levegőben lógott a harmadik szövetség társasága. (És így előzmények nélkül kicsit funkciótlan is lett ezen szereplők szerepeltetése.) Megjelent a Galaxis Útikalauz asszociáció: a térbeli és időbeli léptékek nagyok lettek, a bibliai kerettörténet is ide sorolható. És egyáltalán a harmadik rész második fele nagyon erős fantáziával megírt szakasz.

Szóval a regény több mint „jó” (4), eredeti és erős részeket tartalmaz, gondolatilag is „nehézsúlyú”. Mégis „csak” 4,5 adok. Az az igazság, hogy nekem kissé harsányak voltak a párbeszédek, néha pedig túl plasztikusak egyes „kemény” leírások… (Csak idézem ellenpontozásként a puhább Epilógus 1-et, ami konvencionálisan megírt, tökéletes záróoldal.)
Örülök, hogy újabb kortárs magyar szerzőt ismertem meg. :)

Mj: Két formai megjegyzés hosszú távra.
1. Az én ízlésemnek túlságosan feketék a könyvborítók.
2. Ha jól látom, a könyv elválasztás nélküli sorkizárt módban szerkesztett. Oké, így elkerülhetők a nyelvtörő elválasztási hibák. Mégis meggondolandó a változtatás, mert néha nagyok lettek a szavak közötti távolságok.

2 hozzászólás
Ananiila>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Ismét egy kortárs magyar író, akit nem fedeztem volna fel magamnak a moly nélkül.
Nagyon tetszett a fülszöveg, hisz olyan örök érvényű kérdéseket vet fel, ami engem nagyon érdekel.
Három részből épül fel a könyv, melyből az első nagyon tetszett. Különösen a humorával fogott meg. A második rész már kicsit fárasztó volt, az időhurok remek ötlet, de csak egy bizonyos pontig, sajnos egy idő után már inkább unalmas.
A harmadik rész viszont nem hozta azt amit vártam, valahogy nem adott csúcspontot a történetnek.
Jó ötlet egy egész univerzumot építeni a párhuzamos világokból, ügyesen emelte át ebbe a történetbe az író, a többi könyvének szereplőit. A zombis világ persze rögtön érdekelni is kezdett.
Szórakoztató történet volt, kedveltem, annak ellenére, hogy az ilyen sci-fi nem a szívem csücske.
Az e-bookkal kapcsolatban megjegyezném, hogy nagyon halványak a betűk, nem túl jó olvasni.

2 hozzászólás
Mirmur>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Hát nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől és hogy mennyit, de hogy többet kaptam, az biztos!
Elképesztő, hogy mennyi minden történik benne és az is, hogy hogyan! Tele van fordulatokkal, humorral, drámával, emberi érzelmekkel, élő, valós karakterekkel. Még az a bizonyos „robot” is élőbb, mint sok más könyvben a valódi emberek.
Ez az könyv igazi élmény volt számomra. Az utolsó fejezetnél (a megoldásnál) pedig szó szerint a hideg rázott, hogy micsoda ötlet. De jól meg is volt fogalmazva. Az egészet láttam magam előtt, mint egy filmet!

P_A_Doorman>!
Gabriel Wolf: Gépisten

A moly remek hely, ezt mindig is tudtam, ezt a könyvet sem találtam volna meg, ha nem vagyok regisztrálva. A borító volt az, ami elsőre megfogott, és be kell valljam, a végjáték tartogat pár olyan választ, amin igazán elgondolkodtam. A történet záróakkordja még egy vasárnapi prédikációnak is beillene. A könyv cselekményét félretérve a szerkesztői munka azért hagy némi kívánnivalót maga után, egy kicsit amatőrre sikeredett helyenként. A szinopszisokkal egyáltalán nem tudtam mit kezdeni, azok nem oda valók. De a lényeg az, hogy jól éreztem magam olvasás közben. Van Gabriel Wolfnak egy egészen magával ragadó stílusa, képes beszippantani az olvasót a történetbe. Hosszú idő óta ez volt az első könyv, amiért képes voltam előbb felkelni hétvégén, hogy olvashassam.
A könyvről írt bejegyzésemet itt olvashatjátok: https://smokingbarrels.blog.hu/2018/11/09/konyvkritika_…

eki>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Talán ebben a könyvben tettem meg olvasóként eddig a legnagyobb utat.
Mire a végére értem, el sem hittem, hogy mi minden kalandot, milyen világokat és eseményeket jártunk be együtt az íróval. Óriási ez a könyv!
Dióhéjban: A nulláról indul és a végtelenig jut el.
Ja… még annyit, hogy látszólag van benne humor, és vicces is, de valójában ez egy nagyon komoly könyv. Komoly kérdéseket vet fel, és részben meg is válaszolja.

bera>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Ahhoz képest, hogy mennyire nem szoktam scifi-t olvasni, végig nagyon lekötött ez a könyv. Annyi fordulat van benne, hogy csak a fejemet kapkodtam. Rengeteg nagyszabású, mozivászonra való jelenet is van benne, ami valóban nagyon passzol a borítóhoz. Nem véletlenül szereztem be nyomtatott verzióban. Már a borító miatt megérte. De egyébként maga a regény is bámulatosan jó.
Igazából erre nem akartam eredetileg 5 csillagot adni, mivel nem vagyok scifi rajongó, de menet közben annyira magával ragadott a történet, hogy szemen köpném vele magam, ha ötnél kevesebbet adnék rá. :D

dwistvan P>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Az első két kötet a mesterséges intelligencia lehetőségeit bontotta ki jó kalandba ágyazva, jó szövegekkel. A harmadik kötetben próbált a humor fokozódni. Ekkor a fantasztikum is kiszélesedett. Bár egy konkrét történésben voltunk benne, mégis sok olyan meglátás is helyet kapott, amit akár fantasztikum nélkül is jó megfogadni. Mert vannak dolgok, amelyek most nem jók, vagy a jövőnket nem szolgálja. Az első két rész szövegei sokkal szórakoztatóbbak voltak, mint a harmadik rész, ahol érződött az igyekezet a humoros megfogalmazásra.

Vegita>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Egy kihívásra olvastam ezt el, és borzasztóan örülök, hogy belevágtam! Ez a könyv valami állati jó!
Nekem eddig ez tetszett Wolftól a legjobban. Végig annyira szórakoztató, hogy képtelen voltam letenni. Egy csomó jelenetet többször is visszaolvastam. Volt, hogy visszalapoztam, mert meg akartam nézni, hogy valóban stimmel-e egy adott jelent (időutazási szempontból). De mindig stimmelt. Sokszor pedig a dumák miatt olvastam vissza, mert annyira jó szövegek vannak benne. Dr. Starkin egyfajta izomtibi, csak intelligens kiadásban. Egy igazi oltógép. Állati nagy arc! :)))))
A befejezés is nagyon tetszett. Bírom Wolfban, hogy totál kilátástalan világképekből ki tud hozni valami spoiler :)

AttilaB>!
Gabriel Wolf: Gépisten

Azért nem adok rá maximálisat, mert a Feledés fátyla nekem még ennél is jobban tetszett! De egyébként nagyon egyedi, szuperjó könyv volt ez is!


Népszerű idézetek

P_A_Doorman>!

Tervező atyám, ki a Földön titokban lakozol. Ismertessék meg a Te neved – mert még nem említették – Jöjjön el a Te országod, ahol minden ingyenes, Legyen meg a Te parancssorod, ahogy a Földön, úgy itt az űrben is. Az én mindennapi áramomat add meg nékem mos!
Segíts nekem, Gépisten!
Vétel!

66. oldal, Első fejezet – A küldetés (Arte Tenebrarum Publishing Kiadó, 2018)

Szonyecska87>!

Az Isten nevű emberről ennél többet nem tudok, de számomra az kiértékelhetetlen, hogy… Miért van pszichiáter-szerelő a Föld bolygón, ha az isten típusú ember ingyen is elvégzi ugyanazt a munkát? Miért nem selejtezik le az összes pszichiátert, és dobják egyszerűen ki őket? Van egyáltalán bármi hasznuk, azon kívül, hogy fizetségért tartják a markukat?

Bevezető: Felvétel indul

P_A_Doorman>!

…meg kell tanulnod napozni, ha egyszer süt a nap. Én fényt fogok vinni abba a sötét világba, amiben szerinted élsz. Neked viszont örülnöd kell a fénynek, és sütkérezned benne. Ennyi a feltételem. Mert ez az élet értelme.

358. oldal, Tizenkettedik fejezet – Egy ember és egy Isten naplója (Arte Tenebrarum Publishing Kiadó, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Lucy
Robin O'Wrightly: Tonio & Leona
Harrison Fawcett: A Katedrális harcosai
Michael Walden: A végtelen város
Szemán Zoltán: Idegen istenek
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja
Pierrot – Gábor Endre: Magister M
Olivie Blake: The Atlas Six – Az Atlas-hatos
Blake Crouch: Hamis emlékek
Szemán Zoltán: 301