A ​napisten háborúja (A napisten háborúja 1-5.) 30 csillagozás

Gabriel Wolf: A napisten háborúja Gabriel Wolf: A napisten háborúja

A ​gordikánok nem ismerték a sötétet. Nem ismerték a rosszat, a gonoszságot, a szomorúságot. Világukban a szeretet irányított mindent. Gotas, a teremtőjük annyira hatalmas volt, hogy gonosz ikertestvérét, Satogot elűzte az általa teremtett bolygóról. Megtiltotta neki még azt is, hogy a bolygó közelébe merészkedjen, így az ott élők nem is hallottak róla soha…

…civilizációkkal később a gordikánok félig élő, félig gép (holttestekből összerakott) robot-madarakat használnak hulladékuk és halottaik elszállítására, úgynevezett Keselyűket. A Keselyűk kiviszik a hulladékot az űrbe és Napjukba dobják elégni.
A gonosz Satog több ezer éve a bolygó közelében ólálkodott, várva a megfelelő alkalomra ahhoz, hogy romlásba taszíthassa Gotas szeretett világát…
Egyszer, amikor évezredek után végre alkalom kínálkozik, Satog elfog egy Keselyűt, és éltető, sötét szikrát gyújt szemében, megfertőzi a gonosz tudással. Ez az egy apró kezdet elég ahhoz, hogy minden rosszra kezdjen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
520 oldal · ISBN: 6610000048526 · Illusztrálta: Szendrei Tibor
>!
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781387530366 · Illusztrálta: Szendrei Tibor

2 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Batong · Bill · Bitang · Eszkhil · Golína · Gord · Innda Torrkodin · Liom LaVonna · Lorghi · Pelsipher · Rothaar · Votter


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 41

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Roszka
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Mikor is nevezünk jónak egy könyvet?
Szerintem ez nagy részben a hangulatunktól is függ!
Vannak könyvek, amikről szuperlatívuszokban írnak mások, nekem még sem tetszik, lehet csak rosszkor olvastam, nem voltam ráhangolódva, kínszenvedés olvasni, nem haladok vele. Néha nem is értem miért a dicshimnusz, lehet csak a „csorda szellem” dolgozik. Ezért nem is nagyon olvasok értékeléseket olyan könyvekről, amit ép készülök olvasni, csak azután, ha magam is olvastam a könyvet.
Vannak olyan könyvek is, amit nagyon lehúznak az olvasók, de nekem nagyon bejönnek, mert olyan a történetük, ami nagyon olvastatja magát, vagy azért, mert tartalmas a mondandója, vagy ép azért, mert csupán szórakoztatni akar. Nem agyalok utána még napokig, mi és miért olyan, amilyen.
Viszont van, amikor ép erre az agyalásra van szükségem.

Azután vannak azok a könyvek, amiket itt, a reklámok, vagy az írójuk, folyamatosan az arcomba tolnak, ha akarom, ha nem. Na, ezeket kerülöm, valamiért idegenkedem tőlük.
Talán csak nem akarom, hogy mások mondják meg, mit is akarok olvasni.
Ezzel a könyvvel is így voltam!
Azután részt vettem egy szavazáson, (csupán azért is, mert állandóan szembe jött velem)
és csodák csodájára megnyertem ezt a könyvet! Persze örültem neki nagyon!
De fenntartásaim voltak vele szemben, túl sok volt a százaléka, túl sok volt a reklám, úgy éreztem nagyon rám akarják erőltetni.
Egy kihívás miatt kezdtem bele, és számomra meglepő módon, szinte pillanatok alatt befaltam! Nem érdekelt, hogy néha szinte szájbarágósan gyermeteg, vannak benne logikai bukfencek, vannak hiányosságai, mégis a történet magával ragadott, pörgő a cselekménye végig fenntartja a kíváncsiságot, érdekelt mi is lesz Gord-dal és csapatával. Mi történik ha egy Isten, egy ork, egy mágus, egy bérgyilkos, és egy elf- kobold összefog és még össze is barátkoznak.
Vagy nagyon jó ez a könyv, vagy azt kell mondjam, jó időben, megfelelő hangulatban talált rám.
Eddig gondolkodtam mennyi is legyen a csillag, eldöntöttem végre!

3 hozzászólás
>!
Black_Dawn
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Eddig nagyon tetszik ez a könyv. Még nem fejeztem be, de gondoltam, megemlítem. Már most tudom, hogy ezt el fogom később még egyszer olvasni. Annyi jó rész van benne, hogy már most visszakívánkozom bizonyos párbeszédekbe, mert olyan jó hangulatuk van és olyan viccesek. :)

update 2018.02.13.
Nem is írok róla még kritikát. Inkább újraolvasom előtte és majd aztán!

update 2018.02.15.
Továbbra sem tudok szabadulni ettől a könyvtől, mert nagyon magával ragadott!
Olyannyira, hogy megkértem a szerzőt, hogy hadd készítsek vele interjút róla.
Az eredmény itt látható:
https://moly.hu/karcok/1059102
(A linket a szerző engedélyével illesztettem be ide.)

>!
eki
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Fantasztikus volt ez a könyv! Persze maga a műfaja szerint is, de amúgy is. Nekem Liom volt a számomra legszimpatikusabb karakter. Egy igazi férfi, aki okos, művelt, nem szégyelli, hogy vannak érzései, ugyanakkor egyfajta „paranormális” bérgyilkos is egyben aki olyan dolgokat művel, hogy az ellentmond a fizikai összes ismert törvényének! :)
Ebben a történetben van szépség és mondanivaló, látványos kalandok, harcok és kiváló humor is. Néha a legváratlanabb pillanatokban. Talán ezért is talál be annyira, hogy az embert a sírás kerülgeti. De nem szomorúságtól!
Ez most egy élmény volt!

>!
Gombolyag
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Egy történet a barátságról, a kitartásról és a hitről. Hitről a felsőbb hatalmakban, egymásban és önmagunkban.
Így tudnám összefoglalni talán a mondanivalóját, ami engem megfogott benne. Ebben a könvyben ugyanis találtam ilyet. Nagyon színesek a karakterek és élnek. Olyan volt ezt a könyvet olvasni, mintha egy nagyon látványos, szórakoztató mozifilmet néztem volna, ami bizony meg is hatott néha. :')
„Az Ördög és az Isten barátsága” című fejezetben igazán meghatott az a gondolat arról a bizonyos csillagról. Még most is kicsit elszorult a torkom, amikor eszembe jutott.
A mélység mellett tele van ez a történet humorral és jópofa jelenetekkel. A szereplők állandóan húzzák, heccelik egymást.
A kedvenc ilyen motívumom talán a bérgyilkos és az ork barátsága. Szörnyű, hogy mit művelnek egymással. :) Még a legkilátástalanabb helyzetben is tudják oltogatni egymást és oldani ezzel a feszültséget. De leginkább az ork. Ő lett azt hiszem a kedvencem.
Velük kapcsolatos a kedvenc jelenetem is, amiből idéztem:
Amikor a bérgyilkos négykézlábra állva röhög az erdőben! :) Nagyon jó fejek. Egyébként ez a bérgyilkos ráadásul egy igen jó pasi is. Azért ezt női olvasóként hadd ne hagyjam már ki! :)))
A borító pedig fantasztikus! Szendrei Tibor festette, ha jól láttam. Azt hiszem, már hallottam korábban a nevét. Most már tudom, hogy nem hiába. :)

>!
valszi
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Imádtam, ahogy az író a szereplők karakterfejlődését ábrázolja ebben a könyvben.
Több szereplő is egészen más emberré/egyéniséggé növi ki magát a történet végére, közben szédületes utat bejárva! Nekem Rothaar volt a kedvencem. Az ő utolsó jelenetei a könyvben nagyon emlékezetes pillanatok fognak maradni számomra. Gyönyörű az a rész. És az is, amit utána abból kifejt az író a későbbiekben.
Nem akarok semmilyen poén lelőni. Aki olvasta, az úgyis tudja, mire gondolok. :)
Aki szórakoztató humoros, izgalmas olvasmányt keres mondanivalóval, annak tudom ajánlani ezt a regényt.

>!
Isabel_Rose I
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Ez volt az első olvasásom az írótól, de meg kell mondjam kellemesen csalódtam. A világ és a műfaj sci-fi szál eléggé a komfortzónámon kívül esik, viszont:
Az író nagyon otthon van a témában.
Tud fogalmazni és tetszettek az ok-okozati összefüggések is.
Valami újat hozott.
Úgy érzem jó kis kezdet volt ez. Ha sikerül még tőle olvasnom, nem leszek olyan félős, mint most.

16 hozzászólás
>!
Ciccvarek
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Nem vagyok kibékülve a fantasy műfajjal. De azért ezt szórakoztatónak találtam még így is.

>!
misszi68
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Imádtam minden percét. Megható volt és lebilincselő, tele szeretnivaló szereplőkkel ♥, ugyanakkor lehetett izgulni értük. Kedvenc szereplőm Liom. Kecses mozgásával és úriemberhez méltó viselkedésével teljesen a szívembe lopta magát! ♥ :O)

>!
Zoltan_Szeman I
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Ha a szerző pár száz évvel ezelőtt születik, akkor úgy hivták volna, hogy „regös ember”. Egy olyan személy, aki téli estéken maga köré gyűjti a falu népét, és amikor belekezd a történetbe, akkor apraja-nagyja szájtátva, pissz nélkül hallgatja őt. Mert bizony, ezt teszi velünk Gabriel Wolf a Napisten Háborúján keresztül.
Elsöprő lendülettel mesél, gazdagon tarkitva a történetet fordulatokkal, és nem engedi lankadni egy percre sem a figyelmünket. Egyéni stilusát rengeteg humorral fűszerezi és igy teszi még élvezetesebbé a regényt.
Különösen tetszett, hogy nem igyekszik bonyolult, hosszú mondatokkal és felesleges szóvirágokkal -mint azt most én teszem- teletűzdelni a történetet. Szinte a szemünk elé rántja a kezdő helyszint majd az események pörgése már ragadja is magával az olvasót messzi tájakra és idősikokba.

Mielőtt bárki felhörrenne, hogy akkor miért a négy és fél csillag: nos, a válasz egyszerű. Hiszem, sőt teljesen biztos vagyok benne, hogy látunk majd a szerzőtől még ettől is jobb, még kiválóbb művet és akkor igencsak bajban lennék, mert hát, hat csillagot már nem tudok adni.

Köszönöm, hogy elolvashattam, meghatározó élményt jelentett a számomra.

UI: Elnézést a rövid i betűk miatt, de a laptopom -ellentétben velem- nem ismeri a hosszú i karaktert.

1 hozzászólás
>!
AttilaB
Gabriel Wolf: A napisten háborúja

Amikor olvastam a könyvről a korábbi értékelésekben, hogy milyen helyes pasi ez a Liom, kicsit megrettentem, hogy ez valami csajos könyv!
De megnyugtatnám férfitársaimat, hogy erről SZÓ SINCS!
Ez egy valódi tuti fantasy regény. Hozza a régi klasszikusok színvonalát és hangulatát.
Néha engem a régi Káosz könyvekre emlékeztetett. Csak ez modernebb azoknál, sci-fi elemekkel tűzdelve.
A szereplők is mind modernebb verziói a megszokottnak: az ork se tipikus ork, a varázslatok is újak, új nevekkel, új szörnyű következményekkel. :)
Az egész könyv újszerű élmény, és tényleg élvezhető is.


Népszerű idézetek

>!
valszi

– Ilyesmit még sosem próbáltam! Megáll rajtad az eszem! Te és az elméleteid! – korholta barátját.
– Tudod, miért idegesítőek az elméleteim?
– Miért?
– Mert működnek. Nehéz az ilyesmit megemészteni. Néha még nekem is.

Kapcsolódó szócikkek: Rothaar
>!
AttilaB

Batongnak megszólalni sem volt kedve. Azért sem, mert nem brillírozott különösebben az elméletek felállításában. Ő inkább a gyakorlatban hitt. A zabálás gyakorlatában. És felettébb elkeserítette, hogy semerre sem lát őzgidákat ugrálni, amik csak arra várnak, hogy ő letaglózza őket és felzabálja akár sülve, akár ájultan, de élve. Azért a végén mégiscsak megszólalt:
– Itt nincs kaja.
– Egyél bokrot – javasolta Eszkhil mosolyogva. – Tele van vele az erdő. Amúgy is rád fér egy kis életmódváltás. Elég hamar fáradsz, barátom. Több vitaminra lenne szükséged.

Kapcsolódó szócikkek: Batong · Eszkhil
>!
Gombolyag

Ekkor azonban mindhárman Liom felé kapták a fejüket. Ugyanis elesett. Először azt hitték, megsérült, esetleg véletlenül megsértette magát valamelyik pengéjével… De nem! A röhögéstől esett el. Nem bírt talpon maradni. Négykézláb állva rázkódott görcsösen a nevetéstől, mint egy tehén, amelyik valamilyen szörnyű agybetegség miatt már a végét járja.

>!
AttilaB

…Innda szólalt meg elsőnek:
– Ezt nem hiszem el! Valaki lőjön vesén egy nyílpuskával! Én feladom! Elegem van! Itt a vége, befejeztem!

Kapcsolódó szócikkek: Innda Torrkodin
>!
AttilaB

Bill bár reszketett a félelemtől, hitt újdonsült barátjának és előmerészkedett a taxiból. Nagydarabságát meghazudtolva olyan fürgén vágta magát hasra és gurult be oldalvást a kocsi alá, mint egy atléta, aki valamiféle talajgyakorlatot mutat be: a „hogyan guruljunk be gyáván kocsink alá, ha támadnak a Keselyűk” nevű gyakorlatot.

Kapcsolódó szócikkek: Bill
>!
AttilaB

– Viccelsz? – mekegte Pelsipher. Amikor nevetni próbált, erősen hasonlított egy kecskére. A hangja legalábbis. – Hogy szétégessen valami hőlátással? Vagy haragjában átpofozzon egy másik naprendszerbe a napenergiát sugárzó tenyerével?

Kapcsolódó szócikkek: Pelsipher
>!
AttilaB

– Hát, te teljesen hülye vagy – mondta ki nyíltan Eszkhil. Nem rosszindulatnak szánta, egyszerűen csak kimondta a valóság általa igaznak vélt verzióját.
– Ha ismernéd a bátyámat, nemmm ezt mmondanád – hammogott Batong a leveleken. – Ő tényleg teljesen hülye. Bitang annyira ostoba, hogy egyszer azon kapta magát, hogy három napja földet zabál. Elfelejtette, hogy haza kéne mennie és mondjuk húst sütni. Igaz, részeg is volt. Állandóan az.

Kapcsolódó szócikkek: Batong · Bitang · Eszkhil
>!
Mirmur

– Pár napig biztos nem hallotok felőle.
– Hogy érted, hogy hallunk? – kérdezte az ork. – És te? Te talán nem félsz tőle? Neked nemcsak a lelkedet zabálja majd meg, hanem egyben lenyel, amilyen kicsi vagy!
– Meg tudom én védeni magam – felelte a nő sokat sejtetően. – Ne aggódj miattam, ork.
– Nem aggódom én! Érdekelsz is te engem! Tőlem megzabálhat burgonya körettel!

>!
eki

Mire képes hát ez a fiatalember? Ez a kérdés most végérvényesen meg lett válaszolva:
Liom nem csak fellépett rá, hogy elugorjon róla valamerre, hanem ment is rajta! Sőt, futott a torony függőleges falán felfelé!

>!
Chicago

– Batong, milyen erőben vagy? – kérdezte Liom. – Eleget zabáltál már?
– Ja. Megteszi. Miért?
– Van kedved pajzsot tolni az alagútban és görgetni vele pár hullát? Mondjuk úgy ötvenet? Vagy legyen most kétszáz!


Hasonló könyvek címkék alapján

Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Jeffrey Stone: Harc az Éj Kövéért
Nicholas Eames: A Wadon királyai
Piers Anthony: Roogna kastély
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Colleen Houck: A tigris utazása
Greg Keyes: Hollóisten I-II.
Lois McMaster Bujold: Lelkek lovagja