Nagy sóhaj. Féltem ettől a könyvtől. Féltem, pedig legbelül már ránézésre, fülszöveg alapján tudtam, hogy kedvencem lesz. Mégis sokat vártam vele, és az elvárásom is magas volt . Megkaptam,a hónap kedvence lett, elemi erővel hatott rám, patakokban folyt a könnyem többször is, kifacsarta és melengette a szívemet. Ha ránézel a borítóra, máris könnybe lábad a szemed.
Nincs olyan ember, akinek ne lenne „Gyuri bácsija”. Mindenkinek vannak olyan szerettei, akikkel szeretne örökre együtt lenni itt, fogni a kezét, mégis van, hogy hosszabb – rövidebb ideig külön válnak , mielőtt odafent majd újra találkoznak. Leírni is nehéz ezeket a sorokat.
Földhöz vágott ez a kötet, de imádtam. Szerettem, ahogy facsarja a szívemet. Az idei egyik leggyönyörűbb, legtisztább lelkű regény volt, amit olvastam. „ Homokszemcsék vagyunk, egy homokviharban.”
✨️
Megérkeztem az Esthajnalcsillag idősek otthonába, a Mátrába. A természet gyönyörű, mint mindig, csicseregnek a madarak. A kamera ráközelít egy padon ülő, mosolygós bácsira, fején vadászkalap, „megszokott kék köntösében ül és a reggeli kávéja mellé a kedvenc pipájából pöfékel”. Ő itt Gyuri bácsi, az otthon titokzatos lakója.
„Tekintete megbékélést sugároz, mint aki egy olyan életet hagyott maga mögött, ami megannyi szép és pokoli emléket rejt magában, de azt is tudja, hogy bármi is volt, vége van.” Mostanra már nem olvas híreket, nem politizál, ami van, azok az emlékei. De még micsoda emlékei! S mesélni kezd Edit nővérnek, aki kíváncsi annyira, hogy beszélgetést kezdeményezzen vele. Mesél az elképesztő, példaértékű szerelemről az ő imádott feleségével, Róza nénivel. Történetek nehézségekről, romokból felépített várról, kiszámíthatatlanságokról, fájdalomról, szomorúságról, a lelkek szaváról, tudatosságról. Ír igazi barátságokról, sírig tartó szerelemről és veszteségekről. Olvasás közben, mintha ülne valami a mellkasunkon. Edit nővér kellett ahhoz, hogy ez a sok beporosodott emlék a felszínre érkezzen és mi olvashassuk. Szerettem kettejük kapcsolatát.
Olyan képességgel rendelkezik, úgy ad át érzelmeket, ahogyan kevesen. Szép, érzékien ír, gyönyörű megfogalmazás.
Nem bírod majd abbahagyni a mosolygást, Gyuri bácsi szívének legmélyebb titkait a lelkedben érzed majd. Az élet meséje, melyből nem tépték ki a rossz lapokat, fejezeteket.
Egy dolog jutott még eszembe. Ez a regény és Gabriel Russ úgy nevettet súlyos percek között, ahogyan eddig azt csak egy író tette, Backman. Hiszen „ A nevetés gyógyszer a léleknek.”
Átértékelő, mély mondanivalóval rendelkező regény, mely úgy gondolom mindenkinek óriási élmény, felejthetetlen pillanatokat tud adni. Csodás, követendő értékrenddel rendelkezik, évek tapasztalata, sok mindent megélt, bölcs lelkek tapasztalatának egyvelege. Támaszt ad, megerősít.
„ Hiszen célokra mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha kilencven éves.”
Leírhatatlan volt. „… mindenki szűrje le magának, amire szüksége van. Amire nincs, azt meg tegye ki a tányér szélére. Másnak meg majd az lesz hasznos. Ettől jó egy könyv. Mindenki megtalálja benne magát. ”
Olvasni érdemes. Egy újabb csodás magyar szerző regényével lettem gazdagabb.
Eredetileg blogbejegyzést szerettem volna, aztán rájöttem, hogy ide talán hiábavaló próbálkozás lett volna minden szó, mert meg sem közelíti ezt az impressziót, ezt a regényt.
Az idő elszáll felettünk. Szeressünk.
Hát… mostmár tudom! ✨️
