„A XIII. század közepére a mongolok fél Európát leigázták, és Bécs kapuja előtt álltak. Meghökkentő dokumentumok tanúsítják, hogy a hatalmas emberáldozattal és pusztítással járó európai tatárjárást diplomáciai előkészületek és cselfogások kísérték, ezt Batu kán személyes követe és kémfőnöke, egy titokzatos angol végezte. Bár működésének és sajátos diplomáciai tevékenységének a nyomait Európa mind a mai napig magán viseli, az évkönyvek még a nevét sem őrizték meg az utókornak. Figurájára és életútjának nyomaira a magyar származású történész, Gabriel Rónay bukkant rá egy kolostori krónikában. ”
Egy angol Batu kán udvarában 11 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 7
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Király_László_2>!
Ha egy szaktörténész regényt ir, nem feltétlenül izgalmas. Nagyon sokat tanultam belőle, de igazi élvezetet nem okozott.
Anton_Gorogyeckij ♥P>!
Az elején, a címet meglátva megijedtem, hogy ilyen Földi Pál/Nemere István-szerű szenzációhajhász könyvvel állok szemben, de aztán utánanézve az interneten, valóban volt egy ilyen angol fószer a mongolok szolgálatában.
Érdekes szelete a történelemnek, annál unalmasabb tálalásban. Sajnos, mivel nem sok tényleges forrás van erről a muksóról, kábé az ősrobbanástól indít a szerző. Összességében értem a koncepcióját, de őszintén megvallva, nem nagyon érdekelt ezúttal a Magna Charta létrejöttének körülményei, pláne nem ilyen részletességgel, meg másfél oldalas krónika-idézetekkel – így könnyű 300 oldalt összehozni. Bőven lehetett volna nyesni a műből, és akkor talán feszesebb lett volna, nem unom el magamat sokszor.
Népszerű idézetek
kaporszakall>!
2 hozzászólás
Tekintve, hogy a velenceiek a mongol hadak segédletével tüntették el kereskedelmi versenytársaikat, rabszolgákkal kufárkodtak és a hírszerzésben is együttműködtek az Európára törő ázsiai rabló hordákkal, fölmerül a kérdés: vajon az angol ellen „a kereszténység árulója” címén emelt vád nem inkább Ziani dózsét vagy Sanudo dózsét illeti, akiknek neve – mint tiszteletre méltó birodalomépítőké – fényesen ragyog az itáliai történelem egén?
130. oldal, János papkirály nyomában
Anton_Gorogyeckij ♥P>!
Az angol sem magatartásával, sem haditetteivel – ha egyáltalán voltak ilyenek – nem hívta föl magára az ostrom helyszínén tartózkodó krónikaíróinak a figyelmét, így jelenlétéről munkáikban nem esik említés. Ám a későbbi, mongol szolgálatban töltött idő alatt végzett tevékenységéből arra következtethetünk, hogy nem követte a Damiettát ostromló többi keresztes vitéz példáját, hanem a tétlenség unalma és az örömök hajszolása helyett, a magyar nyelv tanulására adta a fejét. És ez a különös szellemi érdeklődés új fényt vet az angol személyiségére, amely így sokat veszít titokzatosságából, és kerekebbé, sokoldalúbbá válik.
Nyelvmestere föltehetően az egri püspök vezette sereg valamelyik katonája lehetett, Tamás ugyanis nem ment haza András királlyal, hanem Ausztriai Lipót vezérlete alatt folytatta a harcot. A nyelvtanulás tényénél még meglepőbb az a gyorsaság, amellyel e közismerten nehéz nyelv elsajátításában előrehaladt. Hiszen legföljebb fél év állt e célra rendelkezésére, tekintve, hogy 1219 tavaszán Lipót herceg és vegyes, osztrák-magyar serege hátat fordított a Szentföldnek, és hazafelé vette útját.
104. oldal (Kossuth, 2014)
Hasonló könyvek címkék alapján
- B. Szabó János: A tatárjárás 97% ·
Összehasonlítás - Baranyi Tibor Imre: Hagyomány és magyarság ·
Összehasonlítás - Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947 ·
Összehasonlítás - Kristó Gyula (szerk.): Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) ·
Összehasonlítás - Csorba Csaba: Árpád örökében 92% ·
Összehasonlítás - Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet ·
Összehasonlítás - Kónya Imre: …és az ünnep mindig elmarad? ·
Összehasonlítás - Petkes Zsolt – Sudár Balázs (szerk.): Hétköznapok a honfoglalás korában ·
Összehasonlítás - Barcsi Tamás – Szabó Gábor (szerk.): 68 kísértése ·
Összehasonlítás - Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék ·
Összehasonlítás