Utazás ​Kelet-Európában 22 csillagozás

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

A kötet García Márqueznek a keleti blokk államaiban 1957-ben tett látogatásáról írt útinaplóit, riportjait tartalmazza. A fiatal újságíró a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként Budapesten, Kelet-Berlinben, Csehszlovákiában és Lengyelországban is járt. A riportok egyúttal sajátos korrajzok – a szerzőt itt is az élet izgatja: a mindennapok pulzálása, a szokások, a gesztusok, az emberi arcok. A tudósítások a fiatal baloldali értelmiségi eszmélésének dokumentumai is: ezekben az országokban, ezekben az években egészen mást jelentett kommunistának lenni, ahogyan ezt a kolumbiai vendég is megtapasztalhatta. A könyvet Székács Vera és Scholz László fordította.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Magvető, Budapest, 2017
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435139 · Fordította: Székács Vera, Scholz László

Enciklopédia 1


Most olvassa 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Semmi extra. Egy jó tollú publicista az ’50-es évek végén elmegy a Vasfüggöny mögé csodálkozni az ott lakókon. Az ott lakók is csodálkoznak rajta, mert farmerban van. Jó, igaz, ami igaz, ez a jó tollú publicista egyben kezdő regényíró is, akinek úgy egy évvel azelőtt jelent meg első regénye, a Söpredék – de hát ez az infó szerintem még Kolumbiában sem különösebben ismert, nemhogy Kelet-Európában. Azt meg, hogy ez a Gabriel García Márquez nevezetű úriember vagy három évtized múlva Nobel-díjat fog kapni, hát tényleg a jövő ködébe vész – mondjuk ha nem kapott volna, akkor ez a könyv aligha jut el a magyar olvasók kezébe.

Amúgy tényleg nem rossz. Izgalmas, hogy egy dél-amerikai szemével látjuk működés közben a szocialista mennyországot, és megfigyelhetjük, hogyan szúrja ki a működési rendellenességeket. Különösen érdekes, hogy az alapvetően monokróm szürkének gondolt Kelet-Európa a vendég szemében mennyire különböző színekből áll – hogy csehek, németek, oroszok és magyarok szerinte mennyire máshogy élik meg azt, amit muszáj megélniük. Apropó magyarok. Naná, hogy Márquez a honfiak nagy örömére Budapestre is ellátogat, ráadásul egy igazán történelmi pillanatban: alig egy évvel az ’56-os forradalom után, de még abban az időszakban, amikor Nagy Imre sorsáról csak kósza pletykák keringenek. Megkísérli értelmezni azt, amit lát, Kádár árulását éppúgy, mint Hruscsov viselkedését, és bár természetesen helyzetértékelése vérzik egy-két sebből (árulkodó például, hogy a felkelés kezdő időpontjának következetesen október 28-át jelöli meg), de hát akkoriban voltak így ezzel páran. Az meg, hogy baloldaliként képes volt a moszkovita mákonyon át megpillantani a rendszerek abszurditását, külön pirospontot érdemel.

3 hozzászólás
>!
robinson MP
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Marquez kiválóan ír, a beszámoló nem csak érdekes, de bizonyos fokig szórakoztató is. Nagyon tanulságos, élmény volt olvasni.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/08/utazas-kelet-euro…

>!
danaida P
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Steinbeckhez hasonlóan egy másik leendő Nobel-díjas író, Márquez is bekukkanthat a vasfüggöny mögé, láthatja, amit látni/láttatni engednek nekik, picit meg is vannak vezetve, így inkább csak érdekes az ő szemükkel is ránézni erre a világra, objektivitást elvárni tőlük viszont nagy butaság lenne.
az mindenesetre érdekes, hogy Márquez mennyi Jack London olvasást észlelt különböző tömegközlekedési eszközökön, azt viszont nem igazán értem, hogyan tudta elolvasni a klotyóban a Kádár-ellenes feliratokat (oda papíron ugyanis nem ment vele a kirendelt tolmács)

2 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Izgalmakban nem bővelkedett, de mivel nagyon jól volt megírva, mégis érdekes és jó élménybeszámoló volt Márquez tollából, amiben azért már a regényíró mivolta is tükröződik egy-egy leírásnál. Nekem nagyon tetszett, hogy minden országban megpróbálta a helyi sajátosságokat észrevenni, felkutatni, megpróbált utánajárni a helyiek érzéseinek, motivációjának, közben pedig kritikus szemmel figyelte a rendszert.
Ugyan nem éreztem olyan jónak (vagy inkább kalandosnak), mint a Titokban Chilébent, azért élvezetes olvasmány volt, és bár pont a Magyarországon tett látogatásának beszámolóját éreztem kissé vérszegénynek, örültem, hogy értékelésében, értelmezésében próbált objektív képet festeni.

>!
Barbár 
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Az íróként még kevéssé ismert, de baloldali újságíróként már nevet szerzett García Márquez bekukkantott 1957-ben a Vasfüggöny mögé, megtisztelve ezzel országunkat is. Nagyon érdekes történelmi pillanat volt ez, nem sokkal Sztálin halála és Hruscsov hatalmának megszilárdulása, az NDK létrejötte után, de még a Berlini Fal felhúzása előtt, és az 1956-os forradalom vérbefojtása után, de még Nagy Imre kivégzése előtt. Sok a kérdés: mennyire volt biztosítva a szabad mozgása, milyen mértékben beszélhetett a hétköznapi emberekkel, és mennyire vezették meg.
Nagyon érdekes, rendkívül olvasmányos kötet kerekedett ki ezekből az utazásokból. Márquez igyekezett utánajárni mindennek, és minden ország jellegzetességeit kiszúrni. Ennek alapján megállapította, hogy az NDK a legszürkébb, legnyomasztóbb ország, Csehszlovákia polgárai elégedettek, jól élnek, a lengyelek szegények, vallásosak és büszkék, mi pedig bajban vagyunk. A Szovjetunió külön téma, mert ott sikerült a legkevésbé a dolgok mögé látni, ott találta a legtöbb mentséget az elmaradottságra.
Természetesen megvezették, ha úgy látta, hogy Csehszlovákiában a ruhatárból csak a farmer hiányzik, a diákok baja csak annyiból áll, hogy nem utazhatnak Nyugatra és cenzúrázzák a sajtót és a külföldi irodalmat. Ha a szovjet nép az elzártsággal magyarázható világpolitikai ismeretek hiányával ellentétben a belső helyzetet jól ismeri, akkor a gulágok világáról vajon miért nem világosították fel a szerzőt? Azt is elhitte, hogy az ’56-osn forradalomban egy idő után már a „reakció tartotta a kezében a mozgalmat”.

A politikai okokból és a nyelvismeret hiányából fakadó korlátozottságok ellenére kiváló kötet ez a kis útinapló. A WC-firkálmányokból való tájékozódás adott körülmények között rendkívüli ötletességet mutat. (A módszer mikéntje ez lehetett: memorizálta, esetleg fel is írta az egyes szövegeket, majd dolga végeztével az asztalhoz visszatérve lefordíttatta a tolmáccsal.) Természetesen a meghökkentő, nevetésre ingerlő sztorik sem hiányoznak.
A kötet utolsó írása, az 1958 júniusában írt „Nagy Imre: Hős vagy áruló?” igazi bónusz.
Zseniális húzás volt a könyv kiadása.

>!
tothmozerszilvia I
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Mára nem csak utazás Kelet-Európába, hanem időutazás Kelet-Európába. Az író érzékeny megfigyelései nyomán, apró részletek tárulnak fel a mindennapi életről a Vasfüggöny mögött, ugyanakkor megállapításai egész városokról, országokról, népekről szólnak. A könyv segítségével nekünk is benyomásunk lehet a helyekről, ahol hosszabb a sor lottóért, mint kenyérért, a nőkről, akiknek a nejlonharisnya kincset ér, és Európa legkényelmesebb vasúti kocsijairól, ahol az egyetlen ésszerű testtartás a vízszintes.

>!
altagi P
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Nagyon érdekes volt a keleti blokk örökségének részeseként olvasni egy kívülálló szerző élményeit. Főleg, hogy Gabriel García Márquez stílusa engem mindig lenyűgöz. Érezhető, hogy korai írása, a téma feldolgozása, megjelenítése azonban már előrevetíti azt a géniuszt, ami annyira jellemző a szerzőre.

>!
Renáta_G
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Szeretnéd tudni hogyan látta egy 30 éves dél-amerikai újságíró a vasfüggöny mögötti világot 1957-ben? A későbbi Nobel-díjas, Gabriel García Márqueznek lehetősége volt betekinteni a keleti blokk világába a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként. Útinaplóiból, riportjaiból megtudjuk, ő hogyan látta a helyzetet.
Számos érdekes gondolatot találhattok a kötetben. Bár kemény mondatokat, tapasztalatokat is találunk, érezhető, hogy ez finomított változata a valóságnak, de mindenképpen megér egy olvasást!

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2017/08/23/a_vasfuggony_mogot…

>!
Smici
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Lényegében egy sima úti beszámoló, élménybeszámoló az 50-es évek kommunista-szocialista blokkjáról. Vannak benne hasznos infók, de természetesen a nagyját megkapod, ha figyelmes vagy a történelem órákon. A történelmi tények adottak.
Ettől függetlenül Marquez kiválóan ír, így maga a beszámoló is érdekes. A hétköznapok érdekelték, kötöttségek és színjáték nélkül. Többé-kevésbé ezt sikerült is elérnie, a beszámolóból pedig kiderül, hogy messze nem volt minden fenékig tejfel. Na de nekünk, magyaroknak, ezt nem is nagyon kell ragozni…


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Én nem egy olyan Szovjetuniót akartam megismerni, amely berakott hajjal várja a látogatót. Az országokat, csakúgy, mint a nőket, akkor kell megismerni, amikor reggel épp csak kibújtak az ágyból.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
8 hozzászólás
>!
ParadoxH

Prá­gá­ban és Moszk­vá­ban is el­vé­gez­tük az órás kí­sér­le­tet. Egy­sze­rű: Fran­co is, meg én is egy órá­val elő­re­iga­zí­tot­tuk a kar­órán­kat, fel­száll­tunk egy vil­la­mos­ra, és áll­va utaz­tunk, a rúd­ba ka­pasz­kod­va, úgy, hogy az órá­in­kat jól le­hes­sen lát­ni. Egy fér­fi – olyan öt­ve­nes, kö­vér, ide­ges em­ber – unot­tan né­zett ránk. Egy­szer csak az órám­ra esett a pil­lan­tá­sa: 12:30. Ijed­ten fel­kap­ta a fe­jét. Gé­pi­es moz­du­lat­tal fel­jebb húz­ta a man­dzset­tá­ját, és meg­néz­te az órá­ját: 11:30. A fü­lé­hez emel­te az órát, hal­lot­ta, hogy jár, de ag­gó­dó, ta­nács­ta­lan sze­me ke­re­sett egy má­sik órát a kö­ze­lé­ben, és Fran­co órá­ját lát­ta meg. Azon is 12:30 volt. Mire két kö­nyök­kel utat tört ma­gá­nak, le­ug­rott a még moz­gó vil­la­mos­ról, és kis ug­rá­sok­kal el­tűnt a tö­meg­ben.

>!
robinson MP

Az a kevés férfi, akivel az utcán találkoztunk, tökrészeg volt, azzal az öt érzéket eltompító mély részegséggel, amely a lengyelek sajátja. Ana Kozlowski mindenáron meg akart győzni arról, hogy a lengyelországi alkoholizmusnak semmi köze a rendszerhez. Olyan régi, mint a lengyel nemzet.

84-85. oldal

>!
robinson MP

Első találkozásunk a keleti világ proletárjaival váratlanul következett be.

14. oldal

>!
ParadoxH

Mi­kor vissza­jöt­tek az asz­tal­hoz, rá­jöt­tem, hogy a bár­ban vol­tak inni, mert Fran­co jócs­kán be volt csíp­ve. Ivott még egy sört. Az­tán a ré­szeg­ség­től el­lá­gyult han­gon azt súg­ta a lány fü­lé­be, hogy men­jen el vele a szál­lo­dá­ba. A lány ne­ve­tett, és Fran­co gyen­géd hang­ját utá­noz­va a fü­lé­be súg­ta:
– Menj oda a má­sik asz­tal­hoz, és kérd meg a fér­je­met, hogy en­ged­jen el.

>!
altagi P

A legális fegyver a sztrájk lehetne. De a sztrájkjog nem létezik, mert a rendszer dogmatikus: azt mondják, hogy mivel a hatalom a proletariátusé, képtelenség, hogy a proletárok saját maguk ellen sztrájkoljanak. Igazi szofizma.

36. oldal

>!
altagi P

Egy sajtótájékoztatón, amelyet a spanyol nyelven megjelent szovjet művek szerkesztője tartott, megkérdeztem, hogy vajon náluk tilos-e detektívregényeket írni.
Azt felelte, hogy nem. Elmagyarázta, hogy a Szovjetunióban nincs alvilág, amiből ihletet meríthetnének a szerzők. „Nálunk az egyetlen gengszter Berija volt – mondták egyszer. – Mára a szovjet enciklopédiából is kidobták.”

129. oldal

>!
robinson MP

– Szörnyű – suttogta Franco. – Sosem láttam még ilyen elkeseredett embereket.

29. oldal

>!
Barbár 

Két apróság tűnt fel nekem: az egyik, hogy milyen szép számú kísérőnk van – tizenegyen voltak egy ilyen delegációhoz –, a másik pedig, hogy mind tolmácsként mutatkozott be, jóllehet legtöbbjük csak magyarul beszélt.

146-147. oldal

>!
tothmozerszilvia I

Az ember berendezkedik arra, hogy a vonaton élje az életét. Az egyetlen utazási mód, ha nem akarunk beleszédülni a távolságba, ha nem akarjuk érezni az üres idő által okozott kétségbeesést, mely öngyilkossághoz vezethet, az egyetlen ésszerű testtartás: a vízszintes.

Moszkva. Szovjetunió: 22 400 000 négyzetkilométer, egyetlen Coca-Cola reklám nélkül


Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Applebaum: Vasfüggöny
Sándor Iván (szerk.): Mi a magyar most?
Henryk Sienkiewicz: Özönvíz
Bodnár Erzsébet: A keleti kérdés és a Balkán az orosz külpolitikában a 19. század első felében
Ignácz Rózsa: Keleti magyarok nyomában
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága
Bodor Ádám: Sinistra körzet
Benkő László: Táltosidők
David Kossoff: Kisváros az egész világ – Rabbi történetek
Lévai Vera: Kelet-európai szakácskönyv