Utazás ​Kelet-Európában 52 csillagozás

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

A kötet García Márqueznek a keleti blokk államaiban 1957-ben tett látogatásáról írt útinaplóit, riportjait tartalmazza. A fiatal újságíró a moszkvai Világifjúsági Találkozó résztvevőjeként Budapesten, Kelet-Berlinben, Csehszlovákiában és Lengyelországban is járt. A riportok egyúttal sajátos korrajzok – a szerzőt itt is az élet izgatja: a mindennapok pulzálása, a szokások, a gesztusok, az emberi arcok. A tudósítások a fiatal baloldali értelmiségi eszmélésének dokumentumai is: ezekben az országokban, ezekben az években egészen mást jelentett kommunistának lenni, ahogyan ezt a kolumbiai vendég is megtapasztalhatta. A könyvet Székács Vera és Scholz László fordította.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435139 · Fordította: Székács Vera, Scholz László
>!
Magvető, Budapest, 2017
172 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435139 · Fordította: Székács Vera, Scholz László

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Prága · Lengyelország


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Semmi extra. Egy jó tollú publicista az ’50-es évek végén elmegy a Vasfüggöny mögé csodálkozni az ott lakókon. Az ott lakók is csodálkoznak rajta, mert farmerban van. Jó, igaz, ami igaz, ez a jó tollú publicista egyben kezdő regényíró is, akinek úgy egy évvel azelőtt jelent meg első regénye, a Söpredék – de hát ez az infó szerintem még Kolumbiában sem különösebben ismert, nemhogy Kelet-Európában. Azt meg, hogy ez a Gabriel García Márquez nevezetű úriember vagy három évtized múlva Nobel-díjat fog kapni, hát tényleg a jövő ködébe vész – mondjuk ha nem kapott volna, akkor ez a könyv aligha jut el a magyar olvasók kezébe.

Amúgy tényleg nem rossz. Izgalmas, hogy egy dél-amerikai szemével látjuk működés közben a szocialista mennyországot, és megfigyelhetjük, hogyan szúrja ki a működési rendellenességeket. Különösen érdekes, hogy az alapvetően monokróm szürkének gondolt Kelet-Európa a vendég szemében mennyire különböző színekből áll – hogy csehek, németek, oroszok és magyarok szerinte mennyire máshogy élik meg azt, amit muszáj megélniük. Apropó magyarok. Naná, hogy Márquez a honfiak nagy örömére Budapestre is ellátogat, ráadásul egy igazán történelmi pillanatban: alig egy évvel az ’56-os forradalom után, de még abban az időszakban, amikor Nagy Imre sorsáról csak kósza pletykák keringenek. Megkísérli értelmezni azt, amit lát, Kádár árulását éppúgy, mint Hruscsov viselkedését, és bár természetesen helyzetértékelése vérzik egy-két sebből (árulkodó például, hogy a felkelés kezdő időpontjának következetesen október 28-át jelöli meg), de hát akkoriban voltak így ezzel páran. Az meg, hogy baloldaliként képes volt a moszkovita mákonyon át megpillantani a rendszerek abszurditását, külön pirospontot érdemel.

3 hozzászólás
robinson P>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Marquez kiválóan ír, a beszámoló nem csak érdekes, de bizonyos fokig szórakoztató is. Nagyon tanulságos, élmény volt olvasni.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/08/utazas-kelet-euro…

danaida>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Steinbeckhez hasonlóan egy másik leendő Nobel-díjas író, Márquez is bekukkanthat a vasfüggöny mögé, láthatja, amit látni/láttatni engednek nekik, picit meg is vannak vezetve, így inkább csak érdekes az ő szemükkel is ránézni erre a világra, objektivitást elvárni tőlük viszont nagy butaság lenne.
az mindenesetre érdekes, hogy Márquez mennyi Jack London olvasást észlelt különböző tömegközlekedési eszközökön, azt viszont nem igazán értem, hogyan tudta elolvasni a klotyóban a Kádár-ellenes feliratokat (oda papíron ugyanis nem ment vele a kirendelt tolmács)

2 hozzászólás
Ildó P>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Garcia Márquez sorait olvasva mi magunk is végigutazunk Kelet-Európán, és látjuk azt, amit őt látott. Irtó érdekes az ő szemüvegén keresztül tekinteni az akkori állapotokra, életkörülményekre, és mindezt rendkívül olvasmányosan örökíti meg – talán minden sejtelem nélkül, hogy ezt ennyien olvasni fogják már csak az ő neve miatt is, – írói tehetsége már itt előrevetül.
Az NDK-ban kezdődő utazás nem indul zökkenőmentesen, nehezen lehet vízumot szerezni. Már az elején hangsúlyozza, hogy az átlagemberek beszámolóiból szeretne tájékozódni, ami az eltérő nyelvismeret miatt nehézkesen megy, de szerencsére mindig akad egy segítőkész tolmács. Csatlakozik is egy családhoz, eltölt egy kis időt náluk, ahol mindenkinek kihagy a szívverése, mikor csöngetnek hozzájuk.
A moszkvaiak állandóan ajándékokkal halmozzák el az oda érkezőket, és ez nagy benyomást tesz rá, bár nem tudja eldönteni, hogy utasításra cselekszenek-e így.
Lengyelországi útja során ellátogat Auschwitzba is.
Végül pedig Magyarországról ír, számomra meglepően bőven. Párhuzamot von a lengyelországi és budapesti események között, melyek nagyon hasonlóak, csak eltérő véget értek. „Tulajdonképpen – hadd vegyem itt a bátorságot a két ország összehasonlítására – Gomułka, akit a lengyel szocializmus megmentőjének tekintettek, Lengyelország Nagy Imréje. Őt is börtönbe vetették a sztálinisták, a XX. kongresszus hatására őt is a nép hívta vissza a hatalomba. Ha Lengyelországban – Magyarországhoz hasonlóan – elbukott volna az 1956-os felkelés, a történelem alapján azt kell gondolnunk, hogy a múlt héten Gomułkát is kivégezték volna mint árulót."
Itt is az emberek véleményére kíváncsi, és sikeresen kijátszva „börtönőreiket", éjszaka szöknek ki felfedezni a várost. Olyan megfigyelései, benyomásai vannak, melyek egy átlagos ember megrendülésére utalnak. Ahogy a szállodájába megérkezve rácsodálkozik a lövedékek ütötte nyomokra, és tudatosul benne, mi is zajlott ott nem sokkal korábban.
Az a némi tévesztés is elnézhető neki, mert egy igazán élvezetes útleírást kapunk tőle.

1 hozzászólás
medizonka>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Érdekes kitekintés egy kezdő , majdan Nobel-díjas író pályafutásából ez a riportkötet, útinapló vagy politikai beszámoló, de még semmiképpen sem regény. Persze megint csak honnan nézzük: Ha azt vesszük, hogy később remek regényei miatt lett világhírű ,akkor bizony kitérőnek tekinthető kaland ez, de ha meg azt vesszük alapul, hogy irodalmi élete csúcspontján is inkább tartotta magát zsurnalisztának, s nem írónak, akkor egy jól megoldott feladat remek írói vénával. A tény az, hogy Marquez 1957 nyarán úgy alakította sorsát mint Párizsban élő kolumbiai újságíró, hogy legyen az a meghívó, amivel eljuthat Moszkvába a VIT-re , s így kielégítheti szűnni nem akaró vágyát, hogy személyes tapasztalatot szerezzen a Vasfüggönyön túli emberek mindennapjairól. Az igazi pikantériája a nemes egyszerűségében van, hiszen ő nem a politikai rendszerek működésére kíváncsi, mert azt a propaganda éppen eléggé kiszínezte már, hanem az egyes országok kisembereinek mindennapi életét, véleményét, érzéseit kíséri figyelemmel.Persze az már más kérdés, hogy sok helyen éppen ehhez a legnehezebb hozzáférni, annyira igyekeznek az idegeneket távol tartani vagy hamis képet rajzolni önmagukról. Már ez a szillogizmus az önmagába visszatükröző szocialista rendszer finom kritikája. Mégis ezen részek miatt lesz letehetetlen és olvasmányos és nagyon őszinte ez az írás.
A kritikus újságírói szemlélet is tapasztalja, hogy a vasfüggöny mögötti országok sem egyformák, a helyzetük és természetük sem azonos. Abszurd helyzetek már akkor is adódtak bőven , hiszen nagyon sokat elárul a rendszerről az a képtelenség illetve különbség, hogy az NSZK-ban és az NDK-ban a márkát váltották dollárra, vagy hogy a valutát nem lehetett kivinni az országból, ezért a maradék pénzt le kellett vásárolni a vonat büféjében, de azt a másik határon szinte egyből el is kobozták – mindezt úgy, hogy igazából sem a pénzre, sem az árura nem volt szüksége senkinek. Az már Marquez írói ábrázolásmódjának zsenije, hogy éppen ez a lengyel határon zajló vonatjelent az egyik leghumorosabb a történetben. Szinte már sírva kacagtam rajta.
Minden országban máshogy viszonyultak az érdeklődő újságírókhoz, sőt, sok esetben csak a diákok mutattak hajlandóságot az őszinte beszédre, és ők voltak azok is, akiknek a fejében még nem éltek teljesen tisztán azok a félelmek, amiket a felnőttek is inkább csak feltételeztek, de ennek ellenére mégis valós volt. A legkontúrosabb ábrázolást Lengyelország kapja, hiszen míg könnyen észrevehető, hogy államfőjük, Gomulka szent emberként van tisztelve, addig más vezetőről lakói is eléggé kritikai éllel nyilatkoznak, hangot adnak nyilvánosan is elégedetlenségüknek. Marquez is könnyen rekonstruálja a helyzetet: Az országa darabokban, a szegénység hatalmas, bár a polcok roskadoznak az áruktól, a lengyelek mégis rosszul öltözöttek, és inkább csak nézelődni járnak, mint vásárolni. Az egész ország ellentmondásos, elkötelezettek a kommunizmussal szemben, de vasárnap templomba járnak.
A legempatikusabban a csehszlovákokról nyilatkozik, feltételezhetően , mert az ő baloldali beállítottságához ez a szemlélet állt legközelebb. A kolumbiai újságíró szemlélete szerint leginkább itt tudták megtartani az egyensúlyt az ország egyéni berendezkedése, hagyományai, stílusa és a moszkvai talpnyaló szocializmus elvárásai között. A legfontosabb értékmérő is a női nejlonharisnya hiánya a kereskedelemből. Érdekes momentum ez 11 évvel a prágai tavasz előtt…
Érdekes milyen precíz képet igyekszik festeni a Szovjetúnióról és lakóiról és magáról a Találkozóról. Legizgalmasabb leírás a határtól Moszkváig tartó látszólag eseménytelen , de mégis sokatmondó vonatút leírása. Mire a találkozó végére érnek a hivatalos és a maguk által „ titokban ” szervezett programok összegzése képen megállapítható, hogy ekkoriban a Szovjetúnió lakói a betanított vendégszeretetük cukros máza mögül nagyon is vágytak a külföldiek figyelmére, barátságára vagy legalábbis valamiféle fuldokló utolsó lélegzetvételeként megélt kapcsolattartására. Amilyen tűpontosan igyekszik a Mauzóleum látogatás előtt felidézni a sztálini diktatúra mechanizmusát, nos , az minden, ami a történelem könyvekből kimaradt.
De, ami miatt mégis nagyon izgalmas olvasmány ez a Marquez-kitérő, az az 1956-os események utáni időpontban tett budapesti látogatása, amikor még minden romokban állt. Persze kishazánkba sem a turisztikai látnivalók vonzották, hanem a tényszerű, hiteles, ködösítés nélküli, személyes ismeretszerzés az eseményekről. Az már más kérdés, hogy itt ütközik a tényfeltáró hajlama a legnagyobb ellenállásba ( állandóan nyomában vannak a …khmmm…. „ tolmácsok ” ) és a ma már ismertebb adatok között is akad némi pontatlanság. Maga a leírás, helyzetelemzés viszont páratlan háttér információkat tár fel. A történelem szenvedélyes kutatóit viszont éppen ez érdekli :-) Márquez egyszerű, őszinte embernek látja Kádár Jánost, aki szeretne előre jutni, de egy rossz döntést hozott, amiért most mindenki, és ebben természeten benne van ő maga is, megfizet. Helyre kell állítania az ország biztonságát, bizalmát, miközben egyértelműen elutasítják. A Nagy Imrét ócsároló állampárti propagandáról ugyanakkor ma is aktuálisnak ható részleteket írt. Nagy Imre kivégzését 1958-ban politikai gyilkosságnak nevezte, de Kádárt sosem ítélte el. Mint mindvégig magát baloldalinak valló író, világlátott ember , aki egy percre sem tágított a szocialista rendszertől talán ez nem is meglepő.
Azért akad még itt egy-két aprócska elgondolkoztató részlet : legtöbb országban bevallottan tűzfalakról rikoltó feliratokból vagy magányos ( értsd. tolmács nélküli) szórakozóhelyi vizeldéken" ott felejtett" írásos megnyilvánulásokból szerzi információit… mondjuk, hogyan , ha nem beszélte azt a nyelvet ?… vagy árulkodó az az a aug. 20-i jelent is, amin – állítása szerint- Kádár mellett állt annak beszéde közben….. történészek meg ma is élénken rekonstruálják, hogy hol is, hiszen az eseményt felidéző fotókon valahogy mégsincs ott a kolumbiai író. A kritikai szemlélettel átitatott, szenvedélyesen hitelességre törekvő újságírói nézőpont viszonylag pontosan ábrázolja a látott országokat , de mégis marad még ott egy kis történelmi homály. Mindenesetre őszinteségéről, korrektségre törekvő ábrázolásmódjáról az is sokat elárul miért is kellett 60 évet (!) csúsznia Marquez kelet-európai riportjának.

marcipáncica P>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Izgalmakban nem bővelkedett, de mivel nagyon jól volt megírva, mégis érdekes és jó élménybeszámoló volt Márquez tollából, amiben azért már a regényíró mivolta is tükröződik egy-egy leírásnál. Nekem nagyon tetszett, hogy minden országban megpróbálta a helyi sajátosságokat észrevenni, felkutatni, megpróbált utánajárni a helyiek érzéseinek, motivációjának, közben pedig kritikus szemmel figyelte a rendszert.
Ugyan nem éreztem olyan jónak (vagy inkább kalandosnak), mint a Titokban Chilébent, azért élvezetes olvasmány volt, és bár pont a Magyarországon tett látogatásának beszámolóját éreztem kissé vérszegénynek, örültem, hogy értékelésében, értelmezésében próbált objektív képet festeni.

Titina>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Tetszett ez a könyv, igazán érdekes volt olvasni hogyan látta Márquez Kelet-Európát 1957-ben. A legjobban persze engem is az izgatott, hogy Budapesten mit tapasztalt az 56-os forradalom után. De legjobban talán mégis a Moszkváról szóló rész fogott meg illettve az Auschwitzi látogatása. A kedvenc történetem a könyvből pedig 200 doboz cigarettáról szól és a legyel-csehszlovák határon történt meg. Többször elolvastam azt a két oldalt, mert annyira komikus volt.

Barbár>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Az íróként még kevéssé ismert, de baloldali újságíróként már nevet szerzett García Márquez bekukkantott 1957-ben a Vasfüggöny mögé, megtisztelve ezzel országunkat is. Nagyon érdekes történelmi pillanat volt ez, nem sokkal Sztálin halála és Hruscsov hatalmának megszilárdulása, az NDK létrejötte után, de még a Berlini Fal felhúzása előtt, és az 1956-os forradalom vérbefojtása után, de még Nagy Imre kivégzése előtt. Sok a kérdés: mennyire volt biztosítva a szabad mozgása, milyen mértékben beszélhetett a hétköznapi emberekkel, és mennyire vezették meg.
Nagyon érdekes, rendkívül olvasmányos kötet kerekedett ki ezekből az utazásokból. Márquez igyekezett utánajárni mindennek, és minden ország jellegzetességeit kiszúrni. Ennek alapján megállapította, hogy az NDK a legszürkébb, legnyomasztóbb ország, Csehszlovákia polgárai elégedettek, jól élnek, a lengyelek szegények, vallásosak és büszkék, mi pedig bajban vagyunk. A Szovjetunió külön téma, mert ott sikerült a legkevésbé a dolgok mögé látni, ott találta a legtöbb mentséget az elmaradottságra.
Természetesen megvezették, ha úgy látta, hogy Csehszlovákiában a ruhatárból csak a farmer hiányzik, a diákok baja csak annyiból áll, hogy nem utazhatnak Nyugatra és cenzúrázzák a sajtót és a külföldi irodalmat. Ha a szovjet nép az elzártsággal magyarázható világpolitikai ismeretek hiányával ellentétben a belső helyzetet jól ismeri, akkor a gulágok világáról vajon miért nem világosították fel a szerzőt? Azt is elhitte, hogy az ’56-osn forradalomban egy idő után már a „reakció tartotta a kezében a mozgalmat”.

A politikai okokból és a nyelvismeret hiányából fakadó korlátozottságok ellenére kiváló kötet ez a kis útinapló. A WC-firkálmányokból való tájékozódás adott körülmények között rendkívüli ötletességet mutat. (A módszer mikéntje ez lehetett: memorizálta, esetleg fel is írta az egyes szövegeket, majd dolga végeztével az asztalhoz visszatérve lefordíttatta a tolmáccsal.) Természetesen a meghökkentő, nevetésre ingerlő sztorik sem hiányoznak.
A kötet utolsó írása, az 1958 júniusában írt „Nagy Imre: Hős vagy áruló?” igazi bónusz.
Zseniális húzás volt a könyv kiadása.

herlil>!
Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Egy kelet-európai utazás története, melynek érdekessége a dél-amerikai szemszög: hogyan tekint egy nem európai Európának erre a részére, méghozzá egy igencsak terhelt időszakban (1957-ben járt García Márquez a keleti blokk államaiban). A kötet magyar vonatkozása (Budapest, magyarok, Kádár), különösen izgalmas, emellett a Moszkváról írt útibeszámoló is izgalmas képet nyújt.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Én nem egy olyan Szovjetuniót akartam megismerni, amely berakott hajjal várja a látogatót. Az országokat, csakúgy, mint a nőket, akkor kell megismerni, amikor reggel épp csak kibújtak az ágyból.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szovjetunió
8 hozzászólás
robinson P>!

Az a kevés férfi, akivel az utcán találkoztunk, tökrészeg volt, azzal az öt érzéket eltompító mély részegséggel, amely a lengyelek sajátja. Ana Kozlowski mindenáron meg akart győzni arról, hogy a lengyelországi alkoholizmusnak semmi köze a rendszerhez. Olyan régi, mint a lengyel nemzet.

84-85. oldal

ParadoxH>!

Prá­gá­ban és Moszk­vá­ban is el­vé­gez­tük az órás kí­sér­le­tet. Egy­sze­rű: Fran­co is, meg én is egy órá­val elő­re­iga­zí­tot­tuk a kar­órán­kat, fel­száll­tunk egy vil­la­mos­ra, és áll­va utaz­tunk, a rúd­ba ka­pasz­kod­va, úgy, hogy az órá­in­kat jól le­hes­sen lát­ni. Egy fér­fi – olyan öt­ve­nes, kö­vér, ide­ges em­ber – unot­tan né­zett ránk. Egy­szer csak az órám­ra esett a pil­lan­tá­sa: 12:30. Ijed­ten fel­kap­ta a fe­jét. Gé­pi­es moz­du­lat­tal fel­jebb húz­ta a man­dzset­tá­ját, és meg­néz­te az órá­ját: 11:30. A fü­lé­hez emel­te az órát, hal­lot­ta, hogy jár, de ag­gó­dó, ta­nács­ta­lan sze­me ke­re­sett egy má­sik órát a kö­ze­lé­ben, és Fran­co órá­ját lát­ta meg. Azon is 12:30 volt. Mire két kö­nyök­kel utat tört ma­gá­nak, le­ug­rott a még moz­gó vil­la­mos­ról, és kis ug­rá­sok­kal el­tűnt a tö­meg­ben.

robinson P>!

Első találkozásunk a keleti világ proletárjaival váratlanul következett be.

14. oldal

ParadoxH>!

Mi­kor vissza­jöt­tek az asz­tal­hoz, rá­jöt­tem, hogy a bár­ban vol­tak inni, mert Fran­co jócs­kán be volt csíp­ve. Ivott még egy sört. Az­tán a ré­szeg­ség­től el­lá­gyult han­gon azt súg­ta a lány fü­lé­be, hogy men­jen el vele a szál­lo­dá­ba. A lány ne­ve­tett, és Fran­co gyen­géd hang­ját utá­noz­va a fü­lé­be súg­ta:
– Menj oda a má­sik asz­tal­hoz, és kérd meg a fér­je­met, hogy en­ged­jen el.

Barbár>!

A vasfüggöny nem függöny, és nem vasból van. Egy piros-fehér csíkos farúd, mint a borbélyok cégére.

(első mondat)

Barbár>!

A rádió nagyon olcsó a Szovjetunióban, de a hallgató szabadsága arra korlátozódik, hogy vagy a moszkvai rádiót hallgatja, vagy nem kapcsolja be a készüléket.

98. oldal

Barbár>!

Két apróság tűnt fel nekem: az egyik, hogy milyen szép számú kísérőnk van – tizenegyen voltak egy ilyen delegációhoz –, a másik pedig, hogy mind tolmácsként mutatkozott be, jóllehet legtöbbjük csak magyarul beszélt.

146-147. oldal

Ildó P>!

Még a beszélgetésben is részt vettem azon a tiszta és folyékony lengyel nyelven, amelyet a harmadik vodka után bárki tud beszélni.

Ildó P>!

Varsó tele van könyvekkel, és a könyvek ára botrányosan olcsó. Jack London nagyon népszerű itt. Vannak olvasótermek, amelyek reggel nyolctól nyitva vannak, és sokan látogatják őket, de a lengyeleknek nem elég, hogy oda beülhetnek: az élet minden üres percét olvasással töltik ki.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ryszard Kapuściński: A birodalom
Alekszandr Szolzsenyicin: Rákosztály
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Czesław Miłosz: Családias Európa
Josef Skvorecký: Oroszlánkölyök
Anne Applebaum: Vasfüggöny
Müller Rolf – Takács Tibor – Tulipán Éva (szerk.): 1956: erőszak és emlékezet
D. Szűcs László: Légy inkább erotikus
Kukorelly Endre: Rom
Fodor István (szerk.): Menedékben