Szerelem ​a kolera idején 1012 csillagozás

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

A csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart.
A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Eredeti mű: Gabriel García Márquez: El amor en los tiempos del cólera

Eredeti megjelenés éve: 1985

>!
Magvető, Budapest, 2017
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436174 · Fordította: Székács Vera
>!
Magvető, Budapest, 2017
422 oldal · ISBN: 9789631434989
>!
Magvető, Budapest, 2014
422 oldal · ISBN: 9789631420555 · Fordította: Székács Vera

11 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Oscar Wilde · Fermina Daza · Florentino Ariza · Dr. Juvenal Urbino

Helyszínek népszerűség szerint

WC, vécé


Kedvencelte 350

Most olvassa 94

Várólistára tette 622

Kívánságlistára tette 263

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Ha Márquezt olvasok, akármennyire is hűvös van, én izzadok a hőségtől és a párától. A jól megszokott, kissé unalmas európai növények átalakulnak a szobában vagy a kertben, fűszeres illatot árasztó, egzotikus virágokká. Nem rigó énekel kint a fákon, hanem színes madarak dalolnak fura dallamokat. Nem a kutyám liheg mellettem, hanem egy iguána meresztgeti lustán a szemeit.
Ha Márquezt olvasok, végre nem átkozom a máskor annyira felesleges és hosszú második keresztnevem, hanem elhiszem, hogy a vezetéknévvel együtt kimondva a két keresztnév lehet annyira dallamos, mint egy Márquez hős jellegzetes atmoszférát teremtő neve. :)
Ha Márquezt olvasok, szerelmes leszek, úgy, ahogy csak a kamaszok és a Márquez hősök tudnak szerelmesek lenni, végzetesen, mindent betöltőn. Gőgös is leszek, mint egy Márquez hősnő, és elgondolkodom, vajon nem lesz-e késő, amikor végre sikerül levetni ezt a gőgöt.
Márquezt nem olvasok, hanem beköltözöm a regénybe, vagy inkább a regény von be magába, nem az én választásom alapján történik a dolog, hanem Márquez zsenialitása éri el.

9 hozzászólás
>!
Wiggin77 P
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Márqueztől 3 regényt olvastam korábban, mindegyik emlékezetes volt, a „Száz év magány” pedig hetekig a hatása alatt tartott. Ezért hát nagy várkozásokkal láttam neki a másik leghíresebb regényének. Sajnos kicsit csalódnom kellett. Márquez gyönyörű mondatai ugyanúgy megvannak, mint ahogy a varázsos karibi hangulat is. A szereplőkkel azonban nemhogy azonosulni, de még rokonszenvezni is csak bizonyos fokig tudtam. A néha túl lassan hömpölygő történet vége abszolút öt csillagos, de az odáig vezető úttal nem voltam elégedett. Tudom, hol vagyok én egy Márqueztől, de nekem nem ez a szerelem…

18 hozzászólás
>!
Ittimi78
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Azt hiszem ezt a könyvet azok tudják értékelni igazán, akik már elértek egy bizonyos kort, de legalábbis már találkoztak a halál és az elmúlás fájdalmas szelével.
Ők már kicsit másképp látják a világot.
Addig, míg fiatalabb voltam és senkit sem vesztettem igazán fontosat, sosem merültem el ebben a félelmetes érzésében, viszont azóta és főleg mióta megjelentek az első ősz hajszálak és sorban mennek el a szeretteim, sajnos vissza-visszatérő téma.

Szóval, igen. Gyönyörű és megrázó könyv volt. És bár lassan indult és néha felszaladt a szemöldököm, az szépirodalmi szövegbe ékelt káromkodásokon, de tény, többször megkönnyeztem. Nagyon szorítottam, hogy végül mindenki boldog legyen. Sajnáltam és szerettem a szereplőket, sokszor a szívem szakadt meg értük. Egészen biztos, hogy sosem fogom elfelejteni őket!

Köszönöm, hogy egy ilyen élménnyel gazdagabb lehettem, mert őszintén mondom, reménnyel töltötte el a lelkem: egészen a halálunk pillanatáig tartogathat boldogságot az élet :))))

Minden harminc feletti olvasónak bátran ajánlom, nálam kedvenc lett!

10 hozzászólás
>!
csucsorka P
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Sosem voltam (fiúkért) rajongó típus, de tizenhat voltam, mikor a giminkbe átbukott/átszáműződött egy tizenkettedikes srác. Ez olyan tipikus, kezet nem mosós, hiperventillálós időszakokat szült nálam egy darabig, ha rám köszönt. És néha megtette.
Az első, és legemlékezetesebb interakciónk az volt, mikor mindketten a suli könyvtárában múlattuk az időt – ami amúgy nekem nem volt bevett szokásom, egy évben kétszer ha előfordult – és kerestem a könyvtárosunknál a Szerelem kolera idején-t, mert akkoriban teljesen be voltam gőzölve mindentől, ami spanyolul van. Akkor jött ki a film, aminek gyönyörű zenéje volt, és bár a filmet sosem néztem meg, a zenéjét hallgattam, és úgy voltam vele, szívesen elolvasnám. Csanád is pont így volt vele, mert amikor megkérdeztem a könyvtárostól, bent van/megvan-e a könyv, a srácra mutatott, aki épp távozni készült vele. És aki bár a világ legvásottabb, legszívtelenebb fiújaként volt számon tartva, átnyújtotta nekem a könyvet, hogy vigyem én. (Talán mondanom sem kell, hogy nekem azóta is megvan ez a könyv. Úgy értem, hogy pontosan az. Soha nem vittem vissza a könyvtárba…)
Akkor még nem tudtam, hogy Csanád-fiúnál sokkal nagyobb, igazi, örökkön tartó szerelem következik; mert hogy ezzel a regénnyel betoppant az életembe Gabriel García Márquez.

9 hozzászólás
>!
nagyange P
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Ez a könyv csúcsszuper volt. Az egész hangulata és írásformája magával ragadott, bele temetkeztem, mint egy megszállott és csak azért hagytam szüneteket, hogy ne legyen olyan hamar vége.
Először belátom kicsit el voltam kámpicsorodva, mert nem vagyok oda a szerelmi történetekért. Azt gondoltam, meddig fognak ezek hárman egymásért pityogni, egy életen át? És tényleg. De aztán egy idő után rájöttem, hogy ez egy vicc, paródiája annak, amit mi nagy komolyan életnek hívunk. Ki lettünk figurázva mi és a mi nagy szerelmeink.

„Az irodalom a legjobb játék, amit az emberek kicsúfolására valaha is feltaláltak.” Gabriel García Márquez

>!
Lara
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Régóta vártam már arra, hogy úgy olvassak egy könyvet, mint most ezt a regényt – minden más teendőre bosszúsággal gondolva, hogy elvon a történettől, amit megszállottan olvasok, és közben mégis abban reménykedem, hogy ennek ellenére is minél később ér véget. Itt a szereplők habzsolják hasonló módon az életet, habár sokakkal ellentétben én nem úgy érzem, hogy ez pusztán egy szerelmi történet, inkább egy olyan történetnek tűnik, ami sok más mellett magáról a szerelemről beszél. A fiatalkori szerelemről, ami inkább idealizáció: valójában nem egy valós személyre, hanem inkább egy álomra, egy idealizált képre irányul, ami alapján a jövőt elképzeljük; a felnőtt szerelemről, ami józan, buktatókkal teli, egyenetlen valami: ez a leghosszabb, és a legkitartóbb, de ebbe vegyül a legtöbb fájdalom is; s az utolsóról, az öregkoriról, ami a fiatalkori illúziókból építkezve egy járható, elviselhető utat hivatott kiépíteni a halál felé.
Tetszik, ahogy Márquez megfordítja a relációkat, itt a szereplők közt végre nem érvényesül a közhely, hogy a nők az érzelmeik rabjai, míg a férfiak józanul gondolkodva élnek, itt éppen ellenkezőleg történik, és így is van rendjén, ez nem a nemtől, hanem a személyiségtől függ. Ettől és az illúziómentességétől lesz ez a regény minden meseszerűségétől eltekintve is józan történet, amibe történelmi- és életkortól függetlenül bárki beleélheti magát.

>!
Bogas P
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Egyszer megkérdezték ketten, voltam-e már szerelmes. Mondtam, ja. Aztán elkezdtem olvasni ezt a könyvet, és arra gondoltam, hogy még soha nem ettem rózsákat egy éjen át, nem tudok fejből szerelmes verseket, és sose voltam kolerás. De, mint Fermina Daza, még én is megszerethetem a padlizsánt.

>!
Lunemorte MP
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Soha nem olvastam még ilyen jó könyvet!!! Komolyan…

Ebben a kötetben benne van minden, amit kerestem : szerelem, bánat, drámai cselekmény, erotika, néhol misztikus vagy hátborzongató elemek, jó poénok és emberi életutak…Ráadásul az írónak üzenete is van számunkra. A sok-sok közül az egyik számomra a legfontosabb : Soha nincs késő semmire! Mindig van remény! Küzdj és harcolj, amíg csak élsz a céljaidért! Ne add fel sosem! Csalódsz? Állj hát fel és ne csüggedj!

Ez a könyv is azok között van, amiken könnyek csordultak ki a szememből. (Szégyen vagy nem.)
Ez a kötet az, ami eddig a legteljesebb nekem. Szépirodalmi jellegű és a legváratlanabb pillanatokban jöhet egy csúnya szó, aztán újra vissza a megszokott kerékvágásba…
Ez az a mű, ami az első számú kedvencem lett hosszú idők óta és csak kapkodom a fejem…
Ez az a regény, amit először olvastam ettől a fantasztikus írótól. El sem merem képzelni, mennyire jó a többi írása??!
Ez az a szerző, aki már a második csík után a kedvencemmé vált és az összes magyarul megjelent könyve a kívánság/várólistámra került…És jelenleg Ő vezeti a kedvencek között a listát…
Egy szó : köszönöm az élményt, Márquez bácsi! Köszönöm, hogy éltél és írtál nekünk, embereknek!

3 hozzászólás
>!
marschlako P
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Annyian olvasták, s annyian értékelték már Márquez e klasszikusát, hogy néhány személyes benyomásnál többet nem is szándékozom megosztani most. Természetesen a Száz év magány volt az első márquezem, s meglepő módon az utolsó is, mert noha már két évtizede is megvan annak, hogy olvastam, nem követte több. Pedig szerettem, csak akkoriban még kicsit szokatlan volt nekem a latin-amerikai lélek és stílus, s ma már jobban felvértezve indulhattam harcba, hogy megismerjem a szerelmet a kolera idején. Nem mondom, hogy felhőtlen volt a kapcsolatunk, a szereplők és/vagy a történések nem egyszer felbosszantottak (a mélypontot egyértelműen Florentino Ariza és América Vicuña viszonya jelentette), mégsem tudtam nem élvezni Márquez sorainak zseniális nyelvezetét és hangulatát, valamint olthatatlan mesélőkedvét. Mert az egyértelműen átüt a szövegen, kinyúl az események közül, s nem enged többé. A hatalmas pátoszba időnként persze belepottyan egy kis madárszar, de hát így áll helyre az egyensúly a világban.

>!
Orsi_olvas
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Márquez világa varázslatos hely. Elkápráztat a színeivel, hasonlataival, elkábít az egzotikus növények bódító illatával, ami betölti szobát, ha kinyitom a könyvet. Ez a világ tele van hétköznapi mágiával. Furcsa kettősség jellemzi, mert egyszerre érezzük azt, hogy minden a helyén van, minden úgy van, ahogy lennie kell és közben mégis elképesztő indulatok és vágyak forronganak a szereplőkben. Becsvágy, büszkeség, szerelem, ezek közül bármelyik képes felperzselni egy életet.
Különös szerelmi történet ez, fájdalmakkal és veszteségekkel teli. Sokszor inkább kínos, mint felemelő. Zavarbaejtően őszinte. A szerelem mellett a döntésekről szól, melyek meghatározzák az életünket. Azokról a döntésekről, melyeket számításból, ifjonti naivságból, becsvágyból, makacsságból és néha szerelemből hozunk meg.
Ez a könyv teljesen mást jelentett számomra 16 évesen, mint most egy évtizeddel később. Mást jelent most a sírig tartó szerelem. Szeretni valakit egy életen át, a hibáival együtt, a gyengeségeivel együtt, akkor is elszántan szeretni, ha minden külső körülmény ellenünk van.
És biztos vagyok benne, hogy ha 30 év múlva ismét elolvasom, megint mást fog jelenteni. Mert erről ismerszik meg egy valódi műalkotás: sok jelentés réteggel rendelkezik és együtt fejlődik, növekszik az olvasóval, annak értelmezésén keresztül.


Népszerű idézetek

>!
fülcimpa

Még nagyon fiatal volt, így hát nem tudta, hogy a szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, és hogy ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.

129. oldal

>!
metahari

Az évek során, ha különböző utakon is, de mindketten eljutottak ahhoz a bölcs felismeréshez, hogy másképpen nem megy: vagy így élnek együtt, vagy sehogy, vagy így szeretik egymást, vagy sehogy, mert a szerelemnél nincs nehezebb dolog ezen a világon.

269. oldal

2 hozzászólás
>!
tothmozerszilvia I

Figyelmeztette rá, hogy a gyengék soha nem fognak bejutni a szerelem birodalmába, mely zord és irgalmatlan, és hogy a nők csak a határozott és elszánt férfiaknak adják oda magukat, mert tőlük kapják meg az olyannyira áhított biztonságot, amely nélkül nem tudnak szembenézni az élettel.

82. oldal

44 hozzászólás
>!
kávésbögre P

– Nem vagyok gazdag – mondta –, én egy szegény ember vagyok, akinek sok pénze van, és a kettő nem ugyanaz.

200. oldal

>!
metahari

A házassággal az a baj, hogy szeretkezés után minden éjjel véget ér, és minden reggel újra fel kell építeni, még reggeli előtt.

252. oldal

9 hozzászólás
>!
kkori07

– Mondj igent – tanácsolta. – Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád, életed végéig, ha nemet mondanál.

>!
krlany I+SMP

(…) az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.

183. oldal

>!
krlany I+SMP

Mi, férfiak az előítéletek szerencsétlen rabjai vagyunk – mondta neki egyszer az ura. – Ha viszont egy nő elhatározza, hogy lefekszik egy férfival, nincs az a kerítés, amit át ne ugrana, nincs az a vár, amit le ne rontana, nincs az az erkölcsi meggondolás, amivel ne törölné ki a fenekét: nincs az az Isten, aki számítana.

398-399. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők · szeretkezés
7 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Florentino Ariza mindig megfeledkezett róla (…), hogy a nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira (…).

Kapcsolódó szócikkek: Florentino Ariza
10 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P

(…) az emberek nem egyszer és mindenkorra születnek meg azon a napon, amikor az anyjuk a világra hozza őket, hanem az élet újra meg újra rákényszeríti őket, hogy megszüljék magukat.

198. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Miguel Ángel Asturias: A Kincses úrfi
Örkény István: Tóték
Louis de Bernières: Don Emmanuel háborúja
Boris Vian: Tajtékos napok
Orhan Pamuk: A fehér kastély
Orhan Pamuk: A fehér vár
Mo Yan: Szeszföld
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Franz Kafka: A per
Miguel Ángel Asturias: Az a félvér nőszemély