Macondóban ​hull az eső 18 csillagozás

Gabriel García Márquez: Macondóban hull az eső

Gabriel García Márquez kolumbiai írót elsősorban regényeiből ismerjük, hiszen az idén negyedszázados Száz év magány és az 1990-ben megjelent Szerelem a kolera idején is hatalmas sikert aratott. A regényíró García Márquez mellett ezért kissé háttérbe is szorult az elbeszélő García Márquez. Pedig a negyvenes-ötvenes években megjelenő első írásaiban már ott szunnyadnak a későbbi nagy művek csírái. Kötetünk, amellyel a hazánkba látogató kolumbiai írót köszöntjük, az elmúlt évtizedekben magyarul megjelent elbeszélésekből és kisregényekből válogat, s néhány eddig ismeretlen írást is közöl. Szeretnénk az olvasót bevezetni García Márquez vegykonyhájába, hogy láthassa, miképpen formálódott lépésről lépésre, hogyan épült föl az élmények mozaikkockáiból a Száz év magány mágikus világa,

Eredeti megjelenés éve: 1992

Tartalomjegyzék


Most olvassa 4

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Sárhelyi_Erika I
Gabriel García Márquez: Macondóban hull az eső

13 elbeszélés Marqueztől. Kettőt már korábban olvastam, más „kiszerelésben”, a többi ismeretlen volt. Némelyik tetszett, másik kevésbé, de tény, hogy mind hamisítatlan G.G.M., olyan mint egy-egy ujjlenyomat az életművén. Csupa víz, csupa forróság és szél, bizarr meseszövés, álomszerű képek, ahogy azt megszokhattuk tőle. De azért még mindig a Száz év magány viszi a pálmát.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp

Az ott, ahol oly szelíd a szél, hogy az ágyak alá kuporodik aludni, ott, ahol úgy ragyog a nap, hogy a napraforgó nem tudja, merre forogjon, igen, az ott az István faluja.

A világ legszebb vízihullája

Kapcsolódó szócikkek: Macondo
>!
macs

Egész úton az a hasznavehetetlen szék járt az eszemben, amely ott állt a konyhában, az egyik sarokban; hajdanán ülőhelyül szolgált a vendégeknek, de most csak a halál látogatja; minden éjjel ráül, a kalapja a fején, és egyre csak a kialudt tűz hamvaira mered.

Söpredék; 4

>!
tothmozerszilvia I

A képzelgés ezen útvesztőiben tévelyegtek, amikor a legöregebb asszony, aki, éppen mert a legidősebb volt, kevesebb szenvedéllyel, mint szánalommal szemlélte a vízbe fúltat, felsóhajtott:
– Olyan istvános képe van.
Igaza volt. Legtöbbjük, ahogy még egy pillantást vetett felé, ráeszmélt, hogy csakis így hívhatják. A makacsabbja, vagyis a fiatalabbja, kitartott ugyan amellett, hogy majd ha felöltöztetik, és virágok közt fekszik lakkcipőben, még Lautaro is lehet a neve. Hiú remény volt. Kevésnek bizonyult a vászon, a nadrágot rosszul szabták, és még rosszabbul varrták, szűk lett neki, szívének rejtett feszülésétől pedig lepattogtak az inggombok. Éjfél után elvékonyodtak a szél füttyei, és a tenger visszaesett szerdai álmatlanságába. A csend véget vetett az utolsó kétségeknek is: István volt bizony.

319-320. oldal - A világ legszebb vízihullája (Európa, 1992)

>!
tothmozerszilvia I

Olyan halkan ment be, hogy az asszony ijedten összerezzent.
– Szent Isten – kiáltott fel –, már azt hittem, hogy Gábor arkangyal.
– Ugyan már – mondta Tobías. – Csak én vagyok, és azért jöttem be, hogy elújságoljak magának valamit.
Az asszony megigazította a szemüvegét, és tovább öltögetett.
– Tudom, mit – felelte.
– Az nem lehet – mondta Tobías.
– Az éjjel rózsaillatot éreztél.
– Honnan tudja? – kérdezte Tobías leforrázva.
– Az én koromban – felelte az asszony – az embernek annyi ideje van gondolkodni, hogy a végén gondolatolvasó lesz.

158. oldal - Az eltűnt idő tengere (Európa, 1992)

>!
ildiko_adam06

A falu oly távol volt mindentől, hogy senkinek sem fordult meg a fejében: lakhat itt valaki, aki képes bárkinek a sorsán változtatni.

Állhatatos halál, túl a szerelmen, 341. oldal (Európa, 1992)

>!
macs

Van egy perc, amikor gutaütötten áll a délután. Még a bogarak titkos, rejtett, parányi mozgása is megszűnik abban a pillanatban; megtorpan a munkálkodó természet; a teremtés a káosz szélén tántorog, az asszonyok pedig egy csepp nyállal a szájuk szélén, felülnek az ágyban, az arcukra virágot hímzett a párna, fuldokolnak a hőségtől és a bosszúságtól; és ezt gondolják: „Még mindig szerda van Macondóban.”

Söpredék; 5


Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Macondo


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Juan Gabriel Vásquez: Becsapódás
Laura Restrepo: Leopárd a napon
Ángela Becerra: A megtagadott szerelmekről
Nicolás Gómez Dávila: A modernitás remetéje, Nicolás Gómez Dávila
Samael Aun Weor: Zodiákus tanfolyam
Samael Aun Weor: Forradalmi pszichológia
Nicolás Gómez Dávila: Az ízlés diadala
Juan Gabriel Vásquez: A hírnév
Álvaro Mutis: Maqroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1-2.