Egy ​hajótörött története 110 csillagozás

Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Egy hajótörött története, aki tíz napig hánykolódott egy mentőcsónakban, étlen-szomjan, aztán a haza hősének kiáltották ki, szépségkirálynők illették csókjukkal, reklámkampányokban meggazdagodott, majd a kormány elfordult tőle, és egyszer s mindenkorra elfelejtették…

Eredeti megjelenés éve: 1970

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2018
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436235 · Fordította: Xantus Judit
>!
Magvető, Budapest, 1996
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 963142037x · Fordította: Xantus Judit

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

A Budapesti Molyklub novemberi szeánszára olvastam a könyvet, aminek a témája a tenger volt. Sajnos nem jutottam el végül a klubba akkor, de a könyvet megérte elolvasni. Izgalmas volt a történet – már ha történetnek lehet nevezni annak a tíz napnak a leírását, amikor a főhős a tengeren hánykolódik, abban a kis reményben, hogy talán partra veti a sors. Sok minden nem történt, kivéve a könyv elején, amikoris megtudhattuk, hogyan, milyen körülmények között zuhant a tengerbe az a néhány tengerész, akikből csupán Luis Alejandro Velasco maradt életben. Ennek ellenére rengeteg dolog történt a csónakban… egy magára maradt ember túlélésért vívott harcát olvashattam, amit nem csak az elemekkel és a cápákkal vívott, de saját magával is. Szerintem zseniális történet.

>!
sophie P
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Azt a részt nagyon imádtam, amikor megtalálják a falusiak a hajótöröttet.
Meg hogy ki a hős, és mitől, és mit csinál a hős, ha már hős.

2 hozzászólás
>!
Ildó P
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

     A korábbi olvasmányom az írótól az Azért élek, hogy elmeséljem a történetemet című könyv volt, melyben elmeséli ennek a történetnek a megszületését, hogy először fejezetenként jelent meg egy lapban két héten át minden nap, ezzel jelentősen megnövelve az olvasók számát. El tudom képzelni, milyen izgalmakkal teli várakozást jelentett az olvasók számára a következő fejezet megjelenése. Számomra így egyben olvasva sem nyújtott rossz élményt, bár annyira kiemelkedőt sem.
     Maga Gabriel García Márquez is kissé keserűen ír a történet könyv formátumban való megjelenéséről: „ Én tizenöt éve olvastam utoljára ezt a történetet. Közölhetőnek tartom, bár nem sok értelmét látom a kiadásának. Most mégis megjelenik könyv formájában, mert meggondolatlanul igent mondtam, és a szavamat nem szoktam visszavonni. Elszomorító, hogy a kiadókat nem a szöveg saját értékei érdeklik, hanem a név, amely fölötte szerepel, és amely, számomra sajnálatos módon, egy divatos író neve. Szerencsére vannak könyvek, amelyek nem az írójukhoz tartoznak, hanem ahhoz, akiről szólnak. És ez a könyv ilyen.”
     Van igazság ezen szavak mögött, ugyanakkor olvasóként azt is át tudom élni, mit jelent az, ha a kedvenc írónk munkáját olvashatjuk. Épp ezért jó, hogy megjelent ez ilyen formában is, nem veszett el az évek során, fennmaradt az utókornak is. A rajongók mindenképp olvasni fogják, a többiek pedig ne ezzel a könyvvel próbálkozzanak, ha az igazi márquezi varázslatra kíváncsiak.

>!
Iustitia
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Olvastam már ilyen típusú hajótöréses könyvet, szórakoztató irodalmi jelleggel megírva, ami mégis komolyan feszegetett morális jellegű kérdéseket. Bár nem volt kifogástalan, ezt mégis ahhoz mértem, talán ugyan nem helyesen, de az volt az első.
Márquezzel való kapcsolatom meglehetősen érdekes, a Száz év magányt nagyjából ezer éve kezdtem el, de még mindig nem fejeztem be, elsőre sok volt a stílusa. Örömmel vettem, hogy ebben a könyvben ennek nyoma sincs, a mágikus realizmus határát nem is igen súrolja, bár a címke szerepel rajta, talán inkább az író védjegyeként. Azonban korai volt az öröm, igaz, hogy ezzel kevesebb volt a könyv, de mással sem volt több. Valami hiányzott.
Félig riport, félig szépirodalmi igénnyel megírt kisregény. Bár a figyelmem végig fenntartotta, sőt számomra kifejezetten izgalmas is volt, mégsem azt kaptam teljesen, amire számítottam. A borítón szereplő rövid bemutató eleje összefoglalja a könyv egész cselekményét, meglepetés nem éri az olvasót. A vége ezzel ellentétben, a parta jutás és a gyógyulást követő kalandok egyáltalán nem voltak kidolgozottak.
Az Új Zrínyiász első mondata határozza meg leginkább érzéseimet:
„Majd minden író után marad olyan munka, melyről az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna.”

>!
SophieOswald
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

A kolumbiai flotta Caldas nevű rombolójának fedélzetéről az elszabadult rakomány nyolc tengerészt sodor a Karib-tengerbe. Csak egyikük, Luis Alejandro Velasco éri el a mentőcsónakot és menekül meg. Az első néhány órában meggyőződéssel és kitartóan várja, hogy érte jönnek, azt gondolván, hogy ez legfeljebb két vagy három órába fog telni. Lassan rá kell ébrednie, hogy nem jön segítség, magára van utalva a végtelen vízeken, és ahhoz, hogy túlélje csak az akaratára és a maradék erejére számíthat.
Megható és bámulatos akaraterővel, kitartással képes élteben maradni a tíz napig tartó hánykolódás során, a magány, éhezés, szomjazás, vihar, cápa- és egyéb veszélyek közpette, de talán legszimpatikusabb jellemvonása számomra mégis az, hogy képes felülkerekedni a körülményeken és nem vetkőzik ki emberi mivoltából: a sokadik éhezéssel töltött napon sem képes megenni a nehezen elfogott sirályt; illetve ahogyan az átélt kalandokat, és saját hősiességét józan belátással ítéli meg: igaz, hogy tíz napig – ép elméjét megőrizve, a „töretlen reménykedésnek” és a „könyörtelen életösztönnek” köszönhetően – képes volt életben maradni egy csónakban, de „hiszen mi mást tehettem volna”.
Sőt még ennél is tovább megy amikor van „ mersze felrobbantani a saját szobrát”, és az El Espectador újságának elmondja tengeri kalandjának addig ismeretlen, másik oldalát, amelyet García Márquez a Bevezetőben ismertet az olvasóval, és amelyből kiderül, hogy a történet „ nem megfelelően rögzített, politikai és morális rakomány hordozója”.

Az Egy hajótörött történte García Márquez egyik ismeretterjesztő irodalomhoz tartozó irása, ezért ez a regénye érezhetően eltér a tőle megszokott stílustól, de bizonyos motívumok, mint pl. a magány, itt is megtalálhatóak. Belop mágikus realista elemek, de ezek nem olyan kristálystisztán elhatárolhatók, mint a legtöbb művében, és inkább maga az egész történet az ami hihetetlenennek, mágikusnak hat, az amúgy nagyon is valós körülmények ellenére, ezt alátámasztani látszik a regény utolsó mondatai is: „Néhányan úgy vélik, hogy az egész történet nem más, mint a képzelet szüleménye. Akkor – kérdezem én – mit csináltam vajon tíz napig a tengeren?”

Kellemes, gyorsan olvasható, nem túl terjedelmes olvasmány, ami nem csak az író rajongóinak fog tetszeni, de azoknak is akik szeretik a témát (Robinson Crusoe, A tegnap szigete), az ifjú és a „bölcsebb” korosztálynak egyaránt.

>!
Lunemorte MP
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Na kérem szépen. Hallottam én már mindenféle hajótöröttes történetet, azonban ez most olyan semmilyen volt. Néha már kezdtem beleélni magam, de aztán megint jött az üres semmi. Rossznak éppen nem volt rossz, de erősen töredéknek érzem ezt. Mintha nem is G.G.M. írta volna…És hogy igaz történet-e? Nekem ez valahogyan nem hat hitelesen. Szerettem volna több dolgot is megtudni. Nem volt jól kifejtve semmi sem, mintha egy rövidke első próbálkozást olvastam volna kibővítések nélkül. Ejnye…

>!
H_Andi
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Nekem tetszett.
Minden esetre azért egyértelmű, hogy ez nem Márquez, ugyanis hiányzik az író sajátos kis világa, ami a védjegye.
Visszatérve erre a műre, a „főszereplő” számomra nem annyira szimpatikus. Nekem visszatetsző, ahogy az elvesztett társaira gondol/nem gondol, illetve, ahogy elszállt vele a ló. Abban a tíz napban, amíg hánykolódott, meg utána egy pár napig sajnáltam, addig valahogy emberibb volt, de aztán ez átváltott valamiféle érzéketlen számításba. Viszont ahogy előadja a történetét, az igaz néhány helyen felesleges ismétléssel lebilincselő. Ahhoz képest, hogy nem történik vele semmi, mégsem untam.

>!
Renáta_G
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Ez a kötet merőben eltér attól, amit a szerzőtől megszoktunk. A mágikus realizmus kiválósága azt gondolom a tényregényeivel is remek munkát végzett. Az biztos, hogy nem a legjobb könyve, de szerintem érdemes elolvasni. Nem csupán a tengerész túlélése, megmenekülése az érdekes, hanem az az extra adalék, amiben elmeséli Márquez, hogyan is reagált a történet megjelenésére a politika, a diktatúra.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/02/18/igaz_tortenet_egy_…

>!
Titina
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Tavaly elhatároztam, hogy megismerkedem Márquez munkásságával és minden hónapban elolvasok tőle egy könyvet. Ez ment is pár hónapon keresztül, de aztán megakadtam. Most gondoltam új év alkalmából újra belelendülök és szerencsémre egy igazán jó könyvet sikerült választanom az (újra)kezdéshez. Már önmagában a „történet története” is tetszett és még ha Márquez nem is látta sok értelmét annak, hogy ezt könyv formában is megjelentessék én mégis örülök, hogy ez megtörtént.
Nagyon érdekes volt olvasni, hogyan küzd valaki a túlélésért egy csónakban napokig étlen-szomjan. Harcol a gondolataival, a cápákkal és természet elemeivel.
Sokan azt gondolták/gondolják ez csak a képzelet szüleménye, én mégis hiszem, hogy amit Velasco elmesélt igaz volt.

>!
Trixi
Gabriel García Márquez: Egy hajótörött története

Ez volt a 3. könyvem a szerzőtől. Az egyik nagyon tetszett, a másik kevésbé, ez valahol a kettő között volt. Igaz történet vagy sem, nem tisztem eldönteni. De szeretem az ilyen jellegű történeteket – még ha ez néha „lerágott csont”-nak is minősül. Az egyetlen amit kifogásolhatok az a terjedelme ……. mert még olvastam volna :) .


Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Eljön az a pillanat is, amikor az ember már nem érez fájdalmat. Az érzékek fölmondják a szolgálatot, elborul az agy, míg az ember már végleg képtelen tájékozódni térben és időben.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
K

Nem vártam már semmire, nem reméltem semmit.

98. oldal (Magvető, 2018)

>!
SophieOswald

Teljesen tisztán hallottam a hangját, mintha ott lett volna, két méterre, és megpróbálná elérni az evezőt. De hát tudtam, hogy amikor a tengeren süvölt a szél, amikor a hullámok megtörnek a parton, az ember hallja azokat a hangokat, amelyek csak az emlékeiben élnek.

4. fejezet, 46. old.

>!
csgabi MP

Első tengeri éjszakám végtelenül hosszúnak tűnt, hiszen semmi, de semmi nem történt. Lehetetlen dolog leírni egy éjszakát egy mentőcsónakban, hiszen semmi nem történt, csak annyi, hogy az ember retteg az állatoktól, és ha van világító számlap órája, akkor folyton azt nézi. Február 28-án éjjel – az volt az első éjszakám a tengeren – minden percben megnéztem az órám. Valóságos kínszenvedés volt. Végül elkeseredtem, és úgy döntöttem, leveszem és zsebre teszem, hogy ne érezzem az idő rabságában magam.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő
>!
SophieOswald

Senki nem hallott többé a magános hajótöröttről, amíg csak néhány hónappal ezelőtt egy kósza újságíró nem talált egy autóbusz-vállalat íróasztala mögött. Láttam a fényképét: meghízott és megöregedett, és látszik rajta, hogy meggyötörte az élet, mégis sugárzik belől a derűs nyugalom, amely azt a hőst jellemzi, akinek volt mersze felrobbantani a saját szobrát.

A történet története, 14. old.

>!
SophieOswald

Nem is sejtettem, hogy ilyen jó üzlet tíz napig szomjazni és éhezni a tengeren. Pedig így van: mostanáig összesen úgy tízezer pezót gyűjtöttem össze. Azonban a kalandot egy millióért sem csinálnám újra végig.

14. fejezet, 154. old.

>!
SophieOswald

Néhányan úgy vélik, hogy az egész történet nem más, mint a képzelet szüleménye. Akkor – kérdezem én – mit csináltam vajon tíz napig a tengeren?

14. fejezet, 154. old.


Hasonló könyvek címkék alapján

Hazel Gaynor: Hullámok tengerén
Alessandro Baricco: Novecento
Sven Delblanc: Speranza
Dan Simmons: Terror
Isabel Allende: Szerelem és árnyak
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!
Dékány András: S.O.S. Titanic!
Baráth Katalin: A türkizkék hegedű