Egy ​emberrablás története 83% 74 csillagozás

Egy megrázó és erős regény, mely bemutatja Kolumbia fájdalmas korszakának végső fázisát. Marquez-nek hála nemcsak egy száraz történelmi memoár kötet lett, hanem a történtek szörnyűségei ellenére egy olvasmányos mű.
Csodálom a kötet elkészültében résztvevő embereket, akik felidézték életük fájdalmas szakaszát, mert vagy Escobar túszaiként vagy családtagjaiként voltak kénytelenek átélni azokat a szörnyű hónapokat, miközben nem tudhatták, hogy szeretteiket viszontlátják-e még valaha.
A történet bemutatja, hogy a szembenálló feleknek milyen fontos volt, hogy érzelmeik, és dühük ellenére higgadt döntéseket hozzanak és nagyfokú kompromisszum-készséget tanusítsanak.
Bár korábban láttam a NatGeo-n dokufilmet Escobarról, az egykori testőre szemszögéből, de ez a könyv hűen, részrehajlás és ítélkezés nélkül mutatja be azt a emberfeletti tettet, amire végül egy Kolumbia-szerte neves pap üzenete tette fel a koronát, melynek hatására végül Escobar megadta magát.
Nem egy könnyű olvasmány, mivel igencsak részletekbe menően meséli el a terrorizmust jellemző fájdalmas dolgokat, amik könnyeket csalhatnak az olvasó szemébe, így az olvasását csak erős idegzetúeknek ajánlom.

     Fontos könyv. Nem a Gabriel García Márquez életmű szempontjából, hanem Kolumbia nem is olyan régmúlt történelmének szempontjából.
     Megtörtént eseményeket mesél el, amit nem csak Kolumbia népének, hanem az egész világnak jó, ha megismer. Ennek érdekében pedig Márqueznél alkalmasabb nem is írhatta volna meg. Mert bevallom őszintén, én is az ő neve miatt olvastam el. Ebben nem kell keresni az író sajátságát, ez tömény valóság, amely már-már száraznak hat, ugyanakkor mégis fenntartja az érdeklődést, aki kicsit is fogékony erre a témára.
     Rendkívül érdekes volt betekintést nyerni a kiadatási törvényjavaslat miatt terrorizmusba torkollt drogháborúk világába. Ahol lehet akkora hatalma egy drogkereskedőnek, amit ép ésszel alig lehet felfogni. Aki saját börtönt épített magának, mielőtt feladja magát. Ezek sokkolóak voltak számomra, hisz eddig nem ismertem Pablo Escobar életét és halálát, nem került a kezembe róla szóló könyv vagy film. És akinek megítélése ennyire különböző lehet.

Márquez zseniális mesélő. Ezt a viszonylag nehezen befogadható történetet is képes volt úgy elmondani, hogy ne bírjam letenni a könyvet, pedig néha elvesztem a nevek tengerében. Valószínűleg ha a bevásárlólistáit is kiadnák, én azt is élvezettel olvasnám.

Ez a regény eléggé specifikus, Kolumbia legújabb kori történelmének egy kicsi, de annál meghatározóbb szeletét dolgozza fel. Semmiféleképpen nem jó választás azoknak, akik ismerkedni szeretnének az Író műveivel.
Azon kívül… Hallottam már nagyon sok eseményről, ami ebben a könyvben le van írva, természetesen csak nagy vonalakban, és olvastam már olyan könyvet is, aminek alapjaiban nem pont ez az eseménysorozat a témája, de ehhez nagyon hasonló. De… ilyet még soha.
Gabriel García Márquez műveiben a legjobban én talán azt szeretem, ahogyan a szavak és mondatok sorrendjét úgy rendezi, hogy hiába a töményebb tartalom, az attól még olvasmányos marad, és ennek a tetejébe még nekem mindig magához vonz valami oda nem illő gondolatot. Például leírja, hogy egy ősi városban milyen pusztító és kegyetlen dolgot terveznek, és nekem az ősi város képe zakatol ide-oda a fejemben, pedig csak egy fél mondat volt a szövegben.

Valós eseményt mutat be a történet és olvasás közben erősen azt éreztem, hogy a mágikus realizmus az újságírással való keveredése volt az, ami miatt végig tudtam olvasni. Érdekes volt, de valahol mégis unalmas ebben a terjedelemben, a stílus viszont átsegített a nehézségeken. Valószínűleg nem ez lesz, amit újraolvasok, de azért rajongóknak ajánlom egyszer legalább :)

Nem könnyű olvasmány, de nem is száraz. Ha egyszer belelendül az ember, olvastatja magát, mint bármelyik másik Márquez regény.

Ha valaki nem egy ugyanolyan mágikus világra számít, mint mondjuk a Száz év magányban lévő, akkor nem csalódik, mert remek regény ez, csak markánsan különbözik García Márquez többi könyvétől.

Merőben különbözik ez az alkotás az összes eddig könyvtől amit Márqueztől olvastam. Nemcsak, hogy az életből merít ihletet, hanem egy az egyben igaztörténet. Olyan mint egy hosszúra nyújtott újságcikk, a helyszínek, az időpontok, és a fontos személyek pontos megnevezésével és minden fellelhető körülmény és összefüggés részletes feltárásával. Ami mégis regénnyé teszi az az, hogy közel kerülünk a szereplőkhöz. Megismerjük az érzéseiket és a félelmeiket.

Mindig is tudtam, hogy Kolumbiában véres drogháborúk folytak, de sohasem gondoltam azokban az években, amikor én járni és beszélni tanultam éppúgy mészároltak le újságírókat, rendőröket, ártatlan civileket mint ahogy azt ma Irakban és Szíriában teszik.

Egészen meglepő végkifejlet, hogy a terrorszervezet feje egy becsületes sajnálatra méltó emberré válik a könyv végén, aki felé az olvasó rokonszenvet érezhet holott ezrek vére tapad a kezéhez. Na ugyanez nem hiszem, hogy az Iszlám Állam vezetőiről valaha is elmondható lesz.

Elég lassan haladtam vele, de megérte elolvasni.
Egy újabb jó történettel lettem gazdagabb.

Márquez a kedvenc írómmá vált az utóbbi időben és ezt a könyvét nem ajánlom olyannak, aki most ismerkedne a munkásságával.

Ez egy kő kemény politikai krimi, ami valós alapokon nyugszik. Épp ezért rengeteg finomság hiányzik belőle, ami egy Márquez könyvet annyira „márquezes”-sé tesz.

A politikai szálak szövevényességén nagyon nehéz volt átrágni magam és ha nem az az író, aki, valószínűleg már rég leraktam volna, mielőtt a végére érek. Viszont remek betekintést nyújt a világ egyik legveszélyesebb országának, Kolumbiának az életébe és az áldozatok fogva tartásáról szóló részek remekül sikerültek. Tele vannak feszültséggel és ezeknél a jeleneteknél éreztem azt, hogy, igen…Márquez könyvet olvasok. Remekül ábrázolja a karaktereket és motivációikat, akkor is ha a valós tények ennél a könyvnél erős korlátok közé szorították.

Nem ezt vártam, de ezt a könyvét nem lehet egy lapon említeni a többi művével. Számomra a leggyengébb regénye egyelőre, bár ezt is szórakoztatónak találtam a maga módján.