Egy ​előre bejelentett gyilkosság krónikája 550 csillagozás

Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

A ​mi házunk messze volt a főtértől, egy mangófaligetben, a folyónál. Margot húgom a folyóparton ment végig; az emberek olyan izgalomban voltak a püspök érkezése miatt, hogy minden más megszűnt számukra. A fekvő betegeket mindenütt kitették a kapuba, hogy megkapják az Isten orvosságát, és szaladtak az asszonyok, hozták a pulykát, a malacot meg a többi ennivalót a házak udvarából, a folyó túlsó partja felől pedig felvirágozott csónakok közeledtek. De aztán, amikor a püspök elhajózott az orruk előtt, és még a lába nyomát se hagyta ott nekik emlékbe, a másik hír, mely addig kicsire zsugorodva lapult meg, hirtelen nőni kezdett, és visszanyerte botrányméretét. Margot húgomra ekkor zúdult rá, teljes súlyával: a szép Angela Vicariót, akinek az előző napon volt az esküvője, a férje visszavitte a szülői házba, mert azt kellett tapasztalnia, hogy már nem szűz. „Úgy éreztem, hogy énalattam nyílik meg menten a föld – mondta a húgom. – De bárhogy hányták-vetették a dolgot, senki se tudta… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1981

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár

>!
Magvető, Budapest, 2016
108 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631434316 · Fordította: Székács Vera
>!
Magvető, Budapest, 2009
118 oldal · ISBN: 9789631420463 · Fordította: Székács Vera
>!
Magvető, Budapest, 2004
keménytáblás

4 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Bayardo San Román · Santiago Nasar · Angela Vicario · Pedro Vicario · Poncio Vicario · Pura Vicario


Kedvencelte 67

Most olvassa 15

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 98


Kiemelt értékelések

NannyOgg P>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Santiago Nasar kedves, dolgos fiú volt, ezért mindenkit kicsit kínosan érintett, hogy meg kell halnia, különösen leendő gyilkosait. De nincs mit tenni, a tisztességen esett foltot csak vérrel lehet tisztára mosni, ezért abbéli igyekezetében, hogy meggátolja a tragédiát, a falu népe együttes erővel bólint megértően a kimondott ítéletre.

Ezt az alapszituációt többféleképpen lehet kezelni.

Stephen Kingnél 300 oldal (lényegében irreleváns) bevezetés után elkezdenének sötét dolgok kiderülni az idilli faluról (nyilván Castle Rock), majd előkerülne egy láncfűrész.

Rejtő Jenő Santiago Nasarja végigmenekülné a Karib-tenger összes matrózkocsmáját (valószínűleg egy éneklő szamár társaságában), majd egy orbitális pofozkodás után két mondatban tovább élne, míg meg nem halna rekeszizom-gyulladásban.

Márquez pedig mindeközben végigsétál a mandulafa-ligeten, benéz a mulatt örömlányokhoz a házba, aminek sosincs zárva a kapuja, felhajt egy üveg cukornádpálinkát, és elcseveg a szomszédasszonnyal. Persze Santiago Nasar ettől még meghal, de Pedro Vicario például felgyógyul a kankóból, és Márqueznek még arra is gondja van, hogy spoiler. Mert ezek a déliek nem bírják ki, hogy ne legyen romantika a hímzőgép mellett.

És mindenkinek két neve van.

>!
Magvető, Budapest, 2009
118 oldal · ISBN: 9789631420463 · Fordította: Székács Vera
6 hozzászólás
Bla I>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Marquez ezzel a Rakéta Regénytár sorozatban megjelent kis kötettel egy kifordított történetet írt, azaz mond el, súgdos a fülembe olvasás közben. Olyan sorsokról mesél, melyek általa elmondott körülményei egyre érdekesebbek. Szerencsétlen Santiago Nasar sorsa előre ismert, nem jöhet közbe semmi, bármennyire reménykedem, s bár a történetben már mindenki tudja, hogy a dolog elkövetkezik, csak szerencsétlen Nasar és családja nem. De a családi történet az, amely miatt a latin-amerikai tisztesség visszanyerése vért kíván, s ezt most Santiago fizeti meg… Nagyon könnyed, vidám stílusú tragédia – persze elkerülhetetlen áldozattal – de hát az élet már csak ilyen, főleg Dél-Amerikában, melynek kitűnő krónikása Marquez. Ajánlom!

>!
Magvető, Budapest, 1982
178 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632717805 · Fordította: Székács Vera
2 hozzászólás
Zsuzsi_Marta P>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Marquez a kollektív felelősség és felelősségvállalás kérdéskörét járja körül ebben a regényében. Mindennemű bevezetést mellőzve, már az első oldalon megtörténik a gyilkosság, tudjuk, ki az áldozat, de az ok és az elkövető személye kérdéses.

Ketten, testvérek, egy ikerpár igyekeztek igazságot szolgáltatni egy becsületbeli ügyben, s mint a mű címe is jelzi, nem volt ismeretlen mások, ill. sokak előtt, mire is készülnek. Marquez kiválóan érzett rá, milyen hatást vált ki egy határozott közlés, kijelentés igazságtartalma, súlya.

Inkább tűnik hamisnak, amolyan hencegésnek, mint igaznak, amit pedig jobb lenne komolyan venni, megnézni, mennyi a valóságtartalma, pl szuicid jelzéseknél is, mint hagyni a tragédia bekövetkeztét. Éppúgy a vádat, a bűnösség megállapítását is megállapítani. Valóban bűnös-e, akire valaki, egymaga vádló kijelentést tesz, mielőtt igazságot szolgáltat.

A regény jól felépített és rendezett tanúvallomások gyűjteménye, amolyan vizsgálati jegyzőkönyv. Sok szereplő vallomása, meglátása és vélelme is, melyből letisztulva végül megmarad az egész ügy tanulsága: a bűnt nem lehet lemosni magukról, szó szerint és átvitt értelemben sem, a bűnnek szaga, vérszaga van. És nem csupán az elkövetők bűnösök, nem csupán ők cipelik életük végéig a bűn terhét, hanem a közösség tagjai, mindenki, aki tudott róla, mire készülnek. spoiler Meggyőződésből maradtak némák, nem közbeavatkozni jobb, hiszen itt becsületbeli ügyről volt szó. A becsület védelme felülírja a bűnt, a vért, amit védelmében elkövettek, ontottak.
Végül a közösségben mindenkire rátelepedett a bűntudat teljes súllyal, nem szabadulhattak tőle, utóélete örök nyomot hagyott bennük, ám mindezzel szembenézni és kimondani bűnösségüket egyiküknek sem volt ereje.
Fordulatos, izgalmas és magával ragadó kisregény, Marquez tehetsége tiszteletreméltó!

SteelCurtain>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Egy gyilkosság ami nem krimi. Egy gyilkosság amiről mindenki tud, de senki sem tesz erőfeszítést a megakadályozására. Egy gyilkosság ahol az áldozat fütyül a világra. Egy gyilkosság ahol a tettesek mindent elkövetnek, hogy ne kelljen vért ontaniuk. Egy varázslatos történet a sorsról, avagy a véletlenek összjátékáról, s a megsértett becsületről, amit csak vérrel lehet lemosni. Történet egy tragikus esküvőről, a gyalázatról, mely bosszúért kiált. Elhangzik egy név, melynek igazát senki sem firtatja, de onnantól a kimondott név egyben halálos ítélet is. Féktelen indulatok, egyszerű, kegyetlen törvények. A krónikásnak mindenki vall az egykori eseményekről, s minden vallomással újabb színnel bővül ez a fura, élettől duzzadó, s mégis szinte szürreális világ. Nem az első Marqez mű, mely kedvenccé vált.

2 hozzászólás
Lunemorte P>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Amikor céltalanul vergődsz a kanapén és hirtelen gyilkolni lenne kedved, olvasd el előtte ezt a kis szösszenetet! Elolvastad? Rendben. Látod, mennyire össze tudod kuszálni az emberi érzelmeket? Mire volt jó ez? Most jobban érzed magad? Nem? Kakasszóra menj ki a kertbe (ha nincs az utcára) és szívj el egy doboz cigit. Ha nem cigizel, igyál két üveg bort. Ha azt sem, hát akkor csak menj ki és ne gyere többé vissza. Punktum. Amúgy ki a gyilkos? Amúgy nem lényeges, a lényeg, hogy te jól érezd magad. Jó éjt.

10 hozzászólás
viharmacska>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Ha már így három könyvéből három tetszett, lassan nekimerészkedem a Száz év magánynak is.

3 hozzászólás
eme P>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Mint egy kis gyöngyszem a maga fájdalmas gyönyörűségével.
Egymásra halmozódó rétegek. A jellegzetes márquezi stílus és hangulatteremtés sejtelmes gyöngyházfénye, a vérbosszú történetének riportszerű rekonstruálása, néhol egy kis naturalizmus, máshol egy kis misztikum. Álmok, vágyak, szenvedélyek. Egy kicsi önéletrajziság. Sorsszerűség.

A történet úgy épül fel lépésről lépésre, hogy miközben semmi sem titok, mégis minden az. Visszafele lépkedünk a labirintusban, követjük a vérvörös fonalat, már tudjuk, ki szúrt a késsel, és miért. Közben meg az is kiderül, ki mulasztott egy-két percet, kinek volt fontosabb pár apró-cseprő ügye – hogyan teljesült be a végzet gyávaság, léhaság, felületesség, nemtörődömség vagy épp jóhiszeműség miatt. Egy-egy apró, látszólag lényegtelen, de okvetlenül elvégzendő dolog, pár perc – és már túl késő. És persze ne feledjük a kényszerítő szokást, a vérbosszú szavát, amelyet senkinek nem sürgős és nem eléggé fontos felülírni.
Bizonyos dolgok meg vannak írva. Jobb nem változtatni ezen. Véletlen egybeesések és emberi gyarlóságok vezetnek vértől vérig. Az érdekes az, hogy már nem is számít, hogy valóban Santiago Nasar volt-e „a tettes”, a másik, az előző bűn elkövetője. Ha nem is lett volna az, büntetése nem véletlen – családjában, önmagában hordozza a megesett bűnt vagy a még csak fenyegető veszélyt. Egy boldogtalan érdekházasság egyetlen gyümölcseként apja házasságon belüli és kívüli vétkeire készül szinte öntudatlanul is. Flora és Égi Virágszál leszakítására… Pedig ott van benne valami más is, valami ígéret – a később napvilágra kerülő, gyerekkori aranyérme a Kármel-hegyi Szűzanyával, de ama bizonyos napon való fehér ruhás ünnepi püspökvárás is. Nem véletlen, hogy a végzetes kapu csak ünnepekkor van nyitva. Mint a kitárulkozó, fehérbe öltözött lélek. És az sem véletlen, hogy a mindenki által várt püspök mindig, ezúttal is csalódást okoz – csak átvonuló, futó látomás. Nem száll partra, áldásosztása felületes, nemtörődöm kötelességteljesítés. Látogatását éktelen kakaskukorékolás kíséri, mint a Jézust megtagadó Pétert.
A két fényes, pompás rituális szertartás – a püspöklátogatás és a lakodalom – mozzanatai egymásba szövődnek, átjárják és kiegészítik egymást. A harmadik rítus, a vérbosszúé is ezek fényében kerül a középpontba.
Igen, van valami sorsszerű itt a dolgok beteljesedésében. Egyszer s mindenkorra történnek itt az események – házasságok, házassági ajánlatok, ígéretek. Közben meg, Santiago esete után és következtében, mindenki megpróbálja megkeresni, felfedezni a végzet által kijelölt saját helyét és szerepét, megérteni életét.
Még mindig homályos, ki milyen kártyákkal játszik/játszott. A másoknak osztott lapokat csak találgatni lehet. Meg kell tanulni a sajátjainkkal élni, boldogulni.

Esett vagy sem aznap? Vissza-visszatérő, először lényegtelennek tűnő kérdés. Nem, a többség mintha úgy emlékezne, az égi áldás elmaradt.

Bélabá>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Kíváncsivá tett a saját ajánlásom, amiről a Merítés múlt havi számában írtam. Illetve kedves moly hölgy is ajánlotta. El kell ismerni, hogy némileg éles váltás volt Bukowski után García Márquez míves mondatait olvasni, az elején még bele kellett rázódjak. A könyvecske első harmada kevésbé tetszett, fura volt a sok szereplő, tömény eseménysor, de aztán fokozatosan elkapott a mű hevülete, belejöttem.
Szép leírások voltak itt is, de összességében talán a hely hiánya miatt nem tudott olyan erős benyomást rám tenni, mint a Bánatos kurváim emlékezete vagy A tábornok útvesztője. Tényleg nem vérbeli krimi, hanem egy szépirodalmi ágyba ültetett bűnügyi sztori. Ennek felderítése miatt is olvastam, nehogy már rosszul ajánljak :) Volt benne egy fura hiba, amit talán a hibák vadászására figyelő moly hölgy is bevenne az értékelésébe, ha majd olvassa a kisregényt. ;)
4 csillagot (4,1) adok az eleje miatt (bár, lehet nem ideillő stílus után kezdtem el olvasni, ezért döcögős volt a kezdet…). Nem hosszú, egy hosszabb utazásra vagy időkitöltésre megfelelő olvasmány.

Leliana>!
Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Tudom, tudom, ki vagyok én, hogy lepontozzak egy Márquezt? Hiába próbálkoztam, sajnos nem sikerült maradéktalanul megbarátkoznunk. Abszurd volt, morbid és mégis, néhol vicces is, de a végére, úgy éreztem, kifulladtunk. A szerző is, meg én is. Olyan volt, mint amikor elmegyek haza, a kis szülőfalumba, és elkezdek beszélgetni valakivel: „A Mari mellett, aki a Juli szomszédja, akik kacsát neveltek, na, annak az unokahúgának a férjének a lánya, aki a téeszelnökékkel szemben lakik, tudod…” Egy idő után azt se látod már át, ki kivel és miért van a történetben, viszont, a megjegyezhető nevűek közül volt valaki, akinek sorsával kapcsolatosan nem jutottam dűlőre: Xiusról először azt írta, hogy a házeladás után belehalt a bánatba, majd később, amikor a bútorok, csetreszek kezdtek eltünedezni, azt, hogy megörült, mert azt hitte, a felesége tért vissza halottaiból, hogy magához vegye ezeket a tárgyakat. Csak én nem figyeltem eléggé?
A krimi címkét azért mindenképp erősnek érzem itt, mert ki nem derült szinte semmi új, amit az elején ne tudtunk volna meg, bevallom, nagyjából csak azért olvastam végig egy szuszra, hátha legalább azt elárulja, volt-e bűne ennek a jóembernek. Azt viszont simán el tudom képzelni, hogy egy ilyen megeshet(ett) a valóságban.
Egy esélyt mindenképp adok még az írónak és magamnak. :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Tökéletes lányok – mondogatta gyakran. – Bármely férfit boldoggá tudnak tenni, mert arra nevelték őket, hogy szenvedjenek.

47. oldal (Magvető)

SophieOswald>!

(…) a gyűlölet és a szerelem egy tőről fakadó szenvedély.

91. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angela Vicario
SophieOswald>!

Az öreg Xius két hónapra rá meghalt. "Ebbe halt bele – mondta Dionisio Iguarán doktor. – Egészségesebb volt, mint mi valahányan, de ha odatettem a sztetoszkópot a szívéhez, hallottam a könnyek bugyogását.

38. oldal

losdeftones>!

Ő vette el egész nemzedékem szüzességét. Sok mindenre megtanított, többre is, mint kellett volna, de főleg arra, hogy nincs szomorúbb hely a világon, mint egy üres ágy.

SophieOswald>!

– Megyek és szólok Plácida komaasszonynak – felelte az anyám. – Nem igazság, hogy mindenki tudja már, hogy meg fogják ölni a fiát, csak épp ő nem.

25. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Santiago Nasar
Sárhelyi_Erika I>!

Lányok (…), sose fésülködjetek este, mert kinn maradnak a vízen a hajósok.

47. oldal (Magvető)

Angele P>!

Nehéz volt elismernem, hogy az élet ennyire hasonlíthat egy ponyvaregényhez.

félóra>!

María Alejandrina Cervantes, akiről azt szoktuk mondani, hogy csak egyszer fog elaludni: ha majd meghal, a legelegánsabb és leggyengédebb nő volt, akit valaha is ismertem; és a legszolgálatkészebb is az ágyban, ágyon kívül meg a legszigorúbb. itt született, itt nőtt fel és itt élt, egy olyan házban, amelynek örökké nyitva volt a kapuja, néhány kiadó szoba volt benne meg egy hatalmas udvar, ahol hajnalig folyt a tánc a paramaribói kínai bazárban vásárolt lampionok alatt. ő vette el az egész nemzedékem szüzességét. sok mindenre megtanított, többre is, mint kellett volna, de főleg arra, hogy nincs szomorúbb hely a világon, mint egy üres ágy.

64. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Vargas Llosa: Ki ölte meg Palomino Molerót?
Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat
Roberto Bolaño: Vad nyomozók
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
William Faulkner: Szentély
Agatha Christie: A behavazott expressz
Agatha Christie: A Sittaford-rejtély
Agatha Christie: A sittafordi rejtély
Mario Puzo: Az utolsó keresztapa