Bánatos ​kurváim emlékezete 437 csillagozás

Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Gabriel García Márquez legújabb regénye egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karib kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. Márquez új regénye nemzetközi irodalmi szenzáció, amely a memoárkötetek írása közben, divertimentóként született.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Magvető, Budapest, 2017
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435429 · Fordította: Székács Vera
>!
Magvető, Budapest, 2005
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424278 · Fordította: Székács Vera

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Álca (Transzformer)

Helyszínek népszerűség szerint

New York


Kedvencelte 31

Most olvassa 19

Várólistára tette 144

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Márquez művészete számomra mindörökké olyan marad, mint Forrest Gump mamájának bonbonos doboza: soha nem tudhatom, milyen ízű nyalánkságot veszek ki belőle. Talán csak abban lehetek biztos, hogy a falatka ízleni fog, még ha kissé fanyar is.
Hatalmas varázsló volt a szerző, az Ő műveiben csak a változás változhatatlan. Így van ez hattyúdalával, a Bánatos kurváim emlékezetével is. Ahogyan a magyar nyelvű kiadás fülszövege említi, ez a kisregény valóban Márquez munkásságának divertimentója, szabad ujjgyakorlat, egy utolsó, igazi „örömzene”, „jam session” a javából. De bármennyire is hasonlíthatatlan az általam olvasott más köteteihez, valami azért csak visszaköszön. Egyrészt újra érzem a szerző világának jellegzetes latin hangulatát, a mindenkori márquez-i kisváros fülledt, átizzadt emberi kapcsolatainak nyomasztó, és mégis furán otthonos kipárolgásával, a semmibe kötődő jövőtlen jelenével. Másrészt pedig itt van Márquez taníthatatlan – és persze megtanulhatatlan – mágikus realizmusa. Az a bizonyos teremtő képzelet, amely vénségesen bölcsen és mégis kisfiúsan huncut módon bekacsint a – talán csak általa teremtett – csupa kar-csupa láb, aligmellű serdülő gyermeklány szegényes szobácskájának ablakán. S vele tart az elmúlásra készülő öreg emlékezet is, amely már hajlamos a valóság képének átfestésére, a múlt jelenné, vagy akár jövővé tételére, az álom valósággá formálására.

Olvasás közben furcsa érzés kerített hatalmába. Bár a szerző még nem volt 80, amikor papírra vetette a kilencvenéves újságíró emlékezését, de azért úgy vélem ez a kor is meglehetősen élemedettnek tekinthető. Mégis egy ifjú magyar költő csodálatos sorai jártak az eszemben, míg Márquez Delgadinát kereste, róla képzelgett, a tovatűnt gyermekszerelem emlékét kutatta egyre sebesebben széthulló világában. Hiszen Csokonai már huszonévesen megírta:

„Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.”

Szép, szinte megható búcsú ez az írófejedelemtől, pedig a sorok között mindvégig érezhető az a sajátos ironikus hang, amely nem engedi az olvasót a romantika felé fordulni, ami könyörtelenül visszarántja a mágikus képzeletet a reáliák talajára, az álmok és emlékek gyönyörű összefonódását feloldja a morcos ébredésben.

12 hozzászólás
>!
robinson P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Izgalmas cím, remek stílus. Márquez zseniális, egy idős ember újra szerelembe esik. A szerelem, az érzelmek nincsenek korhoz kötve. Jó kikapcsolódás néhány órára, ha nem is meghatározó.

>!
Chöpp 
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Szülészeten olvastam, amikor Kedves, ámde túlféltő nőgyógyászom befektetett 6 hónapos terhesen, hogy pihenjek egy kicsit. 3 nap után könyörögtem, hogy Engedjenek ki! Természetesen Kislánykámat is túlhordtam, úgyhogy az aggodalom felesleges volt. Viszont az osztályvezető főorvos megkérdezte, hogy mit olvasok. Lányos zavaromban ekképp vágtam ki magam:
„Márquez új könyvét”.
Szerettem olvasni – a szülészeten is. :)

3 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Micsoda életerő van ebben a rövid kis műben!
Van egy öregúr, aki kilencvenedik születésnapjára egy 14 éves szűzlányt szeretne. Máshol már aggastyánnak bélyegeznék, ám ő még folyton írja cikkeit a helyi lapba, és a kuplerájosnéval is ápolja régi üzleti kapcsolatait. Kissé irigy lettem. Nem a tini szűzlány miatt. Ki akar 90 évesen pedofília miatt börtönbe kerülni? Persze azt mondják, hogy sosem késő valamit elkezdeni, de azt hiszem ezzel a börtönbe vonulással kivételt tehetünk. Ráadásul szüzet! Ki az a bolond, aki vénségére a dolog macerásabb részével akar foglalkozni? De egyáltalán az, hogy ennek az öregúrnak ilyen nem éppen szokványos ötletei vannak, az, hogy még mindig élvezetet talál a munkájában, hogy kísérő nélkül járkál a városában, s nincs egy lélegeztetőgéphez kötve, az maga a csoda. Ezt irigylem tőle. Tulajdonképpen nem is kicsit, mert teljesen valószínűtlen, hogy én ilyen matuzsálemi kort érjek meg, főként ilyen frissen. Márquez főhőse helyettünk, rövidebb életre és szürke hétköznapokra, meg kórházi ágyra ítéltettek helyett él.
Úgy él, ahogy ő jónak véli, ahogyan élvezni tudja az életet, s eszébe sem jut életvezetési tanácsadókhoz, fittnessgurukhoz és más új keletű szélhámosokhoz fordulni. 90 évhez egyébként sem elég az egészséges életmód, de még az örökölt jó gének sem. Ahhoz már jó sok mázli is kell. És persze azt is tudni kell, hogy akár élvezted az életed, akár végigszenvedted minden pillanatát, mindenért fizetni kell. Élvezetért és szenvedésért egyaránt. Nincs árkülönbség. Az életnek mindegy, hogy mit választottál. Csak neked nem. Márquez főhősére ezért nem tudok egyetlen pillanatig sem mocskos vén kéjencként gondolni. Örök életre berendezkedett kedves vén csirkefogó ő, aki még mindig férfiként definiálja magát.
Bravó, öregúr!
Bravó, Márquez!

5 hozzászólás
>!
Turms P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Ha valaki ír néhány olyan világklasszis remekművet, mint a Száz év magány vagy a Szerelem a kolera idején, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az olvasó minden újabb könyvétől ezt a szintet várja majd el. Ezúttal nem sikerült felnőni az életmű csúcsát jelentő művekhez, de azért még így is hamisítatlanul márquez-i a légkör, és az egyszeri rajongót ez elnézővé teszi. Erős közepes.

19 hozzászólás
>!
Juci P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Most erősen gondban vagyok, hogy ezt hogy is értékeljem. Nekem Márquez, az elsősorban a Szerelemről és más démonokról, meg a Száz év magány. Az összes többi regénye csalódás volt ezekhez képest, ez a kettő viszont olyan sokat mondott nekem a szerelemről fogékony kamaszlány koromban, mint kevés más könyv. És akkor itt van ez a kis regényke, eléggé csapongó, mondhatnám ziláltnak is – de végül is egy kilencvenéves ember csapongása pont ilyen lehet –, és különös módon keverednek benne a Coelho-szintű közhelyek és az igazi, fehéren izzó márquezi mondatok, amiket csak úgy odavág, te meg tátogsz, mint a partra vetett hal. És hát ez a szerelem, amit leír, erre a szerelmesirodalmilag meg élettapasztalatilag kiművelt Juci azt mondja, hogy mi ez már, ez nem is szerelem, de aztán olvassa tovább, és feldereng, hogy de mi van, ha mégis az? Mert kicsoda a Juci, hogy megmondja, mi a szerelem és mi nem az? Pontosan ez a lényege, hogy ennyire irracionális, sőt irreális olykor, nem kell hozzá ébren találkozni sem, vagy akár egy szót is beszélni, mert a szerelmes viszi magával a szeretett lényt mindenhová önmagában, aki egyfelől állandóan jelen van, minden lélegzetvételben, másfelől meg – adott esetben – kurvára nincs ott, és akkor ebbe lehet szépen belebolondulni.
Ahogy a Szerelemről és más démonokról mottója (egyik kedvenc idézetem) mondja: „Mint sólyom az égből, lecsap rád a szerelem.” Na ezt tudja a Márquez nagyon, még ha minden mást el is felejtett. Úgyhogy én azt mondom, ne sajnáljátok azt a két órát erre a könyvre.
(Egyébként szerintem van egy tök más olvasata is ennek a könyvnek, ami nem a szerelemről szól, hanem a megbánásról, az elérhetetlen kergetéséről és az életünk kísérteteiről. Vagy ez ugyanaz?)

13 hozzászólás
>!
Angele P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Ha már kezdesz öregedni, vagy már eszedbe jut, hogy lassan már kezdesz öregedni, akkor olvasd el! Elvonatkoztatva attól, hogy a lány fiatal, a férfi öreg, nagyon öreg, de amit mond, az megérint. Miért? Mert tudod, hogy igaz. Nem a szerelem volt itt a lényeg. Szerelem volt egyáltalán? Hanem az öregedés. Amitől félünk, mert nem tudjuk milyen lesz, de attól még jobban félünk, hogy lesz e egyáltalán.

>!
Bélabá P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Első Marquez-olvasásom. Bejött nagyon! Elejétől fogva beszippantott. Meneközben azon morfondíroztam, hogy ez a szépirodalom? Egyáltalán mi a szépirodalom pontos meghatározása? Nos, viccesen fog hangozni, de ez tényleg szép és irodalom is a javából! Szép törtétenet, szép nyelvezet, szép tájak. Tele van szebbnél-szebb körrnyzet- és tájleírással. Aki szereti ezt, az tobzódhat. Aki meg nem szereti, az meg fogja szeretni, ha elolvassa a kisregényt. Továbbá tele van könyv a könyvben és zene a könyvben leírásokkal. Dél-Amerika rulez, naná! Csupa művésziesség, csupa, muzsika.
Ellenben az csalódni fog, aki erőteljesebb erotikus tartalomra számít. Az nem sok van benne, épp csak mutatóban. Azt kell mondjam, csalódtam Marquezben, pozitív értelemben!
Egyszer kezembe került az agyonsztárolt Száz év magány, de képtelen voltam elolvasni, félbehagytam. Kérdeztem magamban: ez lenne Gabriel García Marquez? Hogyan lehet ilyen felkapott? Nos, elolvasva A bánatos kurváimat, megértem. Én is rajongó lettem, lehet csak ennek a könyvének. Mutassatok még hasonlót, úgy olvasnék ilyeneket!

11 hozzászólás
>!
gab001 P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Ajánlás nélkül sosem kezdtem volna bele ebbe a könyvbe. Mind a cím, mind a címkék ellene szóltak. Viszont már annyira akartam Márquezt olvasni, hogy hagytam magam meggyőzni. Szerencsére. Nagyon tetszett. Érdekes módon, nem is annyira az események vagy azok kimenetele, sokkal inkább az érdekelt, hogy miről mesél a főszereplő, mi lesz a következő bekezdésben vagy épp mondatban. Kifejezetten tetszett a stílus és az intelligencia, ami sugárzik a lapokról. Maga a történet is érdekes, hiszen belebújhatunk egy kilencvenéves agglegény bőrébe, s átélhetjük vele egy nem épp mindennapi szerelem emlékeit. Szerencsére a cím sokkal meghökkentőbb, mint maga a könyv. Elbűvölt.

>!
Magvető, Budapest, 2005
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631424278 · Fordította: Székács Vera
5 hozzászólás
>!
ggizi P
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Nagyon olvasmányos stílusa van Márqueznek. De a gyönyörű leírások, az érdekes öregkori elmélkedések és a finoman ábrázolt, váratlan szerelem megtapasztalása sem tudta kellően elfedni az olvasás közben érzett viszolygásomat ezzel a kapcsolattal szemben.


Népszerű idézetek

>!
metahari

Egy héten át nem vetettem le az ezermesteri kezeslábasomat, se éjjel, se nappal, nem fürödtem, nem borotválkoztam, nem mostam fogat, mert a szerelem, ha későn is, de megtanított rá, hogy az ember valakinek a kedvéért hozza rendbe magát, valakinek a kedvéért öltözik fel és kölnizi be magát, és nekem sohase volt kiért.

75. oldal

>!
maneki_neko

Aki megkérdezi tőlem, annak mindig az igazat válaszolom: a kurvák sose hagytak időt rá, hogy nős ember legyek.

37. oldal

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) a csendes őrültek elébe mennek a jövőnek.

61. oldal (Magvető)

>!
Cicu

A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.

77. oldal

>!
psn

(…) ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megtörtént volna.

54. oldal

>!
Juci P

Megpróbáltam újraolvasni azokat a klasszikus írókat, akik kamaszkoromban utat mutattak nekem, de nem birkóztam velük. Belemerültem a romantikusokba, akiket akkor utáltam meg, amikor anyám rám akarta erőszakolni őket, és most ők vezettek rá, hogy a legyőzhetetlen erő, amely a világot előre vitte, sosem a boldog, hanem mindig is az üldözött szerelmek voltak. Amikor a zenei ízlésem válságba került, rájöttem, hogy maradi vénember vagyok, és megnyitottam a szívem a véletlen szülte gyönyörűségek előtt.

60. oldal

>!
Aigi P

Megvolt a magam külön etikája. Sose vettem részt csoportos dáridókon, nyilvános viszonyt se folytattam, nem adtam ki titkokat, és se testi, se lelki kalandokat nem fecsegtem ki, mert fiatalkorom óta tudtam, hogy egyiket se lehet büntetlenül elkövetni.

>!
Lunemorte MP

– Nincs rosszabb annál, mint ha magányosan hal meg az ember.

89. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Nicole Krauss: A szerelem története
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Miguel Ángel Asturias: A Kincses úrfi
L. Erik Roland: Határok Nélkül
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
José Saramago: Vakság
Dennis Lehane: Viharsziget