Azért ​élek, hogy elmeséljem az életemet 123 csillagozás

Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, miközben el akarja mesélni. Ezzel a mondattal indítja útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első harminc évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele az észak-kolumbiai Aracatacába, eladni a nagyszülői házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a visszaemlékezéshez. Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és serdülő éveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyi Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem a kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit. A gyemekkor után pedig a bogotai tanulóévek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Magvető, Budapest, 2020
672 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439977 · Fordította: Székács Vera
>!
Magvető, Budapest, 2008
488 oldal · ISBN: 9789631423327 · Fordította: Székács Vera
>!
Magvető, Budapest, 2006
488 oldal · ISBN: 9631423328 · Fordította: Székács Vera

3 további kiadás


Enciklopédia 38


Kedvencelte 15

Most olvassa 22

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ildó P>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

     Amellett, hogy láthattuk, milyen átélt események ihlették a regényeit, láthattuk az író hétköznapi emberi oldalát, aki küzd a helyírással,és akinek a hibáit anyukája kijavítja a leveleiben, jó szándékú korrektorai pedig csak elütésnek gondolják őket. Mert senki nem lehet tökéletes. De tökéleteset alkotni igenis lehet, mert Márqueznek sikerült.
     A márquezi mágikus realizmus és Márquez valósága között pedig nincs is olyan nagy különbség, mint azt elsőre gondolná az ember. Az álom és a valóság akár az író meghatározó élményei során is összemosódhat úgy, hogy nehéz elválasztani azt, ami ténylegesen megtörtént, attól, amit csupán a képzelet láttatott vele. Igazán tartalmas életkezdete volt, mert ez csupán a kezdete, még annyi mindent mesélhetett volna magáról is. Ilyen életből pedig nem nehéz meríteni világhírű regényekhez. Viszont ezekhez feltétlen kellett az az írói szemlélet, hogy valaki így vesse papírra őket.

Habók P>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Mintha egyszerre olvasnám a Száz és magányt, a Bánatos kurváim emlékezetét és a Szerelem a kolera idejént. (Esetleg a többit is, csak azokat még nem olvastam). Mert hiába memoár, azért ez is egy Márquez regény (és egy történelemóra) a javából.

melcsicsusz P>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Vajon tényleg azért élünk, hogy elmeséljük az életünket? Te gondolkodtál már azon, hogy elmeséld az életed valakinek vagy bárkinek?

Ezt a könyvet csak akkor érdemes elolvasni, ha már ismerjük Márquez néhány művet, egyedi stílusát.

Számomra úgy tűnt, hogy nagyon őszinte és még a saját maga életét is képes úgy mesélni, mintha maga a mágia lenne… Vagy tényleg az? Csodálatra méltó, hogy mennyi emberre emlékszik az életéből és milyen apróságokat is megfogalmazott. Hosszú és kalandos volt az út, amíg ő író lett. spoiler

Ha tetszenek a művei, akkor nagyon ajánlom, mert ebben a könyvben jobban megismerhetjük őt.

Banditaa P>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Nem vagyok nagy barátja ennek a műfajnak, valahogy félve is kezdtem neki a könyvnek, hogy vajon hány illúziómat fogja lerombolni, ha megtudom az „igazat” és nemcsak a fikció igazságát. Jelentem, egyet sem. Mert Márquez képtelen úgy írni, hogy az ne tűnjön fikciónak és még ennek a szövegnek is vannak olyan gyönyörű mondatai, amiért más szépírók a lelküket is eladnák.
Ami különösen megdöbbentett, hogy szinte minden mágikus elemnek, ami a könyveiben megjelenik, van valami teljesen reális alapja. Hát milyen ország ez a Kolumbia, ahol a kísértetek a valóságban is úgy járkálnak egy házban, mint a regények lapjain?
Igen, az is kiderült (jó, tudtam, de most szembesültem is vele), hogy Kolumbiáról az égadta világon semmit sem tudok. Jó, vannak sztereotípiáim, meg összeszedtem ezt-azt (Márquez) regényekből, de például a történelmükről vajmi keveset (értsd semmit) se tudtam. Pedig micsoda véres történelem az, amit Márquez megélt!
Szóval csupa csoda ez a könyv, Márquez pedig a saját történetén belül is nagyon szerethető figura, akit most már nem csak a regényei miatt csodálok.

Sárhelyi_Erika I>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Mit lehetne írni Márquez önéletírásáról? Ahogy élt, úgy írt, és úgy írt, ahogy élt: szenvedéllyel. Űrt hagyott maga után utánozhatatlan stílusával, meseszövésével – de még annyi mindent kell tőle olvasnom, hogy lesz mivel betölteni az űrt szerencsére :)

Lynn>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Végig az járt, a fejemben, hogy milyen „zsúfolt” volt Márquez élete, mennyi ember vette körül. És persze ahány ember, annyi személyiség, aki mind hozzátett a író személyiségéhez. Az életrajza ismeretében nem is csodálkozom, hogy a műveiben sokszor jelennek meg mágikus elemek.

H_Andi>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Ez aztán a „sűrű” könyv. Tele van eseményekkel, helyszínekkel, nevekkel. Olykor már követni is nehéz volt, hogy akkor hol is van, ki kicsoda, mi mi után történt. A történet ugyan az író első 30 évét dolgozza fel – néhány utalással a jövő eseményeire –, de az alatt is annyi minden történt vele, mint mással egy egész élet alatt sem. Engem főként a gyerekkora ragadott magával, nem győztem rajta csodálkozni, hogy mennyi dolgot vitt át az életéből a Száz év magányba, olyan dolgokat, amelyek egyébként hihetetlenek voltak számomra, holott mint most kiderült valós események ihlették. Tulajdonképpen a legtöbb írásához az életéből merített, onnan vitt át dolgokat a műveibe. Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha ezt olvasom előbb és nem a fent említett regényét, de szerintem ez így volt jó, mert így varázslatosabb volt a Száz év magány világa.
Ami viszont zavart, az az időben való ugrálás, néha leírt valamit, majd mesélt tovább és egy hirtelen ugrással visszatértünk egy korábbi eseményre. Néha nehezemre esett követni, nem beszélve a sok hasonló névről de természetesen ez nem az író hibája. A politikai magyarázatai sem kötöttek le annyira. Kolumbia történelme azonban …, nem is gondoltam volna, hogy ennyire véres, igazságtalanságokkal teli, ahol az ember élet nem sokat ért.
A végere eléggé besűrűsödtek az események, nagyon sok minden lett belezsúfolva az utolsó pár oldalba, de nagyon szépre sikerült a lezárás. Kár, hogy nincs a műnek folytatása, mert engem a rá következő majd 60 éve is érdekelt volna, különössen a „száműzetésben” tölott évei.

reek>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Ez is egy nagyon megható, érzelem-teljes Márquez könyv. Kicsit olyan, mintha bepillantást nyernénk a többi Márquez könyv kulisszái mögé. :) Olvasás közben az ember rögtön kedvet kap azon Márquez regények olvasásához, amelyeket eddig még nem olvasott, és nosztalgiázva gondolhat vissza azokra, amelyeket már igen. Valamint, nagyszerű ötleteket ad az élethez, a „soha nem szabad feladni” elv újabb tanulságai vonhatóak le belőle. És kedvet csinál más könyvekhez, Virginia Woolfhoz, Faulknerhez például. Melyekkel közelebb érezhetjük magunkat a szerzőhöz, hiszen olyan könyveket veszünk a kezünkbe, amelyeket ő is olvasott, és amelyekből tanult. Ajánlom minden Márquez rajongónak, akár olvasott már tőle, akár nem!

Renáta_G>!
Gabriel García Márquez: Azért élek, hogy elmeséljem az életemet

Rendkívül jól sikerül memoár. Regényes, olvasmányos, melyben megismerjük szülőfaluját, több generációs családját. Annyira részletesen és érzékletesen ír, hogy sokszor olyan érzésem volt, mintha én is ott lettem volna.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2020/11/23/ket_kivalo_marque…


Népszerű idézetek

Enola87 P>!

(…) a bölcsésznek az volt a veleszületett fogyatékossága, hogy az élet gyakorlati kérdéseivel nem tudott mit kezdeni.

115. oldal

Enola87 P>!

(…)csak azokat a könyveket kellene elolvasni, amelyek arra kényszerítenek, hogy újra elolvassuk őket.

140. oldal

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) milyen nehéz annak a sok írónak, aki akkor írja meg a visszaemlékezéseit, amikor már semmire sem emlékszik.

404. oldal

Kapcsolódó szócikkek: író
Ildó P>!

…és végül azt mondta, hogy mindenképpen folytassam az írást, ha másért nem, hát a mentális egészségem miatt.

Sárhelyi_Erika I>!

(…) minden reggel el kellett szenvednem azt a tortúrát, hogy Mina megmosta a fogamat, miközben ő azt a bűvös kiváltságot élvezte, hogy fogmosáskor kivehette a fogát, és éjszakára betehette egy pohár vízbe. (…) a fogkivevés csodáját senki se magyarázta meg, és sokáig nyúztam a felnőtteket, hogy a fogorvos nekem is csináljon olyat, mint a nagymamának, hogy mialatt ő a fogamat mossa, kint játszhassak az utcán.

79. oldal

Enola87 P>!

(…) vannak olyan csodák az életben, amelyek igazak, ha nem is valóságosak.

264. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

(…) az ő házasságuk egy példásan macsó szellemű házasság volt egy matriarchális társadalomban, amely azon a törvényen alapul, hogy a házban a férfi a teljhatalmú király, de a feleség kormányoz. Vagyis egyszerűen: ő volt a macho. Azaz olyan ember, aki a zárt ajtók mögött végtelenül gyengéd volt, de mások előtt szégyellte ezt, a felesége pedig mindent elkövetett, hogy boldoggá tegye.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: házasság
Enola87 P>!

– Nem tudtam aludni a dühtől, hogy őrá gondolok, de attól voltam a legdühösebb, hogy minél dühösebb vagyok, annál inkább őrá gondolok.

50. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Guillermo Martínez: Oxfordi sorozat
Tomas Tranströmer: Az emlékek látnak
Bogdán Krisztina – Simor András (szerk.): 12 spanyol és latin-amerikai író / 12 escritores españoles y latino-americanos
Székács Vera (szerk.): Huszadik századi latin-amerikai novellák
Álvaro Mutis: Maqroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1-2.
Victoria Eugenia Henao: Mrs. Escobar
Juan Gabriel Vásquez: Informátorok
Mario Vargas Llosa: Ki ölte meg Palomino Molerót?
Roberto Bolaño: Vad nyomozók
Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma