Az ​ezredes úrnak nincs, aki írjon 221 csillagozás

Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Az időtlen kisváros és a nyomort nemes méltósággal viselő öregember története.A Kiadó eddig nehezen hozzáférhető, új kötetekkel bővíti klasszikus Márquez-sorozatát, amelynek keretében korábban a világsikerű Száz év magány, Szerelem a kolera idején, Tizenkét vándornovella, vagy legutóbb Márquez önéletrajzi regénye, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet is megjelent.A kiadó célja, hogy a méltán népszerű sorozatot még teljesebbé téve, három újabb darabbal egészítse ki a Nobel-díjas író remekműveinek sorát. A sorozat újabb darabjai: három kisregény, három mítoszteremtő történet, amelyek az unalmasnak tűnő, de fojtogató légkörű, képzeletbeli Macondóban játszódnak.

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Magvető, Budapest, 2018
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436204 · Fordította: Hargitai György
>!
Magvető, Budapest, 2005
80 oldal · ISBN: 9631423743 · Fordította: Hargitai György
>!
Magvető, Budapest, 2004
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631423743 · Fordította: Hargitai György

1 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 9

Most olvassa 6

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 47


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Ez a kisregény jelentősen elüt Marquez későbbi műveitől. Csak realizmus van minden mágikus behatás nélkül. Amikor később a szerző rátalált erre a képlékeny formátumú stílusra, az irodalom egyaránt nyert és veszített ezzel. A mágikus realizmus megkapta legnagyobb hatású szerzőjét, a pucér realizmus viszont elveszített egy zsenit. Mert csak egy zseni vethette papírra ezt a rendkívül fájdalmas történetet, az ígéretekben és jogban naivan hívő kisemberről, aki másfél évtizede hiába várja, hogy megkapja azt a szerény járandóságot ami neki jár. De túl becsületes és túl szelíd ahhoz, hogy harcoljon. Ő csak kér és vár. Meg éhezik. A feleségében több a harci szellem, de férje esetlensége azt is lassan kioltja. A valósághoz lassan már csak egy harci kakas köti őket, mintegy jelképezve sikertelen életüket, szenvedéseiket, s talán vágyaikat.
Vagyis ez részben egy másféle Marquez. De nekem borzasztóan tetszett.

Ákos_Tóth IP>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Nemrég felmerült @Marcus Száz év magány-értékelésében a gondolat (https://moly.hu/ertekelesek/2735765), hogy miért olvasnánk el a legendás nagyregényt, mikor ugyanarra a témára egyszerűbb változatként több rövidebb novella és kisregény is rendelkezésre áll az író repertoárjából. Ha rosszindulatú akarnék lenni, most mondhatnám, hogy mindez visszafelé is igaz: miért olvasnám el Az ezredes úrnak nincs, aki írjont, ha ott van alternatívaként a XX. századi irodalom egyik csúcsteljesítménye, a Száz év magány?

Rosszindulat nélkül viszont be kell látni, hogy bár valóban akad némi átfedés Márquez művei között, azért jóval bonyolultabb és összetettebb a helyzet annál, hogy bármelyik írása is helyettesítse a Száz év magányt, és a gigantikus családregény sem teszi zárójelbe az egyéb alkotásait. Mondom ezt annak ellenére, hogy miközben a …magányt nagyon szerettem, Márquez sosem csigázott fel igazán, és ezen az Az ezredes úrnak… sem változtatott érdemben. Latin környezetben például sokkal jobban kedvelem Vargas Llosa energikusabb műveit, pedig tőle sem olvastam még sokat, de Márquezhez képest határozottan lüktető, átélhető, megragadható világot tudott lefesteni. Az Ezredes ilyen szempontból nyomasztó, témáját tekintve mintha egyetlen szakadozott családi életképbe akarná besűríteni a XX. századi Dél-Amerika szenvedélyes, de rothadásszagú miliőjét, amit ezúttal a mágikus realizmus sem tud élénkíteni. Szövegezés tekintetében is abszolút helyben vagyunk: a stílusa picit darabos, a története talán jelképesnek mondható, szereplőinek lelkiállapota is illik a korábban megismert Márquez-hősök habitusához. A reménytelenség, az elfelejtettség érzése hangsúlyos, de még fontosabb az elszánt, de tehetetlen kapaszkodás a reményt jelentő utolsó kakastollba, bár a lezárás gondoskodik arról, hogy ne maradjon semmiféle fennköltség vagy nemesség az ezredes várakozásában.

>!
Magvető, Budapest, 2018
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436204 · Fordította: Hargitai György
Zsuzsanna_Makai>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Én szerettem! Nagyon tetszett a hangulata. Hiányzott már nekem ez a Márquez-i hangulat.
Most, h pár nappal vagyunk csak Mercedes Barcha halála, és a sok megemlékezés után, kicsit azt hiszem az ezredes, és a felesége Ők maguk voltak. Együtt jóban, rosszban, egészségben, betegségben.
Annyira, de annyira bele tudtam magam helyezni minden szituációba, amikor várod a pénzed, de nem jön, amikor nincs enni, de az utolsó falatod megosztod, vagy pedig a büszkeség, amit a nagyszüleink éreztek, de mi nem értettük, mi a baj a szakadt farmerral. Még hiányoltam is közben a nagyszüleimet.

mbazsa P>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

A kolumbiai író korai kisregénye a hemingwayi esztétika szerint épül fel. Szikár mondatok, semmi sallang, semmi mellébeszélés. Sötét, sűrű, nehéz atmoszféra. Macondo, ahol mindig esik az eső, és még Beundía ezredes is felbukkan, aki később a 100 év magányban viszont láthatunk. Teljesen más világ ez, mint az érett vagy a kései Márquez univerzuma. Itt még nem érvényesül a faulkneri szószártjártasság, a jellegzetes márquezi mesélés elragadó varázsa. A dél-amerikai szerző korai műveit olvasva mindig azt érzem, hogy ez csak egy előkészületi időszak, hogy aztán a nagy boom a 100 év magánnyal bekövetkezzen. Persze nem rossz regény, kerek egész, minden a helyén van, csak a későbbiek fényében itt még a pályakezdő, a kísérletező, a saját hangját és stílusát kereső Márquez szól hozzánk. Erős kezdés ez.

Ibanez P>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Hát ezzel befürödtem, pedig az előtte való három rövidebb Marquez után (Bánatos kurváim… Egy előre bejelentett… és A szerelemről és más démonokról) azt hittem, ez is nagyszerű kötet lesz. De untam. Untam és idegesített. Maga az ezredes, meg a viselkedése, de a felesége is. A kakast kb. a tizedik oldalon felfaltam volna :-D Ráadásul végig az pörgött a fejemben, hogy ezek itt évtizedek óta várják a sült csirkét, ami nem akar megjönni, viszont az ezredes még ha nyolcvan éves is, akkor hány évtizede csak ülnek és várják a sült csirkét, értitek? Hát így könnyű elszegényedni, hogy esetleg semmit se tesz önmagáért… (bár az is lehet, hogy korábban dolgozgatott valamit mindkettő csak a nyugdíjas korukra lett nulla, de akkor ha nincs nyugdíj senkinek, akkor a többi öreg is ilyen helyzetben lenne… szóval ezt nem nagyon kapi(r)sgáltam, no persze nem vagyok kakas. Az egész lehetne nyomasztó is, de engem inkább idegesített ez a történet, ráadásul igazából befejezése sincs.

1 hozzászólás
Chöpp P>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Cirkalmas, szomorúságos mondatfüzéreit főiskolás koromban morzsolgattam el. Odakinn ugyanolyan volt az idő is: szürke, hűvös, szél se rezdült. Minden úgy állt néma szürkeségében, mint egy hosszú élet bágyadt, megfakult emlékei. Szerettem is, meg nem is. Nem és inkább mégis igen.

korkata>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Rövid kis történet fontos, nehéz mondanivalóval. Nem lehet könnyű évekig várni valamire ami valószínűleg sohasem fog megtörténni. Nekem ez nem hozta a Száz év magány nagyszerűségét. Talán csak azért, mert ez egy korai kisregénye az írónak. Igaz, hogy itt könnyebb volt követni a történetet, kevesebb volt a szereplő. Súlyos a mondanivalója. A magány, az elfogadás, a tenni nem akarás végig ott van a könyvben. Hiába az elhatározás. Tett nem követi. Próbálkozás van, hogy majd most, de mégsem. Sajnáltam az ezredest és a feleségét. Jobb életet érdemeltek volna.

2 hozzászólás
sophie P>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Márquez nagyon tudja ezt. Színes és szagos. Végig ott a szemem előtt a fotográfia. Ez egy kisregény, azok között is egy rövidebb fajta, úgyhogy csak egyetlen kép fér bele: az öreg ember, a felesége, és a kakas. Meg a várakozás.

Lunemorte P>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Komor hangulatba öltözött gyászos mondatok várják lelkes olvasójukat. Október van, a köd már felszállt, de talán hajnalra újra leszáll. Ilyen az élet is, egyszer lent-máskor fent. A történetet inkább a „lent" jellemzi és átnevezném a könyvet „A kakas bosszújára" vagy valami ilyesmire. Jó lenne most a hideg decemberi fagyban ücsörögni az erdőben egyedül és várni az elmúlást, más vágyam épp nincs…

Iustitia>!
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Márquez stílusában van valami olyan tekervényesség, amihez óriási türelem kell. Ezt a könyvet olvasva pontosan jól tudom, hogy miért nem szerettem és nem is fejeztem be a Száz év magányt, ugyanakkor ilyen kis adagban ez még elviselhető, sőt kimondottan jót is tesz az elbeszélés egyediségének.
Eközben egy rettenetesen nyomasztó légkör uralkodik az első oldaltól egészen majdnem végig; csak az utolsó bekezdés oldja fel a feszültséget, az is felszínesen. Rátelepszik az olvasóra, nem ereszt, álmomban is a kakasviadallal küzdöttem.


Népszerű idézetek

mandarina>!

– Az ábránd nem ennivaló – mondta az asszony.
– Nem ennivaló, de táplál – vágott vissza az ezredes.

51-52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ábránd
sophie P>!

– Az európaiak szemében Dél-Amerika egy bajszos, gitáros meg revolveres ember – mondta az orvos nevetve az újságja fölött. – Nem értik, miről van itt szó.

29. oldal

5 hozzászólás
kkata76>!

– Nemsokára itt a nyugdíjam – mondta az ezredes.
– Tizenöt éve hajtogatod.
– Épp azért – mondta az ezredes. – Most már nem késhet soká.

76. oldal

Lunemorte P>!

– Úgy kiszikkadt az agyam, olyan, mint a tapló.
– Olyan volt az mindig – mondta az ezredes.

kkata76>!

Szörnyű lehet, ha októberben temetik az embert – mondta. De az ura nem figyelt rá. Az ablakot nyitotta. Október bevette magát az udvarba. Amíg az eleven, zölden duzzadó növényeket nézte, a földigiliszták kupacait a sárban, az ezredes megint a velejében érezte a baljós hónapot.

6. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

John Steinbeck: Egerek és emberek
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Thomas Mann: Halál Velencében
José Eustasio Rivera: Örvény
Álvaro Mutis: Maqroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1-2.
Max Frisch: Homo Faber
Isabel Allende: Szerelem és árnyak
Victor Hugo: A nyomorultak
Charles Dickens: Oliver Twist
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai