Megjelenésének várható időpontja: 2018. február 12.

Az ​ezredes úrnak nincs, aki írjon 124 csillagozás

Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Az időtlen kisváros és a nyomort nemes méltósággal viselő öregember története.A Kiadó eddig nehezen hozzáférhető, új kötetekkel bővíti klasszikus Márquez-sorozatát, amelynek keretében korábban a világsikerű Száz év magány, Szerelem a kolera idején, Tizenkét vándornovella, vagy legutóbb Márquez önéletrajzi regénye, az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet is megjelent.A kiadó célja, hogy a méltán népszerű sorozatot még teljesebbé téve, három újabb darabbal egészítse ki a Nobel-díjas író remekműveinek sorát. A sorozat újabb darabjai: három kisregény, három mítoszteremtő történet, amelyek az unalmasnak tűnő, de fojtogató légkörű, képzeletbeli Macondóban játszódnak.

Eredeti mű: Gabriel García Márquez: El coronel no tiene quien le escriba

Eredeti megjelenés éve: 1961

>!
Magvető, Budapest, 2018
80 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436204 · Fordította: Hargitai György · Megjelenés időpontja: 2018. február 12.
>!
Magvető, Budapest, 2005
80 oldal · ISBN: 9631423743 · Fordította: Hargitai György
>!
Európa, Budapest, 1999
86 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630764636 · Fordította: Hargitai György

Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
korkata
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Rövid kis történet fontos, nehéz mondanivalóval. Nem lehet könnyű évekig várni valamire ami valószínűleg sohasem fog megtörténni. Nekem ez nem hozta a Száz év magány nagyszerűségét. Talán csak azért, mert ez egy korai kisregénye az írónak. Igaz, hogy itt könnyebb volt követni a történetet, kevesebb volt a szereplő. Súlyos a mondanivalója. A magány, az elfogadás, a tenni nem akarás végig ott van a könyvben. Hiába az elhatározás. Tett nem követi. Próbálkozás van, hogy majd most, de mégsem. Sajnáltam az ezredest és a feleségét. Jobb életet érdemeltek volna.

2 hozzászólás
>!
Chöpp P
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Cirkalmas, szomorúságos mondatfüzéreit főiskolás koromban morzsolgattam el. Odakinn ugyanolyan volt az idő is: szürke, hűvös, szél se rezdült. Minden úgy állt néma szürkeségében, mint egy hosszú élet bágyadt, megfakult emlékei. Szerettem is, meg nem is. Nem és inkább mégis igen.

>!
MLinda
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy végtelenített diafilm pár kockáját néztem volna. Bárhol elkezdhetem és bárhol abbahagyhatom. Mert ez a két szerencsétlen ember csak küzd, pénz nélkül – mindössze a fiuk emlékébe és a hátrahagyott kakasba kapaszkodva, mindent áruba bocsátva és minden garast megszámolva és beosztva, hogy aztán ne jussanak előre, csak az életben maradásért küzdhessenek minden egyes nap.
Nem lélekemelő történet, inkább a kilátástalanság és a hiábavalóság lengi körül. Meg a kakasviadalok.

>!
sophie P
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Márquez nagyon tudja ezt. Színes és szagos. Végig ott a szemem előtt a fotográfia. Ez egy kisregény, azok között is egy rövidebb fajta, úgyhogy csak egyetlen kép fér bele: az öreg ember, a felesége, és a kakas. Meg a várakozás.

>!
HoneyBunny
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Sajnos Márqueznek át kell majd írnia a címet, de ez van:
Drága Ezredes úr!
Olyan rég hallotunk magukról, pedig számtalanszor eszünkbe jutnak. Eszünkben voltak amikor az „október bevette magát az udvarba” és most, hogy már a tél „szét marja a zsigereimet”. Reméljük jobban van a kedves felesége is. Sokszor emlegetjük itt, hogy maguk meg milyen szépen egymáshoz öregedtek, a negyven hosszú és szűkös év alatt, hogy milyen is az, hogy még mindig megvárják egymást a lámpaoltással, a reggelivel.
Hát a kakassal mi van, Ezredes úr? Sokat kapott az a jószág a jóból, reméljük méltón meghálálta! Keserű szívvel gondolunk rá, hogy esetleg nélkülözniük kell!
Tudom, hogy nem ilyen levelet várt Ezredes úr, de bízom benne, hogy ez majd táplálja sosem fogyó optimizmusát, a további várakozáshoz!
Meleg üdvözlettel: HB
u.i: Aureliano Buendía ezredes üzeni, hogy sosem felejti, és minden jót kíván!

>!
Szilvia_Farkas
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Mintha a Száz év magány fájdalmas folytatása vagy késői visszhangja lenne, pedig ez az írás még előtte született. Aureliano Buendía alakja itt csak emlékként jelenik meg, vajon ekkor gondolt már rá Márquez, hogy ez a személy egy eleven főszereplő is lehet?
Itt nincs meg a Száz év magány fülledten szürreális hangulata, nem indulnak el éjszakánként maguktól a tárgyak, nincsenek pillangós csodák és éhes halottak, de ugyanúgy kilátástalan és nyomasztó, az idő itt sem hoz változást, ahogy a nagy regényében generációk élete forog körbe-körbe, itt egy személy reked meg ötven évig egyetlen cselekvésben: a várakozásban.
Láttam a filmet is a kétezres évek elején egy filmklubban. Sajnos már alig emlékszek rá, szívesen megnézném most megint.

>!
lauranne
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Nem esett jól. Végig feszültségben tartott, folyamatosan a lehetséges végkifejletet fontolgattam. Olvasás közben betolakodott a gondolataimba a Tóték és a Jóemberek (David Lindsay-Abaire – Centrál Színház) is, és mintha én ezt már olvastam volna korábban, pedig nem is. Bakancslistásnak szerintem nem tenném meg, de jó volt; annak ellenére jó volt, hogy minden benne volt, ami összeszorítja a szívemet: öregség, betegség, szegénység, kilátástalanság, időtlen várakozás. Annak ellenére jó volt, hogy nem esett jól.

1 hozzászólás
>!
Bogas P
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

A kályhától kezdve: ifjabb koromban rendszeres olvasója voltam a moziműsornak, és minthogy valami kis művészmoziban mindig ment az Ezred úrnak, nincs aki írjon, minden héten találkoztam ezzel a címmel és minden héten nagyon tetszett ez a cím. Azokból a körülbelül három szóból álló ismertetőkből nem sok derült ki, csak, hogy van a kakas, de én mindig gondoltam, szegény ezredes. A filmet azóta sem néztem meg, de legalább a könyvet elolvastam. Már nem gondolom, hogy szegény ezredes. Azt gondolom, hogy ezredes úr, ha lenne kalapom, ön előtt biztos megemelném.

>!
Fermin
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Akartam valami rövidebbet olvasni, és éppen ez a kisregény akadt a kezembe. Hát, mit mondjak..
Nyomasztó hangulatú történet volt két szegény öregember nyomorúságáról, és kiszolgáltatottságáról, amiből nem nagyon látszott a kiút. Az ezredes mégis bizakodó, hiszen a reményen kívül egyebe nem nagyon maradt. A történet csúcspontja az utolsó két-három mondat, ami megmondom őszintén, rendesen szíven ütött.
Márquez stílusa most is magával ragadó. Szeretem a regényeinek különös figuráit, fülledt légkörét, és az időtlen kisvárost Macondót. Ajánlom a könyvet mindenkinek!

>!
Gedi
Gabriel García Márquez: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

ez az első, amit olvastam Márquez korai művei közül, és valóban, más, mint későbbi művei. Nem mágikus, és nem szerelmes, és nem gyönyörűséges… Viszont megrendítően fájdalmas, és keserű és emberi… A fülledt karibi levegőn túl a szegénység dohos és igazságtalan történelmi párája is belengi azt a pár órát, amit rászán az ember. Tényleg nem esik jól. De megéri.


Népszerű idézetek

>!
kkata76 

Szörnyű lehet, ha októberben temetik az embert – mondta. De az ura nem figyelt rá. Az ablakot nyitotta. Október bevette magát az udvarba. Amíg az eleven, zölden duzzadó növényeket nézte, a földigiliszták kupacait a sárban, az ezredes megint a velejében érezte a baljós hónapot.

6. oldal

>!
sophie P

– Az európaiak szemében Dél-Amerika egy bajszos, gitáros meg revolveres ember – mondta az orvos nevetve az újságja fölött. – Nem értik, miről van itt szó.

29. oldal

5 hozzászólás
>!
sophie P

A zenekar rázendített a gyászindulóra. Az ezredes észrevette, hogy hiányzik egy fúvós, és most első ízben volt biztos benne, hogy a halott igazán halott.

12. oldal

>!
kkata76 

– Nemsokára itt a nyugdíjam – mondta az ezredes.
– Tizenöt éve hajtogatod.
– Épp azért – mondta az ezredes. – Most már nem késhet soká.

76. oldal

>!
metahari

Kevéssel hét óra után felhangzott a toronyban a harangszó: a filmcenzúra. Ángel atya ilyen módon hozta nyilvánosságra a film erkölcsi minősítését, amit a havonta postán érkező osztályozójegyzék alapján végzett el. Az ezredes felesége tizenkét harangkondulást olvasott meg.
– Mindenkinek káros – mondta. Már vagy egy esztendő óta minden film mindenkinek káros.

Leeresztette a szúnyoghálót, és azt suttogta: – Megromlott a világ. – De az ezredes nem tett semmiféle megjegyzést. Mielőtt lefeküdtek, a kakast az ágy lábához kötötte. Bezárta a házat, és rovarölőt permetezett szét a hálókamrában. Azután a lámpát a földre tette, felerősítette a függőágyat és lefeküdt, hogy elolvassa az újságokat.Időrendben olvasta őket, s az első oldaltól az utolsóig, a hirdetéseket is beleértve. Tizenegykor felharsant a takarodó kürtje. Az ezredes fél óra múlva abbahagyta az olvasást, kinyitotta az udvari ajtót az áthatolhatatlan éjszakában, s a szúnyogok támadása közepette oldalba vizelte az ágasfát.

19. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mozi
>!
zsofigirl

– Hát maga hogy van, doktor úr?
Az orvos vállat vont.
– Megvagyok – mondta. – Azt hiszem, orvosra lenne szükségem.

68. oldal

>!
Evione

Az ezredes kinyitotta a kávésdobozt, és látta, hogy csak egykanálnyi van benne.

(első mondat)

5 hozzászólás
>!
mandarina

– Az ábránd nem ennivaló – mondta az asszony.
– Nem ennivaló, de táplál – vágott vissza az ezredes.

51-52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ábránd
>!
MLinda

Amióta cenzúra van, az újságok csak Európáról írnak – mondta. – Legjobb volna, ha az európaiak ide jönnének [Dél-Amerikába], mi meg Európába. Akkor mindenki tudná, mi történik a maga hazájában.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nicolás Gómez Dávila: Az ízlés diadala
Nicolás Gómez Dávila: A modernitás remetéje, Nicolás Gómez Dávila
Ángela Becerra: A megtagadott szerelmekről
Samael Aun Weor: Zodiákus tanfolyam
Mustó Péter: Remény és kétség között Bogotá utcáin
Mark Bowden: A drogbáró halála
Kéri András: Indiánok világa – El Dorado népe / A felhők lakói
Dan Schmidt: Haláltábor Kolumbiában
Diego Viga: A mangófa árnyékában
Roberto Saviano: ZéróZéróZéró