A ​világ legszebb vízihullája 13 csillagozás

Gabriel García Márquez: A világ legszebb vízihullája

Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből és időből, és hirtelen a fülledt Dél-Amerikában vagy a mindig esős Macondóban találjuk magunkat. Történetei tele vannak mágiával, humorral és melankóliával.

A bölömbikák éjszakája címmel is megjelent.

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2021
320 oldal · ISBN: 9789631441833
>!
Magvető, Budapest, 2021
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441116

Most olvassa 3

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

graffalo>!
Gabriel García Márquez: A világ legszebb vízihullája

Novelláskötet, a korai évekből. A bölömbikák éjszakája címen korábban már megjelent egy válogatás, amiben kb. ezek a novellák találhatók.
Az elején nem voltam annyira lelkes, mint általában szoktam Marquez írásainál. De aztán szép sorban kezdett egyre jobban bevonni és a Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiáról és lelketlen nagyanyjáról szóló történet után már minden korábbit megbocsátottam Marqueznek. Mert így csak ő tud mesélni.

Estocada P>!
Gabriel García Márquez: A világ legszebb vízihullája

Érdeklődéssel vártam az új Márquez novelláskötetet (na jó, nem annyira új, korábban már megjelent „A bölömbikák éjszakája” címen, de itt más a novellák sorrendje, és vannak benne új fordítások is) a Magvető kiadó életmű-sorozatában, és nem csalódtam. 100% Márquez, tele mágikus realizmussal, fülledtséggel, szépséggel és esővel, a megszokott atmoszférával. Minden sorát élmény volt olvasni, a kötet kidolgozása, mint mindig, most is első osztályú, a borító ízléses, szóval telitalálat, úgy ahogy van.

>!
Magvető, Budapest, 2021
278 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441116
Smici P>!
Gabriel García Márquez: A világ legszebb vízihullája

Régen jelentek már meg Márquez novellái, anno még A bölömbikák éjszakája címmel, 1977-ben. Szerencsére a Magvető újból felkarolta az író életművét, és bár kicsit döcögősen, lassacskán látnak napvilágot az újrakiadások, azért mégis örvendetes, hogy ismét köztünk vannak.

Nem is igazán lehet elmondani, miben rejlik a kolumbiai Nobel-díjas zsenialitása, írásainak varázsa, ugyanis annyira komplex és sokrétű, hogy nehéz erre válaszolni az első ránézésre könnyen összefoglalhatóság ellenére is.
A kötet 17, túlnyomórészt rövidebb írást tartalmaz. Mindegyiket áthatja a kolumbiai táj, a fullasztó hőség, az egyszerű emberek mindennapjai, a könnyedség, de ugyanúgy a brutalitás és a halál is. Mindegyik novellát beleheli a márquezi mágikus realizmus időtlensége.
Az egyik írás tovább él a következőben, puha szálak, gyenge kapcsok kötik őket össze, így az olvasónak olyan benyomása is támadhat, mintha nem is különálló novellákat, hanem egy egybefüggő történetet olvasna.
Ha jól meggondoljuk, olyan, mintha felnőtteknek szóló meséket olvasnánk, de egy vagy több ponton mindig rá kell döbbennünk, hogy a valóságból, a mindennapokból vett elemek mégsem meseszerűek.

Mind a 17 novella erős írás. Mindegyikből Márquezt kapjuk, az ő macondói világát, minden velejárójával: a már említett hőséget, erőszakot, halált, de ugyanúgy a szűnni nem akaró esőt, a végletekig egyszerű embereket, és a lecsupaszított, egyszerű életet.
Éppen ezért nem is igazán tudnék választani közülük, mert mindegyiken el lehetett gondolkodni és mindegyikből tudtam meríteni, sikerült hozzáadni egy kicsit a saját életemhez is.

A most megjelent kötet, A világ legszebb vízihullája számos új fordítást tartalmaz, a novellák sorrendjét minimálisan átrendezték A bölömbikák éjszakája ’77-es kiadásához képest. Ezért nincs összehasonlítási alapom sem, de annyi kijelenthető, hogy a fordításokkal semmi bajom nem volt.
A kötet ugyanúgy szép és igényes, mint a többi újonnan kiadott mű, gyönyörű a borító, nagy öröm kézbe venni.

zalunia>!
Gabriel García Márquez: A világ legszebb vízihullája

Mikor megláttam, hogy 2021-ben új Márquez-kötet érkezik, tudtam, hogy a #polconahelye a többi Magvetős kiadás mellett. Mivel még rég olvastam a Nobel-díjas kolumbiai írótól, nagyon vártam azt a hatást, amit a mágikus realizmus idéz elő az emberben. Az elején ugyan megijedtem a történetek rövidségén és azon, hogy nem áll össze a fejemben 1-1 történet. Aztán amikor eljutottam „A mi falunkban nincsenek tolvajok”-hoz, újra elkapott a Márquez-feeling. És a kötet végéig fenn is maradt.

Milyen Márquez világa? Fülledt meleg, eső, szagok (tengeré, Istené), vászoning, mandulafa, természetszeretet, papagájok, néha egy strucc, mulatság, vasút, hazárdjáték, korrupció, választási csalás, rengeteg megszerzett és elvesztett peso…

Márquez karakterei elfogadnak minden babonát, csodás eseményt, csodás lényt (pl. az engedetlen lányt, aki pókká változott) vagy azt, hogy azt a gyönyörűséges vízihullát biztos Estebánnak hívják. De azt, hogy szegény Antonio Isabel del Santísimo Sacramento del Altar Castaneda y Montero atya háromszor látta az ördögöt, az nonszensz.

Az egyszerű, hétköznapi Márquez-i hős legalább leleményes és eszes: ha már egy csoda pottyant a kertembe vagy az unokám szép, akkor már egy kis pénzt is szedek utána. Ezek a novellák nem tükrözik a modern felfogást a nemi szerepekről, egymás tiszteletéről. Ennek ellenére nem haragudhatunk a kolumbiai íróra: elhisszük neki, hogy amit elénk tár, az valós hagyomány, egy mára letűnt kor gondolkodásmódjának lenyomata. Ez a titka Márquez történeteinek: a csoda, a babona, a már-már civilizálatlannak tűnő ember.

Márqueznél nincs logikus szerkezet, sokszor tér el a tárgytól, hisz meg kell tudni mindenkinek a gyerekkorát, s ha már Eréndiráról olvasunk, akkor nem maradhat ki a nagyapja (Amadís) és az apja (a másik Amadís). Mágikus elemek, babonás hagyományok, mégis az egyszerű ember realisztikus ábrázolása. Ez Márquez: tipikusan a megszoksz vagy megszöksz kategória. Én maradok.


Népszerű idézetek

Papírszárnyak>!

Ekkor megcsókolták és szelíden megsimogatták egymást a sötétben, aztán gyengéden és titkolt boldogsággal vetettek le magukról mindent, még a fáradtságot is, s ez az egész most jobban hasonlított a szerelemre, mint bármikor máskor.

200. oldal

karaj>!

A falu egykori lakói közül is visszajöttek néhányan. Annak idején szerencsét próbálni vágtak neki a világnak, és most sorsuk jobbra fordulásáról meséltek, de ugyanaz a ruha volt rajtuk, mint amiben elmentek.

251. oldal

karaj>!

Onésimo Sánchez szenátornak hat hónapja és tizenegy napja volt hátra a haláláig, amikor rátalált élete asszonyára.

210. oldal

Papírszárnyak>!

– Akkor is, a szerelem van olyan fontos, mint az étel – mondta a nagymama.

162. oldal

karaj>!

Délutáni sziesztájából fel-felriadva, a függőágyból hallgatta a beszédet gyalulatlan deszkákból készült háza hűvösében, amelyet ugyanazzal a két kezével épített, amellyel első feleségét felnégyelte.

213. oldal

karaj>!

A tél egy vasárnap köszöntött be, mindjárt a mise után.

221. oldal

karaj>!

Azon az estén kevéssel hat óra után Eréndira éppen a nagyanyját fésülte, amikor ismét feltámadt balsorsának szele.

186. oldal

karaj>!

Kezdetben kámforkristályokat akartak etetni vele, mert a mindentudó szomszédasszony ismeretei szerint ez az angyalok eledele. De nem kért belőlük, mint ahogy érintetlenül hagyta a pápai falatokat is, melyeket a vezeklők hoztak neki, és soha sem derült rá fény, hogy angyal mivolta vagy élemedett kora okozta-e, hogy végül is csak a padlizsánkrémet volt hajlandó elfogadni.

235. oldal

karaj>!

Úgy felfújódott, hogy a kamásliján elpattantak a fűzők, ruhája széthasadt, a gyűrűk hurkákat vájtak ujjaiba, arcszíne olyan lett, mint a sós vízben főtt szarvashús, hátulján pedig a végóra bókoló fuvallatai szálltak fel, így mindenki, aki látott már kígyómarást, tudta, hogy a méregevő teste el fog rohadni, még mielőtt meghal, és szétmorzsolódó testét úgy kell majd zsákba kanalazni, de abban is bizonyosak voltak, hogy nem hagyja abba a nevetést, még ha porrá esik is szét a teste.

266. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jorge Luis Borges: A halál és az iránytű
Szollár Bence: Frontláz
Stephen King: Éjszakai műszak
Jorge Luis Borges: Körkörös romok
Thomas Mann: Trisztán
Mario Vargas Llosa: Kölykök
Neil Gaiman: Tükör és füst
Csuday Csaba (szerk.): A folyó harmadik partja
Fekete István: Őszi vásár
Narine Abgarjan: Égből hullott három alma