A ​szerelemről és más démonokról 585 csillagozás

Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (…) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek fele meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Magvető, Budapest, 2019
188 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435412 · Fordította: Székács Vera
>!
Magvető, Budapest, 2017
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631435412 · Fordította: Székács Vera

4 további kiadás


Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Sierva María (Sierva María de Todos los Ángeles) · Abrenuncio doktor (Abrenuncio de Sa Pereira Cao) · Bernarda Cabrera · Cayetano Delaura (atya) · Ygnacio Casalduero márki (Don Ygnacio de Alfaro y Duenas, Casalduero) · Dominga de Adviento · don Rodrigo de Buen Lozano (alkirály) · Dona Olalla (dona Olalla de Medoza) · Dulce Olivia · Iskarióti Júdás · Josefa Miranda (apátnő) · Martina Laborde · Püspök (Don Toribio de Cáceres y Virtudes püspök)


Kedvencelte 91

Most olvassa 24

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 149

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Rákhely_Mónika P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Fülledt, párás, álmos-andalító közeg, erős marquezi atmoszféra, szeretem. Egy diszfunkcionáló 'család': széthulló házasság, önző és gyermeke iránt szeretetlen anya, nem sokkal különb apa és a kallódó gyermek, aki jobban járt volna, ha az addig érdektelen apja nem kezdené el 'megmenteni'. Az én olvasatomban nem annyira a szerelmi-témán a hangsúly, hanem a fentieken, az emberi kegyetlenségen és a gyermek sodródásán, elkerülhetetlen végzetén.
'Szerelem a veszettség idején', 'Lolita-szindróma'
Sok év utáni újraolvasás ez nálam, mégis, ugyanúgy elvarázsolt ez a mágikus realista szomorú-szép világ.
Kedvet kaptam pl. a Száz év magányban is újra elmerülni (csak sűrűbben adná az időm az újraolvasásokat).

Angele>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Túl vagyok már jó pár könyvén és mindig az a vége, hogy darabraimra hullok és megint Márquezt akarok olvasni.
A történetei olyan stílusúak, amitől valami andalító függőágyban érzed magad, kicsit feszült vagy, mert sejted, ennek bizony nem biztos, hogy jó vége lesz. Ez a könyve az életről szólt, és a halálról, kicsit elvont formában.
Ahogy az Márqueznél lenni szokott.

2 hozzászólás
csillagka P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Márquez mint egy öreg mágus, ül az íróasztala előtt és szövögeti a színes Ariadné fonalát. Mindig rádöbbenek, hogy az igazi mély szerelemre nem a romantika csúcs írótól számíthatok, hanem ez a kicsit fura ember tőri sokadszorra darabokra a szívemet. Nem tudom honnan jött ez a hatalmas tudás, amivel belepillant a legmélyebb gödrökbe és ott is igazgyöngyökre talál. Már meg se lepődöm, csak hagyom magam sorolni az árral, és arra az egyre azért figyelek, néha levegőt is vegyek, mivel ha nem vigyázok, belefulladok az érzések kavalkádjába. Rómeó és Julia vagy Humbert és Lolita, nem tudom eldönteni, de talán nem is kell, ez így szép és tökéletesen értelmetlen, mivel minden Isten és vallás a sors ellen játszik.
Kegyetlenül csodálatos. Most megyek és valahogyan összekaparom a széthullott darabokat.

maya75>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

„Nincs az az orvosság, ami meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.”
«No hay medicina que cure lo que no cura la felicidad».

Nekem ez a könyv az abszolút és örök szerelem. ♥

Pedig nem indult jól a kapcsolatom Gabriel García Márquez-zel: 16 körül lehettem, mikor a kedvenc tanárom magyar fakton kötelező olvasmánynak adta fel a Száz év magányt, amit akkor nem bírtam elolvasni. Az volt az egyetlen kötelező, amit kihagytam a sulis évek során… Elkezdtem, de nagyon nem tetszett, túl éretlen voltam hozzá.
Aztán a húszas éveim közepén egy jó barátom rábeszélésére csak beszereztem az író minden könyvét, és pont a Szerelemről és más démonokról lett az első szerencsés, amely elindított a rajongás útján. Azóta se tudok betelni vele. ♥ Most direkt lassan olvastam, hogy tovább benne maradjak a hangulatában. off

mbazsa P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Márquez sikere és titka valószínűleg abban rejlik, hogy elbeszéléseiben a narráció lényeget ragadja meg, vagyis a mesélés élményét, amit az író teremtő csodaként, az olvasó meg eksztatikus varászlatként él meg. Itt mindig ezerrel égünk és pörgünk, mintha folyamatosan kolumbiai kokacserjét rágcsálnánk. Azonban a mester ügyesen egyensúlyoz, hogy sohasem váljon ez az egész szenvedéllyel teli, karibi lángolás olcsó, dél-amcsi szappanoperáva.

Adva van egy szenzációhajhász bulvár hír, amit először röviden egy újságcikként, majd bővebben e regényben ír meg. Van itt minden, diszfunkcionális család, spanyol inkvizíció, szinte már „Lolitás”, pedofíliába hajló papos szerelmi történet, szenvedés, halál, tragédia, szerelem, ja, az már volt, élet, szenvedély és különböző démonok. Mindez akár rosszul is elsülhetne, és valami töméntelen (negatív) giccs is kikerekedhetne belőle, de mégsem ez lesz a végeredmény, mert szerencsére Márquez varázstolla írja ezt a könyvet. Még így újra olvasva sem tudnám megítélni, hogy mennyire mély ez az egész regény, vagy csak egy ócska, felszínes bűvésztrükk. Mindenesetre a kolumbiai írónak megint sikerült jól átvernie, én meg hagytam magamat rászedni, hogy elcsábítson erre a kalandra. Megérte.

Ibanez P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Ez igen! Eddig nem voltam odáig meg vissza Marquezért. Nagyon régen olvastam a Száz év magányt, arra emlékszem, hogy unalmasnak találtam. Aztán láttam filmen a Szerelem kolera idején, amit csak a humoros részei és a lenyűgöző képi világa mentett meg számomra (ismét az unalomtól, mert kissé hosszúra nyújtották). Ezek után úgy ahogy van, elkönyveltem, hogy Marquez nem lehet az én emberem :-D (korai volt). Tavaly bevállaltam tőle mégis az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, ami megadta az esélyt a további ismerkedésre. És végre, végre, ki merem jelenteni, hogy rátaláltam egy Marquez-írásra, ami nem vontatott, izgalmas, lendületes, megdöbbentő!

A történet – annak ellenére, hogy tudjuk a végét, hiszen azzal kezdődik, sőt már a fülszöveg is elmondja – nagyon izgalmas, valamiért hajlamos az ember megfeledkezni a történet elejéről, és drukkolni, hogy valahogy meneküljön meg ez a lány. Szerencsétlent sajnálni lehet – annak ellenére, hogy nem lesz a történet során szimpatikus, nem kapunk szinte semmilyen pozitív benyomást róla –, amilyen életet kapott, ahogy felnőtt, eltaszítva a szülei által, sőt, megvetve és utálva. Jobb lett volna neki, ha az apjában nem ébredt volna fel a gondoskodás, akkor simán túlélt volna mindent.

„Majdnem mindent megpróbált, csak azt nem, hogy elgondolkozzon rajta: valóban így teszi-e boldoggá a kislányt.”

Plusz ott a zárda meg a katolikusok, ők aztán nagyon tudták, hogy kinek mi a baja és kire hogyan lehet ráhúzni a vizes lepedőt, vagyis a „megszállta az ördög”-sémát. Legszívesebben megfojtottam volna a márkitól kezdve az apátnőig és püspökig mindenkit. :-D A könyvtáros-pap pedig, nofene, nem gondoltam volna, hogy idáig fajulnak (szó szerint) a dolgok.

A vége kicsit hirtelen lett lezárva, de összességében egy nagyon pörgős, érdekes, lebilincselő történet. Külön pont a marquezi tájnak, annyira nyomasztó-fullasztó-mellkasra telepedő – ugyanakkor gyönyörű – tájakra vezérel, hogy az ember érzi a párát, a szúnyokat, a pocsolyák szagát. És külön plusz egy csillag, hogy bár a kötetben többször felvillan a humor, mégsem tudunk nevetni rajta, mert annyira keserű a történet, hogy egyszerűen a humor is fájdalmassá válik, ilyet ritkán lehet tapasztalni. Ajánlom, olvassátok!

2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Nagyon – nagyon régen olvastam már Marqueztől, de most valahogy egyszer csak szembejött velem ez a könyv. Szerencsére most sem kellett csalódnom benne, ugyanazt az olvasási élményt nyújtotta, mint korábban. Külön érdekessége a történetnek, hogy egy általa megírt újságcikk alapján görgeti tovább Ariadné fonalát. Így már az első pillanattól kezdve tudjuk, hogy Marquez által kitalált mesét olvasunk majd, aminek ráadásul az elkerülhetetlenül szomorú végkifejletével is tisztában vagyunk, mégis teljesen elvarázsol és magával ragad minden egyes sora. A történet központi témája a szerelem, mely sokkal erősebb és veszedelmesebb lehet minden más emberi érzésnél, hitbéli és erkölcsi szokásnál, előírásánál. A kislány és a nála sok évvel idősebb pap között szövődő bűnös szerelem mellett párhuzamosan jelennek meg a szülők múltbéli bűnös szerelemei és mindezek ellentéteként a racionális alapokon kötött házasság hétköznapi realitásai. A barbár ördögűzési szokások részletgazdag leírása és az idős szülők naturalista ábrázolása ugyan sokkoló és elborzasztó, azonban a szerelem, a szenvedély és a vágy érzékletes, gyönyörű ábrázolása miatt egyszerűen muszáj tovább olvasni. Bár még 200 oldalnyi sincs ez a könyv, de az olvasottak után még napokig a hatása alatt voltam.

gybarbii P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Úgy tűnik Márquez stílusa és hangulata bármikor magával tud ragadni… Szerettem a történetet, a démonait… Bármeddig tudtam volna olvasni. Talán megyek és leveszem a polcról a Száz év magányt… Most valamiért nagyon nagy késztetést érzek arra, hogy még jobban elmerüljek Márquez varázslatos világában…

Véda P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Már pedig szerelemre nincs orvosság, Márquez bácsi is megmondta! :)
Imádom, imádom ezt az embert, a fojtó hangulatú képtelen meséivel, hogy még a leghidegebb teremben is fülledt forróságot varázsol pár oldal alatt. Szerettem a démonait is..Bár mesélne még…

Ildó P>!
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

Ez megint egy ízig-végig márquezi, igazi szerelmi történet volt, és nekem nagyon tetszett.
A szerelmi szál talán sokakat elborzaszt a nagy korkülönbség miatt, de pont ettől válik az íróra annyira jellemző írássá. Az olvasó talán elgondolkozik, jó-e ez a szerelem, és a történet sodrása annyira magával ragadó, annyira bele lehet merülni, hogy akaratlanul is elfelejtkezik arról, hogy az egyik fél egy kislány, és nem marad meg más csak az a gyötrődés, vágyakozás, ami démonivá teheti a szerelmet is.
Az eddig olvasott rövidebb művei közül most ennél éreztem leginkább azt, hogy ide most kevés volt ez a majdnem kétszáz oldal, olvastam volna még, jobban kifejthette volna még a végét.
Ismét nagyon el lehet merülni a szavaiban, mondataiban, egyszerűen jól esik olvasni.


Népszerű idézetek

mandarina>!

– Nincs az az orvosság, ami meggyógyítaná azt, amit a boldogság nem tud meggyógyítani.

45. oldal

1 hozzászólás
psn>!

Úgy találta, hogy a nők valami külön észbeli adottság alapján, ami csak az övék, úgy tudnak elsiklani a valóság zátonyai mellett, hogy nem szenvednek hajótörést.

99. oldal (Magvető Könyvkiadó, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: Cayetano Delaura (atya) · nők
Chöpp P>!

(…) a szerelem természetellenes érzés, mely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, ráadásul úgy, hogy minél erősebb köztük a kötelék, annál gyorsabban szakad szét.

187. oldal

encsy_eszter>!

– De messze vagyunk – sóhajtott fel.
– Mitől?
– Saját magunktól.

123. oldal (Magvető, 2003)

Sárhelyi_Erika I>!

– Egy bolond se bolond, ha belehelyezkedünk a gondolataiba.

47. oldal (Magvető, 1995)

Kapcsolódó szócikkek: Dulce Olivia
csillagka P>!

– Aki egyszer hitt, abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember – mondta a márki.
– Mindig megmarad benne a kétség.

94. oldal

encsy_eszter>!

– Tudja, hogy ez a könyv be van tiltva?
– Mint az elmúlt századok legjobb regényei – mondta Abrenuncio.

147. oldal

Enola87 P>!

Sierva María akkor kérdezte meg tőle, igaz-e, amit a dalok mondanak: hogy a szerelem mindent legyőz.
– Igaz – mondta a márki –, de jobb, ha nem hiszed el.

66. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaume Cabré: Én vétkem
Paulo Coelho: Az alkimista
Heinrich Böll: Egy bohóc nézetei
Szabó Magda: Az ajtó
Umberto Eco: A rózsa neve
Kertész Imre: Sorstalanság
Ken Follett: A katedrális
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
William Faulkner: Zsiványok
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete