A ​guajava illata 18 csillagozás

Gabriel García Márquez: A guajava illata

„- ​Ma szerencsésnek tartom magam, ha egy jó bekezdést tudok írni egy munkanap alatt. Az idők során az írás gyötrelemmé vált. – Miért? Az ember azt hinné, minél jobban birtokában vagy a mesterségnek, annál könnyebben kellene mennie az írásnak. – Az a helyzet, hogy növekszik a felelősségérzet. Az embernek az az érzése, hogy minden betű, amelyet leír, nagyobb visszhangot kelt, sokkal több embernek szól. – Ez talán a hírnév következménye. Ennyire kényelmetlen ez neked? – Zavar; a legrosszabb, ami megeshet egy olyan emberrel, akit nem a sikervágy hajt, és egy olyan kontinensen, amely nem volt felkészülve arra, hogy sikeres írói legyenek, az, ha a könyveit úgy veszik, mint a sült kolbászt. Utálom, ha nyilvános látványossággá kell válnom. Utálom a televíziót, a kongresszusokat, a konferenciákat, a kerekasztalokat… – Az interjúkat. – Azokat is. Nem, a sikert senkinek sem kívánom. Az történik az emberrel, ami az alpinistákkal, akik meghalnak azért, hogy feljussanak a csúcsra, és amikor… (tovább)

Eredeti cím: El olor de la guayaba

Eredeti megjelenés éve: 1982

>!
Magvető, Budapest, 1997
170 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631420906 · Fordította: Dobos Éva

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Sasa0912
Gabriel García Márquez: A guajava illata

20 évvel ezután a könyv után jelent meg az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című könyve és mivel, hogy azt már olvastam, így sok új információt nem tudtam meg, de azért érdemes volt elolvasni. Néhány könyvéről részletesebben mesélt és mivel, ez egy interjúkötet, választ kapunk néhány olyan kérdésre is, amelyet saját magának nem tett fel, mert ő maga nem tartja fontosnak, de mi kívülállóként igen.

Magyar vonatkozása is van a könyvnek. Arra a kérdésre, hogy ki a kedvenc zeneszerzője, határozottan Bartók Bélát nevezi meg. Castro annak idején támogatta az Csehországi forradalom leverését, barátságuk ellenére Márquez viszont mindig is elutasította. Magyarországot is említik ebben a vonatkozásban. A könyvből nem derül ki, de valószínűleg hasonlóan vélekedik 56-ról is.

>!
Mallinalli
Gabriel García Márquez: A guajava illata

Miközben olvastam, folyamatosan visszatérő gondolatom volt, hogy milyen istentelen szerencséje van, hogy a felesége elviseli.

>!
mohapapa I
Gabriel García Márquez: A guajava illata

Interjúkötet. Jó. Átjön rajta GGM személyisége, bepillanthatunk a regények, novellák mögé, az születésük titkaiba, motivációiba.

Voltaképpen ebből a könyvből értettem meg némileg GGM határozott balos politikai nézetének hátterét, bár a Castro-barátság még így sem teljesen világos.

Még inkább megkedveltem tőle GGM-et! Pedig már másodszor olvastam.

>!
olvasóbarát P
Gabriel García Márquez: A guajava illata

Mindig érdekelt az író személyisége, sok érdekes dolog olvasható ebben a kötetben.
Pl: – mi a kedvenc színe?
" a Karib-tenger sárgája délután háromkor Jamaicából nézve.”
Ez a kötet azért fantasztikus, mert jobban megismerhető belőle az ember, aki ezeket a csodálatos köteteket írja minden hibájával, bogaraival együtt. Nagyon szerettem ezt a kötetet olvasás közben és felidéződtek a rajongva szeretett művei.


Népszerű idézetek

>!
Mallinalli

– A nagyanyám módszerét követve írtam meg a Száz év magányt.
– Az ő jóvoltából fedezted fel, hogy író leszel?
– Nem, Kafka jóvoltából, aki németül ugyanolyan módon mesélte el a dolgokat, mint a nagyanyám. Amikor tizenhét évesen elolvastam Az átváltozást, ráébredtem, hogy író leszek. Amikor láttam, hogy Gregor Samsa arra ébredhet egy reggel, hogy óriási féreggé változott, azt mondtam magamban: „ Nem tudtam, hogy ezt meg lehet csinálni. De ha így van, érdekel az írás.”

44. oldal

>!
tothmozerszilvia I

– Komolyan ez a véleményed?
– Igen, azt hiszem: egy író általában csak egy könyvet ír, még ha ez a könyv sok kötetben jelenik is meg különféle címekkel.

75. oldal - A mű (Magvető, 1997)

>!
tothmozerszilvia I

– Nálad mi egy könyv kiindulási pontja?
– Egy kép. Más íróknál, azt hiszem, a könyv egy ötletből, egy gondolatból születik. Én mindig egy képből indulok ki.
[…]
– És milyen kép szolgált kiindulási pontként a Száz év magányhoz?
– Egy öregemberé, aki elvisz egy gyereket, hogy megismerje a cirkuszi látványosságként kiállított jeget.

38. oldal - A mesterség (Magvető, 1997)

>!
tothmozerszilvia I

– Egyetlen sor sincs a regényeimben, ami ne a valóságon alapulna.
– Biztos vagy benne? A Száz év magányban meglehetősen különös dolgok történnek. A szép Remedios felszáll az égbe. Mauricio Babilonia körül sárga lepkék rajzanak…
– Ennek mind valóságos alapja van.
– Például…
– Például Mauricio Babilonia. Úgy ötéves lehettem, amikor aracatacai házunkba egy napon beállított egy villanyszerelő, hogy kicserélje a villanyórát. Úgy emlékszem erre, mintha tegnap lett volna, mert elbűvölt, hogy szíjjal kötözi magát a villanypóznákhoz, nehogy leessen. Többször is visszajött. Egy ilyen alkalommal láttam, hogy a nagyanyám egy ronggyal csapkodva próbál elhessegetni egy lepkét, és azt mondogatja: „Valahányszor ez az ember idejön a házba, berepül ez a sárga lepke.” Ez volt Mauricio Babilonia embriója.

52. oldal - A mesterség (Magvető, 1997)

>!
tothmozerszilvia I

– Műved egészéből melyik könyv a legfontosabb számodra?
– Irodalmi értelemben a legjelentősebb munka, amely megmenthet a feledéstől, A pátriárka alkonya.

84. oldal - A mű (Magvető, 1997)

>!
tothmozerszilvia I

– Különös: sohasem említed a legjobb könyveid között a Száz év magányt, amit pedig sok kritikus felülmúlhatatlannak tart. Tényleg ennyire haragszol rá?
– Igen, haragszom. Csaknem szétzilálta az életemet. Miután megjelent, már semmi sem volt többé ugyanolyan, mint azelőtt.

85-86. oldal - A mű (Magvető, 1997)

>!
tothmozerszilvia I

Sokat utazik. Mexikóvárosban és Cuernavacában lévő házán kívül van egy lakása Bogotában, egy másik pedig Párizsban, harminc lépésnyire a Coupole-tól ahová mindig ősszel szokott beköltözni. Lakásai mindig világos és kényelmes, jó ízléssel berendezett lakások (mindig van bennük egy jó angol bőrfotel meg egy pompás hi-fi torony), s poggyász nélkül érkezhet meg akármelyikbe. A polcokon könyvek vannak, a falakon képek, a beépített szekrényekben ruhanemű, a bárban pedig whiskys üvegek jóféle skót whiskyvel. Amikor megérkezik, nincs szüksége semmi másra, csak arra, hogy egy csokor sárga virágot tegyen egy virágvázába. Ez régi babona. A sárga virágok szerencsét hoznak.

124. oldal - Ma (Magvető, 1997)

>!
tothmozerszilvia I

– Te meg én tanultunk Venezuelában valamit, ami nagy hasznunkra volt az életben: hogy a rossz ízlés és a balszerencse között összefüggés van. A venezuelaiak „pavá”-nak hívják azt a baljós hatást, ami bizonyos tárgyak, magatartások vagy sznob ízlésű személyek sajátja.

152. oldal - Babonák, mániák, kedvencek (Magvető, 1997)

>!
tothmozerszilvia I

– Beszéljünk a kedvenceidről a női magazinok modorában. Mulatságos olyan dolgokat kérdezni tőled, amiket nálunk a szépségkirálynőktől szoktak. Kedvenc könyved?
Oidiposz király.
– Kedvenc zeneszerződ?
– Bartók Béla.
– Festőd?
– Goya.

157. oldal - Babonák, mániák, kedvencek (Magvető, 1997)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

François Truffaut: Hitchcock
Singer Magdolna: Partitúra
Tolnai Ottó: Költő disznózsírból
Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
Osvát Katalin: Agatha Christie, a krimi királynője
Kepes András: Matt a férfiaknak
Jámbor Judit – Vekerdy Tamás: Vekerdy
Herzka Ferenc (szerk.): Lapis Károly
Marton Mária: Az öröm ujjhegyén Csukás Istvánnal
Herzka Ferenc (szerk.): Csépe Valéria