A ​bölömbikák éjszakája 42 csillagozás

Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Ismerős világ tárul az olvasó elé, az a sajátosan márquezi csodavilág, mellyel a Száz év magányban találkozott először a magyar olvasó. A motívumok és a képek műről műre vándorolnak, hősei, színhelyei rendszeresen visszatérnek: a kolumbiai író úgy beszél alakjairól, ahogy baráti társaságban szoktunk távollevő, közös ismerősökről. Úgy is mondhatnánk: a Száz év magány total planban mutatja be García Márquez világát, a novellák pedig közelképekben a legérdekesebb részleteket. Mi is ennek az írói világnak a titka? Tán az, hogy García Márquez úgy számol be csodálatos, valószínűtlen dolgokról, mintha a legtermészetesebb események lennének, ugyanakkor körülményesen, a rendkívüli történéseknek kijáró áhítattal és alapossággal ír le mindennapos apróságokat. Ezzel teremt sajátos belső feszültséget és sejtelmességet.

Eredeti megjelenés éve: 1977

Tartalomjegyzék

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
342 oldal · keménytáblás · ISBN: 963211244X · Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László

Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Angyal

Helyszínek népszerűség szerint

Karib-tenger


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
fióka P
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Márquez elképesztően különleges. Van valami meghatározhatatlan, körülírhatatlan varázsa. Na persze ez nem igaz, mert minden levezethető és szétcincálható ízekre, de van, amikor jobb, ha ez nem történik meg. Más, amikor olvasod és értelmezed azt, amit olvasol és más, amikor érzed is. Márquez ilyen, ilyen érzős író. Ha nem érzed, nincs is varázs.
A bölömbikák éjszakáját szerencsére még nem olvastam, így ismét volt alkalmam valami kvázi-ismeretlenben elmerülni úgy, hogy azért a jó része már ismerős volt innen-onnan, hiszen a Kedd délután, az Isabel monológja, a Mamá Grandé temetése és még jó pár már ismert más írások részeként. De voltak újak is. A bölömbikák éjszakája nem mondható kifejezetten kiemelkedőnek, sem jónak, kivéve a titokzatos és ezért elbűvölő bölömbikák motívumát – címnek első osztályú.
Hiába tudom, hogy Castroval hetyegett és kommunista-szimpatizáns volt majdnem élete végéig és utálom ezért meg még sok más viselt dolgáért, de azt az embert, aki az egyik legszebb szerelmes történetet írja meg egy vízihulláról és az őt mosdató, öltöztető, örökbe fogadó asszonyokról, akik majd eltemetik, mint sajátjukat s közben sorsot rajzolnak neki, hátteret, sajnálják és megsiratják, nem lehet nem szeretni. Teljesen balladai. Egy hulláról (pláne, ha vízi) az embernek bármi eszébe jut azon kívül, hogy szép. De ez gyönyörű, még a gyerekek is játszanak vele. Ki tud így írni halálról és szerelemről?
Vagy ott van az öregember története szárnyakkal. Aki várja Róma soha meg nem érkező jóváhagyását egy Isten háta mögötti faluban egy tyúkketrecbe zárva, azt illetően, hogy jó lélek-é, avagy bűnös. Az idő telik, az angyallal senki nem törődik, de minekutána kistafírozza vendéglátóit és őt szerencsésen elfelejtik, van ideje magához térni és elrepül. Eltűnik, ahogy jött.
Annyira plasztikus, annyira mesei, hogy semmilyen mese nem fogható hozzá, a valóság pedig unalmas éves könyvviteli zárójelentés a történetei világához képest. Akikről pedig ír, azok ismerősök. Itt laknak a másik utcában, egymással szemben ültünk a vonaton, összefutottunk a piacon, nála veszel virágot a kedvesednek, vagy együtt isztok a kocsmában. Haverok. Rejtelmes múltú, titokzatos jelenű és ismerhetetlen jövőjű emberek. Kurvák, gyilkosok, tolvajok, hülyék, rabszolgák, szentek és szerelmesek. És egytől egyig csodálatosak.

>!
Arianrhod MP
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

A legjobb könyvet választottam Márquez novelláskötetével az óév elbúcsúztatására. Valóban sokféle stílusban, különböző hangulatokban megírt novellák fűzére ez, lehetséges az is, hogy némelyik irodalmi kifejezőeszközei még nem a kiforrott íróé, de én alig érzékeltem ezt. Egyszerűen magával ragadott Gabo az ő sajátos fantáziabirodalmába, ahogy általában mindig.

Nekem mindegyik novella tetszett, ráismerek az emberekre, akik körülöttem élnek, bár én az itteni uruguayiak életének csak külső szemlélője vagyok. De a jellemző vonásaik megragadóak, a kíváncsi közönyük, a szolidaritásuk egymás iránt a bajban, az elmélkedő, munkátlan életstílusuk, a minden alkalomból táncos--zenés össznépi banzájt képező lényük. Az, ahogy a természetfelettit is földhözragadt módon élik meg, mint ahogy az angyalt kezelik az egyik elbeszélésben.

Voltaképpen az én kedvencem „A legszebb vízihulla” című opusz volt, ebben aztán minden benne van, ami a dél-amerikaiak sajátja. Ez a történet elképzelhetetlen más helyen, itt viszont egy teljesen természetesnek tűnő dolog. De szerettem a sasszárnyú angyalt, és a csaló vásári csodaszerárus meséjét is.

A gyűjtemény a halállal kapcsolatos novellák közül válogat, a morbid téma Márquez révén még a legrettenetesebb halálnemek, a legképtelenebb történetek esetén is szelíd elnézést, félénk félmosolyt vált ki az olvasóból, mindez olyan emberinek, és még érthetőnek is tűnik az ő előadásában, bármilyen földöntúli is a téma. Mert kinek másnak jutna eszébe egy vízbefúlt hulláról írni, ráadásul romantikus szerelmes elbeszélést????

>!
hencsa06
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Most sem csalódtam az íróban. Szetetem ahogy mesél, szeretem a jellegzetes hangulatú írásait. Most némelyik novellájától szó szerint a hideg rázott, màst meg kifejezetten élveztem. Ami igaz nem könnyed olvasmányok , mert megfelelő hangulat és komolyság kell hozzá. Ha rossz hangulatban van az ember , akkor inkább ne olvassa ezeket a novellákat. Nem vidám írások. Kedvencem : A bölömbikák éjszakája és Isabel monológja, miközben az esőt nézi Macondóban

>!
DTimi 
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Habár nagy magyarázkodás volt a végén, miért ilyen meg olyan egyik vagy másik novella, s hogy már lehet érezni a későbbi írásainak ízét, hát tisztelt Márquez, kérem, én bizony-bizony untam ezt. Olyan semmilyenek voltak. Akár Alfonso sin Nombre spoiler is írhata volna.

>!
Ildó P
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Most sem csalódtam Márquezben, hozta számomra a megszokott hangulatot és stílust, még akkor is a kötet elején lévő novellák kevésbé ragadtak magukkal, mint a végén helyet kapó történetek. Az is lehet én voltam kevésbé ráhangolódva kezdetben.
A bölömbikák éjszakája meglepett a rövidségével, és hagyott egy kis űrt maga után. Ennek ellenére ez is éppoly meghökkentő, mint a többi.
Több szereplő, helyszín, motívum tűnik fel más műveiből, melyek közt van olyan, ami már nekem is ismerősként cseng, viszont biztosan lesz olyan, ami ezutáni olvasások közben fog számomra letisztulni, teljesebbé válni. De a köteten belül is vannak ismétlődő képek, átfedések.
Gondolkoztam, hogy 4,5 csillagot vagy ötöt adjak rá. Ha az elejét nézem csak, akkor nem üti meg az öt csillagot. A második novella, Isabel monológja, miközben az esőt nézi Macondóban nyerte el legkevésbé a tetszésemet. Azonban a kötet végére érve elfelejtődik a kezdeti döcögősség, és magkapjuk az igazi márquezi mágikus realizmust, mikor a hihetetlen elemeket a legtermészetesebb stíllusban keveri a nagyon is hétköznapi szereplők hétköznapi életébe. És ez már egyértelműen öt csillag.

>!
Titina
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

"– Papa.
– Mi az?
– Azt kérdi a polgármester, hogy kihúzod-e a fogát.
– Mondd meg neki, hogy nem vagyok itthon.
Éppen egy aranyfogat csiszolt. Kartávolságra emelte, és a szemét félig lehunyva megvizsgálta. A váróteremből újból kiáltott a fia:
– Azt mondja, hogy igenis itthon vagy, mert hall téged."

Talán könnyebb dolgom lett volna valóban, ha már túl vagyok a Száz év magányon, de azért így is egészen elvézhetőek voltak ezek a novellák. Érdekes, túl vagyok már egy pár könyvén, de valamiért most először éreztem ezt a mágikus realizmus „dolgot” nála úgy igazán. Az is lehet persze, hogy eddig annyira nem figyeltem fel rá, de most úgy eléggé megcsapott. Az első négy novella maradt meg bennem a legjobban, az utolsótól (Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról) pedig elég sokat vártam és már-már izgultam mi lesz a vége a történetnek. Valami hasonló befejezésre számítottam, de azért reménykedtem hátha :D Le se tagadhatná az írót!

>!
Goofry P
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Szárnyalás előtt álló, tollát-próbálgató művész írásai. Nagyobb műveiben később vissza-visszaköszönnek az itt megjelenő szereplők, és a helyzetek. (Persze, ha a jól gondolom, és ez a tyúk volt előbb, minthogy az a tojás.)

7 hozzászólás
>!
Banditaa P
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Érdekes válogatás ez, mindenképpen megéri elolvasni, ha valaki szereti Marquez történetmesélését, szereplőit. Sok ismerős karakter, ismert és a novellákban mélyebben kibontott történetszálak, helyszínek. A kezdeti novellák esetlenségét ellensúlyozzák a kötet végén található jobban sikerült művek. Van, ami csak narancs, de van olyan narancs is ebben a kötetben, amiben tényleg ott rejtőzik egy gyémánt. Igazi gyémánt.

>!
Tíci SP
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Novelláskötetet mindig nehezebb értékelni, de megpróbálom. Ez a kötet pedig tizenhét novellát tartalmaz, melyek időrendben követik egymást. Talán pont emiatt az időrend miatt is érdekes, hiszen a különböző írói bravúrokat, García Márquez útkeresését is láthatjuk, ahogyan haladunk az olvasással.
Az első novella még merőben más, mint a későbbi megszokott írásmód, bár a sajátos hangnem és a misztikum már itt is megjelenik. Vannak visszatérő szereplők, sőt még a regényeiben megjelenő szereplők is helyet kapnak. Aztán ahogyan továbbolvastam, egyre változatosabb képekkel találkoztam, míg a kötet végére valóban megkaptam az „igazi” Márquezt.
Azt hiszem mindegyik novelláról tudnék mit írni, de inkább csak a kedvenceimet említem meg. A bölömbikák éjszakája, amit már említettem az első novella. A leginkább magával ragadóak azonban a kötet közepétől kezdődtek, Az eltűnt idő tengere című elbeszéléssel, és innentől kezdve már a Száz év magány, és A pátriárka alkonya hangulatát is felismertem.
Az Öregúr – hatalmas szárnyakkal talán a kedvencemmé avanzsálódott, de a Jó Blacamán, a csodaszeres közben is éreztem hasonlót. Ennek a két novellának talán minden sora maga a mágikus realizmus, hiszen az egész elképzelhetetlen, tele olyan történesekkel, melyek hihetetlenek, de egy szemernyi kétségem sincsen. És közben csak csodálkozni tudok, hogy hogyan lehet valakinek ennyire különös, és gyönyörű fantáziavilága. (Bárcsak írna még és bárcsak még rengeteg évig élne, de sajnos már egyik sem valószínű…)
Amit még megemlítek, az az utolsó, körülbelül 70 oldalas történet, ami egy az egyben nagyon tetszett. A Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndíráról és lelketlen nagyanyjáról valóban arról szól, mint a cím is mutatja, egy fiatal lányról, aki véletlen leégeti a saját és nagyanyja házát, így az asszony követeli, hogy rójja le a tartozását. Mindezt persze a hangulathoz illően a unokája testétől, a vándorlásaik során találkozó férfiaktól bezsebelt pénztől várja… Minden megtalálható benne, hogy hihetetlen legyen, kezdve az ébren álmodástól, a zöld véren át a szinte megölhetetlenségig, megjelenik a szerelem is, ám a vége annyira váratlan, hogy tökéletesnek érzem. És ez igaz az egész kötetre is, azt hiszem.
Elfogódott vagyok, belátom. De azért mindenkinek ajánlom, aki még nem olvasta, de szeretne jobban megismerni García Márqezzel. Vagy aki nem igazán ismeri és szereti Márquezt, annak így talán sikerülhet megismernie csodálatos világát.

>!
altagi P
Gabriel García Márquez: A bölömbikák éjszakája

Engem ezek a történetek elvarázsoltak. Tizenkét novella, tizenkét hangulat, és mind annyira különböző visszhangot vált ki az olvasóból.
Indításként A bölömbikák éjszakája, ami nem hasonlít még a későbbi művekre, de ha nem arra figyelek, hogy milyen horderejű művek követték, akkor feltétlenül nagyon ütős.
Aztán A mi falunkban nincsenek tolvajok, amire tisztán emlékszem, hogy mennyire megfogott. Talán azért, mert elég kis eseményből kerekedett ki egy nagyobb történés, és ennek a folyamatnak az olvasása közben nem volt sehol egy pont sem, amire azt tudtam volna határozottan mondani, hogy „na, itt… itt csúszott el…”
Aztán mindenekelőtt az Öregúr – hatalmas szárnyakkal – a mágikus realizmus netovábbja. Egészen egyszerűen tökéletes.
És végül a Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról, ami önmagában is egy teljes történet, gyönyörűen árnyalt karakterekkel.


Népszerű idézetek

>!
Arianrhod MP

Úgy vélte – talán a kevésbé tiszta pillanataiban –, hogy a boldogságot el lehet érni itt a földön, ha nincs nagyon meleg, és ettől a gondolattól kissé összezavarodott. Szeretett metafizikus ösvényeken tévelyegni.

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · metafizika
>!
Arianrhod MP

A rémületet ébresztő, birka nagyságú tarantella-pók testen szomorú leányfej ült.

9 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Délutáni sziesztájából fel-felriadva, a függőágyból hallgatta a beszédet gyalulatlan deszkákból készült háza hűvösében, amelyet ugyanazzal a két biztos kezével épített, amellyel első feleségét felnégyelte.

Kapcsolódó szócikkek: feleség · függőágy
9 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Történt pedig, hogy ezekben a napokban, a Karib-tenger vidékének sok egyéb vándorcirkuszi látványosságával együtt, a faluba hoztak és közszemlére tettek egy nőt, aki pókká változott, mert engedetlen volt a szüleivel

Kapcsolódó szócikkek: engedetlenség · Karib-tenger · vándorcirkusz
11 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

…majd megkérdezte, mivel foglalkozol, mire én azt feleltem, nem foglalkozok én semmivel, csak élek, mert semmi mást nem érdemes csinálni…

>!
fióka P

A ház min­den­től tá­vol, a si­va­tag mé­lyén állt, egy nyo­mo­rú­sá­gos, izzó kat­lan­ná he­vü­lő kuny­hó­te­lep mel­lett, ahol ön­gyil­ko­sok let­tek a kecs­kék, mi­kor a bal­sors sze­le fújt.

Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról

Kapcsolódó szócikkek: kecske · öngyilkosság
1 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Hallott róla, hogy az emberek nem akkor halnak meg, amikor kell nekik, hanem amikor akarnak, s komolyan aggódott az asszony előérzete miatt.

Kapcsolódó szócikkek: akarat · előérzet · halál
>!
fióka P

– Ez ab­ban az idő­ben volt, mi­kor a gö­rög hajó meg­ér­ke­zett – mond­ta. – Tel­je­sen bo­lond tár­sa­ság volt: bol­dog­gá tet­ték az asszo­nyo­kat, de nem pénz­zel fi­zet­tek ne­kik, ha­nem szi­va­csok­kal, élő szi­va­csok­kal, ame­lyek az­tán össze­vissza mász­kál­tak a há­zak­ban, nyög­dé­csel­ve, mint a kór­há­zi be­te­gek, s meg­rí­kat­ták a gye­re­ke­ket, hogy fe­li­has­sák a könnye­i­ket.

Hihetetlen és szomorú történet az ártatlan Eréndiráról és lelketlen nagyanyjáról

Kapcsolódó szócikkek: hajó · könny · szivacs
>!
Ildó P

A szívük belefájdult a sok használatba.

192. oldal, Az eltűnt idő tengere


Hasonló könyvek címkék alapján

Juan Gabriel Vásquez: Becsapódás
Mario Vargas Llosa: Kölykök
Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
Kertész Imre: Detektívtörténet
Ángela Becerra: A megtagadott szerelmekről
Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Laura Restrepo: Leopárd a napon
Nicolás Gómez Dávila: A modernitás remetéje, Nicolás Gómez Dávila
Samael Aun Weor: Zodiákus tanfolyam
Samael Aun Weor: Forradalmi pszichológia