Botrány ​Clochemerle-ben 9 csillagozás

Gabriel Chevallier: Botrány Clochemerle-ben Gabriel Chevallier: Botrány Clochemerle-ben

Sokan emlékeznek még az ötvenes években vetített Botrány Clochemerle-ben
című francia filmre, mely bővérű humorának és akkor különösen feltűnő
szabadszájúságának köszönhette mindent felülmúló sikerét. A regény,
amelyikből a legendás film készült, a francia irodalom egyik legsikerültebb
szatírája, hazájában több mint 900 (!) kiadásban jelent meg.
„Főhőse” egy nyilvános illemhely, melynek felállítása körül csapnak össze
a helyi politikai élet jeles képviselői. A történet olykor mintha a mi
mai közéletünkben tartanak görbe tükröt.

Eredeti cím: Clochemerle

Eredeti megjelenés éve: 1934

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1963
454 oldal · puhatáblás · Fordította: Lányi Viktor · Illusztrálta: Réber László
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1952
318 oldal · Fordította: Lányi Viktor · Illusztrálta: Réber László

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Aurore
Gabriel Chevallier: Botrány Clochemerle-ben

Ismét egy nagyszerű könyv, melyet a Réber László iránti rajongásunknak köszönhetünk. Feltűnt már valakinek, hogy ő alig illusztrált olyan könyvet, ami rossz volna? Na jó, az Apácafőkötő nem olyan nagy szám, de a többi…, és különben is, az már régen volt és túl kicsik is benne a rajzok.

Hogyan jellemezném Chevallier-t? Ez az író kérem úgy ismeri az embereket kívül belül, hogy a történet voltaképp el is törpül mellette. Nem is nagyon tud mást, mert csupán vihar a biliben, ahogy mondani szokás. Viszont olyan jellemrajzok és csattanók vannak benne, hogy csudájárá jár a világ, s tökéletes kisvárosi gúnyrajz kerekedik belőle.

A francia Wikipédián azt olvastam, hogy a szerzőnek rabelais-i a stílusa, de én magamban a következő módon jellemeztem: Vegyünk egy jó adag flaubert-i francia vidéki mentalitást, és keverjük össze egy rész mikszáthos humorral és pletykálkodással, hintsünk meg egy kis szatirikus iróniával és az egészet frivol pikantériával marinírozzuk. Az eredmény egy olyan könyv, melyet minden kedves barátomnak meleg szívvel ajánlok unalom ellen hideg téli napokra vagy hűsítőnek forró kánikulában a jó kis (szigorúan beaujolais-i!) fröccs mellé.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1963
454 oldal · puhatáblás · Fordította: Lányi Viktor · Illusztrálta: Réber László
9 hozzászólás
>!
Miyako71
Gabriel Chevallier: Botrány Clochemerle-ben

Ebben a könyvben a cselekmény szinte elhanyagolható. Nem ez a lényeg, ennél sokkal fontosabb, hogy a kisstílű, francia falusi csetepaté okán részletes jellemrajzokat és társadalomkritikát olvashatunk. Emiatt egyszerre könnyű és nehéz is olvasni ezt a történetet. Nehéz mert rengeteg, és helyenként fárasztó a sok leírás, türelmesen meg kell várni, amíg kiderül, mi köze az adott szereplőnek a főszálhoz. Könnyű, mert annak ellenére, hogy majd' 100 évvel ezelőtti korszakról íródott, könnyen meg lehet találni a párhuzamot a mai közélei, hétköznapi személyekkel, ettől szórakoztató. A végére megszerettem a sok kitérővel együtt.


Népszerű idézetek

>!
Aurore

Apáról fiúra szálló hagyomány, hogy a férfiember falak tövébe vagy útmenti árkokba vizel, amikor éppen rájön a kisszükség, mert Clochemerle-ben bőven ereszt a hólyag, hála a helyi termésű bornak, amely, úgy mondják, serkenti a veseműködést. Ki lesz bolond megszabott helyen végezni a dolgát, megfosztva magát olyan egyéb mulatságoktól, amilyen például, hogy egy jól irányzott vízsugárral levéltetűre céloz az ember, meggörbít egy fűszálat, hangyákat locsol nyakon, vagy meghajszol egy pókot a hálójában. Faluhelyen ritkán akad szórakozás, meg kell becsülni a legapróbb örömöket is.

27-28. oldal, I. kötet, 2. fejezet: Clochemerle-en-Beaujolais (Szépirodalmi, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: pisilés
4 hozzászólás
>!
Aurore

[…] a régi Rómában a babérkoszorús konzul diadala csúcspontján lemondott a vezérségről tetterősebb fiatalabb tábornokok javára, s ez egy volt helyes, így volt nemes, ez tette naggyá a hazát. A demokráciának sohasem szabad egy helyben topognia. A régi rezsimek pusztulását a lanyhaság, a korrupció iránt tanúsított engedékenység okozta. Mi, republikánusok, nem fogunk ebbe a hibába esni.

114. oldal, I. kötet, 5. fejezet: Diadalmas felavatás (Szépirodalmi, 1963)

2 hozzászólás
>!
Aurore

A leghíresebb ivóbajnok, akire Clochemerle-ben emlékeznek, bizonyos Pistachet, egy ízben négy nap alatt háromszázhuszonegy pohár bort ivott meg. A rekord 1887-ből származik, és a szakértők szerint megdönthetetlen. Egyébként amikor Pistachet harminc éves korában fölállította a rekordot, képességeinek teljében volt, s bár több mint tíz éven át megvédte a címét, később már csak hanyatlott. Negyvenéves volt, amikor meghalt cirrózisban. A betegség úgy elhatalmasodott rajta, hogy a mája végül gennyes daganat lett, és kifakadt a testében. De a neve, az halhatatlan.

188. oldal, I. kötet, 9. fejezet: A Szent Rókus-búcsú (Szépirodalmi, 1963)

>!
Aurore

– Mondja csak, Barthalémy, mi is a neve ennek a versfomának?
[…]
– Alexandrin, miniszter úr.
– Alexandrin? – lepődött meg Bourdillat. Á, nagyon kedves. A fiú határozottan érti a dolgát. Nagyon jó, nagyon jó! Úgy olvas, mint a Comédie Française valamelyik művésze.
A volt miniszter szentül hitte, hogy a költő iránta való különös figyelemből választotta az alexandrin sorokat, amiért neki Alexandre a keresztneve.

113. oldal, I. kötet, 5. fejezet: Diadalmas felavatás (Szépirodalmi, 1963)

2 hozzászólás
>!
Aurore

Oscar de Saint-Choul olyan nagy lendülettel vitte a szót, és zsinegen lógó monoklijának himbálásával húzta alá körmondatainak hullámzását. Oly biztos és határozott volt a viselkedése, amilyent anyósa még sohasem tapasztalt nála. A bárónőt ingerelte ez a fontoskodó hang, nem volt hajlandó belemenni, hogy a veje kevésné tökéletes hülye, mint amilyennek ő egyszer s mindenkorra elhatározta. Ha egyszer valakit szellemileg és társadalmilag rangsorolt, azon többé nem tűrt változtatást.

47. oldal, II. kötet, 12. fejezet: A bárónő közbelép (Szépirodalmi, 1963)

>!
Aurore

A házasélet zajjal jár, de jobb, ha az asszony éccaka lármázik, mint ha nappal, és jobb, ha örömiben, mint ha rosszkedviben.

156-157. oldal, II. kötet, 18. fejezet: A dráma (Szépirodalmi, 1963)

>!
Aurore

Piéchut visszaemlékezett apjának egy mondására, amely annak idején szájról szájra járt: „Ha hintóra van szükséged – mondta az öregúr –, és szekeret kínálnak neked, ne kényeskedj. Fogadd el a szekeret. Ha befut a hintó, legalább lesz szekered, hintód is.” Hintó vagy szekér, Bourdillat vagy Focart, nem lehessen tudni… „Apáink bölcsességében mindig akad valami jó” – gondolta Piéchut. Elérte azt a kort, amikor az ő bölcsességét is kezdték kétségbe vonni a fiatalok, így hát most magáévá tette a bölcsességet, amelyet valamikor tagadott. Ráeszmélt, hogy a bölcsesség nem az egyes nemzedékek szerint, hanem az egymásra következő nemzedékeken belül, életkoronként változik.

117. oldal, I. kötet, 5. fejezet: Diadalmas felavatás (Szépirodalmi, 1963)

>!
Aurore

Falusi szomszédnőjének, dʹAubenas-Teizé márkinőnek még ezt mondta bizalmas beszélgetésben:
     – Amikor még parfümös bűneim voltak, gondolhatja, kedves barátnőm, azokat nem bíztam volna erre a bugrisra. De ma már csak öregasszonyos bűnöcskéim vannak, azokhoz elég egy tollseprő is. Rajtunk, drága szívem, már a kényszerű erényesség naftalinszaga érzik.
    Ebből sejteni lehet, hogy vette igénybe Courtebiche bárónő az abbét. Nagyjából egy sorba helyezte a szolgaszemélyzetével: úgy gondoztatta lelkét a pappal, mint kezét a manikűröslánnyal és testét a masszírozónővel.

24. oldal, II. kötet, 12. fejezet: A bárónő közbelép (Szépirodalmi, 1963)

>!
Aurore

[…] az ő szemében minden államügynél mérhetetlenül fontosabb volt az a néhány pajkos kuplé, amelyekkel alkalmat adhat Baby Mamournak, hogy tökéletes lábát mutogassa. Tudniillik, főként a lábaival énekel: mindenki elismeri, hogy a lábának gyönyörű a hangja.

124. oldal, II. kötet, 16. fejezet: Kemény rendszabályok (Szépirodalmi, 1963)

>!
Aurore

Pillanatig sem unatkoztak, mert kifogyhatatlan tartalékuk volt jelentéktelen csacsiságokból.

224. oldal, II. kötet, 20. fejezet: Az idő elvégezte munkáját (Szépirodalmi, 1963)


Hasonló könyvek címkék alapján

Vavyan Fable: Mesemaraton – Emlékfutam
Romain Gary: Lady L.
Anatole France: Angyalok lázadása
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Molnár Anna Lujza: Betli
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
Mark Twain: Puddingfejű Wilson
Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Laurence Sterne: Tristram Shandy úr élete és gondolatai