Vacsora ​a Hotel Germániában 1 csillagozás

Gábor ​Andor a novellában is hű maradt ahhoz az irodalmi elvhez, mely jóformán minden írását a társadalmi élet és a történelem konkrét eseményeivel hozta összefüggésbe. Az életmű kitűnő elemzője, Diószegi András így ír a novellista Gábor Andor indulásáról és kibontakozásáról: „Mint ahogy költészetében, prózai munkásságban is van néhány figyelemre méltó dokumentuma 1905 körüli politikai radikalizmusának. Fegyelmezetten komponál, oroszosan sötéten látó novelláiban élesen körvonalaz szociális problémákat, és plasztikusan jellemez egyszerű, nyomorúságos körülmények között élő embereket… A háború éveiben írt novelláiban szentimentalizmustól ment, tiszta hangot üt meg. Az emigrációban Gábor Andor megteremti a realista novellának egy sajátságos, korszerű változatát, melynek leginkább reprezentáns darabjai A számla és a Vacsora a Hotel Germániában. Ezekben az író – elsők között az európai irodalomban – a fasizmus dehumanizáló hatását leplezi le. Pontos, aprólékosan dokumentált tényanyagot… (tovább)

Gábor ​Andor a novellában is hű maradt ahhoz az irodalmi elvhez, mely jóformán minden írását a társadalmi élet és a történelem konkrét eseményeivel hozta összefüggésbe. Az életmű kitűnő elemzője, Diószegi András így ír a novellista Gábor Andor indulásáról és kibontakozásáról: „Mint ahogy költészetében, prózai munkásságban is van néhány figyelemre méltó dokumentuma 1905 körüli politikai radikalizmusának. Fegyelmezetten komponál, oroszosan sötéten látó novelláiban élesen körvonalaz szociális problémákat, és plasztikusan jellemez egyszerű, nyomorúságos körülmények között élő embereket… A háború éveiben írt novelláiban szentimentalizmustól ment, tiszta hangot üt meg. Az emigrációban Gábor Andor megteremti a realista novellának egy sajátságos, korszerű változatát, melynek leginkább reprezentáns darabjai A számla és a Vacsora a Hotel Germániában. Ezekben az író – elsők között az európai irodalomban – a fasizmus dehumanizáló hatását leplezi le. Pontos, aprólékosan dokumentált tényanyagot felhalmozva mutatja be a német koncentrációs táborok, börtönök életét, a rendőrségi módszereket, az egész korszak atmoszféráját. Azonban nem áll meg a bár igényes, de mégis egysíkú külső dokumentációnál. A két évtizeddel korábban kifejlesztett pszichológiai ábrázolásmódot mélyíti el, a lélektani módszerrel nemcsak jellemző típusokat, hanem differenciáltan egyénített emberi alakokat ábrázol. E korszakbeli írásaiban megrázó ábrázolást nyújt az elferdült emberi ösztönökről s a kegyetlen céltudatossággal tönkretett emberi lelkek szenvedéseiről. Emberábrázolása annyival inkább is megrázó, mert Gábor a lélektani mozzanatokat is pontosan, racionalisztikusan dokumentálja, lélekábrázolásától idegen minden homályosság, irracionális motiválás. Erős logikai érzékkel, a modern detektívregények logikus vonalvezetésére emlékeztetően követi nyomon a fasizmus gépezetének belső működését s teremt kapcsolatot a külső, fizikai, valamint a rejtett, lélektani motívumok között.”