Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat – a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra. Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van: – Sose hazudj! – Sose maradj hét napnál tovább ugyanott! – És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal! Gyere. A Varázserdő már vár…
Varázserdő 58 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Kedvencelte 12
Most olvassa 1
Várólistára tette 46
Kívánságlistára tette 27
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


A könyvtárban a polcok között sétálgatva figyeltem fel erre a könyvre, egyből magával ragadott a borítója, így kivettem, hogy elolvassam. És nem bántam meg, mert bár nem lett a kedvenc könyvem, de mégis érdemes volt elolvasni. Érdekes a cselekmény és bár nem izgultam a főszereplőkért, mert nem erre alapoz a kötet, de mégis kíváncsi voltam rá, hogy mi fog történni a végén, és hogy mit hoz ki az író a történetből. A végeredmény egy érdekes fantasy, ami eltérő az eddigi fantasyktól – legalábbis a számomra.


Istenem, végre, hogy befejeztem!
Ez a mondat teljességgel ellentmond az 5*-nak, de ha ez az igazság..
A történet maga a csoda, de ahogy az író megírta, nem lehetne izgalmasnak mondani.
Aki leértékelte, az csak egyszerűen nem értette meg a történetet, és nem érezte annak varázsát.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, sok mindenben megváltoztatta a nézőpontomat.
Ha másként lett volna megírva a történet, biztos vagyok benne, hogy nagyobb sikernek örvend. És mennyi, de mennyi történetnek ez a problémája… Megvannak az erős alapok, amire már megérdemli az 5 csillagot, de annyira hiányzott az átláthatóbb írás, hogy ezt a kis rövid írást is nehéz volt végigolvasni.
Lelki utazás/megrázkódtatás/zuhany, mindenki nevezze annak ahogy jól esik.


Ezt sikerült ma egyszuszra elolvasnom, teljesen belefeledkeztem és nem értem, hogy miért csak véletlenül találtam erre a könyvre.. Több hírverést Gaál Viktornak! (vagy legyek én tájékozottabb…? hm) El kell olvasnom még egyszer, biztos vagyok benne, hogy még több párhuzam jön majd általam is ismert, átgondolt dolgokkal.. Jó ez a könyv, bennem a mai ember útkeresésének nehézsége köszönt vissza mintegy analógiaként, de annyi az allegória, az író annyi szimbólummal és képpel dolgozik, hogy olyan irányt követ a kedves olvasó, amilyet csak akar. Kedvenc.


Véletlen folytán került a kezembe, mert egy kihíváshoz kiválóan fel tudom használni. Meglepődve vettem tudomásul, hogy Szepes Mária néni írta az előszavát. Hát, mondom, ez egy érdekesség. Abszolút nem tudtam, mire számítsak. Aztán, ahogy kezdtem beleolvasni a bevezetésbe, rájöttem, tökéletesen olyan, mint annak idején, amikor meditációs technikákkal, különböző varázsos helyszínekre mentünk irányítva, az agykontroll tanfolyam ennek megfelelő előadása alatt. Még nagyon az elején vagyok, de valóban árad ebből a könyvből már most valami olyan fényesség, erő, ami bárki javára válhat. Továbbá valószínűleg egy nagy útkeresés, illetve öndilemmában lévőknek megoldási javaslat, rengetegből való kilábalást mutató lehet. Módfelett örülök, hogy ráleltem erre a könyvre.
Ez egy roppant érdekes könyv. Az utolsó három kérdés után bízvást állíthatom: én- és útkeresés az egész. Az én és az ego kettőssége, az ego önzésének legyőzése, visszaszorítása, a 'jobb emberré válás' 'végrehajtása'.
Ugyanakkor az is igaz, amit az író vall erről a könyvről: az alapötlet jó, de lehetett volna frappánsabban, ügyesebben megírni. Kissé kezdetleges az eljárás.


Első Gaál Viktor könyvem volt, de szerintem nem az utolsó. Ez a könyv egy mese, egy mese, amellyel mondanivalója van az írónak. Azonban szerintem ez a mondanivaló nem egységes, mindenki máshogy fogja értelmezni, sőt, elolvasva itt néhány értékelést, vannak, akik nem fogják érteni a mondanivalót. Pedig ott van az. Csak be kell lépnünk érte a saját varázserdőnkbe….


Számomra ez a legkedvesebb könyv a világon. Szinte hihetetlen, hogy csak véletlenül találtam rá… Annyira magával ragadó az egész világ, annyira szépen van megfogalmazva, hogy észre sem veszi az ember, és egyszer csak ő is ott sétál a Varázserdőben. Már vagy ötször elolvastam, mert annyira sokrétű, hogy mindig ad valami újdonságot. Akkor is élvezet olvasni, ha csak magára a cselekményre koncentrálunk, és akkor is, ha kicsit lassabban haladunk, de megpróbáljuk értelmezni az összefüggéseket, az allegóriákat, a miérteket… Tulajdonképpen ez volna a lényege, és ezért is mondom azt, hogy többször olvasós könyv. Amikor nagy nehezen abbahagytam éjszaka az olvasását, szinte mindig azt vettem észre, hogy mielőtt leteszem, egy darabig még fogom a kezemben és simogatom a borítóját :D Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy lesz még olyan könyv, ami valaha is többet fog nekem jelenteni ennél a regénynél, még egy Varázserdő-tematikájú tetoválásom is van :)


Különleges világa van ennek a könyvnek, érdekes, elgondolkodtató könyv, egyedi hangulat. Nem új az olvasási élményem, arra emlékszem, hogy nem úgy ért véget, ahogy számítottam rá, és ez meglepett, illetve én másképp fejeztem volna be. De az előtte lévő részek nagyon tetszettek, a fél csillag levonás a vége miatt van. Ott nekem valami megtört, de ettől szívesen ajánlom bárkinek, lehet másnap épp a vége fog tetszeni.


Egyszer mindenképp megéri elolvasni
http://boboolvas.blogspot.com/2011/07/gaal-viktor-varaz…
Népszerű idézetek




Teljesen feldühített a jelenet. Hisz olyan könnyen elkerülhették volna az egészet.
Csak félre kellett volna lépniük az ösvényről, és békésen elhaladni egymás mellett. Vagy belátni végre, nem az a fontos, melyik irányban megyünk azon az istenverte ösvényen, hanem az, hogy eljutunk-e a vízeséshez….
30. oldal




Mint kiderült, egész nap megállás nélkül csak dolgoztak. A tisztaságnak és a gyönyörű kertnek nagy ára volt. Egymásra már nem is maradt idejük. Este holtfáradtan dőltek ágyba. Reggel aztán kezdhették elölről, mert a szél újra telehordott mindent avarral és porral, a vadszőlő meglepő gyorsasággal tört elő a fák közül. Az erdő magától értetődően szerette volna visszavenni a területet, amit megműveltek belőle.
Közben az is kiderült, hogy ők ketten nagyon szerelmesek egymásba. Elkaptam egy pillanatot, amikor egymásba futottak az ajtóban. A férfi megsimogatta a nő arcát, ő pedig megcsókolta a kezét. De többre nem volt idejük, rohanniuk kellett.
Szomorú helyzet volt.
57. oldal




Néha előfordul, hogy húsz-harminc vándor is összegyűlik. Ilyenkor valóságos máglyát rakunk, előkerülnek a dobok és a bor, féktelen mulatság veszi kezdetét. Idelenn végre szabad lehet az ember, nem béklyózzák a Város kötöttségei. Akármi történjék is ilyenkor, a tűz, a zene, a többiek közelsége megoltalmaz a sötétségtől.
Vannak, akik csak ezekért az éjszakákért járnak le ide.
31. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Csóti Lili: Hetedvérig 90% ·
Összehasonlítás - José Antonio Cotrina: A sötétség gyermekei 90% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: Empire of Storms – Viharok birodalma 96% ·
Összehasonlítás - Sarah J. Maas: Föld és vér háza 96% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Attila koporsója 95% ·
Összehasonlítás - Kresley Cole: A sötétség démona 94% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Holdvadász 94% ·
Összehasonlítás - Szigeti Kovács Viktor: A táltos 91% ·
Összehasonlítás - Jenn Lyons: Lelkek emlékezete 92% ·
Összehasonlítás - Katherine Arden: A medve és a csalogány 91% ·
Összehasonlítás