A ​legkisebb leány 1 csillagozás

Gaál Mózes: A legkisebb leány Gaál Mózes: A legkisebb leány

Részlet a könyvből: Sok édes semmiség, hétköznapi apróság odatapad az ember szivéhez a gyermekkorban, odatapad úgy, hogy nincs emberi hatalom, mely attól elválassza. Mély gyökeret vernek a szív földjében, táplálkoznak a szív vérével, s addig élnek, míg a szív parányi malmát hajtja az élet patakja; s meghalnak akkor, mikor a szív utolsót dobban. Hamarább tűzbe dobunk egy-egy arcképet, melyet sokáig a szívünkön rejtegettünk, egy-egy hajfürtöt, melyre sok-sok csókot avagy könnyet hullattunk; egy-egy hervadt virágot, mely hűtlenül megfakul, széthull az idők folyamán, mint a gyermekkori emlékeket.

Eredeti megjelenés éve: 1897

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Athenaeum, Budapest, 1921
168 oldal

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Pancsurka>!
Gaál Mózes: A legkisebb leány

Számomra elképzelhetetlen az a fajta igény és szükség a szülői közelségre, ami ebben a könyvben van. Hogy egy gyerek ennyire tudjon és akarjon is az anyja mellett élni, ahogy Gizellának erre szüksége van. De szüksége van rá az édesanyjának is. És ez a kapcsolat mégsem egy rátelepedés a másikra, semmilyen szempontból, nekik tényleg fontos az egymáshoz való közelség. Nem feltétlen ez a könyv fő mondanivalója, nekem mégis ez volt az egyik, ami nagyon mélyen éritett. Olyan szépen meg tudták fogalmazni az egymás iránt érzett szeretetüket.
Nagyon szépen megírt könyv, többször könnyek szöktek a szemembe, öröm volt olvasni. Ma már senki nem ír így.


Népszerű idézetek

blackett>!

Az előadás nagyszerűen sikerült, mint a műkedvelői előadások általában. A helyi lapban, ha lett volna helyi lap, okvetlenül a következő referádának kellett volna meg jelennie:

– A balmazi műkedvelők kitünően szervezett társulata mult vasárnap rendkívüli műélvezetben részesítette városunk intelligenciáját. Thália papjai és papnői a színházzá átalakított városházi fáskamrában zsúfolt ház előtt adták elő a halhatatlan Szigligeti remek népszinművét, melynek a címe: „Cigány”. A darab meséje a következő:

(Három hasábon át a lehető legotrombább tartalomzagyvalék.)

A szereplők egytől-egyig mesterileg oldották meg feladataikat. Csodálatra és dörgő éljenorkánra ragadta a közönséget Gizella kisasszony tökéletes játéka. Az őrülés jelenetében jéggé dermedt ereinkben a vér (a polgármester úr fia szinte elájult), gyönyörű élővirágbokrétákat hajigáltak a színpadra és a firhangot négyszer kellett elhúzni és négyszer leereszteni (ami fölötte veszedelmes dolog volt, mert a spárga egy helyt annyira el volt már kopva, hogy végső leereszkedéssel fenyegette a nézőket a kortina a harmadik felvonás első felében). A többi művészek közül ki kell emelnünk a kitünő népszinmű-énekest, a helybeli segédtanítót, akinek egy gyönyörű dalt kétszer kellett elénekelnie. A helybeli kisdedóvó alaptőkéje 37 forint 50 krajcárral gyarapodott, melyhez 4 frt 49 krajcár felülfizetés járult. Felülfizettek: a polgármester úr 50 krt… stb…

2 hozzászólás
blackett>!

– […] Te, Elemér, ha színlapot is nyomattok, nekem valami álnevet találj ki, csak úgy ne járjak, mint ezelőtt két évvel.
– Rád ismertek?
– Valami olyanféle. A nyomdában rosszul szedték az álnevet: Áronfy-t diktáltam be, s mire elkészült a huszonöt darab színlap: Baromfy lett belőlem. Ez is szép név, legalább y-nal végződik.

Pancsurka>!

A fájdalom megszenteli az örömet, s a könnyek árán megváltott boldogság egész életre szól…


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Abigél
Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Tutsek Anna: Cilike férjhez megy
Faylné Hentaller Mária: A Sződy leányok
Péczely József: Rozika visszajött
Szabóné Nogáll Janka: Pipiske
Benedek Elek: Zsuzsika könyve
Dániel Anikó: Flóra
Leiner Laura: Egyszer
Leiner Laura: Bízz bennem